Kategória: ‘Toborzási stratégia’
Minek nevezzelek?
Hol húzódik a határ a cégvezetési stratégia, a szervezetfejlesztés és a humánerőforrás menedzsment között? Legalább olyan nehéz kérdés ez, mint hol a határ a szado-mazo és a normális sex között. Van, aki azt vallja, hogy ami két ember számára örömet okoz, az normális. Hát..
Na, de visszatérve az üzleti életbe, éppen a nemrég elkészült képzési anyagom, a “Humánerőforrás menedzsment kisvállalatoknak” kapcsán kaptam jó pár visszajelzést a vásárlóktól, hogy igazából ez nem is annyira a hr-ről, hanem inkább cégvezetési stratégiáról szól. Nem reklamációként mondták, hanem mert ennél kevesebbet vártak (álláshirdetés, interjú technikák, stb.).
humánerőforrás menedzsment = egy álláshirdetés + az interjúk
Végül is minek bonyolítani egy vállalkozást az emberekkel? Tovább a teljes tartalomra »
Munkatársnak látszó tárgy?
Örök dilemmája sok cégvezetőnek, hogy minőségi és drágább vagy inkább olcsóbb, de kevésbé jó munkaerőt alkalmazzon? Különösen, amikor a fáradságos felvételi interjúk végén marad 2 jelölt, akik fizetési igénye között nettó 30.000,- forint a különbség (egy 150.000,- nettós állásnál).
Nagy dilemma ez, és bizony sok cégvezető reflexszerűen az olcsóbb embert választja, mert úgy gondolja, hogy ezzel pénzt spórol meg és kevesebbet kockáztat. Pedig a munkaerőnél is jól megfigyelhető a befektetési/megtérülési arány, csak sajnos jóval a próbaidő után válik nyilvánvalóvá.
A motivált és demotivált munkaerő közötti teljesítmény különbség akár két-három-ötszörös, ha még ehhez hozzátesszük a képességeket és szaktudást, akkor elég durva különbségek lehetnek.
Ráadásul nem beszéltem még azokról a dilettáns munkatársakról, akik egy dolgozó beosztott látszatát keltik, de közben komoly károkat okoznak, vagyis nemhogy nem termelik ki az alkalmazásuk költségeit, hanem egyenesen veszteséget veszteségre halmoznak. Itt egy kis hiba, ott egy kis mulasztás, amott egy el nem végzett feladat, és könnyen összejön még egy adminisztrátori munkakör esetén is jó pár százezer forintos kár. Tovább a teljes tartalomra »
Örök dilemma a fenti kérdés. Szinte nem fordul elő olyan beszélgetés vagy előadás, ahol ez ne kerülne szóba. Különösen kezdő vállalkozók esetén kardinális kérdés, mert óriási a kísértés, hogy családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel vegye körül magát a cégében.
Közben elég meredek sztorikat hallok. Volt olyan, hogy mindössze fél év közös munka után egy néhány fős szállítmányozó vállalkozás tulajdonosát a saját bátyja lopta meg kb. 1,5 millió forinttal, és azóta sem látták őt.
A másik gyakori eset a „tulajdonos feleség” effektus (itt elnézést kérek a hölgyektől, akire nem vonatkozik, ne vegye magára). Arról van szó, amikor egyértelműen a férj a vállalkozás motorja, a felesége viszont sem emberileg, sem szakmailag meg sem közelíti az ő szintjét, viszont a hatalomban ugyanolyan jogokat követel magának. Beleszól mindenbe, teljesen feleslegesen ugráltatja a munkatársakat csak azért, hogy megmutassa ki az úr a háznál, és hogy ő is olyan fontos ember, mint a férje.
Ha a férj meg akarna szabadulni tőle, az akkora kalamajkával járna, hogy nemcsak a családi béke, hanem lehet a vállalkozásuk is rámenne. Így jobb a békesség alapon inkább eltűri és a színfalak mögött megpróbálja ápolni megalázott munkatársai lelkét… Tovább a teljes tartalomra »
Aranyhal effektus
A 90-es években fejvadászként dolgoztam és akkor a beérkező személyzet keresési igények kb. 66%-a teljesen irreális, teljesíthetetlen volt. Ennyire naívak lennének talán a cégvezetők? Nem, ennyire tájékozatlanok.
Gyakran kellett hangoztatnom az ügyfeleinknek, hogy:
- “Ne keverjétek össze a fejvadászt az aranyhallal, mert mi sajnos még egy kívánságot sem tudunk teljesíteni, csak megtalálni azt az embert a munkaerőpiacon, aki egyébként létezik.
Aki nem létezik, őt nem tudjuk se megtalálni, sem előállítani (pedig mekkora üzlet lenne)!” Az aranyhal effektus mögött a “KÉSZ” emberek illúziója van.
Arról van szó, hogy a cégvezetők többsége azt hiszi, minden munkakörre, feladatra amit ő kitalál, létezik a munkaerőpiacon “KÉSZ” ember. Csak ki kell tenni egy jó álláshirdetést az internetre, és muslicaként körülzsongják a jobbnál jobb “KÉSZ” munkavállalók, akik közül csak valamilyen “tutibiztos” módszerrel ki kell választani a legjobbat. Akinek azután minden vágya, hogy az ő cégében dolgozzon.
De szép is lenne, ha igaz lenne! Tovább a teljes tartalomra »
Minden év elején számot vetünk az előzőről. A kormányzati "reformok” miatt nem kevés vállalat és vállalkozás a puszta túlélésért küzdött 2007-ben. Sajnos a megkérdezettek többsége nem elégedett az előző évvel. A kérdés csak az, hogy mit tehetsz annak érdekében, hogy 2008 jobban sikerüljön?
Egyik megoldás céged marketingjének alapos feljavítása. A másik megoldás a személyzeti munka javítása, ugyanis a növekedéshez, az üzleti célok eléréséhez kiváló munkatársak, vezetők szükségesek.
Tapasztalataim szerint a vállalkozók többségének a delegálással vannak komoly gondjai. Megdöbbentő, hogy vannak több száz fős cégek is, amelyek egyszemélyes irányítással működnek, pedig már 15 főt is nehéz és feleslegesen fárasztó így irányítani. Úgy tűnik hogy a legtöbb cégnél ez a növekedés legfőbb akadálya. Tovább a teljes tartalomra »
Turbózzuk fel toborzási eredményeinket!
A legtöbb szakmában a legkiválóbb szakértők olyan egyedi dolgokat tesznek meg, melyek kiemelik őket az átlagból és a teljesítménygörbe csúcsára emeli őket. Ez azonban ritkán valós csillogás, zseniális elme kérdése, mely ezeket az egyszerű embereket a szupersztárok világába röpíti.
Ami valójában oda juttatja őket, az a képességük, hogy tovább mennek és olyan dolgokat is megtesznek, melyet az átlag nemigen és mindez azt is jelenti, hogy a legfelső 20%-ba tartozni sokkal inkább verejték mind inspiráció kérdése. Tovább a teljes tartalomra »
