Címke: ‘Szervezetfejlesztés’
A legelső vezetői hiba
Van egy olyan súlyos hiba, amit a vezetők több, mint a 80%-a elkövet, és elég sok köze van a toborzáshoz. Nyugodtan nevezhetném a vezetők népbetegségének, és nem túloznék, mert annyira elterjedt. Ami az érdekes vele kapcsolatban, hogy a vezetői iskolákban, kurzusokon szinte mindenütt tanítják, mégis tömegesen követik el nap, mint nap.
A történet ott kezdődik, hogy egy céghez, vagy egy csapat élére kineveznek valakit vezetőnek. Az új vezető pedig már az első napon elköveti ezt a tipikus hibát, és ezzel nagyjából már az első napon el is veszíti a még meg sem szerzett vezetői hitelességét, ami nélkül elég nehéz embereket irányítani. Mi ez a hiba? Miért követik el szinte menetrendszerűen?
A vonzás törvénye
Remélem ismered az utóbbi évek legnépszerűbb önfejlesztő könyvét, amit Rhona Byrne "A Titok" címmel írt. A könyv amellett, hogy világsiker, internetes fórumokon kapott hideget és meleget, mostanában is tanuja voltam, amikor valaki a Facebookob hihetetlen dühvel szidta azokat, akik hisznek a könyv legfőbb üzenetében, a "Vonzás törvényében"! Pedig a vonzás törtvénye létezik, én bizony a személyzeti munkámban elég gyakran találkozom vele, habár nem abban az értelemben, ahogy a könyvben szerepel.
Arról van szó ugyanis, hogy vannak cégek, ahova ha belepusztulok sem tudok megfelelő jelölteket állítani, miközben meg vannak olyanok, amelyekhez csak feldobok egy egyszerű álláshirdetést a Profession.hu-ra, és a kiválasztási folyamat végén alig bírunk választani a jobbnál jobb pályázók közül.
Mi lehet, és van-e itt egyáltalán valamilyen titok, amely magyarázatot ad erre a jelenségre, és amely alkalmazásával felül tudunk kerekedni e véletlennek látszó helyzeten? Tovább a teljes tartalomra »
Mindig az értékesítő a hibás?
Vajon mindig az értékesítő a hibás, amikor nem megy az eladás? Vajon egy jó értékesítőnek bármit el kell tudni adnia? Vajon, vajon és vajon, megannyi kérdés, ami az utóbbi időben felmerült bennem. Elég sok vezető talált meg ugyanis azzal a kéréssel, hogy nem teljesítenek jól az értékesítői, és keresni kellene jobbakat. Dacára, hogy nemsokára az értékesítők kiválasztásáról fogok tréninget tartani, most mégis arról írok, hogy mik lehetnek azok az esetek, amikor nem az értékesítő a hibás?
A válasz nem is olyan egyszerű, és ez magyarázatot ad arra, hogy miért tartom fontosnak egy vállalatnál, vállalkozásnál a "munkakörnyezetet" az értékesítők számára. E blog szűk keret minden tényező alapos kivesézésére, de igyekszem a legfontosabbak felsorolni… Tovább a teljes tartalomra »
Fluktuáció, mesterségesen?
Sokat halljuk, tapasztaljuk, hogy a fluktuáció rossz. Fárasztó és drága a munkaadónak, mert új munkatársak keresése mindig az, és kellemetlen a munkavállalóknak, mert a mai nehéz időkben nem könnyű jó munkát és munkaadót találni. Azonban a fluktuációt így önmagában rossznak, minden baj okozójának beállítani annyira intelligens dolog, mint a sót halálos méregnek kikiálltani, hiszen egy marékkal belőle meg lehet ölni egy embert!
Ahogy azonban a só rögtön minden ételünk és életünk nélkülözhetetlen alkotójává válik, ha kellően keveset használunk belőle, ugyanúgy a fluktuáció is rendkívül kívánatossá válik, ha kellően alacsony szinten tartjuk.
Mert a fluktuáció egyébként jó, a fluktuáció szükséges, a fluktuáció nélkül nincs fejlődés! Gondolom e szavak hallatán furcsán nézel, hogy "Tamás, most azért ezt már neee…", de hadd mutassam meg egy konkrét példán keresztül, hogy mire is gondolok… Tovább a teljes tartalomra »
Tényleg a fejétől bűzlik?
