Kategória: ‘Munkatársak motiválása’
Motiválás eszköze a pohárköszöntő?
Gyakran kapok kérdéseket munkatársak motiválása témában, amelyeknek azonban van egy határozott irányvonala. A legtöbb vezető úgy gondolja, hogy munkatársait motiválása az valami hivatalos dolog, amire fel kell készülni, amihez továbbá különleges képességek kellenek.
Igaz, hogy a sok-sok tréning, szakkönyv és jótanács özönében könnyű azt hinni, hogy ez valami rendkívül fennkölt dolog, de ha így lenne, akkor teológia szakot kellene végeznie minden vezetőnek az egyetemen.
Egy biztos a munkatársak motiválása témakörére is, hogy a való élet gyakorlat sokkal egyszerűbb, mint az akadémikus elmélet! És itt most nagyon a való életről beszélek és nagyon az alapokról. Jó példa rá az a cégvezető, aki a minap kérdezte meg tőlem, hogy a karácsonyi rendezvényükön, ami csak egy vacsora egy étteremben, milyen beszédet, pohárköszöntőt mondjon a munkatársainak? Tovább a teljes tartalomra »
Jutalmazni vagy büntetni?
Örök dilemma minden vezető számára, hogyan motiválja munkatársait? Jutalmazza-e vagy inkább büntesse őket vagy a kettő elegyét alkalmazza? Van, aki kizárólag a jutalmazásra, míg van, aki a büntetésre és keményen a példa statuálására esküszik. Vajon kinek van igaza? Mai blogomban e témát igyekszem körüljárni.
A témát azonban egy érdekes történettel kezdem, amely talán meg is válaszolja a dilemmát. Ebben egy komoly, sok milliárdos forgalmú kereskedő cégről van szó, amelynek kb. akkora központi áruháza volt, mint egy jól megtermett Metro. Amikor először ott jártam, már akkor feltűnt, mintha egy jégverembe lépnék be, szinte kirázott a hideg attól a kripta hangulattól, ami ott fogadott.
Sokáig nem találtam rá magyarázatot – mert rossz helyen kerestem -, amikor azonban egy érdekes jelenetre lettem figyelmes… Tovább a teljes tartalomra »
Fluktuáció, mesterségesen?
Sokat halljuk, tapasztaljuk, hogy a fluktuáció rossz. Fárasztó és drága a munkaadónak, mert új munkatársak keresése mindig az, és kellemetlen a munkavállalóknak, mert a mai nehéz időkben nem könnyű jó munkát és munkaadót találni. Azonban a fluktuációt így önmagában rossznak, minden baj okozójának beállítani annyira intelligens dolog, mint a sót halálos méregnek kikiálltani, hiszen egy marékkal belőle meg lehet ölni egy embert!
Ahogy azonban a só rögtön minden ételünk és életünk nélkülözhetetlen alkotójává válik, ha kellően keveset használunk belőle, ugyanúgy a fluktuáció is rendkívül kívánatossá válik, ha kellően alacsony szinten tartjuk.
Mert a fluktuáció egyébként jó, a fluktuáció szükséges, a fluktuáció nélkül nincs fejlődés! Gondolom e szavak hallatán furcsán nézel, hogy "Tamás, most azért ezt már neee…", de hadd mutassam meg egy konkrét példán keresztül, hogy mire is gondolok… Tovább a teljes tartalomra »
Az utóbbi időben egyre több politikus botrány történik, nemcsak külföldön, hanem most éppen idehaza is. Ha azonban leválasztjuk a Schmitt és Clinton ügyekről a politikai indítékokat és felhangokat, akkor tisztán láthatóvá válik egy ősi igazság, ami alól egyetlen vezető sem bújhat ki, pedig sokan gondolják, hiszik közülük, hogy e természeti törvény felett állnak.
Ezen emberi természeti törvény megsértésének pedig súlyos az ára van, az illető vezető ugyanis teljesen elveszíti mindennemű képességét, hogy motivált beosztottai, követői legyenek, ami a politikában a bukásával szokott végződni. A folyamat azonban korábban kezdődik, ahogy Schmitt Pál is gyakori szereplője volt már államfői megválasztásától kezdve a Facebook-on és iwiw-en terjedő durva vicceknek.
