Archívum: április, 2008
,,Apró” hazugságok az interjú alatt!
Aki valaha is végzett felvételi interjút, az első kérdése magában mindig az, hogyan vegye észre, ha hazudik a pályázó? Szerencsére a hazugság kiszűrésére nincs szükség másra, mint logikus, ésszerű gondolkodásra és egy-két szakmai fogásra.
Először az önéletrajzot vizsgálva lehetnek feltűnő jelek, amelyek mind egy kalap alá esnek, azaz logikailag valami nem kerek. Na, de nézzük mire is gondolok.
Meghamisítja a munkahelyeinek a számát és/vagy az ott tartózkodásának a dátumát! Az egyik leggyakoribb, hogy bizonyos munkahelyeket kihagy, mert ugye azt egyre több pályázó felismeri, hogy a túl gyakori váltás nem igazán pozitív a munkaadók szemében. Ezt azzal lehet kivédeni, hogy hónapra pontosan rákérdez a váltásokra, majd az interjú során még egyszer belekérdez valamelyikbe. Aki csúsztatott valamennyit, az elég hamar belebukhat ebbe.
Volt már olyan eset, amikor kiderült, hogy mégsem 12 évig dolgozott az adott cégnél, hanem megszakította a munkaviszonyát 1,5 évre, majd mivel az nem jött be visszament oda dolgozni! És persze a kis kitérőt elfelejtette megemlíteni és beleírni az önéletrajzába.
Mennyire érdemes ezzel foglalkozni? Tovább a teljes tartalomra »
Lelkes munkatársból ellenséges lázadó?
Nagyon sok vezető vágyik arra, hogy motivált beosztottai legyenek, de csak nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy igazán motivált csapatuk van.
A munkatársak motiválása már a kiválasztásuknál kezdődik, azaz már eleve motivált beosztottakat vegyen fel, ne pedig zombikat. Az emberek 20%-át nem lehet motiválni vagy talán csak egy pisztolycsővel a fejéhez nyomva, de az ugye nem legális.
Van olyan szakember, aki elintézi annyival, hogy hát vegyen fel motivált munkatársakat és többet nem is lesz gondja vele. Ez teljesen igaz lenne, ha nem jönne közbe valami:
,,Figyelemre méltó az is, hogy a Harvard Business School kutatás szerint a dolgozók 85 százaléka munkába állása után 4-6 hónappal elveszti motivációját." írják a www.mfor.hu portálon.
Döbbentes szám és sajnos csak igazolni tudom a gyakorlati tapasztalataim alapján. Sok cégben még a leglelkesebb új munkatársból is ellenséges lázadót vagy, ahogy sokan hívják ,,fizetett ellenséget" képesek csinálni a próbaidő 3 hónapja alatt.
De ki a felelős ezért?
A kormány?
Az APEH?
A szomszéd macskája? Tovább a teljes tartalomra »
Aranyhal effektus
A 90-es években fejvadászként dolgoztam és akkor a beérkező személyzet keresési igények kb. 66%-a teljesen irreális, teljesíthetetlen volt. Ennyire naívak lennének talán a cégvezetők? Nem, ennyire tájékozatlanok.
Gyakran kellett hangoztatnom az ügyfeleinknek, hogy:
- “Ne keverjétek össze a fejvadászt az aranyhallal, mert mi sajnos még egy kívánságot sem tudunk teljesíteni, csak megtalálni azt az embert a munkaerőpiacon, aki egyébként létezik.
Aki nem létezik, őt nem tudjuk se megtalálni, sem előállítani (pedig mekkora üzlet lenne)!” Az aranyhal effektus mögött a “KÉSZ” emberek illúziója van.
Arról van szó, hogy a cégvezetők többsége azt hiszi, minden munkakörre, feladatra amit ő kitalál, létezik a munkaerőpiacon “KÉSZ” ember. Csak ki kell tenni egy jó álláshirdetést az internetre, és muslicaként körülzsongják a jobbnál jobb “KÉSZ” munkavállalók, akik közül csak valamilyen “tutibiztos” módszerrel ki kell választani a legjobbat. Akinek azután minden vágya, hogy az ő cégében dolgozzon.
De szép is lenne, ha igaz lenne! Tovább a teljes tartalomra »
Elsősorban a vezetőjük, mivel a ,,Fejétől bűzlik a hal” című mondás pozitív szempontból is igaz. Gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy cégvezetők panaszkodnak nekem a beosztottaikról. Van aki higgadtan, van aki komoly érzelmi kíséret (pl. düh, keserűség) mellett.
Ilyenkor elég lehangolóvá szoktam válni, mikor bejelentem nekik, hogy amikor egy vezető a beosztottairól beszél, akkor valójában saját magáról beszél! Tibetben van egy beavatási szertartás, ahol két tanoncnak egymást kell jellemeznie a mesterek előtt, amíg rá nem jönnek, hogy valójában saját magukról beszélnek.
Na ugyanígy működik ez egy vezetővel, szóval vigyázat mit mond a beosztottairól. Lassan közeledik az olimpia, és egyre többet szerepelnek a hírekben sportolók és az edzőik. Megfigyelhető, hogy egy jó edző kezei közül szinte futószalagon kerülnek ki az érmesek, a világklasszisok, míg az edzők többsége egész élete alatt egy nemzetközi szintű sportolót sem tud kinevelni. Tovább a teljes tartalomra »