Egyre divatosabb téma a különböző gazdasági lapokban és konferenciákon a vállalkozások utódlása témakör. A múlt héten Győrben a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara konferenciáján én is erről tartottam előadást és előtte újra átgondoltam, hogy az elmúlt 14 évben e téren mit láttam működni és mit nem.
A statisztikák sem hazudnak, mert a 90-es évek elején indult egy nagy vállalkozás alapítási hullám, amelyek tulajdonosai mostanában érik el a nyugdíjkorhatárt, és ugyan egy vállalkozó hivatalosan nem megy nyugdíjba, de sokan szeretnék, hogy fiaikból, lányaikból sikeres "ifj. Jockey Ewing" váljék, de csak rendkívül kevesen járnak sikerrel!
A másik tömeges jelenség, hogy – nem túlzás – vállalkozók tízezrei nem tudnak kikecmeregni az "egykezes irányítás" csapdájából, pedig már legalább 10 éve át kellett volna "jól fizetett vezetőknek" adniuk cégük napi-operatív irányítását!
Mi lehet a baj, hogyan lehetséges, hogy ennyi vállalkozót érint ez a probléma, és miért nem találják meg a megoldást? Ezt járom kicsit körbe a mai blogomban… Tovább a teljes tartalomra »
Vezető kiválasztás és a cégstratégia
Nemrég éppen marketing vezető felvételében működtem közre, és egy érdekes dologra lettem figyelmes. A kiváló felhozatalnak köszönhetően olyan cégekbe és iparágakba láttam bele, és olyan stratégiákba, jól bevált megoldásokba, ami összességében felért több évnyi tanácsadói munkával, vagy egy kiváló marketing stratégiai konferenciával, vagy egy sokmilliós értékű stratégiai tanácsadással!
Miközben az interjúkat végeztem és hallgattam a pályázókat, azon morfondíroztam, hogy bizony a cégek többségénél a toborzást rábízzák egy néhány éves tapasztalattal rendelkező hr-esre, vagy asszisztensre, ami önmagában még nem lenne baj, a probléma inkább akkor jelentkezik, amikor stratégiai fontosságú munkakörbe toborzást bíznak rá olyan emberre, akinek szakmailag nem sok köze van hozzá.
Ahogy a bevezetőmben írtam, a marketing vezető pályázókkal (de írhatnék értékesítési, gazdasági, termelési, logisztikai, és más hasonló munkaköröket is) való beszélgetés önmagában olyan értéket képvisel, ami megfizethetetlen, mégis a felső vezetők, cégtulajdonosok leragadnak ott, hogy nekik erre nincs idejük.
Mire is nincs idejük? Tovább a teljes tartalomra »
Gondolom, kedves olvasó először azt kérdezed, hogy mi a „kutyafüle” az a toborzás 0.0? Megnyugtatlak, nem tört rám semmilyen furcsa misztikus rejtélyesség új év alkalmából, egyszerűn csak gyűlik bennem már régóta valami, ami éppen most tört fel, és amire ez az elnevezés találó, és amiért a 2012-es évindító blogbejegyzésem lényegesen hosszabbra sikerült a szokásosnál.
Az egész ott kezdődik, hogy ma rendkívüli kihívást jelentő gazdasági környezetben kell működnie szinte minden vállalkozásnak, vállalatnak, csúnyán, de lényegre törőbben fogalmazva, "széllel szemben kell tudni pisilni". Ilyenkor úgy gondolom az a helyes magatartás, hogy igyekezzünk mindent, amit csak lehet jobban csinálni, mint eddig, pl. az új munkatársak toborzás-kiválasztását is.
Ehelyett lépten-nyomon mit látok?
Már a munkaerő toborzás-kiválasztás fontossága is el van bagatelizálva, pedig rengeteg emberi, szervezeti és menedzsment probléma egyértelműen itt gyökeredzik. Akinek van, vagy lesz legalább egy beosztottja, annak az új munkaerő kiválasztása létkérdés, nem véletlen, hogy nemzetközi felmérések szerint is a vezetők problémáinak 80% a beosztottaikkal kapcsolatban van!
Visszatérve a furcsa 0.0-ás jelölésre, ez a szoftveriparból ered, ott szokták a különböző verziójú szoftvereket így jelölni, de náluk 1.0-nál kezdődnek a verziók.
