“A legelegánsabb székházban elhelyezkedő cég reputációját is pillanatok alatt tönkreteheti, ha az érkező partnerek vagy vendégek már a recepcióról hallják egy-egy munkatárs alapos ledorongolását, vagy éppen a recepciós hölgy hisztérikus magántelefonjait. Hiába a finom, elegáns környezet, a mások füle által is hallható belső élet percek alatt teljesen lerombolhatja az adott cégről költséges és nehéz munkával kialakított imaget.”
Néhány napja olvastam ezt a www.mfor.hu egyik legújabb cikkében. Ugyan a blogomban a munkaerő kiválasztás a fő téma, azonban komoly összefüggések vannak cége hírneve, megítélése, továbbá a között, hogy milyen kvalitású munkatársakat tud felvenni.
Fejvadász előéletem során gyakran kellett nemet mondanom olyan megbízóknak, akik európai színvonalú új munkatársat akartak, de mind ők, mind cégük még a magyar rangsorban is valahol a sor végén kullogtak.
Volt, aki vette a lapot, és igyekezett összeszedni magát, mint a következő példában szereplő cégvezetők is:
“Különösen kis és közepes vállalkozásoknál szokott előfordulni, hogy bizony a vezetés sem éppen üzleti protokollból szerezte a diplomáját. A hitelezéssel foglalkozó vállalathoz első munkanapján marketingesként érkező Anna lába a földbe gyökerezett, amikor meglátta, hogy a vállalkozás vezetői az ügyféltérből is jól láthatóan kolbászt és szalonnát esznek a konyhában, a hitelre várakozók nagy derültségére. „Először azt hittem sarkon fordulok, és keresek egy másik állást, de nagy levegőt vettem, bementem a konyhába, becsuktam az ajtót, és elmagyaráztam, hogy lehet, hogy engem ugyan most azonnal ki is rúgnak, de itt komoly ügyfelek vannak, és ez pedig nem a hétvégi ház konyhája, ilyen alapon a wc-re is tehetnének üvegajtót. Egy pillanatra döbbenten néztek, de kapcsoltak, és elpakolták a finom hazait.” www.mfor.hu
A következő cég vezetője már nem volt ilyen megértő, valószínűleg a stílus kötelez:
Szia Tamás!
Kedvencem az (amivel egyébként mostanában gyakran találkozom), hogy egy-egy rosszabb, problémásabb vevőt, mihelyt kilép az üzletből, egyből elkezdenek fennhangon kibeszélni az eladók, bevonva ebbe a \”játékba\” az ott tartózkodó többi vevőt is. Mondjuk rám ez olyan hatással van, hogy egyből arra gondolok, rólam vajh mit fognak mondani, ha kilépek onnan?
Üdv, Angie
Elképesztő, húsz évvel a gengszterváltás után ez még mindig téma, de sajnos téma és muszáj róla beszélni.
Hogy mikor lesz pozitív változás? A Lost-ot idézve: talán \\\”egy másik korban, másik világban\\\”.
Szia Tamás!
Én is ki tudok akadni a saját szakmámban (idegenforgalom, vendéglátás) előforduló esetektől. Visszatetsző, amikor egy szálló, vagy étterem előtt, esetleg a hátsó udvarban látni a személyzetet, hogy kollektívan dohányoznak, trécselnek, munkaidőben kummantanak.
Erről már írtam is egy blogbejegyzést, amit itt látsz: http://www.latte.hu/blog/eskuvo-avagy-az-elet-egy-nagy-habostorta/segitseg-ki-fogja-kordaban-tartani-a-szemelyzetet-az-eskuvoi-vacsoramon .
Az is elgondolkodtató, amikor egy bank, vagy multi irodája előtti – füstbe burkolózó – dolgozói kolónia hangosan szidja az ügyfeleket, kollégákat.
Visszatetsző, amatőr.
Sziasztok!
