Kategória: ‘motiválás’
Munkám során elég sokféle elvárással találkozom, hogy vezetők milyen munkatársakat szeretnének. Most azonban arról szólnék egy-két szót, hogy én kit, milyen embert tartok ideális munkatársnak?
Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor a régi “iparos mentalitás” híve vagyok, vagyis az olyan embereket tartom kiváló munkaerőnek, akikben van belső késztetés, felelősségérzet, hogy kizárólag kiváló minőségű munkát adjanak ki a kezük közül. Nem azért, mert a főnökük ezt megköveteli, vagy mert több pénzt kapnak érte, hanem mert számukra ez a természetes, a dolgok rendje… olvasd tovább…
Ritkán ugyan (legalábbis remélem), de előfordul, hogy egy jól teljesítő munkatársad elhagyja a céget, majd röpke néhány hónap után mégis visszatáncolna. Mi ilyenkor a helyes megoldás, végleg lezárni a visszavezető kaput, vagy adni még lehetőséget?
Ez a téma már a Bibliában is előfordult, Jézus története a tékozló fiúról, aki elhagyta a biztonságot nyújtó családi birtokot, mindent elpazarolt, majd visszatért, hogy apja előtt megvallja bűnét, és legalább szolgának visszavegye. A sztori ugyan hasonló, de én mégsem követném az apa példáját, legalábbis a visszakéredzkedő munkatársaimmal nem… olvasd tovább…
“Hajrá Kovács néni!”
Még tavaly megkeresett egy vezető, hogy mondjak neki olyan jelmondatokat, amivel a munkatársait lelkesebb munkára tudja serkenteni. Mondtam neki, hogy a cége nem egy amerikai profi kosárlabdacsapat, ráadásul ott is csak a filmekben látszik úgy, hogy lelkesítő frázisoktól indul be a csapat, és a meccs vége előtt 5 perccel vert helyzetből nyernek.
Ez a hollywoodi filmek megszokott dramaturgiája, az élet viszont sokszor egészen más dramaturgiával rendelkezik, amit nagyon jól szemléltet egy morbid vicc.
Kovács néni elmegy az orvoshoz, aki megállapítja, hogy rákos, és már csak 3 hónapja van hátra. Erre Kovács néni megkéri az orvost, hogy ugyan mondjon már neki valami pozitívat, lelkesítőt, mire az orvos:
“- Hajrá Kovács néni!”
Na kábé ennyire abszurd szerintem egy cégben a lelkesítő jelszavak kántálása is. olvasd tovább…
Sajnos ritka, hogy pont olyan pályázó akad horogra, aki minden elvárásunknak pontosan megfelel. Az egyik leggyakoribb eset, amikor a két alkalmas jelölt közül az egyik szakmailag ugyan topon van, de nem igazán motivált, a másik szakmailag kevésbé tapasztalt, de nagyon lelkes.
Akkor most melyiket válasszam?
Ilyenkor szokott bennem felmerülni a gondolat, hogy de jó is lenne a két emberből egyet összegyúrni, de az ilyen típusú keresztezést, ráadásul azonnali eredményekkel még nem találták fel a biológusok. Meg a klónozást sem, pedig de más lenne akkor a munkaerőpiac!
Valahogy azonban mégis dönteni kell, valamiben mégis kompromisszumot kell tenni, de vajon miben? olvasd tovább…
A jó öreg fizetés állandó vitatéma nemcsak a munkavállalók számára, hanem egy vállalaton belül a vezetők között is. A közvetlen munkahelyi vezetők természetesen bőkezűbben bánnának a fizetésekkel, míg a pénzügyesek, kontrollerek meg olyan alacsonyan tartanák, amennyire csak lehet.
Ez a nézőpontbeli különbség főleg abból adódik, hogy egy vezető általában jól látja, miért kell a jól teljesítő munkaerőt megfizetni (azaz nem kap Mercedest Trabant áron), míg a pénzügyesek számára a fizetés is csak egy költség az Excel táblájukban, amit értelemszerűen minél alacsonyabban kell tartani, hiszen a cég nem lehet veszteséges!
Kinek van igaza? olvasd tovább…
A cégátvilágítások végzése során találkozom egy-két olyan megoldással, amelyekkel garantáltan az ellenkező hatást érheti el, mint amit valójában szeretne. A cégvezetők válság idején sokféle dologgal próbálkoznak, hogy mentsék a menthetőt, és mindig vannak visszatérő, “örökzöld” megoldások is. Most kettőt fogok ezekből megmutatni.
1. A munkatársak fizetésének csökkentése
Sok cégvezető úgy gondolja, hogy beosztottjai örüljenek annak, hogy egyáltalán megmarad az állásuk, ezért pl. 10-30%-al csökkenti a fizetésüket, hiszen a cég forgalma is ennyivel csökkent.
