Vajon ki a legnagyobb ellenség a csapatodban?

Vajon ki a legnagyobb ellenség a csapatodban?

Vajon ki a legnagyobb ellenség a csapatodban? 749 322 Vállalkozásfejlesztés blog

Nem akarok üldözési mániát elültetni benned, csak nemrég voltam egy eléggé rendhagyó művészeti kiállításon – amit egy japán hölgy, Chiharu Shiota „Emlékeső” címen készített -, akinek az installációja rendkívül jól szemléltette, hogy a „báránybőrbe bújt farkas” hogyan fejti ki rendkívül hatékony, és egyben jól leplezett romboló tevékenységét.

A hölgy bődületes mennyiségű vörös fonállal hálózott be 3 helyiséget, továbbá potom 20.000 db kulcsot akasztott rájuk, ahogy a mellékelt képen látod. A fonalak az emberek közötti kapcsolatokat, láthatatlan szálakat, kötelékeket szimbolizálják, a fémkulcsok pedig a kapukat, amelyek újabb kapcsolatokat nyitnak meg az emberek között. Emiatt a hölgy kizárólag használt kulcsokat alkalmaz, itthon is komoly gyűjtés indult, amikor megérkezett az országba a kiállításával.

Mi köze mindennek a „báránybőrbe bújt farkasokhoz”, és mit tanulhatunk e kiállításból róluk?

Ahogy írtam, a háló, amit Chiharu Shiota és munkatársai készítenek, az emberek közötti látható és láthatatlan kapcsolatok szövedékét, modernül hálózatát jelképezi, amihez a „báránybőrbe bújt farkas” úgy viszonyul, mint elefánt a porcelánbolthoz. Ahol megjelenik, ott elkezdenek felbomlani az addig jól bejáratott emberi kapcsolatok, feloldhatatlan konfliktusok jönnek létre és egyszercsak beáll a teljes káosz. Mint amit most látsz a közéletben, amögött jó pár „báránybőrbe bújt farkas” szorgalmas és odaadó munkája van, de most ne politizáljunk.

Emlékeső

A „báránybőrbe bújt farkas” legfőbb fegyvere a pletyka és a dezinformációk terjesztése.

A japán hölgy által épített installáción látható emberi kapcsolatok finomszövedéke nem más, mint az egyes emberek egymás iránt érzett tisztelete. Ez az, ami tartósan összeköt minket embertársainkkal. Van, aki jobb szereti szeretetnek hívni, én jobb szeretem a tisztelet szót, mert abban nincs ragaszkodás, birtoklási vágy és még sok olyan dolog, aminek valójában az égvilágon semmi köze a szeretethez. Egy sokkal tisztább fogalom.

Az egymás iránt érzett tisztelet

Képzeld el, hogy az egyik munkatársaddal (nevezzük őt Andrásnak) nagyon jó a kapcsolat közöttetek, mert tiszteled őt a teljesítményéért, a munkához való hozzáállásáért és a megbízhatóságáért, ő meg tisztel téged a korrektségedért és a stratégiai képességeidért.

Egy óvatlan pillanatban felveszel egy olyan embert, akit nem kellett volna. Lenyűgözött a fellépése, a dinamizmusa, a talpraesettsége, és különösen a múltbeli referenciái, tehát felveszed.

3 hónap múlva már nem tiszteled Andrást, mert közben kiderült róla, pontosabban a gyanú árnyéka vetült rá, hogy saját zsebre is dolgozik, továbbá panaszkodik rólad az ügyfeleknek. Ugyan nem sikerült bizonyítani, de ezzel Andrásnak lett egy „kabátlopási ügye”, és a régi bizalom és tisztelet már a múltté.

Vajon mi történt?

Kívülről nézve egyszerű. Volt egy rendkívül összeszokott, jól teljesítő csapat, majd jött kívülről valaki, és 3 hónappal később a csapat már nem csapat többé, hanem inkább egy csürhe. Ez a valaki szépen „összeugrasztotta” a többieket: kinek ezt mondott a másikról, a másiknak meg amazt mondott erről, és így tovább:

  • finoman elejtett megjegyzések,
  • beszólások,
  • megkérdőjelezések,
  • bizonytalanságok terjesztése,
  • kigúnyolás,
  • finom kis csúsztatások,
  • fogyatékosságok pellengérre állítása,
  • hitében kigúnyolása,
  • képességek kétségbevonása,
  • vitában bolonddá tétel,
  •  ígérgetés és az ígéret be nem tartása,
  • kirekesztés,
  • gátlások kialakítása.

