Címke: ‘hr stratégia’
Gondolom, kedves olvasó először azt kérdezed, hogy mi a „kutyafüle” az a toborzás 0.0? Megnyugtatlak, nem tört rám semmilyen furcsa misztikus rejtélyesség új év alkalmából, egyszerűn csak gyűlik bennem már régóta valami, ami éppen most tört fel, és amire ez az elnevezés találó, és amiért a 2012-es évindító blogbejegyzésem lényegesen hosszabbra sikerült a szokásosnál.
Az egész ott kezdődik, hogy ma rendkívüli kihívást jelentő gazdasági környezetben kell működnie szinte minden vállalkozásnak, vállalatnak, csúnyán, de lényegre törőbben fogalmazva, "széllel szemben kell tudni pisilni". Ilyenkor úgy gondolom az a helyes magatartás, hogy igyekezzünk mindent, amit csak lehet jobban csinálni, mint eddig, pl. az új munkatársak toborzás-kiválasztását is.
Ehelyett lépten-nyomon mit látok?
Már a munkaerő toborzás-kiválasztás fontossága is el van bagatelizálva, pedig rengeteg emberi, szervezeti és menedzsment probléma egyértelműen itt gyökeredzik. Akinek van, vagy lesz legalább egy beosztottja, annak az új munkaerő kiválasztása létkérdés, nem véletlen, hogy nemzetközi felmérések szerint is a vezetők problémáinak 80% a beosztottaikkal kapcsolatban van!
Visszatérve a furcsa 0.0-ás jelölésre, ez a szoftveriparból ered, ott szokták a különböző verziójú szoftvereket így jelölni, de náluk 1.0-nál kezdődnek a verziók.
A nulla-pont-nulla ebben a kontextusban az alapokat jelenti, azokat a dolgokat, amelyeknek még az előtt meg kell lenniük, mielőtt elkezdődne egy új munkatárs toborzása. Vádoltak már engem páran azzal, hogy túl holisztikusan közelítem meg a témát, azaz olyan összefüggéseket látok bele, mint amilyenek az összeesküvés elméletek, miközben a toborzás-kiválasztás valójában egy egyszerű dolog.
Ebben a blogbejegyzésben most pár példán keresztül megmutatom a „nagy összefüggéseket”, főleg azt, hogy vezetőként mennyi pénzt veszíthetsz egy új munkatárs felvételén. Szerintem akár egy cég sorsa is múlhat rajta, mint ahogy azt a következő példák jól mutatják, de minimum az adott vezető sorsát pecsételi meg egy ímmel-ámmal vagy slendrián módon végzett munkatárs keresés és -kiválasztás. Tovább a teljes tartalomra »
Lassan vége a nyárnak és kezdődik szeptember, az iskola és a munka szezonja. Egyiket sem akarom siettetni, ezért e heti bejegyzésem inkább egy vidám, humoros összehasonlító elemzésnek szentelem, amelyet eszedbe ne jusson komolyan venni! 
Az idézett elemzést tegnap olvastam a Facebookon (köszönet érte Vajthó Gábornak), amely a börtön és a munkahely frappáns összehasonlítása. Az ilyenkor természetes túlzások ellenére azért van egy-két érdekes tanulsága, amelyet érdemes megfontolni, de előtte lássuk az "összehasonlító elemzést"… Tovább a teljes tartalomra »
Egy cégtulajdonoson is túlnőhet a kabát?
Főleg nagy szervezetekben ismert jelenség, hogy a hierarchiában addig léptetik felfelé az embereket, amíg olyan pozícióba nem kerülnek, amire már alkalmatlanok. Ezt nevezik "Péter-elvnek", de arról nemigen szól a fáma, hogy ez a cégtulajdonosokra is ugyanígy igaz lehet!