Az ő nézőpontjából ez jogosnak tűnik, hiszen az ország is elvileg az általános közteherviselés elve alapján működik.
Ki a legfontosabb munkatársa válságban?
Minap egy piackutatás eredményeit böngésztem, amely arra kereste a választ, hogy most így válság idején a cégvezetők számára mi a legfontosabb probléma? Az eredmény egyáltalán nem volt meglepő, mégsem tapasztalom azt, hogy a vezetők igazán tennének az ügy érdekében.
Nem csigázom a kiváncsiságát, a felmérés azt hozta ki, hogy ma a cégvezetők legnagyobb problémája az ügyfélszám csökkenés. Ez önmagában nem egy kezelhetetlen probléma, mégis a cégvezetők többsége semmit nem tesz a megoldás érdekében személyes tapasztalataim szerint. Várnak talán a csodára, talán, hogy az új kormány majd csinál valamit, talán, talán…
Szerintem nincs mire várni, mert van tennivaló bőven. Először is kezdjen neki számbavenni, hogy mely munkatársai kulcsfontosságúak az ügyfélszám növeléséhez! olvasd tovább…
Munkaadók rémálma, amikor az elküldeni kívánt dolgozó megneszeli a vég pillanatát és menekülési útvonalnak a táppénzre menést választja. A munkaadó számára ez komoly anyagi veszteség és a törvény szerint semmit nem tehet ellene. Vagy mégis?
Válság esetén képezze munkatársait!
A multicégeknél ha nem megfelelõen megy az üzlet, akkor fõleg a marketingen és a munkatársak képzésén kezdenek spórolni. Biztos, hogy ez a megfelelõ megoldás?
A marketing védelmére hadd ne keljek, az más reszortja. A képzésnél maradva, vajon melyik cégnek van szüksége buta, a munkaköréhez, szakmájához kevéssé értõ, rengeteget hibázó, demotivált és siralmas teljesítményt nyújtó munkatársakra?
Most biztosan azt gondolja, hogy Önnek biztosan nem! Ez rendben is van, hiszen ki az az õrült mazochista, aki ilyen beosztottakra vágyik?
Más kérdés, hogy Ön mi mindent hajlandó megtenni azért, hogy munkatársai ne ilyenek legyenek?
Például mennyi energiát fordít a munkatársai képzésére?
És itt nem a külsõs tréningekre költött százezrekre, milliókra gondolok, hanem hogy Ön személy szerint mennyit foglalkozik közvetlen beosztottai képzésével? olvasd tovább…
Távirányított munkatárs? (+18)
Nagyon sok cégvezető keres meg azzal, hogy ajánljak neki valami egyszerű és azonnal működő motiválási trükköt, technikát demotivált beosztottai életre keltésére. Valami olyasmire vágynak, mint a képen látható távirányító, amelyen csak megnyomnak egy gombot és a hölgy azonnal végrehajtja az utasítást (pl. mos, főz, takarít, stb.).
(Közben elnézést kérek hölgy olvasóimtól, de a mellékelt képnél egyszerűen nincs jobb a mondanivalóm szemléltetésére.)
Egy munkahelyi verzióban ha a „lelkes” gombot nyomják meg, akkor a munkatárs onnantól lelkes lesz, ha a „kuss” gombot nyomják meg, akkor pedig hirtelen befogja a száját, ha a “túlóra” gombot, akkor szó nélkül túlórázik, ha az “értekezlet” gombot, akkor teljes figyelemmel és aktivitással üli végig a szokásos 6 órás értekezletet.
De szép világ is ez, milyen könnyű dolga lenne ebben egy vezetőnek, csak sajnos álomvilág! olvasd tovább…
Minden cégvezető rendkívüli képességű, kiemelkedő teljesítményt nyújtó és hihetetlenül motivált munkatársakat szeretne, de ritkán tudnak felvenni ilyen embert. Dacára a jó álláshirdetésnek, a profi kiválasztási módszereknek, valamiért mégsem jön össze.
Pontosabban arról van szó, hogy ha rá is talál álmai munkatársára, ő mégsem jön az Ön cégébe, az Ön csapatába dolgozni! És itt most nem arról az esetről akarok beszélni, amikor nem tudja őt megfizetni, hanem amikor minden klappol, a pályázó mégis inkább egy másik céget választ.
