Mit várunk el egy munkavállalótól?

Mit várunk el egy munkavállalótól?

Mit várunk el egy munkavállalótól? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

allasinterju3Mivel egyre több munkavállaló is olvassa blogomat, és egyre többen próbálnak megkeresni tanácsért, ezért most nekik, nektek írom e bejegyzést. Sajnos sem a közép-, sem a felsőoktatási intézményekben nem tanítják, hogyan kell boldogulni munkavállalóként, ezért aki próbált már felvenni új munkatársat, annak nem kell elmesélnem, hogy mi mindennel találkozik.

Nézzük akkor sorjában az elvárásokat, amelyeket nevezhetnénk akár „Az állásra pályázók 12 pontjának” is, de nem nevezem, mert ez olyan úttörők 12 pontjának hangozhatna. Lehet, hogy némelyik pont keménynek, nyersnek fog tűnni, de szerintem jobb, ha tudod, mit gondolnak és hogyan állnak hozzá a pályázókhoz a munkaadók:

  • Először is, amikor jelentkezel egy álláshirdetésre, kétszer olvasd el, hogy pontosan mik a követelmények (különösen végzettség, nyelvtudás, szakmai tapasztalat) és ne jelentkezz, ha nem felelsz meg minden kritériumnak! A jó munkahelyekre ma már olyan nagy a túljelentkezés, hogy a mindenben megfeleltek közül is csak azok rúgnak labdába, akik az alapkiíráson felül egyéb extrákkal (leggyakrabban adott iparágban szakmai tapasztalat, kapcsolatrendszerrel, speciális szakmai tudással) rendelkeznek.

  • Az önéletrajzod legyen világos, áttekinthető és „rizsamentes”. Ne részletezd minden munkahelyednél fél oldalon, hogy ott milyen feladataid voltak, milyen személyes tulajdonságaid vannak (ez utóbbit nyugodtan ki is hagyhatod), hanem azt írd le, hogy milyen eredményeid voltak, ha voltak. Ha nem, akkor itt az ideje elgondolkoznod, hogy miért is van rád egyáltalán szüksége egy munkaadónak?

  • A pályázatod (fényképes önéletrajz, motivációs levél) egyedi legyen, konkrétan arra a munkakörre és ahhoz a céghez szóljon, ahova pályázol. Tudom, hogy akár 100 helyre is be kell adnod, de megnyugtatlak, a „Tisztelt Cím!” megszólítású és az e-mail „cc mezőjében” 80 másik cég e-mail címére küldött pályázatok sorsa leggyakrabban a kuka, szóval teljesen feleslegesen dolgoztál vele.

  • Amikor felhívnak a cégtől, hogy személyes interjúra egyeztessenek veled időpontot, akkor ne ecseteld, hogy 100 másik helyre is beadtad a pályázatod, és ne próbáld úgy kezelni a dolgot, hogy még ők érezzék lekötelezve magukat, amiért egyáltalán szóba állsz velük, és hajlandó vagy elmenni az interjúra, hanem légy udvarias és rugalmas! Már ez is a kiválasztási procedúra része!

  • Mindig legyél udvarias!

  • A személyes interjún igyekezz megérteni a kérdéseket, ennek érdekében inkább kérdezd meg még egyszer, és igyekezz pontosan a kérdésre válaszolni, lehetőleg 1-2 mondatban. Egy felvételiztető számára nincs idegesítőbb annál, amikor a pályázó mellébeszél, amikor 15 percig körmondatokban válaszol egy kérdésre, miközben nem válaszolja azt meg. Főleg a profi hr szakemberek – akik már ki tudja hány ezredik interjún ülnek – rendkívül türelmetlenek, és intoleránsak a mellébeszélő és körmondatokban fogalmazó pályázókkal.

  • Légy őszinte! Hidd el, egy profi hr szakember vagy szakmai vezető több ezer felvételi interjú után pontosan tudja, hogy mikor mondasz igazat, és mikor próbálsz pestiesen „vetíteni”, teljesen felesleges másnak mutatnod magad, mint amilyen vagy. Ráadásul könnyen eshetsz abba a hibába, hogy a mutatott éned pont nem szimpatikus, miközben a valós meg nyert volna. Nem tudhatod ugyanis, hogy a felvételiztetést végzőnek pontosan milyen elvárásai vannak, ezért a legegyszerűbb és egyben legcélravezetőbb stratégia önmagad adni.

  • Nyugodtan valld be hiányosságaidat, ha kérdezik, maximum vele párhuzamosan emeld ki valamelyik erősséged. Nincs hibátlan ember, ne is akarj annak látszani, viszont rendkívül fontos tudatában lenned az erősségeidnek, mi az, amiben jobb vagy az átlagnál?

  • Az állásinterjún ne légy nagyképű, arrogáns, mert nem tudhatod, hogy ki ül veled szemben! Velem már megtörtént, hogy az interjún nagyképű, lekezelő pályázó fél év múlva megjelent egy ügyfelünknél, ahol 50 milliós informatikai rendszerre írtak ki pályázatot, és én is benne voltam a bíráló bizottságban. Amikor meglátott, teljesen lefagyott, ahogy mondják, erre aztán nem számított! Nem egyszer fordult már elő az ellenkezője is, amikor a pályázó nagyon szimpatikus volt végig a kiválasztás folyamán, de végül nem őt vették fel, viszont volt, amikor 3 hónappal, volt, amikor 2 évvel később újra találkoztunk és akkor már jött, látott, győzött!