A lista természetesen nem teljes, mert minél intelligensebb, zseniálisabb a „báránybőrbe bújt farkas”, annál kifinomultabb módszerei vannak! Egy a lényeg, ahova ő bekerül, ott az emberek között meglévő láthatatlan szálak, kapcsolatok, vagyis az egymás iránt érzett tisztelet elkezd alábbhagyni, és a bizalmat felváltja a gyanakvás.

Emlékeső

 A kiállítás

Ahogy ott álltam Chiharu Shiota Emlékeső kiállításán és áhítattal bámultam azt a hihetetlen munkával és műgonddal elkészített szövedéket, akkor villant be a gondolat, hogy a „báránybőrbe bújt farkas” módszereinek pont ez a lényege, elkezdi elvágni mások között ezt a finom szövedéket

Ha zseniális, akkor ezt úgy teszi, hogy mások ingerküszöbe alatt végzi, éppen csak annyit tesz a fent felsorolt listából és olyan finoman, hogy az emberek nem veszik észre, csak amikor már áll a bál, de 98% eséllyel mindig rossz okot jelölnek meg a konfliktus forrásának, ez által a „báránybőrbe bújt farkas” rejtve marad!!!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
6 hozzászólás
  • Mayer Kriszta 2016. október 19. 07:20

    Kedves Tamás,

    Megint nagyon érdekes témát boncolgatsz. Talán sokan nem is gondolják, hogy valóban milyen dolgokon múlik egy cégnél a jó hangulat, a cég, a csapat teljesítménye. Csak azt veszik egyszer csak észre, hogy rossz a hangulat, feszültség van. És valóban lehet, hogy emögött akár egy elégedetlen munkatárs „aknamunkája van”. Szerencsére, legalábbis az én köreimben ennyire kifinomult farkasok nincsennek, előbb vagy utóbb mindig kiderültek a dolgok, de persze akkor már azért keletkezett kár. A nagy kérdés, hogy miképp lehet ezt megelőzni, vagy akár mielőbb észrevenni? Mégsem lehetsz gyanakvó minden új munkatárssal? Mondjuk egy egészséges gyanakvással egyetértek, hiszen ahhoz, hogy a bizalom kialakuljon kell, hogy bizonyítson az illető. Nálam már volt olyan is, hogy valaki élt, jó értelemben és volt olyan is, hogy visszaélt a megelőlegezett bizalmammal. Köszi a gondolatébresztő írást. 🙂 Kriszta.

    • Kelkó Tamás 2016. október 19. 09:12

      Szia Kriszta!

      Az ilyen jelenség időbeli felismeréséhez tapasztalat és kifinomult érzékek kellenek.

      A tapasztalat azért, mert amíg jó párszor nem égetted meg magad, addig úgysem hiszel az előjeleknek, nem veszed őket eléggé komolyan.

      A kifinomult érzékek meg azért, mert a közvetlen környezetemben is van olyan ember, aki nem érzékeli ezeket a finom jeleket, sőt, a durvákat sem. Ehhez EQ szükséges, ami neki alacsony, igaz, ő ettől még nagyon rendes ember egyébként, csak sajnos védtelen a „bárányőbrbe bújt farkasokkal” szemben.