Van egy ügyfelem, aki már több, mint 15 éve vezeti vállalkozását és nagyon nehezen talál munkatársakat. Pedig cége anyagilag stabil, a forgalmazott termékek világszínvonalúak, ő maga emberileg maximálisan korrekt, minden munkatársa 100%-ig be van jelentve, a munkatempó inkább kényelmes, mint hajtós, a hangulat olyan, mint egy jobb családban, mégis lasszóval kell fognia az embereket.
Egy másik ex-ügyfelem egy vidéki városban vezeti cégét, és az ő példáján keresztül világossá válik a probléma gyökere. olvasd tovább…
Lelkes munkatársból ellenséges lázadó?
Nagyon sok vezető vágyik arra, hogy motivált beosztottai legyenek, de csak nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy igazán motivált csapatuk van.
A munkatársak motiválása már a kiválasztásuknál kezdődik, azaz már eleve motivált beosztottakat vegyen fel, ne pedig zombikat. Az emberek 20%-át nem lehet motiválni vagy talán csak egy pisztolycsővel a fejéhez nyomva, de az ugye nem legális.
Van olyan szakember, aki elintézi annyival, hogy hát vegyen fel motivált munkatársakat és többet nem is lesz gondja vele. Ez teljesen igaz lenne, ha nem jönne közbe valami:
,,Figyelemre méltó az is, hogy a Harvard Business School kutatás szerint a dolgozók 85 százaléka munkába állása után 4-6 hónappal elveszti motivációját.” írják a www.mfor.hu portálon.
Döbbentes szám és sajnos csak igazolni tudom a gyakorlati tapasztalataim alapján. Sok cégben még a leglelkesebb új munkatársból is ellenséges lázadót vagy, ahogy sokan hívják ,,fizetett ellenséget” képesek csinálni a próbaidő 3 hónapja alatt.
De ki a felelős ezért?
A kormány?
Az APEH?
A szomszéd macskája? olvasd tovább…
Félelem és rettegés a munkahelyeken!
Manapság egyre többet cikkeznek a ,,munkahelyi pszichoterror” nevű jelenségről, amelyre hivatkozva egyre több ,,munkahelyi masszást”, ,,stresszkezelő” tréninget, ,,relaxációs technikát” adnak el, vagyis egyesek ebből is üzletet csinálnak. De mi van pontosan emögött és mi lehet a valóban működő megoldás?
Sőt, úgy látszik a “hatóság” is részt kér a pszichoterror bizniszből:
“Január óta a munkaügyi ellenőrök azt is vizsgálhatják, a munkaadó nem alkalmaz-e pszichoterrort a dolgozói ellen. A szakszervezetek szerint nagyon sok magyar munkahely súlyos stresszforrás, ennek kiváltója többek között a teljesítménykényszer, a túlmunka, a pihenőidő és a szabadság megnyirbálása, a munkabér nem időben történő kifizetése vagy az, hogy a beteg ember nem mer elmenni táppénzre. olvasd tovább…
Világ legjobb munkahelye informatikusoknak?
A múlt héten az interneten megjelent több cikk is az informatikusok álommunkahelyéről, a Google új zürichi fejlesztési központjáról. Cikkemben megvizsgálom, mi lehet a jelentősége ennek egy magyar kisvállalat számára.
“A Google valóban arra törekszik, hogy a világ legvonzóbb munkahelyét kínálja alkalmazottainak, az kellett, hogy rászánják magukat, és zürichi fejlesztési központjukat is olyanra varázsolják, mint a kaliforniai bázist.”
“Miben is különbözik az élet a Googleplexben? Úgy értem, mi az, ami miatt tényleg az az ember érzése, hogy ez minőségi változás bármilyen más munkahelyhez képest? Két alapvetően fontos dolog jut az eszembe: hozzáállás és pénz. olvasd tovább…
Esszé a munkahelyi dohányzásról!
Ez a téma ugyanúgy eléggé megosztja a kedélyeket, ahogy a politikában a bal és jobboldal, ugyanis a munkahelyi dohányosok általában klikkekbe tömörülnek és elkülönülnek a többiektől.Pályafutásom alatt nem első alkalommal futok bele a munkahelyen dohányzók okozta kellemetlen szituációba, amelynek több oka is van:
a) a dohányozni ,,kijárók” klikkesednek, azaz külön kis összetartó csapatot alkotnak egy munkahelyen belül,
b) a dohányzók naponta jelentős időt töltenek távol a munkájuktól, hiszen többször is ,,eltűnnek” 5-10 percekre,
c) van ahol tiltott helyen dohányoznak, és még szemetelnek is (pl. a WC-ben, erkélyen, stb.).
A legfurcsább esetet nemrég hallottam. Egy multicég osztályvezetője mesélte, hogy az egyik beosztottja az ő közvetlen főnökével dohányozik együtt az egyébként kijelölt helyen. olvasd tovább…