Címke: ‘hr stratégia’
Szükség van egyáltalán fejvadászokra?
A minap egy ismerősöm feldobta (meg egy cikk is született róla az USA-ban), hogy mi szükség van egyáltalán fejvadászokra? Hiszen a legjobb munkavállalók annyira jók, hogy őket már ismerik és kézen közön elkelnek, így a fejvadászokat biztosan kikerülik a legjobb jelöltek!
Meg kell mondjam van ráció a dologban, és biztos vannak ilyen esetek, főleg amikor egy szűk iparágról van szó, ahol mindenki ismer mindenkit. Azonban, ahogy a humán szakmában megszokott, semmi sem úgy történik, ahogy az józan paraszti, főleg közgazdász és mérnök ésszel megjósolható lenne…
Rengeteg emberi tragédia adódik abból az elképzelésből, hogy a legjobb értékesítőt léptetik elő értékesítési vezetővé. Van, ahol jutalomként! és van, ahol abból a megfontolásból, hogy biztosan ő lesz a legalkalmasabb erre a feladatra. Mintha nyilvánvaló lenne, hogy a legjobb focistából lesz a legjobb edző, a legjobb kőművesből a legjobb építésvezető, a legjobb színészből pedig a legjobb színházigazgató!
Volt már rá példa, hogy bajnok sportolóból bajnokokat kinevelő edző vált, de ez a sportban is elég ritka, viszont a bajnokokból átlagos edzővé vált sportolókról vaskos könyvet lehetne írni. Visszatérve azonban az értékesítőkhöz, joggal kérdezheted, hogy de miért is nem lesz a legjobb értékesítőből kiváló értékesíti vezető?
Nézzük meg először, hogy mi a legfőbb különbség egy kiváló értékesítő és egy kiváló értékesítési vezető között?
Motiválás eszköze a pohárköszöntő?
Gyakran kapok kérdéseket munkatársak motiválása témában, amelyeknek azonban van egy határozott irányvonala. A legtöbb vezető úgy gondolja, hogy munkatársait motiválása az valami hivatalos dolog, amire fel kell készülni, amihez továbbá különleges képességek kellenek.
Igaz, hogy a sok-sok tréning, szakkönyv és jótanács özönében könnyű azt hinni, hogy ez valami rendkívül fennkölt dolog, de ha így lenne, akkor teológia szakot kellene végeznie minden vezetőnek az egyetemen.
Egy biztos a munkatársak motiválása témakörére is, hogy a való élet gyakorlat sokkal egyszerűbb, mint az akadémikus elmélet! És itt most nagyon a való életről beszélek és nagyon az alapokról. Jó példa rá az a cégvezető, aki a minap kérdezte meg tőlem, hogy a karácsonyi rendezvényükön, ami csak egy vacsora egy étteremben, milyen beszédet, pohárköszöntőt mondjon a munkatársainak? Tovább a teljes tartalomra »
A vonzás törvénye
Remélem ismered az utóbbi évek legnépszerűbb önfejlesztő könyvét, amit Rhona Byrne "A Titok" címmel írt. A könyv amellett, hogy világsiker, internetes fórumokon kapott hideget és meleget, mostanában is tanuja voltam, amikor valaki a Facebookob hihetetlen dühvel szidta azokat, akik hisznek a könyv legfőbb üzenetében, a "Vonzás törvényében"! Pedig a vonzás törtvénye létezik, én bizony a személyzeti munkámban elég gyakran találkozom vele, habár nem abban az értelemben, ahogy a könyvben szerepel.
Arról van szó ugyanis, hogy vannak cégek, ahova ha belepusztulok sem tudok megfelelő jelölteket állítani, miközben meg vannak olyanok, amelyekhez csak feldobok egy egyszerű álláshirdetést a Profession.hu-ra, és a kiválasztási folyamat végén alig bírunk választani a jobbnál jobb pályázók közül.
Mi lehet, és van-e itt egyáltalán valamilyen titok, amely magyarázatot ad erre a jelenségre, és amely alkalmazásával felül tudunk kerekedni e véletlennek látszó helyzeten? Tovább a teljes tartalomra »
Mindig az értékesítő a hibás?
