A multicégeknél ha nem megfelelõen megy az üzlet, akkor fõleg a marketingen és a munkatársak képzésén kezdenek spórolni. Biztos, hogy ez a megfelelõ megoldás?
A marketing védelmére hadd ne keljek, az más reszortja. A képzésnél maradva, vajon melyik cégnek van szüksége buta, a munkaköréhez, szakmájához kevéssé értõ, rengeteget hibázó, demotivált és siralmas teljesítményt nyújtó munkatársakra?
Most biztosan azt gondolja, hogy Önnek biztosan nem! Ez rendben is van, hiszen ki az az õrült mazochista, aki ilyen beosztottakra vágyik?
Más kérdés, hogy Ön mi mindent hajlandó megtenni azért, hogy munkatársai ne ilyenek legyenek?
Például mennyi energiát fordít a munkatársai képzésére?
És itt nem a külsõs tréningekre költött százezrekre, milliókra gondolok, hanem hogy Ön személy szerint mennyit foglalkozik közvetlen beosztottai képzésével?Különösen így "válságosdi" idején, amikor egyes iparágakban lasszóval kell a vevõkre vadászni, amikor minden új megrendelés ünnepnek számít, amikor ugyanazért a vevõért kétszer többet kell dolgozni, ilyenkor létfontosságú, hogy ütõképes munkatársai legyenek!
Ha bemennék az Ön cégébe és levizsgáztatnám pl.:
- az értékesítõit,
- az ügyfélszolgálatosait,
- a pénzügyeseit,
- a vezetõit,
akkor vajon milyen érdemjegyet szereznének?
- Nyugodtan aludna, hogy munkatársai a legképzettebb, leghozzáértõbb szakemberek az iparágukban?
- Nyugodtan aludna, hogy értékesítõi megtalálnak minden üzleti lehetõséget a piacon és nem hagyják magukat semmilyen vevõi kifogással lerázni, azaz megkötnek minden lehetséges üzletet?
- Nyugodtan aludna, hogy ügyfélszolgálatosai minden megrendelést pontosan rögzítenek és minden reklamációt csípõbõl kezelnek?
Ha bármelyik kérdésre is nemmel válaszolna, vagy csak egy kicsit is bizonytalankodik, akkor itt az ideje tenni valamit. Már rengeteg cégátvilágítással a hátam mögött ugyanis biztosan állíthatom, hogy nem találkoztam még olyan vállalkozással, ahol a cégvezetõ ez ügyben nyugodtan alhatna, ahol a munkatársak átlagos tudása a lehetséges 100%-ból elérné akár az 50-et!
Ez jó hír is egyben, mert azt jelenti, hogy a cégében óriási tartalékok vannak!
Miután megfogadta korábbi blogomban tanácsoltakat, azaz kirúgta a régóta gyengén teljesítõket, itt az ideje valamit kezdeni a megmaradt munkatársaival, amire a legjobb eszköz a képzésük. És itt ne gondoljon rögtön méregdrága tréningekre, gyorstalpalókra, elavult elméleteket tanító iskolákra, hanem elõször is nézzen körül a saját cégében!
Keresse meg az adott munkakörben a legjobbat, és kérje meg õt (persze egy kis plusz prémiumért cserébe), hogy tartson elõadást a többieknek arról, amit õ jobban tud vagy írja le a legfontosabb tapasztalatait.
Egy kiskereskedelemmel foglalkozó ügyfelem elõvette a legjobb eladóját és ezután õ képezte mind az új, mind a régi eladókat (természetesen megtartva az eredeti munkakörét). A legjobb eladó egyrészrõl a legjobban értett nemcsak a termékekhez, hanem az eladáshoz is, másrészrõl hiteles volt a kollégái szemében, ezért elfogadták a tanácsait, és az eredmények nem maradtak el (fél év alatt átlagosan 20%-os forgalomnövekedés).
Mibe került mindez? Mindössze havi 20, késõbb 30e forintba, amit a plusz prémiuma jelentett!
Ehhez azonban az kell, hogy Ön mint vezetõ igényes legyen, ne hobbi cégvezetõ, vagyis ne elégedjen meg átlagos eredményekkel, hanem az iparága legjobbjává igyekezzen válni.
A negatív kedvenceim sajnos az autószalonok, amelyek most tényleg nagy bajban vannak. Ehhez képest még nem találkoztam olyan értékesítõvel (ettõl még létezik), aki úgy igazán el tudott volna adni egy autót. Prospektust azt tudnak osztogatni (van ahol még azt sem), néhol még nagyképûek is, de a valódi értékesítésrõl fogalmuk sincs. De nem az autószalonok értékesítõi a hibásak ezért, hanem az igénytelen fõnökeik, akik ezáltal döbbenetes mennyiségû bevételtõl "kímélik meg magukat"!
