“Közgazdászok szépségprémiumnak nevezték azt a jelenséget, hogy az átlagnál jobb megjelenésű emberek törekvéseiktől függetlenül az élet minden területén sikeresebbek. Amerikában a vonzó férfiak 5 százalékkal többet keresnek kevésbé sármos társaiknál, a nőknél ez az arány 4 százalék”, olvasható a FigyelőNet cikkében.
Bizony, amikor ott ülünk a tárgyalóban, velünk szemben sorban jönnek a pályázók, akkor elég nehéz függetleníteni magunkat attól, ki hogyan néz ki. Olyannyira nehéz, hogy a kiválasztást végzők legfőképpen szimpátia alapján választanak, amit nagyban befolyásol a megjelenés.
Az USA-ban ez már odáig fajult, hogy emberek plasztikai műtétnek vetik alá magukat, hogy nagyobb eséllyel pályázzanak a jobb állásokért, értékesítőként nagyobb eséllyel kössenek üzletet, az előléptetéseknél nagyobb esélyekkel induljanak…
Egy biztos, nem szeretném megélni, hogy Magyarországon a karrier miatt végzett plasztikai műtétek legyenek a sebészek fő bevételi forrásai, de az is tény, hogy még ha tudjuk is, hogy az előttünk ülő pályázó jó megjelenésű, ez tudat alatt akkora befolyást gyakorol az emberre, hogy kifejezetten figyelni kell rá, hogy ne befolyásoljon.
Ez a tudat alatti befolyás azonban nem mindig jelent előnyt a pályázónak, a világsajtóban az utóbbi hónapokban olyan hírek röppentek fel, hogy túl szép és vonzó hölgyeket bocsátottak el munkahelyükről (pl. New York-i Citibanknál), mert a közvetlen környezetükben dolgozó férfi kollégáik nem tudtak a munkájukra koncentrálni!
Egy másik cikk, ami ma jelent meg a Menedzsment Fórum honlapján, pont azzal indít, hogy a hölgyeknél egyes szakmákban egyenesen hátrány (a cikk szerint a tipikusan férfi szakmáknál, pl. mérnököknél) a jó megjelenés egy állásra pályázásnál, míg a férfiaknál viszont egyértelműen előny! Lehet benne valami, mert több műszaki cikkekkel kereskedő cég vezetője is mondta már nekem, hogy hiába vannak műszakilag profi női eladóik, nem kevés olyan vevőjük van, aki vásárlás előtt “biztos, ami biztos alapon”, megkérdez még egy férfi kollégát is.
Eddigi blogbejegyzéseimtől eltérően, most nem akarok egyértelműen állást foglalni (végül is a teljesítményalapú kiválasztás elve egyértelmű válasz), inkább kíváncsi vagyok, hogy neked kedves olvasóm milyen tapasztalataid vannak e téren?
Kedves Tamás!
Az ember, bármennyire is szeretné az ellenkezőjét állítani meglehetősen szubjektív entitás. A vizuális észleléseitől nehezen tudja magát függetleníteni. Csak egy példa a gépjármű flottakezelés területén tapasztaltakból az, hogy rendkívül nehéz egy ügyfelet meggyőzni arról, hogy ne elsősorban az autó külseje legyen a döntő tényező a kiválasztásban. Tipikus példa az Alfa Romeo, mely sok vásárlót vezetett vakvágányra a ténylegesen esztétikus megjelenésével, úgy, hogy a sorozatos meghibásodásokon bosszankodva fogadják meg: többé ezt sose!
Ha az az értékesítő, aki kifogástalan, ápolt külsővel, tiszta, rendezett, minőségi ruházatban, ne adj Isten, láthatóan kipihent állapotban jelenik meg számomra egy plusz pontot jelent. Függetlenül attól, hogy esetleg nem Delon, vagy Basinger fizimiskája illik rá. Nekem ez azt jelenti, hogy figyel a részletekre, gondot fordít önmagára, igyekszik a szakmaiságon kívül másképp is megérinteni beszélgető partnerét, számára jelent valamit a jó benyomás. Ha valaki, azon kívűl, hogy valóban felkészült, alkalmas a megcélzott pozicióra, és még fenti módon tiszteletet is mutat beszélgető partnere felé, igen fontos lépést tett a pozíció elérése felé.