Vajon mindig az értékesítő a hibás, amikor nem megy az eladás? Vajon egy jó értékesítőnek bármit el kell tudni adnia? Vajon, vajon és vajon, megannyi kérdés, ami az utóbbi időben felmerült bennem. Elég sok vezető talált meg ugyanis azzal a kéréssel, hogy nem teljesítenek jól az értékesítői, és keresni kellene jobbakat. Dacára, hogy nemsokára az értékesítők kiválasztásáról fogok tréninget tartani, most mégis arról írok, hogy mik lehetnek azok az esetek, amikor nem az értékesítő a hibás?
A válasz nem is olyan egyszerű, és ez magyarázatot ad arra, hogy miért tartom fontosnak egy vállalatnál, vállalkozásnál a "munkakörnyezetet" az értékesítők számára. E blog szűk keret minden tényező alapos kivesézésére, de igyekszem a legfontosabbak felsorolni… Tovább a teljes tartalomra »
Fluktuáció, mesterségesen?
Sokat halljuk, tapasztaljuk, hogy a fluktuáció rossz. Fárasztó és drága a munkaadónak, mert új munkatársak keresése mindig az, és kellemetlen a munkavállalóknak, mert a mai nehéz időkben nem könnyű jó munkát és munkaadót találni. Azonban a fluktuációt így önmagában rossznak, minden baj okozójának beállítani annyira intelligens dolog, mint a sót halálos méregnek kikiálltani, hiszen egy marékkal belőle meg lehet ölni egy embert!
Ahogy azonban a só rögtön minden ételünk és életünk nélkülözhetetlen alkotójává válik, ha kellően keveset használunk belőle, ugyanúgy a fluktuáció is rendkívül kívánatossá válik, ha kellően alacsony szinten tartjuk.
Mert a fluktuáció egyébként jó, a fluktuáció szükséges, a fluktuáció nélkül nincs fejlődés! Gondolom e szavak hallatán furcsán nézel, hogy "Tamás, most azért ezt már neee…", de hadd mutassam meg egy konkrét példán keresztül, hogy mire is gondolok… Tovább a teljes tartalomra »
Vezető kiválasztás és a cégstratégia
Nemrég éppen marketing vezető felvételében működtem közre, és egy érdekes dologra lettem figyelmes. A kiváló felhozatalnak köszönhetően olyan cégekbe és iparágakba láttam bele, és olyan stratégiákba, jól bevált megoldásokba, ami összességében felért több évnyi tanácsadói munkával, vagy egy kiváló marketing stratégiai konferenciával, vagy egy sokmilliós értékű stratégiai tanácsadással!
Miközben az interjúkat végeztem és hallgattam a pályázókat, azon morfondíroztam, hogy bizony a cégek többségénél a toborzást rábízzák egy néhány éves tapasztalattal rendelkező hr-esre, vagy asszisztensre, ami önmagában még nem lenne baj, a probléma inkább akkor jelentkezik, amikor stratégiai fontosságú munkakörbe toborzást bíznak rá olyan emberre, akinek szakmailag nem sok köze van hozzá.
Ahogy a bevezetőmben írtam, a marketing vezető pályázókkal (de írhatnék értékesítési, gazdasági, termelési, logisztikai, és más hasonló munkaköröket is) való beszélgetés önmagában olyan értéket képvisel, ami megfizethetetlen, mégis a felső vezetők, cégtulajdonosok leragadnak ott, hogy nekik erre nincs idejük.
Mire is nincs idejük? Tovább a teljes tartalomra »
Múlt hét pénteken érdekes cikk jelent meg az Index.hu-n a fenti címmel, ráadásul a tudomány rovatban, szóval ez nem egy bulvár kacsa! Ez bizony egy komoly kutatás, amelyben 3 USA-beli egyetem munkatársai vettek részt és 500 fős mintán végezték.
Azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés a Facebook-profil és az illető munkahelyi teljesítőképessége között? Először a kiválasztott jelentkezők profilját értékelték, majd IQ teszt következett és végül arra kérték a jelentkezőket, hogy jellemezzék önmagukat. Ez alapján készült el egy értékelés.
