Vajon a világ legsikeresebb cégei a legjobb munkáltatók?

Vajon a világ legsikeresebb cégei a legjobb munkáltatók?

Vajon a világ legsikeresebb cégei a legjobb munkáltatók? 709 305 Vállalkozásfejlesztés blog

A hr szakmában ma top téma a munkáltatói brand, főleg az USA-ban, ahol bizonyos iparágakban hihetetlen verseny zajlik a legjobb munkavállalókért. Vannak páran – köztük én is -, akik általában szkeptikusan néznek a multik újabb és újabb szakmai divatjaira, így pl. a munkáltatói brandépítésre is, de lefejtve róluk a „hype”-ot, azért mindig lehet ezekből valamit tanulni, ami a mindennapok praktikus szintjén hasznosítható egy magyar kisvállalkozás számára is.

Egy amerikai toborzással foglalkozó cég (Wilson Human Capital Group) minden évben elkészíti a 100 legjobb munkáltatói márkával rendelkező cég listáját, ahol számomra nem meglepő összefüggésre lettek figyelmesek: a legjobb munkáltatói márkával rendelkező cégek többsége a világ legjobb cégei közé tartozik! Ilyenek mint pl. Google, Apple, Walt Disney, Starbuck’s, akik a magauk iparágának vezető vállalatai.

Ilyenkor mindig felmerül azonban a kérdés, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás, vagyis azért lettek vezető vállalatok, mert jó náluk dolgozni az igazán teljesítőképes, top munkavállalóknak, vagy azért jó ott dolgozni nekik, mert piacvezetőként már megengedhetik, hogy erre is odafigyeljenek? Mai blogomban ennek járok utána a saját szakmai praxisomban…

Időnként elmerengek, hogy immár 22 éve nyomom a tanácsadói ipart, ami egyes felmérések szerint nyugodtan meg lehet szorozni 4-5-el, és akkor kijön normál munkavállalói időben. Ez idő alatt már átléptem az 1.000 ügyfelet, vagyis ennyi cégnél láttam be saját szememmel a színfalak mögé, ami azért fontos, mert gyakran egészen mást láttam, mint amit a külcsín, a vállalat híre sejtetni engedett.

Motivációs skála

Mai írásom el is intézhetném azzal, hogy tessék végignézni az ismert motivációs skálákat, és ez már önmagában magyarázat lehet arra, hogy miért válnak piacvezetővé azok a vállalatok, ahol az átlagnál jobban odafigyelnek a munkavállalói elégedettségre és motiváltságra! Ahogy minden munkatársak motiválása tréningen megkérdezem, hogy egy motivált munkavállaló teljesítménye mennyivel magasabb a nem motiválténál, és egységesen min. dupláját a mondják a jelen lévő cégvezetők, vezetők, hr szakemberek. Ennyi lenne?

Vajon hol dolgoznak a legjobbak?

Vagy azzal is elintézhetném, hogy vajon mely cégeknél dolgoznak jobb munkatársak, ott, ahol megbecsülik őket, vagy ott, ahol kutyába sem veszik őket? Tudom, hogy hülye és főleg nyilvánvaló kérdés, mégis oly sok cégvezetőnek ez nem esik le. Ahogy fenti hivatkozott cikk egyik kommentelője írta:

„Ha a Google magyar lenne akkor:

  • a felsővezetésnek fogalma nem lenne róla, hogy gyomorgörccsel járnak be reggel az emberek;
  • a középvezetők szintjén ellopnának vagy eltussolnának minden alulról jövő ötletet vagy kezdeményezést;
  • az lenne a sikeres vezető, aki minden héten legalább két kollégát leépít;
  • csak seggnyalással vagy protekcióval lehetsz főnök, vagy ha dugtál egy befolyásos vezetővel. De inkább a három egyszerre;
  • a multis fizetésed majdnem pont elég a következő hónapig és gyakran emlékeztetnek rá, hogy még ezért is legyél hálás.”

Durva szavak ezek, de sajnos nagyon sok vállalatnál ez a napi valóság.

Startup kultúra a megoldás?

