Ez a téma ugyanúgy eléggé megosztja a kedélyeket, ahogy a politikában a bal és jobboldal, ugyanis a munkahelyi dohányosok általában klikkekbe tömörülnek és elkülönülnek a többiektől.Pályafutásom alatt nem első alkalommal futok bele a munkahelyen dohányzók okozta kellemetlen szituációba, amelynek több oka is van:
a) a dohányozni ,,kijárók” klikkesednek, azaz külön kis összetartó csapatot alkotnak egy munkahelyen belül,
b) a dohányzók naponta jelentős időt töltenek távol a munkájuktól, hiszen többször is ,,eltűnnek” 5-10 percekre,
c) van ahol tiltott helyen dohányoznak, és még szemetelnek is (pl. a WC-ben, erkélyen, stb.).
A legfurcsább esetet nemrég hallottam. Egy multicég osztályvezetője mesélte, hogy az egyik beosztottja az ő közvetlen főnökével dohányozik együtt az egyébként kijelölt helyen. A napokban ráadásul ez a dohányzó beosztottja nem készült el határidőre az egyik fontos feladatával, aminek következtében a legnagyobb partnerük nem kapta meg határidőre a megrendelt árut. Több kollégának kellet egész éjszakai túlóráznia, hogy másnap reggel 8 órára átadhassák a VIP vevőnek a megrendelt terméket. A vezető ezután elővette a vétkes beosztottat, akinek ez már nem az első dobása volt, és megvált tőle.
Ekkor történt a nagy meglepetés, mert fél óra múlva jön a főnöke és számon kéri, hogy hogyan adhatott ilyen szigorú büntetést a hibázó kollégának, és semmi esetre sem hajlandó belemenni az elbocsátásba. Emberünk igen csak meglepődött:
- először is azon, honnan tud az esetről a főnöke, ráadásul ilyen gyorsan?
- másodszor pedig azon, hogy miért avatkozik bele egy olyan dologba, ami nem az ő határsköre?
A feletteséről végül kiderült, hogy rendszeresen az ominózus beosztottjával együtt dohányzik, és ezáltal igen bensőséges kapcsolatba kerültek A közös dohányzások során természetesen a napi pletykák mellet megbeszélik a céges ügyeket, és problémákat is!
Saját beosztottaim körében én is megéltem már korábban, hogy hiába tiltottam meg az irodában a dohányzást, előbb-utóbb megszegték, és cinkosul összetartottak. Szóval nincsenek jó tapasztalataim a dohányosokkal. Ez önmagában még nem nagy ügy, mert ha nem vesz fel dohányost a csapatába, akkor nincs probléma (csak maximum diszkrimináció).
Az elmúlt 15 évben azonban több száz cégben dolgoztam és nem kevésben a legjobban teljesítő munkatárs éppen egy erős dohányos volt! Vagyis, ha kizárja a dohányosokat a csapatából, akkor potenciális “munkahelyi bajnokokat” veszíthet! Ha pedig tarja magát a teljesítményalapú kiválasztás elvéhez, akkor meg könnyen kellemetlen bonyodalmakat vehet a nyakába.
Mi ilyenkor a helyes teendő?
Erre mondják, hogy vezetőnek lenni nem egy könnyű szakma, de azért van egy jó “ökölszabály”: a valamit valamiért elve.
Vagyis tolerálhat extra dolgokat (pl. a dohányzást, későbbi munkába járást, bizonyos vétségeket, stb.), de csak extra teljesítményért cserébe. Nem normálért, amit a többiek is teljesítenek, hanem átlag felettiért! Mint a lövöldözős videójátékokban, ahol extra pontokért extra életeket kap cserébe. Ha átlagos teljesítményért ad előjogokat, az kivételezés, és rendkívül demotiváló a csapat többi tagjára nézve, ami előbb-utóbb az ön teljesítményét is jelentősen rontani fogja.
Az átlag feletti teljesítményért cserébe viszont nyugodtan megengedhet többet is, de csak addig, amíg az illetékes kolléga átlag feletti eredményeket szállít.
Tamás, parádésan jó elintézési ötlet a dohányzásra, amit írtál! Azt nehéz csak elintézni, hogy a dohányosok rájöjjenek arra, hogy olyan életmódot folytatnak, ami csökkenti a hasznosságukat a munkahelyeken, s ezért cserébe többletet kell adniuk. Aronson \\\\\\\”A társas lény\\\\\\\” című könyvében ír a dohányosokról, s azt tapasztalta, hogy erősen lekicsinylik a dohányzás következtében az egészségüket fenyegető veszélyeket. Úgy gondolom, hogy a munkaképességüket, hasznosságukat fenyegető veszélyekkel is ugyanígy vannak. Azt tehát nem lehet tőlük várni, hogy örüljenek egy olyan intézkedésnek, amely a rossz szokásuk és csökkent munkaidejük miatt túlórát, többlet erőfeszítést követel. Ám ha az érveket számukra világosan kifejtjük, akkor lehetőség van arra, hogy elfogadják azt. Végül is a mérleg munkaáltatói serpenyőjében súlyos érvek vannak!