Az előzőekhez csak annyit, hogy én már nem akadok ki. Egyszerűen nem megyek oda többet, illetve ha munkakeresésről van szó, akkor egyszerűen nem megyek oda dolgozni, lemondom a következő interjút, vagy szimplán annyit mondok, hogy másra esett a választásom (már mint munkáltatóra).
Sajnos nem csak a \”kirakatban\” lévő szolgáltató szektorban jellemző ez, hanem nagyobb cégeknél is vannak, akik úgy gondolják, ezt megengedhetik maguknak (alpári stílus, szakmai fel nem készültség, a leendő munkavállaló semmibevétele már az interjú során, a sor hosszú…). Ha még az elvárásaik is a csillagos eget verik ezzel szemben, akkor ott egy megoldás van csak: menekülni, de nagyon gyorsan és mindenkinek elmondani, akit barátodnak tartasz, hogy hogy jártál (és ez nem rosszindulat, hanem önvédelem és más normális munkavállalók védelme).
Köszi, üdv!
Hű, ez oda-vissza érvényes. Alkalmazottra, főnökre egyaránt. Fejvadászként én is a hajamat tépem sokszor, vagy azért, mert az ügyfél viselkedik gázul, vagy azért mert a jelölt. Szakmából adódóan inkább az előbbi a jellemző… mit mondjak, multiknál is, de inkább középméretű cégekre jellemző, nemcsak hazaiakra. Van még mit fejlődni, kb. 50 év sztem.
Kb két hete egy neves cég autókereskedőjénél – ahol pár éve a kocsim vettem, és épp javíttattam, pénzemen bementem a főnök irodájába egy üzleti ügyben. Egy hivatalos papírra kellett volna tőle egyetlen aláírás és pecsét. zletkötő vagyok, egyik kollegáját átléptettem a saját nyugdíjpénztárunkba ugyanis) Foghegyről és rám se nézve közölte, hogy nem ér rá, majd értesít a titkárnője, hogy mikor mehetek vissza a papírért. Mondtam, hogy de hát csak egy másodperc, mire várjak, ügyfelük is vagyok, épp javítás után,neki meg ez egy fillérjébe kerül, a kollega meg jól jár, erre a szavamba vágott, hogy \” azért vagyok ilyen udvarias…\”Köszönés nélkül húztam ki a kellemetlen levegőjű irodából, atitkárő megértő pillantásai közepette. Nemsokára hallottam, hogy egy másik cég pár héten belül felvásárolja őket, s valahogy tudott különösebben bepárásodni szemem asajnálattól, és lepett meg a dolog. Nagyon is igaz, hogy a fejétől …. a láb.
Ha ezt a külföldi Tulajdonos tudná….
Remélem, körülnéz, és rájön a hibára mert amúgy a kocsijuk jó.
Kedves Tamás!
1990 óta dolgozom folyamatosan olyan munkahelyeken (minisztérium,lízing cégek), ahol az öltözködési etikett csúnya szóval élve \”business\”.
Ez férfiaknál legkevesebb a vasalt nadrágot, egyes poziciókban öltönyt jelent.
A legrosszabb helyzet a minisztériumokban van, de sajnos szorosan követik őket a menő lízingcégek is. Tamás biztos nyitott szemmel jár, és tapasztalja amit én napról napra megélek. Hogy ezek a nadrágok, zakók mikor vannak tisztítva, azt nehéz megsaccolni, de gyűröttségükből lehet következtetni. Az alkalmazottak ugyan az öltözködési etikát betartják, de ruházatuk olyan gyűrött, hogy elképesztő.
A hölgyekről igen kelendő humoros dokumentumfilmet lehetne forgatni. A légkondit ugyan felcsavarják 28-30 fokra nyáron, de a hölgy alkalmazottak felének a köldöke a beleaggatott ékszerekkel együtt vidáman kilátszik. Még a key accounté is, pedig olyen ügyfelekkel kell tárgyalnia, mint az E.on, Microsoft, Ricoh…stb.
Ez engem meglehetősen nyomaszt, ilyen alkalmazottakat felmutató irodában vonakodva kötnék üzletet.