Érdekes történet: Németországban élő, és orvosi műszerek értékesítésével foglakozó volt osztálytársam 50. születésnapjára “meglepte” magát egy Breitling karórával, mely esztétikailag is kiemelkedik a nemzetközi mezőnyből, nem csak az árával. Barátom el szeretett volna nyerni egy még jobb állást, és a meghallgatás – mely két repülés közt egy reptéren zajlott le – másik résztvevője a beszélgetés során jelentős pillantásokat vetett a karórára. Az egyébként kifogástalanul öltözködő – akkor már 55 év körüli – barátom meggyőződése, hogy a pár perces beszélgetés számára sikeres eredméményét részben a Breitlingnek köszönheti. Arról az üzletkötőről, aki egy másfél millió forint értékű órát hord a csuklóján gondolhatják: valahol sikeres lehetett, ilyen kiadást nem mindenki engedhet meg magának. Ezzel arra utalnék, hogy a kifogástalan megjelenésnek ára van, ha az interjúalany így jelenik meg – és nem valami kínainak tünő egyszerűségben -, azt is jelezheti, hogy szakmai múltja sikeres.
Hangsúlyoznám, hogy számomra ez akkor is igaz, ha a jelentkező nem egy szépségkirály(nő) arcberendezésével rendelkezik. Fontos azonban, hogy a beszélgetés alatt szakmailag azonos szinten legyen a megjelenésével is.
Üdvözlettel:
TE
Ruházati kereskedelemben dolgozom, itt egyértelműen előny, ha az ember szép, csinos, jó ránézni. Tapasztaltam saját bőrömön is, hogy mennyire fontos, ha valaki sokat költ magára / a párja sokat költ rá.
. Megkérdeztem, mi a probléma, kinek van gondja velem. Rákente az egészet az egyik nagyfőnökre, hogy ő akar kirúgatni. Az említett nagyfőnökkel nekem egy éve titkos viszonyom volt…. 
)) És természetesen semmit nem tudott róla, hogy ki akarna rúgatni…. 
))) Mivel megsúgtam a kirúgatni akaró közvetlen főnökömnek az ő főnökével való viszonyomat, maradhattam.
Négy és fél éve dolgoztam a cégnél, amikor a cég egyik -közeli városban működő- boltját fél év működés után be akarták zárni. Ekkor kezdődött a gazdasági válság. Jött a főnököm, és elmondta, hogy nagyon rosszul megy a bolt -azelőtt nem volt semmi baja a forgalommal- és a közeli város boltjából a boltvezetőt áthozza ide vezetőnek, engem meg elküld. Négy és fél évig semmi problémája nem volt velem a cégnek
A másik városban lévő boltvezető mellplasztikázott, derékig érő sűrű fekete hajú, óriási barna szemű félig roma lány volt. Mint utólag kiderült, nagyon tetszett az én közvetlen főnökömnek, nagyon szeretett volna összejönni vele – ez volt a háttérben. Ezért kellett volna nekem mennem a cégtől 4 és fél év után.
Ma már csak nevetek rajta, de akkor nem volt ilyen vicces….
“Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani”
“Azzá kell válnod, amit vonzani akarsz. Válj olyan emberré, amilyen
emberekkel körül akarod venni magad.”
(Susan Jeffers)
Kedves Tamás!
Eddig csak olvastam a blogod, de most fájó pontomra éreztél rá, ezért fontosnak érzem megosztani a sok éves tapasztalataimat.
