Az évszázad legdrágább toborzási hibája

Az évszázad legdrágább toborzási hibája

Az évszázad legdrágább toborzási hibája 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

A múlt héten jelentette be a Facebook, hogy 19 milliárd dollárért megvette a WhatsApp nevű céget, ami történelmi, bődületes értékű üzlet. Ráadásul a WhatsApp egy mindössze 4 éves cég, és az alapítók, Jan Koum és Brian Acton 2009-ben álláskeresőként pályáztak a Facebook-hoz, ahol akkor elutasították őket (Actont a Twittertől is!), most pedig ugyanaz a Facebook 19 milliárd dollárért megveszi a cégüket! Hát ez eléggé pikáns!

Nem lennék annak a háeresnek és szakmai vezetőnek sem a helyében, akiknek most azzal a tudattal kell élniük, hogy röpke 19 milliárd dollárjába került munkaadójuknak ez a kis toborzási hiba! Mai bejegyzésemben azonban nem az ő lelkivilágukkal szeretnék foglalkozni, hanem egy egyre jobban elharapódzó jelenséggel a toborzás-kiválasztás világában, ami szerintem e baki mögött megbújik

E trendnek köszönhetően azt látom, hogy kifejezetten a magasan kvalifikált (ezen nem képzettséget, diplomák számát, hanem valódi hozzáértést értek), egyértelműen teljesítőképes munkavállalók egyre nehezebben találnak munkahelyet maguknak, mert egyre kevésbé ismerik fel és értékelik őket.

Nem passzol a szakmai múltja a követelményeinkhez

Azt tapasztalom ugyanis, hogy a kiválasztást végző háeresek, a fejvadászok és a vállalati vezetők is évről-évre egyre jobban a biztosra mennek. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy egyre görcsösebben ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy minél inkább fedi a pályázó szakmai múltja azt, amit náluk kell csinálni, annál kisebb a kiválasztási kockázat. Vagyis, ha a pályázó már végzett pontosan olyan feladatot, amit az új munkahelyén kellene, akkor megfelel, ha nem, akkor szerintük rendkívül kockázatos felvenni őt.

Ez ma már sokszor ott tart, hogy egészen apró dolgokban is kötik az ebet a karóhoz, pl. láttam már olyan kiválasztást, ahol azért nem vettek fel egy komoly múltbeli eredményekkel rendelkező és egyébként kifogástalan értékesítőt, mert Excelben nem tudott pivot táblát készíteni!

Pedig mondtam, hogy ez a legrosszabb esetben is fél nap alatt megtanulható, de számukra ez vállalhatatlan kockázatot jelentett! Szerencsére csak szakértőként kértek fel a végső interjúkhoz, és nem az én általam vitt jelölt “bukott meg” egy ilyen “komoly” kritériumon. Fontos, értékesítőről beszélünk, és nem kontrollerről! A sztori ráadásul röpke 6 hónapja történt, és még az óta sincs rendes értékesítőjük.

Vajon a multiktól ered ez is?

A multik egyértelműen ebbe az irányba mennek már régóta, igazán tehetséges ember nehezen tud bekerülni, és boldogulni is náluk (tisztelet azért a kivételnek), mert az igazán tehetséges emberek nem férnek bele a multik által “csapatjátékosnak” nevezett, valójában jól kiátlagolt, semmiben sem kiemelkedő, és éppen ezért könnyen kezelhető munkavállaló ideáljába.

Eközben én imádom figyelni, hallgatni az igazán profikat bármilyen szakmában, mert csodálattal töltenek el azok a sokszor csak apróságnak tűnő egyedi fogásaik, megoldásaik, megközelítésük, amiknek köszönhetik a különleges eredményeiket, és elborzadok, amikor azt látom, hogy pont ezeket a “különcségeket” értékelik egyre kevésbé a cégek. Ilyen pl. a motorszerelőm, aki egy kívülálló számára “célszerszám fetisiszta”, de az a nagyvállalati értékesítő is, aki felderítőket megszégyenítő módon sokat “pepecsel” a becserkészendő cég megismerésével és leinformálásával, azonban az eredményeik vitán felül őket igazolják.

Pedig tudomásul kellene venni, hogy kiemelkedő eredményt nem lehet átlagos módszerekkel és megközelítéssel elérni! Ez nemcsak egyénekre, cégekre is igaz, de ez most messzire vezetne. Nem láttam még egy olyan kiemelkedő teljesítményű embert sem, akinek ne lennének egyedi megoldásai, fogásai, hanem ugyanazokkal az átlagos módszerekkel dolgozik, amivel a nála fele, negyed, tizedannyit teljesítő társai. Ahogy Weiser István beszélt róla legutóbbi konferenciáján, avagy mitől érnek el kimagasló eredményeket a legjobbak?