  • Vállalkozásoknál, magántulajdonú cégeknél, vállalatoknál (vagyis minden nem állami intézménynél és cégnél) ne légy nagyra a végzettségeddel, egyéb papírjaiddal, mert ott csak a valós tudásod, munkavégző képességed és múltbeli eredményeid számítanak.

  • Ha már felvettek, akkor ne azért dolgozzál, mert ellenőriznek, mert elvárják tőled, hanem azért, mert egy korrekt ember vagy, aki ha megegyezik valakivel valamiben, akkor állja a szavát, sőt igyekszik többet és jobban teljesíteni! Ez úgy általában az életben a siker titka, kivéve ha csalónak, szélhámosnak, valamelyik politikus talpnyalójának készülsz, ott tényleg más módszerekre van szükség a sikerhez…

  • Bármi legyen is a szakmád, igyekezz benne a legjobb lenni a világon, azaz folyamatosan képezd, fejleszd magad! Ezt ne azért tedd, mert elvárják tőled, és ne annyira, amennyire elvárják tőled, hanem emeld jó magasra a mércét, és annak igyekezz megfelelni. Garantálom, hogy ebben az esetben sokkal boldogabb ember leszel, mert a sikerélményeknek nagyon sok közük van a boldogsághoz, még akkor is, ha csak te tudsz róluk. Gyakran megdöbbent, hogy pl. értékesítők, vezetők képesek úgy 15 évet ledolgozni, hogy egy darab szakkönyvet nem olvasnak el, még csak eszükbe sem jut, pedig e szakmákban az ember élete végéig tudja magát fejleszteni, és így mennyivel jobb lehet(ne) az élete. Fontos, hogy profivá csak úgy válhatsz, ha autodidakta módon is fejleszted magad.

Meg kell azonban említenem egy esetet, amikor a fenti elvárásokat úgy, ahogy vannak figyelmen kívül hagyhatod, amennyiben a szakmádban, területeden annyira kiemelkedően jó vagy, hogy szabályosan versengenek érted a munkaadók.

Természetesen ebben az esetben sem javaslom, mert az arrogancia, a nagyképűség előbb-utóbb komoly bajt hoz a fejedre, ugyanis ez valójában a józan ítélőképesség hiánya, magyarul az arrogáns, nagyképű ember idő kérdése, hogy beleszalad valamilyen csapdába, amit a magasra tartott orrától nem vesz észre. Íme egy elrettentő példa:

Ezzel véget is ért rövid összefoglalóm, kívánság listám, de arra kérem a munkaadókat, hogy a kommentekben ők is írják le elvárásaikat a munkavállalókkal szemben, ne csak az én véleményem legyen itt egyedül…

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
40 hozzászólás
  • Ürögdiné Kocsis Zsuzsa 2010. október 21. 12:35

    KÖSZÖNÖM!

  • Perjés Mihály Tibor 2010. október 21. 12:58

    Kedves Tamás!
    Mindenben egyetértek. Mint munkaadó annyit tennék hozzá, hogy nálam (könyvelő cég) igenis számít a végzettség (de gondolom egy sofőr álláshoz is a jogsi megléte a belépő).
    Az való igaz, hogy önmagában a "papír" nem elég, a másik tényező a munkateljesítmény, azaz mit tud felmutatni a jelölt a gyakorlatban, ez viszont az interjún nem mérhető fel (legalábbis nekem még nem sikerült). Erre megoldás a próbaidő. 
    Momentán egy hete +1 fő könyvelőt keresek, ne tudd meg, mennyi – enyhén szólva is valótlan – önmagában ellentmondó önéletrajzot törlök elolvasás után azonnal.

    • Kelkó Tamás 2010. október 21. 17:41

      Kedves Mihály!

      Csak óvatosan azzal az önéletrajz törléssel, mert sokszor futok bele, hogy 5 percig gondolkozom egy önéletrajz íróján, hogy behívjam-e vagy sem interjúra, majd követve a saját elvem a kérdéses embereket behívom. Az esetek 1/3-ban közöttük van a nyertes jelölt!

  • Perjés Mihály Tibor 2010. október 21. 13:02

    Még valamit: tetszett egy tegnap este olvasott önéletrajz. Ma reggel fél kilenckor hívtam a hölgyet, még nem volt bekapcsolva a telefonja (hang: a hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható, kérjük ismételje meg a hívását később!).
    Azért, ha én állást keresnék, reggel nyolctól be lenne kapcsolva a telefonom….. nem hívtam mégegyszer, önrajza "X".

    • Kelkó Tamás 2010. október 21. 17:45

      Szerintem túl sok következtetést vonsz le túl kevés információból:
      – pl. mi van akkor, ha éppen állásinterjún ül, amikor te hívod?
      – vagy mi van akkor, ha a gyermeke ráöntötte reggel a kakaót a telefonjára és éppen a T-Mobile-ban új telefont vásárol, mikor hívod?