Pedig az elmúlt 10 évben nagyon sokszor találkoztam ezzel a jelenséggel, sőt jó pár komoly szervezetfejlesztési munkám törte derékba, amikor az ügyfél céget sikerült duplázni, de a háromszorozódás már nem jött össze, mert beleütköztünk magának a cégtulajdonosnak a korlátaiba! A kérdés csak az, hogyan lehet ezt a helyzetet felismerni, és mit lehet tenni ellene? Tovább a teljes tartalomra »
A válság 2008 év végi kitörése óta nehéz idők járnak mind a tréning cégekre, mind azokra a hr szakemberekre, akik képzésekkel szeretnék fejleszteni a rájuk bízott munkatársi gárdát. Ennek oka az "ősi ellentét" cégvezető és hr szakember között, előbbi ugye azonnali megtérülést, és számszerű eredményeket akar, utóbbi pedig úgy gondolja, hogy a képzés az hosszú távú befektetés, nem lehet ezt a kérdést ilyen pragmatikusan kezelni.
Május 5-én az Mfor.hu által szervezett "Szakmai újdonságok, új technikák, kutatási eredmények, fogalmak a HR területén" című konferencián jártam, ahol már az első előadó lenyűgöző megoldást mutatott be a fenti "ősi ellentét" feloldására, bebizonyítva, hogy a képzés is ugyanúgy mérhető, sőt ugyanúgy azonnal megtérülő befektetés lehet, mint egy jól kitalált online marketing kampány… Tovább a teljes tartalomra »
Amikor értékesítési vezetőket felvételiztetek, akkor igazából kíváncsiságból mindig megkérdezem, hogy szerintük mi a különbség a profi és az amatőr értékesítők között? A válaszok rendkívül sokszínűek, ami azonban a legjobban meglep, hogy legtöbben csak a kezdőket tartják amatőrnek!
Ezen azért csodálkozom, mert az elmúlt közel 20 év felvételi tapasztalata azt mutatja, hogy az értékesítők többsége, min. 60%-a (vagy több) amatőr marad egyenesen élete végéig, ugyanis dacára, hogy teljesen alkalmatlanok a szakmára, mégis sok hr szakember és értékesítési vezető nem szűri ki őket, hanem felveszik a csapatukba, azután pedig csak kínlódnak velük, mert azt gondolják: "úgysem találnánk jobbat". Biztosan így van ez? Tovább a teljes tartalomra »
Sógor, koma és barátok közt…
Ha egy dologra kellene kennem rengeteg vállalkozás, és bizony nem kevés nagyvállalat, multicég sikertelenségét, akkor én a családtagok, barátok és ismerősök ész nélküli felvételére kenném. Tapasztalataim szerint ez a cégek minimum 60%-át érinti, (de lehet, hogy tévedek, és többet) és köti gúzsba, nem is beszélve arról, hogy a korrupciónak is ez ad melegágyat.
Olyan sok jobb sorsra érdemes vállalkozás bukik meg emiatt vagy nem jut ötről a hatra, hogy rossz nézni. Nem szoktam dicsekedni szakmai kudarcaimmal, de nem is titkolom őket, mint a következő történetben. Egy olyan vállalkozásnak dolgoztam, amely a fémmegmunkálás terén egy komoly, szabadalmaztatott fejlesztéssel rendelkezett, és meg volt minden adottsága, hogy Nyugat-Európában komoly piacot építsen ki magának, de közbejött a tulajdonos öccse… Tovább a teljes tartalomra »
Egyre gyakrabban kapok hálálkodó leveleket pályázóktól, dacára, hogy elutasító választ kaptak. Egyszerűen hálásak azért, hogy egyáltalán értesítést kapnak, hogy ne reménykedjenek tovább. A visszajelzések alapján ugyanis kb. 20-30 cégből egy akad, aki korrekt módon kiértesíti őket!
Megértem én a cégeket is, hogy főleg a válság kitörése óta rendkívül leterheltek a munkatársaik, örülnek, ha a legszükségesebb dolgokra is marad idejük, azonban a pályázókat megfelelően tájékoztatni, továbbá kiértesíteni a nem befutottakat nem csupán emberbaráti kérdés, hanem komoly üzleti következményei vannak. Elmesélem, hogyan szereztem egyik legnagyobb ügyfelem… Tovább a teljes tartalomra »
Hogy milyen emberek vannak?
