Címke: ‘hr stratégia’
Minek nevezzelek?
Hol húzódik a határ a cégvezetési stratégia, a szervezetfejlesztés és a humánerőforrás menedzsment között? Legalább olyan nehéz kérdés ez, mint hol a határ a szado-mazo és a normális sex között. Van, aki azt vallja, hogy ami két ember számára örömet okoz, az normális. Hát..
Na, de visszatérve az üzleti életbe, éppen a nemrég elkészült képzési anyagom, a “Humánerőforrás menedzsment kisvállalatoknak” kapcsán kaptam jó pár visszajelzést a vásárlóktól, hogy igazából ez nem is annyira a hr-ről, hanem inkább cégvezetési stratégiáról szól. Nem reklamációként mondták, hanem mert ennél kevesebbet vártak (álláshirdetés, interjú technikák, stb.).
humánerőforrás menedzsment = egy álláshirdetés + az interjúk
Végül is minek bonyolítani egy vállalkozást az emberekkel? Tovább a teljes tartalomra »
Munkatársnak látszó tárgy?
Örök dilemmája sok cégvezetőnek, hogy minőségi és drágább vagy inkább olcsóbb, de kevésbé jó munkaerőt alkalmazzon? Különösen, amikor a fáradságos felvételi interjúk végén marad 2 jelölt, akik fizetési igénye között nettó 30.000,- forint a különbség (egy 150.000,- nettós állásnál).
Nagy dilemma ez, és bizony sok cégvezető reflexszerűen az olcsóbb embert választja, mert úgy gondolja, hogy ezzel pénzt spórol meg és kevesebbet kockáztat. Pedig a munkaerőnél is jól megfigyelhető a befektetési/megtérülési arány, csak sajnos jóval a próbaidő után válik nyilvánvalóvá.
A motivált és demotivált munkaerő közötti teljesítmény különbség akár két-három-ötszörös, ha még ehhez hozzátesszük a képességeket és szaktudást, akkor elég durva különbségek lehetnek.
Ráadásul nem beszéltem még azokról a dilettáns munkatársakról, akik egy dolgozó beosztott látszatát keltik, de közben komoly károkat okoznak, vagyis nemhogy nem termelik ki az alkalmazásuk költségeit, hanem egyenesen veszteséget veszteségre halmoznak. Itt egy kis hiba, ott egy kis mulasztás, amott egy el nem végzett feladat, és könnyen összejön még egy adminisztrátori munkakör esetén is jó pár százezer forintos kár. Tovább a teljes tartalomra »
Örök dilemma a fenti kérdés. Szinte nem fordul elő olyan beszélgetés vagy előadás, ahol ez ne kerülne szóba. Különösen kezdő vállalkozók esetén kardinális kérdés, mert óriási a kísértés, hogy családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel vegye körül magát a cégében.
Közben elég meredek sztorikat hallok. Volt olyan, hogy mindössze fél év közös munka után egy néhány fős szállítmányozó vállalkozás tulajdonosát a saját bátyja lopta meg kb. 1,5 millió forinttal, és azóta sem látták őt.
A másik gyakori eset a „tulajdonos feleség” effektus (itt elnézést kérek a hölgyektől, akire nem vonatkozik, ne vegye magára). Arról van szó, amikor egyértelműen a férj a vállalkozás motorja, a felesége viszont sem emberileg, sem szakmailag meg sem közelíti az ő szintjét, viszont a hatalomban ugyanolyan jogokat követel magának. Beleszól mindenbe, teljesen feleslegesen ugráltatja a munkatársakat csak azért, hogy megmutassa ki az úr a háznál, és hogy ő is olyan fontos ember, mint a férje.
Ha a férj meg akarna szabadulni tőle, az akkora kalamajkával járna, hogy nemcsak a családi béke, hanem lehet a vállalkozásuk is rámenne. Így jobb a békesség alapon inkább eltűri és a színfalak mögött megpróbálja ápolni megalázott munkatársai lelkét… Tovább a teljes tartalomra »
Lelkes munkatársból ellenséges lázadó?
Nagyon sok vezető vágyik arra, hogy motivált beosztottai legyenek, de csak nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy igazán motivált csapatuk van.
A munkatársak motiválása már a kiválasztásuknál kezdődik, azaz már eleve motivált beosztottakat vegyen fel, ne pedig zombikat. Az emberek 20%-át nem lehet motiválni vagy talán csak egy pisztolycsővel a fejéhez nyomva, de az ugye nem legális.