      Szerintem rengeteg oka lehet annak, hogy nem veszi fel, és nagyon jó jelölteket veszíthetsz el, ha ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítasz.

      Az előző kommenthez is csak még annyit tudok hozzáfűzni, a kiválóan teljesítő munkavállalók nagy %-a kegyetlenül béna önéletrajzot ír, bezzeg a 10 év alatt 8 munkahellyel rendelkezők olyat, hogy majd megszólal.

    • Bővíz László – JUEX 2010. október 24. 14:57

      Igen arrogáns és egyoldalú a következtetésed. Talán jobb is neki, hogy nem hívtad.

    • Viktória 2011. október 2. 13:36

      Jelenleg én munkát keresek,tehát a másik oldalát látom a dolgoknak.Mint munkakereső eljárok állásinterjúkra.Ha a telefonomat nem kapcsolom ki,milyen benyomása lesz a beszélgető partneremnek rólam?Ha lehalkítom a telefont az mennyiben jobb benyomást tesz önre?Azt gondolja majd,szép, pályázik egy állásra és fel sem veszi ,ha hívják?Persze jön ilyenkor egy értesítés,hogy volt egy nem fogadott hívásom…Ha kiírja a számot én visszahívnám…De legtöbb esetben ismeretlen a szám.Tehát esélyem sincs,máris kukában végeztem.Pedig elképzelhető,hogy én lennék a nagy Ő az ön által meghirdetett állásra.
      Adjon neki még egy esélyt!
      üdv:Viktória

    • Kelkó Tamás 2011. október 2. 14:57

      Kedves Viktória!

      Természetesen nem egy esélyt szoktunk adni (3 a minimum), és nem titkos számról szoktuk hívni a pályázókat. Ennek ellenére vannak, akik nem hívnak vissza, és hiába próbálkozunk 1 hétig, nem lehet őket elérni. Sőt, még e-mailt is szoktunk küldeni arra a címre, amiről a pályázatát küldte.

      Ön biztos nem ilyen, ezért ami nem inge ne vegye magára! 🙂

      A megjegyzéseim természetesen a szélsőségek ellen vannak, így pl. nem azokkal van bajom, akik a kiírt 5 év tapasztalat helyett 3-al jelentkeznek, hanem akiknek közük sincs a kiíráshoz, akik amikor gépészmérnököt keresünk szemrebbenés nélkül jelentkeznek politológus diplomával, és nulla gépész tapasztalattal.

      Üdv, Tamás

    • Péter 2012. szeptember 5. 20:59

      Még 2012-ben is előfordulnak olyan helyek, ahol olyan GYENGE A TÉRERŐ, hogy nem cseng ki a telefon, az SMS-eket viszont megkapja.

      Ami még zavaró, hogy rejtett számról hívnak tárgyalás vagy ügyintézés közben, és üzenetet sem hagynak.

  • Kapeller Anikó – NessieGraf 2010. október 21. 13:38

    Tamás!
    Ezt tuti sokan várták már, köszi mindenki nevében! A videó meg remek, már csak ezért is megérte megnéznem!

    Jókat!

  • Antók Balázs 2010. október 21. 14:04

    Ismét lényegre törő és élvezetes anyagot olvashattunk.

  • Tom „Bald Dog” Varjan 2010. október 21. 14:10

    Hu, nagyon jo pontok, Tamas.
    Nekem a ket utolso pont igen tetszik. Dolgozz onmagadnak and tanulj folyamatosan. Nagyon pompi.
    Azt hiszem cegek azert kapnak ezernyi jelentkezot minden munka palyazatra, mert nem kristaly tiszta a palyazatuk. Nagyon sok palyazati kiiras tobb modon ertelmezheto, es igy sok sok ember jelentkezik.
    En a Tamas HR szisztemajat hasznalva (itt ott otletek Pongot Juhasz Attilatol) irok palyazatokat, es meg egy new yorki (ahol aztan marha sok ember van) kuncsaftom is csak 17 jelentkezot kapott. Es mind a 17 igen szuper volt. "Koklerek" egyszeruen nem is jelentkeztek, mert megijednek a reszletes palyazati kiirastol.
    Az a palyazati kiiras 17 oldal (MS Word) volt, szoval nagyon tisztan le volt szukitve kit keres a ceg. A kalandor jelentkezok, akik jelentkeznek minden munkara, el sem olvassak. Csak azok olvassak, akik erzik, hogy jo eselyuk van.
    Erdekes lenne olvasni egy cikket arrol, hogy "Mit várhatnak palyazok el egy jo munkaltatotol?"
    Igen, a jelentkezok bizonyos szazaleka hazudik az oneletrajzan meg a motivacios leveleben. Plane az MBA-k[1]. (56% bevallja, hogy csalassal meg hazugsaggal szerezte meg az MBA papirjat).
    De statisztikailag a munkaltatoknak meg nagyobb szazaleka hazudik a munka ajanlataiban, csak hogy elfogadhato minosegu dolgozokat talaljanak.
    ______
    [1] “Academic Dishonesty in Graduate Business Programs: The Prevalence, Causes, and Proposed Actions”

    • Kelkó Tamás 2010. október 21. 17:54

      Sajnos a másik oldalon (munkaadók) is vannak komoly hazugságok, csúsztatások, ezért is javaslom a pályázóknak, hogy alaposan nézzenek utána a cégeknek.