Ma nagyon divatos a startup cégkultúra, ami a legtöbb cégvezetőnek már inkább túl szabados, és amely fémjelzője az oly sikeres Prezi, de én inkább a mértéktartás híve vagyok. Ahogy egy vállalat brandje, márkája sem főleg a reklámok hatására alakul ki (a marketingesek nagy bánatára), hanem inkább a vevők, ügyfelek személyes élményeinek hatására, ugyanez igaz a munkáltatói márkára is. Hiába reklámozza magát a cég:

  • ha a háeresek arrogánsak a pályázókkal,
  • ha a pénzügy sportot csinál a határidőn túli fizetésből és számla reklamációkból,
  • ha bunkók a vezetők, és mindezek miatt óriási a fluktuáció,

az emberek nem hülyék, ennek híre megy. És ami a legérdekesebb, hogy mielőtt bármilyen hr statisztikában megjelenne, már az igazán top munkavállalók kerülni fogják a céget!

Merlin a varázsló?

Gyakran érzem azt előadásokon, tréningeken, hogy szinte süket fülekhez beszélek, amikor azt mondom, hogy egy jó cégkultúra, egy motivált munkatársi gárda alapja a korrekt vezetés, mert motiválás témában valami nagy durranásra vár mindenki. Valami olyan varázsszavakra, mint az amerikai kosaras vagy baseball filmekben, ahol az edző időt kér az utolsó 15 másodpercben, majd olyan beszédet rittyent a csapatnak, hogy hirtelen mindenki megtáltosodik, és természetesen mi más is történhetne, megnyerik a meccset!

Nem vicc, volt olyan cégvezető, aki írt nekem, hogy jó pénzért áruljak el neki ilyen lelkesítő mondatokat, mintha ezek varázsigék lennének, és én lennék Merlin a varázsló, minden varázsigék tudója.

Szóval, a munkáltatói márka elsősorban a valódi vállalati kultúrát tükrözi, és lehet hangzatos reklámokkal építgeni, de az igazság előbb-utóbb kiderül. Ráadásul az ilyen látszat munkáltatói brand nem fogja javítani a vállalat, vállalkozás eredményességét, és főleg nem csökkenti a fluktuációt.

Talán a legjobb mutatója egy munkáltatói márkának az, hogy a meglévő dolgozók szívesen ajánlják-e a céget ismerőseiknek?

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
7 hozzászólás
  • Berkics Józsefné (Klára) 2015. május 8. 08:03

    Kedves Tamás!
    Sajnos (vagy nem) teljesen egyetértek a szakmai írásoddal! Én is nagyon régóta vagyok hr-es területen, de nem sikerült találkoznom ennyire „álom” céggel. Sajnos inkább az általad is leírt negatív hatásokkal szembesültem.
    A szakmai írásaid nem lepnek meg, mert nagyon színvonalasak, hasznosíthatók, már amennyire a helyzet engedi…
    Korom, lehetőségeim miatt valószínű, hogy már nem is fogok ilyen céggel találkozni, de másoknak, fiatalabb korosztálynak kívánom, hogy nekik még lehessen ilyenben részük.
    Nekem eléggé pesszimista (és van valóság alapja) a véleményem a magyar munkáltatókról, alaposan kizsigerelik a munkavállalókat. Ezzel az általánosító véleményemmel csak remélem, hogy nem ért egyet mindenki, mert akkor az azt jelenti, hogy vannak még jó munkáltatók csak én nem találkoztam velük.
    Köszönöm ismét a jó szakmai írásodat és kívánom, hogy legyen sok még, hogy tágíthasd a rálátásunkat ezekre a területekre!

    • Kelkó Tamás 2015. május 8. 10:13

      Kedves Klára!

      Lehet, hogy én vagyok szerencsés, vagy maga a tevékenységem adja, de zömmel nagyon jó cégeknek dolgozom, ahol igyekeznek megbecsülni a jó munkatársaikat. Valószínűleg nekik van igényük hr tanácsadóra, a munkavállalókat elnyomó cégek számára meg felesleges pénzkidobás, úri passzió.

      Üdv, Tamás

  • Gábor 2015. május 8. 10:53

    Kedves Tamás!
    Köszönöm az írást, érdekes a hazai tapasztalatokról hallani. Adalékként megosztanám a saját élményemet:
    Sokszor dolgoztam a világ egyik legnagyobb cégének magyarországi projektjeiben, és már kölcsönzött munkaerőként is olyan tapasztalatokat gyűjtöttem a vállalati kultúráról, amit itthon alig. A vezetőim kiadtak feladatokat, elmondták, hogy milyen irányelvek szerint dolgozzak, majd számos kérdésben nagy önállóságot engedve dolgoztam. Naponta jelentettem, hogy mivel hogy állok, a főnökeim pedig olyan módon segítették a munkámat, mintha az ő feladatuk az lenne, hogy mindenben segítsék a nekem delegált feladat legjobb megvalósulását. És nem véletlen. Mert szerintem ez a vezető feladata.
    A párbeszédekre döbbenetes módon az volt jellemző, hogy a közvetlen (külföldi) főnököktől az Eurázsiai terület igazgatójáig úgy beszélgettem a munkatársakkal, hogy nem éreztem, hogy én vagy a (a hierarchiában legalul lévő) beosztásom alacsonyabb rendű lenne az övéknél.
    Egyszer mégis éreztem ilyet: mikor a cég magyarországi leányvállalatának magyar dolgozóival beszéltem.