      Üdv, Tamás

  • Kérész Krisztina 2016. október 19. 08:03

    Kedves Tamás! Nagyon jó írás. Én azért hozzátenném azt, hogy szerintem nem eleve báránybőrbe bújt farkas valaki hanem azzá válik, valamilyen személyes ok miatt. Valami kiváltja ezt a viselkedést, és mivel sikereket ér el vele, számára fontos eseményláncolatokat indít el, ez a viselkedésmintázat rögzül.
    Talán nem is tudatos ez a viselkedés. Értem ezalatt, hogy nem is veszi észre hogy valójában tőle indul ki a konfliktus, hiszen ő valóban azt hiszi, hogy ő bárány. Innen a viselkedés magyar megnevezése. Báránybőrbe bújt farkas. Ő maga is elhiszi magáról amit mutat.
    Nehéz kezelni ezt a típusú embert mert az idő elteltével egyre kifinomultabb, egyre jobban érzi a munkatársak közötti viszonyokat és nagyon nehéz felismerni. Én azt mondom ez a viselkedés kóros, tehát kezelendő lenne, ha felismerhető lenne. Viszont maga a cikk, a poszt is egy olyan információ, tényező, amit minél többen olvasnak annál többen fognak a saját csapatukban árgus szemekkel körülnézni, hogy vajon nálunk van is álcázott farkas? Ki lehet az?
    A láncolat elindul és ki tudja merre megy tovább és milyen események követik.
    Szabad asszociációval élve az Eredet című filmből. 😉
    Üdvözlettel
    Kérész Krisztina

    • Kelkó Tamás 2016. október 19. 09:19

      Kedves Krisztina!

      Ha valaki halálosan biztos abban, hogy ő nem „báránybőrbe bújt farkas”, az maga a „báránybőrbe bújt farkas”!

      Csak a normális embereknek van önkritikája és kétségei. Ő valójában üldözési mániás, mert a saját maga megítélése szerint (megdöbbennél a logikáján) számára veszélyt jelentő embereket igyekszik elgáncsolni, éppen ezért nemigen lehet rajta segíteni, csak megszabadulni tőle.

      Bármilyen állapot megváltoztatásához először probléma tudat kell, majd az igény a változásra. Na, ő ezekkel egyikkel sem rendelkezik, és így el is érkeztünk a zsákutcába. Aki már képes arra, hogy önkritikát gyakoroljon, és arra, hogy változzon, az biztosan nem „báránybőrbe bújt farkas”, csak valaki kiváltotta nála ezt a viselkedés, ahogy te fogalmazol.

      Igen, tudom, hogy könnyen indíthatok el boszorkányüldözést, de ha meg nem teszek semmit, akkor meg bődületes mennyiségű konfliktust és katasztrófát kell végignéznem…szval a láncolat elindult…:-)

      Üdv, Tamás

    • Kérész Krisztina 2016. október 19. 13:04

      Kedves Tamás! Mégis hogyan lehetne úgy felismerni ezt a viselkedéstípust, hogy ne bizalmatlankodjunk feleslegesen a kollégákkal? Nem szegezhetem neki senkinek a kérdést, hogy mit gondol magáról, van e valami más a báránybőr alatt.
      Azt hiszem egy jó vezető bizalommal van a munkatársai, beosztottai iránt. Akkor is ha hibáznak. Mégis hogy lehet bizalommal lenni is, meg résen lenni is, hátha pont a farkast nem vettük észre a báránybőrben évek óta…ez azért a vezetői mivoltunkat, szerepünket és megítélésünket is sértheti, nem igaz? 😉
      Üdvözlettel
      Kérész Krisztina

    • Kelkó Tamás 2016. október 19. 13:16

      Kedves Krisztina!

      Mindig bizalommal közelítek egy új emberhez, de azért figyelem, hogy mit csinál, és főleg azt, hogy ténykedésének mi az eredménye. Természetesen egy apróságból nem ítélek, sok kis apró mozaikból áll össze a kép.

      Rendkívül odafigyelek a pletykára, mert a pletyka olyan mint a pestis! De főleg igyekszem kinyomozni a pletyka forrását, hogy ki az?

      A legtöbb vezető már itt elakad, mert túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a pletykában lévő információnak, és hagynak ez által besározni egyébként jól teljesítő munkatársakat. Úgy érzik, hogy a pletyka bennfentes információ, de ez tévedés.

      Mindig az alacsony teljesítményűek pletykálnak a magas teljesítményűekről, és nem fordítva. Erre kell mindig gondolni, és megkeresni a forrását, mert az 99% eséllyel nem a munka hőse lesz.

      Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!