Érdekes, hogy különösen a politikusok valamiért nem értik, érzik ennek jelentőségét, vagy talán nem vesznek róla tudomást, pedig a népszerűségüket alapvetően határozza meg. Nem, nem a becsületről akarok itt szónokolni, és nem is más erkölcsi dolgokról, hanem olyasmiről, aminek a birtokában csak nagyon kevés vezető van.
Hogy mi ez a rejtélyes, de mégis nyilvánvaló dolog?
Mi munkatársaid motiváltságának a titka?
Valaki azt mondta nekem, hogy már eleve motivált embereket kell felvenni, és oda kell figyelni, hogy utána ne rontsuk el őket. Ez így rendben is van, viszont sokaknak már az első résszel komoly gondjaik vannak, azaz hogyan találjanak igazán motivált embereket?
Szerintem a kérdés inkább az, hogy az igazán motivált pályázók ugyan miért éppen a te cégedhez jelentkezzenek? Korábbi blogomban már írtam róla, hogy óriási tévedés azt hinned, hogy ha felteszel egy álláshirdetést pl. a Profession.hu-ra, akkor minden olyan pályázó jelentkezni fog, akire illik a leírás!
Nem, bizony nem jelentkezik mindenki, sőt, van, hogy a potenciális 500-ból csak 20-30, és azok is a gyengébb eresztés. Mégis min múlik akkor, hogy az álláshirdetésedre jelentkeznek-e az igazán motivált és teljesítőképes pályázók?
Túlképzett? Ugyan már…
A múlt héten éppen a munkatársak motiválásáról tartottam tréninget, ahol egy dologról viszont nem volt szó. Mi van akkor, amikor túl jó a pályázó az adott feladatra, egyáltalán létezik ilyen? Bizony van ilyen, és igen csúszós talaj…
Nem egy cégnél vetettem már fel “túlképzettnek” tituált pályázókat, de itt most nem a túlképzettségre gondolok (ami sokszor valójában csak kifogás), hanem arra, amikor a pályázó tényleg túl jó az adott feladatra, ezért számára előbb-utóbb nem lesz kielégítő a munkája, nem lesz benne elég szakmai kihívás, és emiatt előbb-utóbb elmegy a cégtől… Tovább a teljes tartalomra »
Abban a legtöbb vezető egyetért, hogy egy motivált és egy nem motivált munkatársa teljesítménye között legalább duplája a különbség, ezért nem vitás, hogy ezen a cége, csapata sorsa múlhat. Ha ennyire fontos ez a téma, akkor vajon miért van óriási nehézsége ezzel a legtöbb vezetőnek?
Mai blogbejegyzésemben arra keresem a választ, hogy a vezetők többsége miért nem veszi észre a legnyilvánvalóbb akadályát munkatársai motiválásának, azt amelyiken ráadásul a legkönnyebb változtatni. Igen, megint rólad van szó kedves vezető társam, de nem mindegy hol kezdjük az önvizsgálatot… Tovább a teljes tartalomra »
Ezt sok vezető nehezen emészti meg…
Egyik fő tevékenységem cégek, csapatok átvilágítása, amely során egyre gyakrabban találkozom ismerős, visszatérő dolgokkal, helyzetekkel. A megbízók ilyenkor elsősorban arra kíváncsiak, hogy melyik munkatársukban mi rejtőzik még és mivel lehetne őket motiválni?
Nyáron éppen Erdélyben volt ilyen megbízatásom és rendkívül kíváncsi voltam, hogy az ottani emberek miben mások, mivel eléggé sokféle véleményt hallottam már a "székely mentalitásról". A cégvezető annyit azért előre bocsátott, hogy 15 év alatt rá kellett jönnie, pénzzel nem tudja őket motiválni, ezért a legfőbb feladatom kideríteni, hogy mivel tudna rájuk igazán hatni… Tovább a teljes tartalomra »
Lassan vége a nyárnak és kezdődik szeptember, az iskola és a munka szezonja. Egyiket sem akarom siettetni, ezért e heti bejegyzésem inkább egy vidám, humoros összehasonlító elemzésnek szentelem, amelyet eszedbe ne jusson komolyan venni! 