A nulla-pont-nulla ebben a kontextusban az alapokat jelenti, azokat a dolgokat, amelyeknek még az előtt meg kell lenniük, mielőtt elkezdődne egy új munkatárs toborzása. Vádoltak már engem páran azzal, hogy túl holisztikusan közelítem meg a témát, azaz olyan összefüggéseket látok bele, mint amilyenek az összeesküvés elméletek, miközben a toborzás-kiválasztás valójában egy egyszerű dolog.
Ebben a blogbejegyzésben most pár példán keresztül megmutatom a „nagy összefüggéseket”, főleg azt, hogy vezetőként mennyi pénzt veszíthetsz egy új munkatárs felvételén. Szerintem akár egy cég sorsa is múlhat rajta, mint ahogy azt a következő példák jól mutatják, de minimum az adott vezető sorsát pecsételi meg egy ímmel-ámmal vagy slendrián módon végzett munkatárs keresés és -kiválasztás. Tovább a teljes tartalomra »
Egy cégtulajdonoson is túlnőhet a kabát?
Főleg nagy szervezetekben ismert jelenség, hogy a hierarchiában addig léptetik felfelé az embereket, amíg olyan pozícióba nem kerülnek, amire már alkalmatlanok. Ezt nevezik "Péter-elvnek", de arról nemigen szól a fáma, hogy ez a cégtulajdonosokra is ugyanígy igaz lehet!
Pedig az elmúlt 10 évben nagyon sokszor találkoztam ezzel a jelenséggel, sőt jó pár komoly szervezetfejlesztési munkám törte derékba, amikor az ügyfél céget sikerült duplázni, de a háromszorozódás már nem jött össze, mert beleütköztünk magának a cégtulajdonosnak a korlátaiba! A kérdés csak az, hogyan lehet ezt a helyzetet felismerni, és mit lehet tenni ellene? Tovább a teljes tartalomra »
A válság 2008 év végi kitörése óta nehéz idők járnak mind a tréning cégekre, mind azokra a hr szakemberekre, akik képzésekkel szeretnék fejleszteni a rájuk bízott munkatársi gárdát. Ennek oka az "ősi ellentét" cégvezető és hr szakember között, előbbi ugye azonnali megtérülést, és számszerű eredményeket akar, utóbbi pedig úgy gondolja, hogy a képzés az hosszú távú befektetés, nem lehet ezt a kérdést ilyen pragmatikusan kezelni.
Május 5-én az Mfor.hu által szervezett "Szakmai újdonságok, új technikák, kutatási eredmények, fogalmak a HR területén" című konferencián jártam, ahol már az első előadó lenyűgöző megoldást mutatott be a fenti "ősi ellentét" feloldására, bebizonyítva, hogy a képzés is ugyanúgy mérhető, sőt ugyanúgy azonnal megtérülő befektetés lehet, mint egy jól kitalált online marketing kampány… Tovább a teljes tartalomra »
Hogy milyen emberek vannak?
Tegnap éppen felvételi interjúkat végeztem egy ügyfelemmel közösen, amikor ismét nagyon rácsodálkoztam a világra. Pontosabban arra, hogy még egy szervizvezetői munkakörre jelentkezők között is micsoda nagyságrendi különbségek lehetnek!
Amíg az egyik pályázóból azt sem néztem volna ki, hogy egy kiskutyára tudna vigyázni, addig a legjobbra akár a cégem irányítását is rábíznám mind az eddigi szakmai pályája, mind a képességei, de különösen a motiváltsága, lelkesedése miatt.
Ő az az ember, akire a legtöbb cégvezető vágyik, mert csak meg kell vele beszélni a célokat (lehetőleg lehetetlennek tűnő, az átlagos szervizvezetők számára elérhetetlennek tűnő kihívásokat), a vállalati irányelveket, és ő kitalálja a stratégiát, továbbá meg is valósítja, ráadásul rövidebb idő alatt, mint ami reálisan elvárható lenne.
Csak egy kérdés van, hol vannak ilyen emberek? Tovább a teljes tartalomra »
Ez évi legelső írásom címe kissé beugratós, mert az átlagos munkavállalókkal az égvilágon semmi bajom, viszont a kifejezetten őket kereső cégekkel annál több! Miközben a nemzetközi szaksajtó a tehetségmenedzsmenttől hangos, addig a toborzás, kiválasztással foglalkozó konferenciákon meg arról van szó, hogy bizony még a legnagyobb multik is az átlagos embereket keresik!?