      Főleg a nagyvállalatoknál, ahol általános, hogy az adott részleg vezetője „megrendeli” az embert a hr-estől, megadja a követelményeket, majd mire a hr-es hozza a pályázókat, addigra az illető vezető megváltoztatja az elvárásait.

  • Tulok Imre 2010. október 21. 15:25

    Én csak az első ponttal nem értek egyet – minden esetben.
    Vannak olyan kiírások, ahol van olyan követelmény, amely csak fel van sorolva, de valószínüleg nem kell a munkához (pl. kizárólag magyar ügyfelekkel foglalkozó banki tanácsadónál alapfokú angol nyelvtudás). Szerintem itt nem kell törődni vele.

    • Kelkó Tamás 2010. október 21. 17:48

      Ebben teljesen igazad van, nagyon sok álláshirdetésből nagyon kevés dolgot lehet megtudni, ide nem vonatkozik a tanácsom.

      Viszont amikor bele van írva, hogy pl. gazdasági vezetőnek csak az jelentkezzen, akinek építőipari tapasztalata van, mert azonnal mély vízbe fog kerülni 10 milliárdnyi értékű megnyert projekt miatt, és még 1 hónapja sincs arra, hogy megtanulja az építőipar sajátosságait, mégis a pályázók 80%-nak nulla köze volt az építőiparhoz, na az már több, mint bosszantó.

  • Milo 2010. október 23. 09:33

    Én csak annyit fűznék hozzá, hogy a pályázók nagy számától eltekintve, nekem sosem az volt a legnagyobb problémám, hogy sok jó szakember közül megtaláljam a legjobbat, hanem hogy találjak legalább 3-4 jót. Igaz, pozíciófüggő is, de emlékszem amikor 30-40 pályakezdő pénzügyesből egyet tudtam nyugodt szívvel továbbküldeni az ügyfélnek.
    De valóban, ahol most dolgozom, oda annyian jelentkeznek, hogy 50-60 jelentkezőből 3-4 jut el személyes interjúra a különböző szűrők után. Az egyik követelmény, hogy az ember valóban „jelentkezzen”, értse meg hogy kit keresünk, és ennek megfelelően reagáljon, még akkor is, ha bizonyos kritériumok hiányoznak nála. Pl. belsőépítész asszisztenst keresünk, aki éppen tanulmányait végzi, ehhez képest a pályázók 80%-a több éves tapasztalattal rendelkezik. (Az embert heti 15-20 órába keressük, „diák”fizetéssel) Első körben azok jutottak tovább, akik mellékeltek valamilyen ízelítőt saját tervezéseikből. Igazad van Tamás, hogy sokszor jó jelöltek pocsék önéletrajzokat írnak (főleg egyes szakmákban), de van amikor valami alapján szelektálni kell, főleg ha nagy eséllyel abból a merítésből is van jó ember.

    • Kelkó Tamás 2010. október 23. 10:35

      Éppen ezért hívok be mindenkit, akinél kétségeim vannak az önéletrajza alapján, persze, amikor van rá idő. Volt olyan, amikor 625-ből 150 megfelelt az önéletrajza alapján, és kb. 80 ember előszűrésére volt időnk, így vérző szívvel kénytelen voltam az önéletrajzok alapján tovább szűkíteni. 🙁

  • András 2010. október 23. 09:50

    Tisztelt Kelkó Úr!

    Nagyon nem ad jó tanácsot, különösen a 6., 7. pontok. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy az interjúztatók többsége – akár 95% is – nem tudja mit kérdezzen. Nem érdekli, mit mondok, és rögtön beleköt abba, amikor őszintén mondok valamit. Ha a rizsát nyomom, akkor több körbe is behívnak, sőt több ajánlatot is kapok. Sajnos addigra számomra kiderül, hogy ezekhez a cégekhez miért is veszélyes elmenni.
    Tisztelettel:
    András

    • Kelkó Tamás 2010. október 23. 10:33

      Kedves András!

      Az elején ellenkezik a tanácsommal, a végén meg egyetért vele. 🙂

      Szerintem ha szerepet játszik, akkor azzal olyan céghez veszik fel, ahol azt a szerepet vették meg, nem önt, így kérdés, hogy megérte-e?

      Ha önmagát adja, akkor csak olyan helyen lesz szimpatikus, ahol éppen önt keresik.

      Hogy ez a munkaadók mindössze 5%-a? Lehet, de ott legalább megéri dolgozni, ha már az életünk nagy részét munkával töltjük el.

      Hogy nehéz e cégeket megtalálni? Lehet, de legalább náluk megéri, sőt jó érzés dolgozni!

      Üdvözlettel: Tamás

  • Bővíz László – JUEX 2010. október 24. 15:05

    Hasznos és jó, amiket írtál Tamás. Csak pár ponton vitatkoznék veled. Egyik másikra már válaszoltál is fentebb.