Sok mindent megtanultam az iskolákban (1 mérnöki és 1 közgazdász diploma) és tapasztalati úton a BME (1. diploma) óta eltelt időben. Az egyik legfontosabb ilyen tapasztalatom, hogy munkakereséskor TELJESEN igaz az az állítás, mely szerint férfiként is a szakmai felkészültségnél, a tapasztalatnál és tudásnál is SOKKAL fontosabb a jelentkező külleme és megjelenése (még felső vezetői pozíció esetén is). Fájdalmas tapasztalások vezettek rá ezen igazságra! Számtalan példát tudnék felhozni a saját munkakeresői múltamból, de csak egyet osztok meg, okulásként: anno egy Mo-n elég neves magyar tulajdonú cégcsoport szolgáltató cége keresett kereskedelmi igazgató pozícióba embert. Már az ügyvezetővel találkoztam (túl voltam két körön, ergo a szakmai felkészültségem és egyéb dolgaim megfeleltek), amikor a találkozón felső vezető “emberünk” (röpke pár perc után) azt találta mondani, hogy a beosztottaknak fel kell nézni a vezetőjükre… és ezzel tulajdonképpen le is zárta a beszélgetésünket… Alapvetően egyetértek ezzel a tézissel, ha ez a szakmai felkészültségre, a morális hozzáállásra, vagy a vezetői kvalitásokra vonatkozik, de olyan rövid idő alatt még egy extra felkészültségű ember (ne adj’ Isten, GURU) sem tudja átlátni a vele szemben ülő ilyen képességeit, tehát csak és kizárólag a küllememre vonatkozhatott a megjegyzése. Ezt akkor csak a halvány köd fátyolán keresztül fogtam fel és kissé nehezen ébredtem, de a liftben már tisztán látva a megjegyzés élét, komolyan gondolkodóba estem, hogy vissza megyek botrányt okozni… csak az a baj, hogy semmi értelme nem lett volna, így elkeseredve elkullogtam.
Ez és még jó pár hasonló eset, nyitotta fel a szemem, hogy amíg ilyen “amerikai” világ lesz Mo-n, addig nem tudom komoly cégeknél megmutatni a átlagon felüli képességeimet (és még jó keresztapám sincs…
), ezért alapítottam saját céget…
Azon cégekkel, ahol ezt tapasztaltam, nem szándékozom üzleti kapcsolatba kerülni (erre külön figyelek…) Természetesen a következő mondás szigorú szellemében: “Bocsáss, meg az ellened vétkezőknek, de vésd őket jól az emlékezetedbe!”
Üdv!
(U.I: Ja, majdnem elfelejtettem: 165 cm mély vagyok és kopaszodom)
Örülök véleményedet olvasva. Ha állást keresnék, csak ilyen hozzáállású/szemléletű munkáltatót kutatnék. S igen; a gyönyörűen, kívülről pirospozsgás csábító alma is lehet belülről kukacos. Pl mennyi lehet valós értéke a küllemnek, ha nincs szemkontaktus, nincs együttműködési készség, nincs motiváltság, vagy megfelelő hozzáállás, stb… Nem kell mindig a kizárólagos látványnak behódolni; a valódi érték, s az elvégzett munka minősége nem a külső természetes velejárója.
“Ha állást keresnék, csak ilyen hozzáállású/szemléletű munkáltatót kutatnék.” Mármint, milyet?
Konkrétan olyan céget, ahol szakmaiság, tapasztalat, hozzáállás, személyiségjegyek dominálnak kiválasztásnál, s nem külső alapján születik döntés
Szerencsére akad ilyen, ha nincs is sok belőle…
Az első benyomás mindenképp a külsővel függ össze. Emberek vagyunk és a piacon is az ember a szép almáért nyúl előbb. Szakmailag ez lehet, hogy sajnos kategória, de sokat tehet valaki a külsejével (és itt nem az arcára gondolok). Sokan még mindig nem tudnak öltözni és nincs stílusuk, ezeken lehet változtatni szerintem.
Pedig látnád, hogy milyen furcsa megjelenésű emberekkel találkozom időnként, akik közben kiemelkedő teljesítményű értékesítők! (de már vezetőt is láttam ilyet)
Szóval nagyon-nagyon megtévesztő tud lenni a külső…
Igaz, hogy fontos az első benyomás, de elég szomorú, hogy egy állás betöltésénél ez egyáltalán felmerülhet, mint kritérium. Kivéve, persze, azokat az állásokat, ahol kifejezetten a megjelenés a fontos (pl. modellek).