A szakemberek úgy hívják ezt, hogy "4Fit", azaz 4 féle szempontnak feleljen meg az új kolléga:
-
illeszkedjen a munkakörbe,
-
illeszkedjen a főnökéhez,
-
illeszkedjen a csapatba,
-
illeszkedjen a vállalati kultúrába.
Mi ezzel a gond, hol itt az ellentmondás? Tovább a teljes tartalomra »
Legutolsó blogbejegyzésem jubileumi volt, ez ugyanis a 100., bizony az elsőt 2008 januárjában, még a jó öreg válság előtt írtam. Ennek örömére megosztok egy féltve őrzött titkot a tanácsadókról, amely komoly tanulsággal szolgálhat minden vezető számára.
Féltve őrzött titok, ugyanis a tanácsadók ennek köszönhetik bevételeik kb. 2/3-át, azaz kedves olvasó, amennyiben céged vett már igénybe tanácsadói szolgáltatást, könnyen lehet, hogy felesleges volt! Ennek az információnak emellett azért van korrekt helye egy személyzeti témákkal foglalkozó blogban, mert rendkívül sok köze van munkatársaid motiválásához, motiváltságához… Tovább a teljes tartalomra »
90% feletti beválás: a legfőbb titok!
Nyár elején indítottam el a “Munkaerő toborzás, kiválasztás mesterfogásai” című ingyenes tanfolyamot, amelyet az óta közel 2000-en végeztek el! A tanfolyam végén van egy felmérés, amelyben az eredmények több ponton is igen meglepőek, sőt kétségbeejtőek.
Ahogy számítottam rá, a feliratkozók többségét a dolgok közepébe ugorva az érdekelte, hogy miként kell levezetni egy állásinterjút, mit és milyen sorrendben kell kérdezni, és mire kell odafigyelni.
Amin viszont nagyon meglepődtem, hogy van egy lecke, amelyben megosztom a NAGY titkot, azt, hogyan lehet a felvett munkatársak beválási arányát a nagy átlag 50%-ról 90% fölé növelni, azaz 10 felvett munkatársból ne 5, hanem 9 maradjon a cégnél még évek múlva is, de a tanfolyam végi felmérés szerint ez a lecke a legnépszerűtlenebb!
Mit csinálok rosszul? Tovább a teljes tartalomra »
Gyakran találnak meg vezetők olyan kéréssel, hogy éppen valamilyen munkakörre keresnek új embert, és ha netán a “zsebemben” van alkalmas jelölt, akkor azt jó néven vennék és felvennék. Mikor rákérdezek, hogy miért nem hirdetik meg rendesen, úgy ahogy kell, akkor általában időhiányra hivatkoznak, pedig sokszor már hónapok óta keresik a megfelelő embert!
Ráadásul nem a 286. betanított munkást keresik egy hatalmas csarnokba, hanem értékesítőket, értékesítési vezetőket, marketingeseket, gazdasági vezetőket, logisztika vezetőket, azaz olyan munkavállalókat, akik “minőségén”, rátermettségén akár cégük sorsa is múlhat!
Korábban én is párszor belesétáltam a csapdába, vagyis meg akartam spórolni a hirdetéssel és a sok-sok interjúval járó munkát, de rá kellett jönnöm valamire… Tovább a teljes tartalomra »
Rém rendes család a munkahelyen!
Nagyon sok cégben, vállalkozásban jelent előbb-utóbb megoldhatatlannak tűnő problémát, hogy bizonyos kulcs munkakörökben családtagok, ismerősök, barátok vannak. Sok cégvezető nem is tudja milyen hatalmas árat fizet ezért!
A minap beszélgettem egy cégtulajdonos hölggyel, akinek dinamikusan fejlődött a vállalkozása az elmúlt 5 évben, most viszont valamiért recseg-ropog a szerkezet, egy lépést sem tudnak előremenni, és nem érti az okát.
Kb. fél órás beszélgetés után kiderült, hogy van egy jelentős fékezőerő a cégében, a férje (végre nem csak tulajdonos feleségekkel példálózhatok), aki az informatikai vezető, és aki minden fejlesztéssel rendkívül elúszik, miközben semmilyen szinten nem érzi ennek a súlyát. A cégvezető hölgy is érezte, hogy itt van a kutya elásva, csak nem gondolta, hogy férje akkora probléma lenne, mint ami valójában. Tovább a teljes tartalomra »