Tegnap éppen felvételi interjúkat végeztem egy ügyfelemmel közösen, amikor ismét nagyon rácsodálkoztam a világra. Pontosabban arra, hogy még egy szervizvezetői munkakörre jelentkezők között is micsoda nagyságrendi különbségek lehetnek!
Amíg az egyik pályázóból azt sem néztem volna ki, hogy egy kiskutyára tudna vigyázni, addig a legjobbra akár a cégem irányítását is rábíznám mind az eddigi szakmai pályája, mind a képességei, de különösen a motiváltsága, lelkesedése miatt.
Ő az az ember, akire a legtöbb cégvezető vágyik, mert csak meg kell vele beszélni a célokat (lehetőleg lehetetlennek tűnő, az átlagos szervizvezetők számára elérhetetlennek tűnő kihívásokat), a vállalati irányelveket, és ő kitalálja a stratégiát, továbbá meg is valósítja, ráadásul rövidebb idő alatt, mint ami reálisan elvárható lenne.
Csak egy kérdés van, hol vannak ilyen emberek? Tovább a teljes tartalomra »
Ez évi legelső írásom címe kissé beugratós, mert az átlagos munkavállalókkal az égvilágon semmi bajom, viszont a kifejezetten őket kereső cégekkel annál több! Miközben a nemzetközi szaksajtó a tehetségmenedzsmenttől hangos, addig a toborzás, kiválasztással foglalkozó konferenciákon meg arról van szó, hogy bizony még a legnagyobb multik is az átlagos embereket keresik!?
A szakemberek úgy hívják ezt, hogy "4Fit", azaz 4 féle szempontnak feleljen meg az új kolléga:
-
illeszkedjen a munkakörbe,
-
illeszkedjen a főnökéhez,
-
illeszkedjen a csapatba,
-
illeszkedjen a vállalati kultúrába.
Mi ezzel a gond, hol itt az ellentmondás? Tovább a teljes tartalomra »
Mit tanulhat egy vezető galambász Józsitól?
Egy barátom nemrég mesélte el ezt a történetet. Van neki egy galambász ismerőse, Józsi, aki távrepülő versenyekre járatja a galambjait. Megkérdezte tőle, hogy mivel tudja motiválni és serkenteni a galambokat a jobb teljesítményre?
Galambász Józsi elmondta, hogy folyamatosan terhelve viszi őket mindig hosszabb, nagyobb távú versenyekre, és különböző vitaminokkal, ásványi anyagokkal segíti a fejlődésüket. Ezt követően barátom rákérdezett arra, hogy ha ennek hatására sem javul a teljesítménye a galambnak, akkor mit tesz?
Ekkor elmesélte azt, amit nekünk vezetőknek is alkalmaznunk kell, ha nem jönnek az elvárt eredmények. Idézet galambász Józsitól: Tovább a teljes tartalomra »
90% feletti beválás: a legfőbb titok!
Nyár elején indítottam el a “Munkaerő toborzás, kiválasztás mesterfogásai” című ingyenes tanfolyamot, amelyet az óta közel 2000-en végeztek el! A tanfolyam végén van egy felmérés, amelyben az eredmények több ponton is igen meglepőek, sőt kétségbeejtőek.
Ahogy számítottam rá, a feliratkozók többségét a dolgok közepébe ugorva az érdekelte, hogy miként kell levezetni egy állásinterjút, mit és milyen sorrendben kell kérdezni, és mire kell odafigyelni.
Amin viszont nagyon meglepődtem, hogy van egy lecke, amelyben megosztom a NAGY titkot, azt, hogyan lehet a felvett munkatársak beválási arányát a nagy átlag 50%-ról 90% fölé növelni, azaz 10 felvett munkatársból ne 5, hanem 9 maradjon a cégnél még évek múlva is, de a tanfolyam végi felmérés szerint ez a lecke a legnépszerűtlenebb!