    1-es ponthoz:
    ne jelentkezz, ha nem felelsz meg minden kritériumnak
    Sok munkaadó olyan kritériumhalmazzal terheli túl a hirdetését, amelyre nincs élő ember, aki teljesítse. Ha a főbb szakmai kritériumok száma hét felett van akkor vegyük a bátorságot a CV beküldésére akkor is ha már ötöt teljesítünk. Lehet, hogy az interjú közben maga is rájön, hogy nem is olyan fontos neki minden kritérium.

    Bizonyos cégek beleírják, hogy felsőfokú végzettséget kérnek a pozícióhoz, de nem írják oda, hogy kellően sok tapasztalati tudás esetén nem ragaszkodnak a diplomához. Ez ne riasszon vissza senkit a CV beküldésétől, nincs mit vesztenie, legfeljebb nem hívják be.

    4-es ponthoz:
    ne ecseteld, hogy 100 másik helyre is beadtad a pályázatod, és ne próbáld úgy kezelni a dolgot, hogy még ők érezzék lekötelezve magukat

    Az általad írt tanács abban az esetben jó, ha munkaerő kínálati piacról beszélünk. Bizonyos szakmákban ennek az ellenkezője igaz, azaz nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Ilyenkor aki túl rugalmas és azonnal igent mond mindenre, az kockáztatja az első benyomás alapján szerzett renoméját. „Túl könnyű préda, valami probléma lehet vele” – gondolhatja az állást meghirdető HR-es.

    7-es ponthoz:
    Légy őszinte.

    Kicsit azért vetíthetsz, ha van gyakorlatod benne, de tartsd 85% felett az őszintséged szintjét. Sok HR-es olyan amatőr, hogy könnyedén becsaphatod őket, ugyanakkor hosszútávon ez csak neked lesz rossz, mert nem olyan munkahelyre kerülsz, ahol képmutatás nélkül is könnyedén megélsz. Ráadásul, ahol a HR-es béna ott milyenek lehetnek a többiek? 🙂

  • Péter 2010. október 26. 13:42

    Nagyon korrekt összefoglaló, különösen az önképzésre vonatkozó rész. Én simán beletenném a felsőoktatás tananyagába, de legalábbis a végzősök utolsó félévi útravalójába.

    Az első ponttal viszont én is vitatkozom. Természetesen te, mint szakember rengeteg mindent megtapasztaltál, és azt írtad le, ami a te interjúid során dominált. A felhozott építész példa is ezt támasztja alá, viszont ott az érem másik oldala is.
    Pl. kérnek 5 év szakmai gyakorlatot, akkor 3-4 évvel is nekiállnék megpályázni. Lehet, hogy pont én leszek a befutó, mert ez alatt több tudást és rutint felszedtem, mint aki 6-8 évig csak az aktákat tologatta.

  • Palágyi Adrienn 2010. október 27. 18:31

    Kedves Tamás,

    Részben mindenkivel egyetértek!:)
    Ha a munkaadók egyre magasabbra teszik a mércét a munkavállalók számára, és a pályázatok minőségét tekintve is, akkor tegyék ezt ők is meg! Pl. azzal, hogy reális kritériumokat fogalmaznak meg, és pontosan tudják és értik, hogy kit keresnek és mire.
    A problémát én abban látom, hogy nem pontos a kommunikáció egyik fél részéről sem! Ebbe gabalyodnak bele az álláskeresők és a felvételiztetők is. A 12 pont mindegyike érvényes, ha az eddig megszokott keretben gondolkozunk.
    Ebből kellene végre valahára kilépni és akkor nem kellene még Tamásnak sem plusz 5 perceket gondolkozni egy CV értékelésekor. Ezalatt az idő alatt ugyanis olyan újonnan felmerülő szubjektív gondolatok(elemek) befolyásolhatják a döntést, ami nem biztos, hogy a munkavállaló sajátja valójában!

  • Máriás Attila 2010. október 28. 12:50

    Az elvárások csak akkor lesznek reálisak, ha a bérezés (nem csak szigorúan a személyi alapbér) is megfelelő.

    Mondjuk ez közhely, de attól még illik ide.

  • Alex 2011. április 27. 18:55

    Sziasztok! Ajánlom mindenki figyelmébe Nógrádi Bence blogjában megjelent írást: „Ajándék állásvadászoknak” címmel. Nagy segítség álláskeresőknek és interjúztatóknak egyaránt! http://www.helloben.com

  • Belagezapista 2011. október 3. 17:32

    „Először is, amikor jelentkezel egy álláshirdetésre, kétszer olvasd el, hogy pontosan mik a követelmények (különösen végzettség, nyelvtudás, szakmai tapasztalat) és ne jelentkezz, ha nem felelsz meg minden kritériumnak! A jó munkahelyekre ma már olyan nagy a túljelentkezés, hogy a mindenben megfeleltek közül is csak a legtöbb extrával rendelkezők rúgnak labdába.”

    Szvsz az álláshirdetések felénél nem létezik olyan kvalitásokkal rendelkező ember, amilyet keresnek, tehát ilyen alapon az álláshirdetések felére nem adná be senki a jelentkezését. Tehát nagyon nem tanácsos ezt követni, éppen ellenkezőleg, ha a kötelezően elvárt dolgok fele igaz, megér egy önéletrajz elküldést.