    Bár itthoni cégek közül csak KKV-knál dolgoztam, a tucatnyiból egyetlen általam közelről ismert ilyen jó munkahelyi kultúrájú hely a Hajtás Pajtás. A főnökök nem főnökösködnek, hanem segítik a beosztottak munkájának gördülékenységét. Tisztázottak a feladatok és felelősségek, a gyakran előforduló helyzetekre megvan a protokoll, amire meg nincs, ott segít a főnök. Én ilyen helyen szeretek dolgozni.

    • Kelkó Tamás 2015. május 8. 13:41

      Kedves Gábor!

      Köszönöm az érdekes beszámolót, igen, szerencsére vannak jó cégek még Magyarországon is.

      Üdv, Tamás

  • jenei zsolt 2015. május 8. 10:56

    Szia Tamás!

    Hú ez most nagyon tetszett. A munkáltatói branden én is sokat gondolkodtam egy időben, de cikked jól összeszedi mindazt, ami miatt én nem jutottam ezzel a témával semmi konstruktívra. A legtöbb magyar vállalatnál a munkakultúra rossz és teljes mértékben fedi a valóságot az idézett lista. Itthon a 20 éves kezdők szoktak felizgulva beszélni egy-egy munkahelyről, hogy milyen jó oda bekerülni, klassz, stb. 30-as és idősebb embert még nem hallottam komoly céghűségről vagy motivációról nyilatkozni. (Illetve van egy réteg, aki identitását is a cégéből meríti, de ezek szerintem súlyos emberi esetek, külön csoportként nézek rájuk… ők akkor is csillogó szemmel beszélnek a cégről, ha már többször is szarrá alázták őket….)

    Nemrég beszéltem közép vállalat vezetővel, aki komoly elkötelezettséget és céghűséget akar elérni. Annyira belelovalta magát a beszédbe, hogy közben volt időm elgondolkodni: miért olyan fontos ez neki? Miért rugózik ezen a témán a vezetők egy része az átlagosnál sokkal többet? Ha korrekt az embereivel és törődik a hangulattal, akkor minek akarja a munkaerejükön és a figyelmükön túl még a személyiségüket is? Amúgy nekem is az volt az érzésem, hogy valami nagy tutit akar tőlem hallani ezzel kapcsolatban….

    Én azt érzem, hogy előbb kell a cégnek sikeresnek lennie, utána engedi meg, hogy a munkatársak jól érezzék magukat.

    Az itthon munkáltató multiknál meg azt gondolom számos esetben nem a cégkultúra gonosz eleve, hanem a magyar hr teszi szívós, kitartó munkával elviselhetetlenné a helyet. :))))

    z

    • Berkics Józsefné (Klára) 2015. május 8. 12:46

      Kedves Zsolt!
      Ha olyan a magyar hr, akkor sajnos nem arra a helyre, területre való – én legalábbis így gondolom!

    • Kelkó Tamás 2015. május 8. 13:47

      Szia Zsolt!

      Ezt úgy hívják, hogy túl akarja kontrollálni az embereit. Tény, hogy vannak olyan karizmatikus vezetők, akikhez rendkívüli módon lojálisak a munkatársaik, és önként adják oda a személyiségüket, mert ez jó érzést okoz.

      Én mindig azt látom, hogy a jó cégkultúra van előbb és utána az eredmény, és a leggyakrabban az után romlik le a cégkultúra, miután sikeres lett és megnőtt a cég. Hányszor hallottam már cégátvilágítások során, hogy:

      „Régen olyan családias cég voltunk, de mára már elmutisodtunk…Milyen kár…”

      mert ez egy természetes folyamat. Egy 50 fős cégben sokkal nehezebb emberi cégkultúrát kialakítani, mint egy 10 fősbe, ahol van a tulajdonos-ügyvezető meg a többiek, és körbeülnek egy asztalt.

      Kérdezz csak meg olyan cégek munkatársait, akik a közelmúltban lettek sikeresek…

      Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!