Mit csinálok rosszul? Tovább a teljes tartalomra »
Ritkán ugyan (legalábbis remélem), de előfordul, hogy egy jól teljesítő munkatársad elhagyja a céget, majd röpke néhány hónap után mégis visszatáncolna. Mi ilyenkor a helyes megoldás, végleg lezárni a visszavezető kaput, vagy adni még lehetőséget?
Ez a téma már a Bibliában is előfordult, Jézus története a tékozló fiúról, aki elhagyta a biztonságot nyújtó családi birtokot, mindent elpazarolt, majd visszatért, hogy apja előtt megvallja bűnét, és legalább szolgának visszavegye. A sztori ugyan hasonló, de én mégsem követném az apa példáját, legalábbis a visszakéredzkedő munkatársaimmal nem… Tovább a teljes tartalomra »
Gyakran találnak meg vezetők olyan kéréssel, hogy éppen valamilyen munkakörre keresnek új embert, és ha netán a “zsebemben” van alkalmas jelölt, akkor azt jó néven vennék és felvennék. Mikor rákérdezek, hogy miért nem hirdetik meg rendesen, úgy ahogy kell, akkor általában időhiányra hivatkoznak, pedig sokszor már hónapok óta keresik a megfelelő embert!
Ráadásul nem a 286. betanított munkást keresik egy hatalmas csarnokba, hanem értékesítőket, értékesítési vezetőket, marketingeseket, gazdasági vezetőket, logisztika vezetőket, azaz olyan munkavállalókat, akik “minőségén”, rátermettségén akár cégük sorsa is múlhat!
Korábban én is párszor belesétáltam a csapdába, vagyis meg akartam spórolni a hirdetéssel és a sok-sok interjúval járó munkát, de rá kellett jönnöm valamire… Tovább a teljes tartalomra »
Rém rendes család a munkahelyen!
Nagyon sok cégben, vállalkozásban jelent előbb-utóbb megoldhatatlannak tűnő problémát, hogy bizonyos kulcs munkakörökben családtagok, ismerősök, barátok vannak. Sok cégvezető nem is tudja milyen hatalmas árat fizet ezért!
A minap beszélgettem egy cégtulajdonos hölggyel, akinek dinamikusan fejlődött a vállalkozása az elmúlt 5 évben, most viszont valamiért recseg-ropog a szerkezet, egy lépést sem tudnak előremenni, és nem érti az okát.
Kb. fél órás beszélgetés után kiderült, hogy van egy jelentős fékezőerő a cégében, a férje (végre nem csak tulajdonos feleségekkel példálózhatok), aki az informatikai vezető, és aki minden fejlesztéssel rendkívül elúszik, miközben semmilyen szinten nem érzi ennek a súlyát. A cégvezető hölgy is érezte, hogy itt van a kutya elásva, csak nem gondolta, hogy férje akkora probléma lenne, mint ami valójában. Tovább a teljes tartalomra »
Egy évig lopott munkahelyéről egy férfi!
“Milliós nagyságrendű kárt okozott munkáltatójának egy angyalföldi férfi, aki majdnem egy éven át rendszeresen lopott munkahelyéről…” olvastam minap a HR Portalon, és arra gondoltam, hogy ez egy olyan téma, ami sokakat érdekelhet, és még nem írtam róla.
Magyarországon a munkahelyi lopás elég forró téma, és évtizedes mély gyökerei vannak, amelyek még a Kádár rendszerbe nyúlnak vissza.
A 35 évnél idősebb korosztályból ki ne emlékezne arra, amikor ő vagy szülei munkahelyén egyes kollégák számára teljesen természetes volt, hogy amire szükségük van, azt valahogy beszerezték a vállalattól. Mert akkor minden állami tulajdon volt, és hát az állam az a nép ugye… Tovább a teljes tartalomra »