A stílus, illetve az öltözködés, alapvetően felvett dolog, míg a magasság, arcberendezés, stb. genetikailag örökölt és BIZONYOSAN NEM a szakmai felkészültséget, tapasztalatot és hozzáértést mutatja… Aki ez alapján választ munkatársat, mindjárt magáról is kiállítja a szakmai véleményt…
A külső megjelenés természetesen nagyon fontos. Hiszen azt látjuk először. Ezzel együtt jól mulatok olyan embereken, akik kívölről a tökéletes szépséget és harmóniát szeretnék sugározni, de ha kinyitják a szájukat, hát a vörldpísznél nem jutnak messzebb. Azt gondolom, hogy ha egy cég tisztában van az ideális ügyfelével, akkor oda ki tudja választani az ideális munkatársakat is. Éppen ezért egy munkatárs-jelölt örüljön, hogy nem vették fel egy olyan helyre, ahol fogalmazzunk finoman, az esélyek a szoknya hosszával fordítottan arányosak. Van olyan üzlet, ahol a 3XL szilikon szükséges, de a mi konzervatív építő vállakozásunkban teljesen átlagos, hétköznapi megjelenés megfelelő. Természetesen a stílus, a harmónia a legegyszerűbb szinten is elvárás lehet, mert az kőműves, aki rendetlen borostával jelenik meg, ritkán fog tiszta, rendezett munkaterületen dolgozni.
A harmonikus, rendezett külső nem egyenlő a posztban leírt szépségprémiummal. Nem is lehet egy lapon említeni… Szerintem, ne várd el a kőművestől, hogy szépen ondolált hajjal érkezzen… Nem hinném, hogy ez lenne a legfontosabb ismérve egy kőművesnek…
Jó vagy rossz, de tény, hogy számít a megjelenés a munkahelyen, főleg az állásinterjúnál.
A MrSale Öltönyüzletben ingyenes öltözködési tanácsadást lehet igénybe venni speciálisan állásinterjúhoz.
Az ennek alapján választott ruhákra állásgaranciát vállalunk:
http://www.mrsale.net/allasgarancia
Kedves Kelkó Tamás!
– Szerintem azokat a férfi dolgozókat kellett volna elküldeni, akik nem tudtak a munkájukra koncentrálni. Naponta megeshet, hogy rendkívül csinos ügyfelekkel vagy üzleti partnerekkel kell tárgyalniuk ezeknek a “kollégáknak”! Akkor sem tudnak majd a munkájukra koncentrálni? Esetleg kárt okoznak a cégüknek?
Ez nem tűnt föl senkinek?
– Semmi köze nincs a témához Nagy Nikolett hozzászólásának, ami arról szól, hogy inkább a nagyobb főnök barátnője legyünk, akkor biztosabb az állásunk. A népi mondás szerint: Más szemében meglátja a szálkát, a sajátjában a gerendát sem veszi észre.
– Mielőtt bárki is erre gondolna: Nem a “savanyú a szőlő” kategóriába tartozom, ellenkezőleg.
Hiába is tagadjuk, a jó megjelenés számít, önmagában azonban kevés.
Kedves Erzsébet,
Egyetértek, én is azokat a férfi kollégákat venném elő, akik nem tudnak a csinos női kollégák “miatt” dolgozni. Szerintem egy idő után még azok is megszokják a látványt, akiknek az elején kocsányon lóg a szemük, álmomban sem fordulna meg ezért bárkit is kirúgni…
Olyannal viszont már gyakrabban találkozom, hogy férfi ügyfelek mondják, ne vegyünk fel túl csinos hölgyeket, mert otthon a feleségük féltékeny lesz, és túlóra esetén nem tudják hitelt érdemlően megvédeni magukat otthon, hogy tényleg dolgoztak. Súlyos…