    • Kelkó Tamás 2011. október 3. 18:31

      Ellenkezőleg, a jó álláshirdetésekre akár több százan is jelentkeznek, így a kiválasztási procedúra cégén akár 8-10 olyan pályázó is lehet, aki mindenben megfelel a kiírt követelményeknek, viszont mint, ahogy az X-Faktorban is csak egy győztest hirdetnek, dacára a sok tehetségnek, úgy a legtöbb pályázatnál is csak egy győztes van, aki valamilyen szempontból a legjobb.

      Ez van, ilyen amikor versenyhelyzet van.

  • Bojsza Adrienn 2011. október 27. 10:04

    Kedves Tamás!

    Én régóta állást keresek .Sajnos kevés a visszajelzés.Múltkor egy emailt kaptam,amiben ennyi szerepelt:”Nem nyert!” Szerencsére nem hagytam magam,ennyit reagáltam rá:”Nagyon vicces!” Remélem vette a lapot a munkáltató…:( Azért szerencsére ritka az ilyen arrogáns válasz.:)

    Üdvözlettel:
    Adrienn

  • Kelkó Tamás 2011. október 27. 10:37

    Kedves Adrienn!

    Az ilyen arrogáns kommunikáció nem téged minősít, hanem az íróját…, de ő legalább szólt. Nem hinném viszont, hogy vette a lapot, mert aki ilyet ír, valószínűleg nem az önkritika az erőssége.

    Üdv, Tamás

  • Anna 2011. november 16. 13:22

    Kedves Tamás!

    Valamit hiányoltam a bejegyzésedből, amire most rákérdeznék:

    Mi a helyzet akkor, ha – ahogy én is már lassan fél éve – pályakezdő aktív álláskereső vagyok. Tehát van egy végzettségem, de sajnos releváns gyakorlati tapasztalattal nem rendelkezem.
    Az elmúlt 5 hónapban sokféle pozícióra pályáztam bőven 200 feletti számban, de sajnos 20-nál kevesebb helyről kaptam választ egyáltalán. Összesen egyetlen helyre hívtak be interjúra (a legelső pályázatom alapján), azóta teljes a csend.

    Sajnos, így nem tudom, hogy mi a gond a pályázatommal, mert ezt nem kötik az pályázó orrára, ráadásul az én kitartásom és lelkesedésem is lankad.
    Mit kéne másképp csinálnom, hogy munkát kapjak?

    Üdv:

    Anna

    • Kelkó Tamás 2011. november 16. 19:02

      Kedves Anna!

      A probléma az, hogy pályakezdő vagy, a mai válságos időkben egyre kevesebb cég ér rá pályakezdőket betanítani, velük foglalkozni, jobb szeretik a KÉSZ embereket, akikkel a kockázat is kisebb. Egyszerűen ma bizalmatlanabbak az emberek.

      A megoldás az, hogy gyakorlatot kellene szerezned a szakmádban, akár úgy, hogy fizetés nélküli gyakornoknak elmész fél évre, besegítesz vállalkozó ismerősnek, stb., konkrétabbat nem tudok ajánlani, mert nem ismerlek.

      A lényeg, hogy valahogy gyakorlatot kellene szerezned, és még az is megtörténhet, hogy megtetszel és felvesznek a végén.

      Vannak szakmák, pl. fodrász, sminkes, stylist, fotós, ügyvéd bojtár, ahol évekig is ingyen dolgoznak emberek, hogy megismerjék őket, gyakorlatot szerezzenek, de ezt befektetésnek veszik, és aki jól csinálja, annak meg is térül.

      Üdv, Tamás

    • Kitti 2011. december 8. 08:50

      Kedves Tamás!

      Nekem is ugyanez a problémám, hogy nem rendelkezem nagyon tapasztalattal a szakmámban, bár az egyetem alatt próbáltam minél több gyakorlatot szerezni, sajnos kevésnek bizonyul. Most a gazdasági végzettségemmel bankban szeretnék elhelyezkedni, de szóba sem állnak velem min. 2 év tapasztalat nélkül. Erre az esetre van javaslatod?
      Illetve a másik dolog amit észrevettem az álláskeresés során, hogy a legtöbbször ahogy mások már fent említették, azért olyan speciális egy pozíció kiírása, mert az már valakire konkrétan ki van írva, így bármilyen jó is a jelentkező, az ismerőst veszik fel, akivel ez már meg van beszélve.

    • Kelkó Tamás 2011. december 12. 00:45

      Kedves Kitti,

      Ha valamilyen iparágba, intézménybe „be akarsz törni”, akkor rendhagyó módszerekre van szükség, pl. gyakornokságot vállalni pár hónapig kevés pénzért (vagy akár ingyen), közösségi médiában keresni a kapcsolatot bankosokkal (pl. LinkedIn-en bankos csoportokhoz csatlakozni és értelmesen hozzászólni, de nem nyomulni), állásbörzékre járni és ott pozitív személyes benyomást kelteni, stb.