.
Tovább is gondoltam a módszert. Mi van azokkal, akik időnként olyan mértékben rúgnak be, annyi altatót, nyugtatót vesznek be előző este, akik másutt munkát vállalva és ezért kialvatlanul, fáradtan, szinte használhatatlanul érkeznek be másnap reggel a munkahelyre? Bizony munkáltatói szempontból ők ugyanolyan \\\\\\\”fogyatékkal élnek\\\\\\\”, mint a dohányosok! Így ha a dohányosoknál az extra túlórákkal történő jóvátétel a megoldás, akkor náluk is csak ez lehet az!
.
A legjobb persze az lenne, ha az emberek nem folytatnának önpusztító életmódot. A \\\\\\\”sírva vigadás\\\\\\\” évszázados magyar hagyományát kellene megtörni – fogalmam sincs arról, hogyan.
Kedves Tamás, és kedves Előttem Hozzászóló!
Magát a cíkket és a hozzászólást is erősen diszkriminatívnak érzem, és valamiért úgy tűnik, mintha közellenség lenne a dohányos társaság. Pedig nem biztos, hogy így van, hiszen aztán elő is kerültek az alkoholisták, stb. Persze, vannak, akik ilyen-olyan ürüggyel sok időt töltenek távol a munkától, és tudom, hogy a dohányzás nem egészséges, csak szerintem nem néz ki jól, ha ennyire misztifikálunk egy bizonyos tevékenységet. Például van, aki csak a kijelölt helyen gyújt rá, és lehet, hogy jóval ritkábban, mint óránként. Egyébként a számítógép előtt végzett munkánál előírás az óránkénti 10 perc szünet, amit nem csak a dohányosoknak kell betartaniuk… Vagyis mások is pihennek munka közben! És lehet, hogy ezalatt a cégnek nagyobb kárt okoznak, ha például vírusokat gyűjtenek be kétes honlapokról a céges számítógépre. Pletyka pedig van bagó nélkül is, ezt mindenki tudja…
Csupán egy felvetésem lenne: ez az \”extra dolgok\” (dohányzás)tolerálása extra teljesítményért cserébe- miként lenne kommunikálva a dolgozó felé? A sok-sok dolgozó felé, mert lássuk be, dohányosok többen vannak mint nem dohányosok… Érdekes ötlet, de a kivitelezése nem egészen világos.
Kedves Orsolya!
Az előző kommentben írtam, hogy a dohányosok csak egy példa voltak a ,,valamit, valamiért\” elv szemléltetésére, és velük kapcsolatban olyan helyen alkalmazható, ahol ők vannak kisebbségben. Egy olyan cégnél vagy részlegnél, ahol azonban többségben vannak, különösen, ahol a főnök is dohányzik, szerintem nem alkalmazható ez az elv.
Csak olyan közegben, ahol néhányan kilógnak a sorból valamivel, ami a többség számára nehezen emészthető, de a főnök mondhatja azt, hogy extra teljesítményért cserébe tolerálja és megvédi a többiek felé. Szerintem…
Kedves Andrea!
Igen a cikk így első sugallatra elég diszkriminatívnak tűnik, csakhogy a nemdohányzó cégvezetők nézőpontját tükrözi. Számukra a dohányosok, különösen az erős dohányosok extra problémát jelentenek, de a dohányzás itt inkáb csak egy példa volt az elv alkalmazásának szemléltetésére, amely révén tippet adtam számukra, hogyan barátkozzanak meg legalább a jól teljesítő dohányos kollégákkal.
Szia Tamás!
Érdekes témát vetettél fel ismét.
A történetről azonban egy másik olyan sztori jutott eszembe, amelyben egy szál cigeretta sem szennyezte a levegőt. A sztori majdnem ugyanaz. Régi beosztott és felsővezető közé egy középvezető került. Ettől függettlenül a reggeli fél- háromnegyed órás kávé, mint rituálé megmaradt a felsővezető és a beosztott között. Természetesen ebből a köztes kollega kimaradt.
Az új kollega és a régi beosztott nem kedvelte igazán egymást, ráadásul a régi beosztott mindíg jobban is volt informálva a cég dolgairól. A történet a középvezető elbocsátásával végződött. Esélye sem volt.
Ezzel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy egy cég életében nem csak a dohányosok alkothatnak klikkeket. Más címen is el lehet tölteni a napi néhány szünetet.
Egyébként nem dohányzom, és nem is támogatom a munkahelyi (sőt nyilvános helyen történő) dohányzást sem.
Én most szoktam le, vidámparkban dolgozom, egész nap ment a cigi, azt hittem nem fogom bírni, de meglepően könnyű