Ez után vártak 6 hónapot, majd megkeresték a jelentkezőket, hogy megkérdezzék őket a munkahelyi teljesítményükről, és meglepő összefüggéseket fedeztek fel a korábbi értékelés és a valódi munkahelyi teljesítmény között. Kiderült, hogy a Facebook profil alapján összeállított értékelés nagyobb eséllyel jósolta meg a munkahely teljesítőképességet, mint az IQ teszt… Tovább a teljes tartalomra »
Gondolom, kedves olvasó először azt kérdezed, hogy mi a „kutyafüle” az a toborzás 0.0? Megnyugtatlak, nem tört rám semmilyen furcsa misztikus rejtélyesség új év alkalmából, egyszerűn csak gyűlik bennem már régóta valami, ami éppen most tört fel, és amire ez az elnevezés találó, és amiért a 2012-es évindító blogbejegyzésem lényegesen hosszabbra sikerült a szokásosnál.
Az egész ott kezdődik, hogy ma rendkívüli kihívást jelentő gazdasági környezetben kell működnie szinte minden vállalkozásnak, vállalatnak, csúnyán, de lényegre törőbben fogalmazva, "széllel szemben kell tudni pisilni". Ilyenkor úgy gondolom az a helyes magatartás, hogy igyekezzünk mindent, amit csak lehet jobban csinálni, mint eddig, pl. az új munkatársak toborzás-kiválasztását is.
Ehelyett lépten-nyomon mit látok?
Már a munkaerő toborzás-kiválasztás fontossága is el van bagatelizálva, pedig rengeteg emberi, szervezeti és menedzsment probléma egyértelműen itt gyökeredzik. Akinek van, vagy lesz legalább egy beosztottja, annak az új munkaerő kiválasztása létkérdés, nem véletlen, hogy nemzetközi felmérések szerint is a vezetők problémáinak 80% a beosztottaikkal kapcsolatban van!
Visszatérve a furcsa 0.0-ás jelölésre, ez a szoftveriparból ered, ott szokták a különböző verziójú szoftvereket így jelölni, de náluk 1.0-nál kezdődnek a verziók.
A nulla-pont-nulla ebben a kontextusban az alapokat jelenti, azokat a dolgokat, amelyeknek még az előtt meg kell lenniük, mielőtt elkezdődne egy új munkatárs toborzása. Vádoltak már engem páran azzal, hogy túl holisztikusan közelítem meg a témát, azaz olyan összefüggéseket látok bele, mint amilyenek az összeesküvés elméletek, miközben a toborzás-kiválasztás valójában egy egyszerű dolog.
Ebben a blogbejegyzésben most pár példán keresztül megmutatom a „nagy összefüggéseket”, főleg azt, hogy vezetőként mennyi pénzt veszíthetsz egy új munkatárs felvételén. Szerintem akár egy cég sorsa is múlhat rajta, mint ahogy azt a következő példák jól mutatják, de minimum az adott vezető sorsát pecsételi meg egy ímmel-ámmal vagy slendrián módon végzett munkatárs keresés és -kiválasztás. Tovább a teljes tartalomra »
Lassan vége a nyárnak és kezdődik szeptember, az iskola és a munka szezonja. Egyiket sem akarom siettetni, ezért e heti bejegyzésem inkább egy vidám, humoros összehasonlító elemzésnek szentelem, amelyet eszedbe ne jusson komolyan venni! 
Az idézett elemzést tegnap olvastam a Facebookon (köszönet érte Vajthó Gábornak), amely a börtön és a munkahely frappáns összehasonlítása. Az ilyenkor természetes túlzások ellenére azért van egy-két érdekes tanulsága, amelyet érdemes megfontolni, de előtte lássuk az "összehasonlító elemzést"… Tovább a teljes tartalomra »
Egy cégtulajdonoson is túlnőhet a kabát?
Főleg nagy szervezetekben ismert jelenség, hogy a hierarchiában addig léptetik felfelé az embereket, amíg olyan pozícióba nem kerülnek, amire már alkalmatlanok. Ezt nevezik "Péter-elvnek", de arról nemigen szól a fáma, hogy ez a cégtulajdonosokra is ugyanígy igaz lehet!