      Üdv, Tamás

      ui. a mai világban van pár iparág, amelyben nagyobb a kereslet jó munkaerő iránt és népszerűbb is a bankoknál, biztos bankár akarsz lenni?

  • Prekáczkó Ágnes 2012. július 4. 09:44

    Kedves Tamás,
    ahogy olvasgattam az oldalad, az volt az érzésem, munkanélküli és munkanélküli, álláskereső és álláskereső között is nagy a különbség: sok munkanélküli tud feketén dolgozni, mások semmihez sem jutnak hozzá megfelelő ismeretség nélkül, és ugyanez fokozottan így van az álláskeresőknél. Szociálpedagógus lettem, és nem azért, mert nálunk ezt a könnyű elvégezni, hanem korábban, még diplomátlanul 🙂 is lelkisegélyben dolgoztam, hajléktalanoknál, szóval nekem természetes, hogy segíteni normális, főleg gyerekeken, akik sokkal kiszolgáltatottabbak másoknál. És nincs állásom. Pedig azóta is önkénteskedem itt-ott, és belelátok, fura mód sok esetben dolgozik igazi állásban olyan, akinek nem ott a helye. Ő milyen állásinterjún felelt meg empátiából például? Lehet, hogy a te világodban tényleg a megfelelő, odavaló embereket keresik, de ebben nemigen. A segítők nagy többsége több mint 3 lépés távolságot tart a segítendőktől, és valami hülye fölény lebeg fölötte. Mintha vele soha nem történhetne meg az, ami az ügyfelekkel. Én ismerem mindkét oldalt, egyszerre vagyok diplomás, de nem szakember, hiszen hivatalosan nem dolgozhatok benne :), és álláskereső, aki azt látja, olyan mindegy, milyen ember, nem érdekel ez senkit, hiszen megvan már a jó ismerős, akit felvesznek, lényegtelen, milyen adottságokkal. És az őszinteség?, isten ments. Azt sehol nem díjazzák, ne haragudj. Hallgatni, nyelni, mosolyogni, eltűrni. Így persze tényleg kín a mindennapi munka. Néha még örülök is, hogy most „szabad” vagyok, igaz, pénztelen. Az önkénteskedés nagyon jó dolog, én is csinálom, őszintén szeretem (persze önzésből is, hiszen irtó jó, hogy valahol szükség van rám), csak épp egy fillér se jár érte, és ha nincs mögötted jó anyagi háttér, család és egyebek, akkor miből élj meg közben? És amiről senki nem beszél valamiért: telnek a hónapok, az ember igenis megrogyhat közben, de nincs hely, mód, ember, ahol, ahogyan, akinek ezt kibeszélhetné, de ha bejut mégis egy állásba, ugyanúgy kell teljesítenie, viselkednie, mintha nem érték volna nagy pofonok közben. Valami ötlet?Üdv: Prekáczkó Ágnes

    • kelkó Tamás 2012. július 4. 17:46

      Kedves Ágnes!

      Ha az én világomban mindenhol a megfelelő embert vennék fel, akkor itt és most be is fejezném blogom írását, mert értelmetlen lenne vele tovább foglalkozni. 🙂

      Sajnos a multiknál sok esetben huszonéves hr-esek döntenek még munkakörökre is a felvételről, olyan munkakörökre, amikről fogalmuk sincs, míg az állami szektorban és a vállalkozásoknál dívik a jó öreg sógor, koma, barátok, ismerősök alkalmazása.

      Ezek mellett vannak olyan vállalkozások és vállalatok, ahol tényleg az alkalmas embereket keresik, jól meg is válogatják, hogy kit vesznek fel. Őket kellene neked is megtalálni, tudom, ez eléggé nehéz is kitartó munka.

      A problémák kibeszélésére vannak elvileg a barátok, ma, amikor a cégek többsége a nehéz gazdasági körülmények miatt a túlélésért küzd, nemigen nyitottak munkatársaik egyéni problémáikra. 🙁

      Ha nincsenek ilyen barátaid, akkor olyan emberek körét, társaságát keresd, akikkel szót értesz, elvileg az iwiw és a facebook erre való.

      Üdv, Tamás

  • Horváth Csilla 2012. augusztus 13. 09:19

    Kedves Tamás és hozzászólók!
    Már korábban reagáltam egy másik hasonló témára, és akkor panaszkodtam megélhetésről stb. a munkakeresés közben. Azóta tapasztalatokat szereztem. Meglepő volt számomra, mennyire megváltozott a világ míg gyereket neveltem. Mivel én sem találtam munkahelyet sokáig, így lejebb adtam elvárásaimat és elhelyezkedtem fizikai munkára. Közben folyamatosan kerestem a lehetőséget a jobb munkára vagy feladatra az adott cégnél. Én is dolgozom ingyen egy cégnek, hogy legyen gyakorlatom és fejlődhessek, de ezt másodállásban csinálom. Igaz ez három gyereket nevelve nagyon megterhelő, de hiszek benne, hogy megéri. Azonban jelenlegi munkahelyemen döbbentem rá, hogy nagyon sokan csinálják ugyanezt, még diplomások is. Nekem csak szakközépiskolai érettségim van. Bizony vannak cégek akik a nem megfelelő szervezés következtében kénytelenek boldog boldogtalant felvenni, hogy legalább valaki elvégezze náluk a munkát de ezt mi mukakeresők is jól ki tudjuk használni, hiszen addig is van némi keresetünk.
    Üdvözlettel Csilla

  • Álláskereső 2012. augusztus 25. 14:28

    Nagyon tetszett a cikk, igazán hasznos, meg is osztottam. Szimpatikus a stílusa is. Köszönöm. 🙂 Most találtam rá.