Szóval azt tanácsolom Önnek, hogy legyen igényes (profi cégvezetõ) és képezze ki munkatársait szakmájuk mesterévé, mert rendkívül megéri!
Kedves Tamás!
), de ez a tény is csak megerosít Téged abban, amit írtál. Akik képeznek, azoknak jók az érétkesítoi.
Szívembol szóltál. A vezetok meg szoktak feledkezni arról, hogy a legtöbb dolog, amit elértek, az a saját és a munkatársaik tudásának és készségeinek köszönheto. A cégek legfobb értéke a cégben dolgozó ember, és ezt az értéket képzés és tapasztalat útján lehet növelni és fejleszteni. A tapasztalat elengedhetetlen, csak az a baj vele, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy minden tudást tapasztalat útján szerezzenek meg a beosztottak. A képzés bármilyen formája felgyorsítja a folyamatot, így felgyorsítja a cég fejlodését. Tehát ha valaki növekedni szeretne, akkor képezze a munkatársait.
Az autós példádra reflektálva, ismerek olyan autós céghálózatot, akiknek vannak jó értékesítoik (naná, én képzem oket
Különösen igaz ez válság idején. Képzeljünk el egy autót amit az Ön vállalati soforje vezet, és önön kívül ott ül Sébastien Loeb ötszörös rally világbajnok is. Egyszer csak egy sziklákkal és szakadékokkal tarkított csúszós hegyi útra érnek, ahol hetente történnek halálos balesetek. Kire fogja bízni a volánt? A válság (és 2009) a hegyi pálya, és képzéssel meg lehet elozni a komolyabb baleseteket. Egy csapásra senkinek sem lesznek Sébastien Loeb-jei, o sem volánnal a kezében született. Ugyanakkor lesznek olyan munkatársai, akik tudják, hogy mit kell tenniük vészhelyzetben. S a nehéz pályán megedzodött képzett munkatársak 30 méteres testhosszal nyerik majd a sima országúti versenyt, ha kiértünk a hegyi szakaszról.
Üdv.: Magda Attila
A multik azt hiszik: felesleges a képzés, mindig van cseredarab.
A kicsik azt hiszik, amit mondtál: a jobb sokkal drágább.
Most olvastam:
Mit mond a fonök: ez a feladat!
Mit mond a vezeto: ezt kell megoldanunk.
A belso képzés elso lépése lehet.
Hol különösen fontos a képzés? Pl. az informatikában biztos. Ahol a szakmai tudás 2-3 év alatt elavul. Pl. egy szoftverfejleszto ideálisan legalább 1-2 hónapot tanul egy évben. Ha nem, akkor lemarad…
Kedves Tamás!
Sajnos nem tudok kommentelni a \”Madarat tolláról, embert produktumáról?\” címu írásához, (ezért itt teszem), amivel úgy általában egyet értek, de azért az egyik fenntartásomat megosztanám.
Az élsportoló és a legjobb beosztottak párhuzamnál nem biztos, hogy nem szempont az, hogy csapatjátékos legyen az illeto.
Szerintem mérlegelni kell, hogy \”milyen játékot játszunk\”, a csapatsportban vagyunk-e érdekeltek, avagy az egyéni számokban. Ugyan is más és más az elvárás. Egy kreatív, egymást inspiráló csapatban nincs helye egy autokratikus vezetonek, kollégának, vagy akár egy befelé forduló, másnak tiszteletet meg nem adó (ám nagy tudású) munkatársnak, míg lehet, hogy a saját szakterületén (mondjuk könyvelés), nagyon sokat nyerhetünk vele, ha precíz és pontos, csak hagyni kell, egyedül végeznie a munkáját.
Kíváncsi vagyok a véleményére, Ön ezt hogyan látja?
Üdv: Bandrás
Kedves András!
Természetesen igaza van. A írás célja eroteljesen fejbekólintani azokat, akik kizárólag a szimpátia vagy más irreleváns szempontok alapján döntenek.
Higgye el nagyon sokan vannak, sot a többség így muködik a tapasztalataim alapján, ezért a weboldalamon eloször ezt a téves elképzelést igyekszem megváltoztatni.
A teljesítoképesség elemzése az alap egy munkatárs kiválasztásánál, de nem az egyetlen szempont, errol más tanulmányaimban elég sokat írok (lásd szaktudás, motiváció, tehetség).
Üdvözlettel: Kelkó Tamás