Megbízta cégünket a Mikulás!

Ahogy a föld népessége egyre növekszik, úgy tornyosulnak a Mikulásra is a logisztikai problémák, ráadásul egyre nehezebb igazán jó krampuszokat találni. Az interneten keresve talált rá cégünkre, és úgy döntött, hogy személyzeti problémái megoldása érdekében a segítségemet kéri.

Örömmel fogadtam a felkérést, hiszen ilyen prominens ügyfélhez még nem volt szerencsém és hajtott a szakmai kíváncsiság is, hogy egy ennyire különleges feladat esetén hogyan vizsgázik a teljesítményalapú személyzet kiválasztás módszere?

A Mikulás kifejezetten nem fejvadász céget keresett, mert saját maga is szeretne profivá válni a személyzet kiválasztásban. Bölcs gomdolat, ezért erre egyértelműen a kócsing (coaching) tűnt a célravezető megoldásnak, hiszen ez a leggyorsabb és leghatékonyabb, habár nem éppen a legolcsóbb oktatási forma.

Olvasson tovább és megtudja milyen nem várt nehézségekkel kellett szembenéznünk és végül hogyan is végződött e nem mindennapi munka!Az idő rövidsége miatt (mindössze 2 hét állt a rendelkezésünkre) nem volt idő egy professzionális karrier oldal kidolgozására, egy összetett álláshirdetési kampányra (több médiát és kreatív reklámeszközt felvonultatóra) pedig végképp nem. Gyorsan és hatékonyan kellett eredményt produkálni, ezért minössze egy db álláshirdetést jelentettünk meg a Profession.hu-n.

A hirdetés kiválóan működött, mert végül több száz pályázat érkezett a meghirdetett krampusz állásra, amire az ideális jelöltek az igazán rosszcsont múltat felmutatni tudó gyerekek voltak. A szendék, a jó magaviseletűek (magatartásból 5-ös), a szüleiknek szófogadók szóba sem jöhettek. Ez alapján elég gyorsan leválogattuk a beérkezett pályázatokat, ellenőriztük a referenciákat és elkezdődtek a jelölteket alaposan megizzasztó interjúk:

 

 

Mivel maximálisan ellenzek bármilyen diszkriminációt, ezért se bőrszín, sem életkor, se nem, se nemzetiség, se politikai és vallási hovatartozás alapján nem tettünk különbséget.

Erre a legjobb példa az egyik extrém fiatal versenyző, ő még ahhoz is kicsi, hogy igazi rosszaságokat műveljen. Nem baj, ami késik az nem múlik, jövőre valószínűleg már esélyes pályázóként érkezik az interjúra:

Hát, azért az interjúk nem mentek olyan simán, mint ahogy terveztük, például volt olyan pályázó, aki menet közben megmakacsolta magát:

volt olyan, aki nem volt hajlandó az asztalról lejönni,

 

és volt olyan, aki még az asztalra sem volt hajlandó felmenni.

A csúcs az a pályázó volt, aki se szó, se beszéd nemcsak, hogy rendkívül pimasz volt (kiöltötte a nyelvét leendő főnökére), hanem hirtelen felpattant az asztalra, és külön produkcióval próbálta meggyőzni mélyen tisztelt megbízónkat, a Mikulást.

 

A Mikulás szerencsére jó tanítványnak bizonyult, nagyon gyorsan megtanulta a „madarat tolláról, krampuszokat rosszaságukról!” kiválasztási elvet és gyorsan mellőztük a “ki miért szimpatikus?” című vitákat.

Kizárólag a ki mennyi rosszaságot követett el volt a téma. Az előző pályázó kifejezetten meggyőző produkciója meg is tette a hatását, mert bekerült a végső fordulóba.

A több körös kiválasztási procedúra meghozta az eredményét, és a Mikulás végül a képen látható két krampusz jelölt mellett döntött, akiknek ezennel szívből gratulálok. Megérdemelten nyerték el az oly sok rossz gyerek által legjobban vágyott munkakört, mert a Mikulás krampuszának lenni, azért valljuk be, nem semmi szakmai karrier!

Mindemellett a Mikulásnak óriási szíve van, mert a legfiatalabb versenyzőt ugyan nem vette fel krampusz kommandójába, azonban különdíjban részesítette egy szaloncukor személyében.

Hiába, az utánpótlás nevelést nem lehet elég korán kezdeni, és a Mikulás ismételten bizonyította, hogy képes távlatokban gondolkodni, nemcsak a ma problémáival valahogy megbírkózni:

Még egyszer köszönöm a Mikulásnak a megtisztelő megbízást és őszintén mondhatom, nagy öröm volt vele együtt dolgozni. Õ halkan megjegyezte, hogy ne pihenjek sokat, mert annyira elnyerte tetszését a közös munka, hogy jövőre ugyan itt újra krampuszokat válogatunk!