    Annyit hozzátennék meg saját, álláskereső tapasztalatomból, hogy érdemes lehet olyan állást is megpályázni, ahol egy-egy APRÓ dologban eltérés van. Pl. egyszer olvastam egy hirdetést, ami nagyon tetszett, de kereskedelmit végzett embert kerestek, amivel én sajnos nem rendelkeztem. Ettől függetlenül felhívtam a céget, hiszen tapasztalattal viszont bőségesen rendelkeztem ezen a területen, úgy gondoltam, becsülettel el tudnám látni a feladatkört. Az mondta az illető a telefonban, hogy nem feltétlenül gond a végzettség hiánya, azért küldjem el én is a jelentkezésem.

    Ettől függetlenül, lényegi pontokban természetesen meg kell felelni, hiszen ha nem, az mind a munkáltatónak, mind pedig a munkakeresőnek felesleges köröket jelenthet.

    • Kelkó Tamás 2012. augusztus 29. 22:35

      Igen, a végzettség az, amiben még a legtöbb cég rugalmas, sajnos, mert nem sokat ér. Annál többet ér viszont:
      – a releváns szakmai tapasztalat,
      – használható szaktudás,
      – iparág ismeret,
      – kapcsolatrendszer,
      – használható nyelvtudás,
      összességében bármi, aminek köszönhetően garantáltan jól fogja végezni a munkáját, és hozni fogja az elvárt eredményeket, ja és minél rövidebb ideig tart a betanulás. Nem azt mondom, hogy ennek feltétlenül így kell lennie, csak azt, hogy a legtöbb munkaadó így gondolkozik.

      Üdv, Tamás

  • Gaál Gyuri 2013. február 12. 10:03

    Kedves Tamás!
    Mint álláskereső szívesen olvasnék még továbbiakat arról, hogy is van az, amikor valaki munkaerőt keres – talán így jobban megérteném, mit kér.
    Nekem nem áll össze a kép: nemrég egy „fejvadász” szólt le, hogy én minek írnék motivációs levelet, mert százával érkeznek hozzá az önéletrajzok, ami abban nincs, arra neki már nincs energiája.
    Az én esetemben egy kicsit pikáns, hogy 12 éve felsővezetők problémáira keresek és kínálok megoldásokat (tanácsadás), aztán jön a kiírás, hogy „2 év gyakorlat” egy felsővezetői álláshoz. Akkor én most beleférek, vagy nem?
    Lehet, hogy tényleg ennyire különböző stratégiával keresnek új munkatársat különböző emberek?
    Amikor AC-n voltam, jól sikerült, én nyertem, pedig korábban sosem voltam beszerző és a földgáz kereskedelmet sem ismertem.
    Mi legyen akkor az én stratégiám? Marad az őszinte önéletrajz, és a remény, valaki majd csak belelátja azt, amit én tudok magamról? Vagy rá lehet keresni olyan cégekre, akik nem a múltamért, hanem egy AC-n nyújtott teljesítményem alapján fognak megítélni?

    Tisztelettel és üdvözlettel: Gyuri

  • Ágnes 2013. július 14. 14:32

    Kedves Tamás!
    Én szoc.gondozói és környezetvédelmi szakmunkás végzettséggel rendelkezem.Mikor pályaválasztáson volt a sor,akkor több oldalról is kaptam az információt,hogy ebben az országban (is) feltörekvő ág a környezetvédelem.Erre a pályára álltam rá,de mint kiderült,az előttem volt osztályok sem tudtak ebben a szakmában elhelyezkedni.A kérdést nyugodtan fel lehet tenni,hogy miért indították el ezt a szakot,ha nincs rá kereslet?Őszintén szólva az én magánvéleményem szerint azért,mert az iskola megkapta érte a pénzt,úgy,hogy az akkori diákok(köztük én is) nem tudnak ebben dolgozni.Továbbá:utána még azt tanácsolták,hogy válasszak valamilyen egészségügyi szakmát,így lettem szociális gondozó és ápoló.És itt térek rá a lényegre:4 településen is próbálkoztam,köztünk a saját településemen,ahol sok az idős és kevés a gondozó(állítólag,bár hihető),de nem akarnak senkit sem felvenni,mert nincs pénzbeli keret erre a célra.Többek között Kecskeméten is próbálkoztam,több helyen is,de vagy a tapasztalat hiánya(minimum 2-5 év),vagy a keret miatt nem vesznek fel,de sajnos leginkább a tapasztalat hiánya az indok.Nem áll szándékukban még csak gyakorlatra sem felvenni,mert senkinek sincs ideje bármilyen ügyben segíteni a munkahelyen,ha véletlenül elakadok valahol.Erre mi a megoldás?

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!