Az idézett elemzést tegnap olvastam a Facebookon (köszönet érte Vajthó Gábornak), amely a börtön és a munkahely frappáns összehasonlítása. Az ilyenkor természetes túlzások ellenére azért van egy-két érdekes tanulsága, amelyet érdemes megfontolni, de előtte lássuk az "összehasonlító elemzést"… Tovább a teljes tartalomra »
Gyakran keresnek meg vezetők, hogy mutassak nekik könnyen alkalmazható technikákat, hogyan tudnák motiválni munkatársaikat, különösen a régi, megfásult beosztottaikat? Hiába írtam róla korábban, annyira népszerű és visszatérő a téma, hogy most külön megnézzük mi is a gond ezzel mind a kis- és középvállalkozásoknál, mind a multinacionális nagyvállalatoknál.
Az első gond egyértelműen a "könnyen alkalmazható technikákkal" van. A vezetők többsége valamiért azt hiszi, hogy a beosztottaik idióta biorobotok, akiken csak a megfelelő gombot kell megnyomni, és rögtön azt fogják csinálni, amit kell, és én vagyok az a varázsló, aki elárulja hol keressék ezeket a gombokat. Persze vannak gombok, de azok nem mindig működnek, meg is mutatom miért… Tovább a teljes tartalomra »
E nélkül nehéz lesz másokat motiválnod
Manapság rendkívül divatos téma a munkatársak motiválásáról beszélni, ráadásul módszerek, tréningek, könyvek özöne áll rendelkezésre, mégis azt látom, hogy a legtöbb vezető számára ez a legkeményebb dió. Nekem ez azt mutatja, hogy valami lényeges dolgot nem mondanak el a motivációs trénerek és szakemberek ahhoz, hogy a vezetők többsége ezt jól tudja csinálni.
Ezek közül a legfontosabb, hogy vannak alapfeltételei annak, hogy bárkit is motiválni tudjál a környezetedben. Igen, itt nemcsak a munkatársaidra gondolok, hanem akár a kollégáidra, családtagjaidra, barátaidra, elvileg bárkire. E nélkül a dolog nélkül ugyanis esélyed sincs bárkit is motiválni! Tovább a teljes tartalomra »
"A magyar munkavállalók kétharmada ugyan nem tervezi a váltást, mégsem minden területen elégedettek a jelenlegi munkahelyükkel – mutatott rá a KutatóCentrum és a MASMI Hungary Piackutató Intézet közös felmérése. A legtöbb kritika a béreket és a szakmai fejlődési lehetőségeket éri…" olvasható a mfor.hu cikkében.
Sokan pont emiatt azt mondják, hogy az ajánlott bért bele kellene írni az álláshirdetésekbe, amivel én nem értek egyet, azt viszont komoly hibának tartom, hogy a legtöbben, különösen olyan munkaköröknél, ahol van bőven szakmai kihívás, fejlődési lehetőség, ezt a hirdetők semmilyen szinten nem említik meg.
Pedig az átlag feletti teljesítményt nyújtani képes pályázóknak pont ez kelti fel az érdeklődését… Tovább a teljes tartalomra »
Avagy hogyan választ tanítványt az edző és munkatársat a vezető?
Sorozatunkban világklasszis sportolókat kinevelő edzőket interjúvolunk meg, abban a reményben, hogy – sokak mellett – a HR-szakemberek is tanulhatnak tőlük. Miben hasonlít a jó versenyző kiválasztása a jó munkatárs kiválasztásához, és mi módon lehet világklasszis sportolót „fejleszteni” egy tehetséges fiatalból? Tovább a teljes tartalomra »
Avagy hogyan választ tanítványt az edző, és munkatársat a vezető?
Sorozatunkban világklasszis sportolókat kinevelő edzőket interjúvolunk meg, hátha tanulhat tőlük egy hr-szakember. Miben hasonlít a jó versenyző kiválasztása a jó munkatárs kiválasztásához, és mi módon lehet világklasszis sportolót fejleszteni egy tehetséges fiatalból? Tovább a teljes tartalomra »
Motiválás az év végi hajszában…
Vészesen közeleg a Karácsony (már csak 7-et kell aludni) és az év vége. Ilyenkor sok munkaadó elgondolkodik, hogy mivel jutalmazza a dolgozóit, sőt jutalmazza-e egyáltalán? Különösen, ha az egész év a túlélésről szólt, és nem a sikerekről, és különösen, ha súlyosan veszteséges a cég.
Lehet, hogy kevesek értenek majd velem egyet, de én azt mondom, hogy ha máskor nem, akkor legalább év végén érdemes megjutalmazni és motiválni a munkatársakat. Ha jó évet zártak, akkor azért, ha rossz évet zártak, akkor meg azért… Tovább a teljes tartalomra »