Van olyan szakember, aki elintézi annyival, hogy hát vegyen fel motivált munkatársakat és többet nem is lesz gondja vele. Ez teljesen igaz lenne, ha nem jönne közbe valami:
,,Figyelemre méltó az is, hogy a Harvard Business School kutatás szerint a dolgozók 85 százaléka munkába állása után 4-6 hónappal elveszti motivációját." írják a www.mfor.hu portálon.
Döbbentes szám és sajnos csak igazolni tudom a gyakorlati tapasztalataim alapján. Sok cégben még a leglelkesebb új munkatársból is ellenséges lázadót vagy, ahogy sokan hívják ,,fizetett ellenséget" képesek csinálni a próbaidő 3 hónapja alatt.
De ki a felelős ezért?
A kormány?
Az APEH?
A szomszéd macskája? Tovább a teljes tartalomra »
Aranyhal effektus
A 90-es években fejvadászként dolgoztam és akkor a beérkező személyzet keresési igények kb. 66%-a teljesen irreális, teljesíthetetlen volt. Ennyire naívak lennének talán a cégvezetők? Nem, ennyire tájékozatlanok.
Gyakran kellett hangoztatnom az ügyfeleinknek, hogy:
- “Ne keverjétek össze a fejvadászt az aranyhallal, mert mi sajnos még egy kívánságot sem tudunk teljesíteni, csak megtalálni azt az embert a munkaerőpiacon, aki egyébként létezik.
Aki nem létezik, őt nem tudjuk se megtalálni, sem előállítani (pedig mekkora üzlet lenne)!” Az aranyhal effektus mögött a “KÉSZ” emberek illúziója van.
Arról van szó, hogy a cégvezetők többsége azt hiszi, minden munkakörre, feladatra amit ő kitalál, létezik a munkaerőpiacon “KÉSZ” ember. Csak ki kell tenni egy jó álláshirdetést az internetre, és muslicaként körülzsongják a jobbnál jobb “KÉSZ” munkavállalók, akik közül csak valamilyen “tutibiztos” módszerrel ki kell választani a legjobbat. Akinek azután minden vágya, hogy az ő cégében dolgozzon.
De szép is lenne, ha igaz lenne! Tovább a teljes tartalomra »
Elsősorban a vezetőjük, mivel a ,,Fejétől bűzlik a hal” című mondás pozitív szempontból is igaz. Gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy cégvezetők panaszkodnak nekem a beosztottaikról. Van aki higgadtan, van aki komoly érzelmi kíséret (pl. düh, keserűség) mellett.
Ilyenkor elég lehangolóvá szoktam válni, mikor bejelentem nekik, hogy amikor egy vezető a beosztottairól beszél, akkor valójában saját magáról beszél! Tibetben van egy beavatási szertartás, ahol két tanoncnak egymást kell jellemeznie a mesterek előtt, amíg rá nem jönnek, hogy valójában saját magukról beszélnek.
Na ugyanígy működik ez egy vezetővel, szóval vigyázat mit mond a beosztottairól. Lassan közeledik az olimpia, és egyre többet szerepelnek a hírekben sportolók és az edzőik. Megfigyelhető, hogy egy jó edző kezei közül szinte futószalagon kerülnek ki az érmesek, a világklasszisok, míg az edzők többsége egész élete alatt egy nemzetközi szintű sportolót sem tud kinevelni. Tovább a teljes tartalomra »
Világ legjobb munkahelye informatikusoknak?
A múlt héten az interneten megjelent több cikk is az informatikusok álommunkahelyéről, a Google új zürichi fejlesztési központjáról. Cikkemben megvizsgálom, mi lehet a jelentősége ennek egy magyar kisvállalat számára.
"A Google valóban arra törekszik, hogy a világ legvonzóbb munkahelyét kínálja alkalmazottainak, az kellett, hogy rászánják magukat, és zürichi fejlesztési központjukat is olyanra varázsolják, mint a kaliforniai bázist."
"Miben is különbözik az élet a Googleplexben? Úgy értem, mi az, ami miatt tényleg az az ember érzése, hogy ez minőségi változás bármilyen más munkahelyhez képest? Két alapvetően fontos dolog jut az eszembe: hozzáállás és pénz. Tovább a teljes tartalomra »