Pedig az elmúlt 10 évben nagyon sokszor találkoztam ezzel a jelenséggel, sőt jó pár komoly szervezetfejlesztési munkám törte derékba, amikor az ügyfél céget sikerült duplázni, de a háromszorozódás már nem jött össze, mert beleütköztünk magának a cégtulajdonosnak a korlátaiba! A kérdés csak az, hogyan lehet ezt a helyzetet felismerni, és mit lehet tenni ellene? Tovább a teljes tartalomra »
A válság 2008 év végi kitörése óta nehéz idők járnak mind a tréning cégekre, mind azokra a hr szakemberekre, akik képzésekkel szeretnék fejleszteni a rájuk bízott munkatársi gárdát. Ennek oka az "ősi ellentét" cégvezető és hr szakember között, előbbi ugye azonnali megtérülést, és számszerű eredményeket akar, utóbbi pedig úgy gondolja, hogy a képzés az hosszú távú befektetés, nem lehet ezt a kérdést ilyen pragmatikusan kezelni.
Május 5-én az Mfor.hu által szervezett "Szakmai újdonságok, új technikák, kutatási eredmények, fogalmak a HR területén" című konferencián jártam, ahol már az első előadó lenyűgöző megoldást mutatott be a fenti "ősi ellentét" feloldására, bebizonyítva, hogy a képzés is ugyanúgy mérhető, sőt ugyanúgy azonnal megtérülő befektetés lehet, mint egy jól kitalált online marketing kampány… Tovább a teljes tartalomra »
Amikor értékesítési vezetőket felvételiztetek, akkor igazából kíváncsiságból mindig megkérdezem, hogy szerintük mi a különbség a profi és az amatőr értékesítők között? A válaszok rendkívül sokszínűek, ami azonban a legjobban meglep, hogy legtöbben csak a kezdőket tartják amatőrnek!
Ezen azért csodálkozom, mert az elmúlt közel 20 év felvételi tapasztalata azt mutatja, hogy az értékesítők többsége, min. 60%-a (vagy több) amatőr marad egyenesen élete végéig, ugyanis dacára, hogy teljesen alkalmatlanok a szakmára, mégis sok hr szakember és értékesítési vezető nem szűri ki őket, hanem felveszik a csapatukba, azután pedig csak kínlódnak velük, mert azt gondolják: "úgysem találnánk jobbat". Biztosan így van ez? Tovább a teljes tartalomra »
Sógor, koma és barátok közt…
Ha egy dologra kellene kennem rengeteg vállalkozás, és bizony nem kevés nagyvállalat, multicég sikertelenségét, akkor én a családtagok, barátok és ismerősök ész nélküli felvételére kenném. Tapasztalataim szerint ez a cégek minimum 60%-át érinti, (de lehet, hogy tévedek, és többet) és köti gúzsba, nem is beszélve arról, hogy a korrupciónak is ez ad melegágyat.
Olyan sok jobb sorsra érdemes vállalkozás bukik meg emiatt vagy nem jut ötről a hatra, hogy rossz nézni. Nem szoktam dicsekedni szakmai kudarcaimmal, de nem is titkolom őket, mint a következő történetben. Egy olyan vállalkozásnak dolgoztam, amely a fémmegmunkálás terén egy komoly, szabadalmaztatott fejlesztéssel rendelkezett, és meg volt minden adottsága, hogy Nyugat-Európában komoly piacot építsen ki magának, de közbejött a tulajdonos öccse… Tovább a teljes tartalomra »
Egyre gyakrabban kapok hálálkodó leveleket pályázóktól, dacára, hogy elutasító választ kaptak. Egyszerűen hálásak azért, hogy egyáltalán értesítést kapnak, hogy ne reménykedjenek tovább. A visszajelzések alapján ugyanis kb. 20-30 cégből egy akad, aki korrekt módon kiértesíti őket!
Megértem én a cégeket is, hogy főleg a válság kitörése óta rendkívül leterheltek a munkatársaik, örülnek, ha a legszükségesebb dolgokra is marad idejük, azonban a pályázókat megfelelően tájékoztatni, továbbá kiértesíteni a nem befutottakat nem csupán emberbaráti kérdés, hanem komoly üzleti következményei vannak. Elmesélem, hogyan szereztem egyik legnagyobb ügyfelem… Tovább a teljes tartalomra »