  • Másfajta tudásuk van, más a megértésük.
  • Más a hozzáállásuk a változásokhoz.
  • Másfajta jártassággal rendelkeznek.
  • Másfajta szokásaik vannak.

És pont ez a veszély a munkaerő kiválasztásban is, amikor egy olyan emberre van bízva, aki semmiben sem kiemelkedő, ezért számára a kiemelkedő teljesítőképességű emberek átlagtól eltérő “más” dolgai “sztárallűrök”, azaz olyan dolgok, amelyek miatt biztosan nem illeszkednek be a csapatba. Vagyis kiszelektálja őket, mint ahogy 4 éve a Facebook-nál történt a WhatsApp két alapítójával. A kiválasztást végző ember fontosságáról itt írtam már bővebben: https://www.kelko.hu/vezeto-kivalasztas-es-a-cegstrategia/

Vajon tanult-e ebből az esetből a Facebook?

A Facebooknak most jó sok pénzébe került ez a lecke, hogy két olyan fejlesztő cégét kellett megvenniük, akiket korábban nem vettek fel. Mert meg kellett venniük, a WhatsApp vételára azért is volt ilyen magas, mert más kérő is volt a porondon, és a Facebook nem engedhette meg, hogy a WhatsApp – e rendkívül népszerű, 400 milliós felhasználótáborral rendelkező ingyenes mobil csevegő program – a konkurenciáé legyen. De kemény, még most is beleborzongok, hogyan kerül 19 milliárd dollárba egy toborzás-kiválasztási hiba

Szerintem ez nem csak amerikai jelenség, ha te is láttál már hasonlót, kérlek oszd meg velem a kommentek között!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
16 hozzászólás
  • Halmos Ágnes 2014. február 25. 12:52

    kérdés, hogy az az ember aki felépít egy 19 milliárdos céget megfelelt volna-e beosztott fejlesztőnek vagy akár fő-fő-fő fejlesztőnek a FB-nál. szerintem nem biztos, hiszen egészen más kvalitások kellenek a kettőhöz. nem mindegy hogy jó csapatjátékos vagy vagy felépítesz egy csapatot. Ugye sok olyan példát is látni hol egy zseniális ötletember nem tud beférni egy szervezet keretei közé, ellenben egyedül (saját cégében) szárnyalni tud. ne sajnáljuk a fb hr-eseit mert lehet hogy sok fejfájást okoztak volna neki.

    Ja, és az aki megkap 19 milliárdot a cégéért (vagy annak a felét) beérte volna-e a fizetés+cégkocsi+plusz némi bónusz javadalmazással???

    • Groska Zoltán 2014. február 26. 13:03

      Halmos Ágnes:
      kicsit drága volt ez a fejfájás-csillapító.
      😉

      “ne sajnáljuk a fb hr-eseit mert lehet hogy sok fejfájást okoztak volna neki.”

  • Ujj-Mészáros István 2014. február 25. 13:11

    Általában gond lehet, hogy az ilyen kivételes emberek nem tudják eladni magukat. Odamennek egy interjúra, és azt hiszik, hogy majd ott elájulnak az ő különleges tudásuktól, pedig valójában még egy szakmabelit is nehéz lehengerelni a különleges megoldásokkal, nemhogy egy olyan embert, aki nem ért az adott területhez. Mindenkinek foglalkoznia kellene az önmarketinggel, ezt is tanulni kellene. Mondjuk ez a két ember jól járt, hogy annak idején nem tudta eladni magát, de valószínűleg kevesen lesznek később ilyen szerencsések…

    Ha pedig mégis felvesznek egy ilyen embert, akkor tényleg probléma lesz abból, hogy más rugóra jár az agya, mint a többieknek. Szerintem már az is baj, ha az irodavezető beszólhat a kollégájának, ha mondjuk egy szakmai blogot olvas ahelyett, hogy “dolgozna”. Mintha a folyamatos fejlődésre nem lenne szükség. Emiatt én jobban preferálom a távmunkát, ahol csak az eredmény számít. Ehhez viszont szükség lenne a bizalomra. És egy másik indok, amiért a távmunkát munkavállalóként preferálom, az az, hogy így nem adom el a teljes munkaidőmet, és megvalósíthatom a saját ötleteimet is. Ha elmennék nyolc órában dolgozni, akkor teljesen kiégnék, és nemhogy a saját ötleteimet nem tudnám megvalósítani, de ott sem tudnék megfelelően teljesíteni. Nem is értem, hogy kreatív területeken dolgozóktól miért várják el, hogy napi nyolc órát töltsenek egy irodában… Munkaadóként is jobban járok, ha olyan emberek dolgoznak nekem, akik önállóan is tudnak sikereket elérni, és emiatt kiegyensúlyozottak.

    Ezen pedig teljesen fennakadtam, szerintem ez egyáltalán nem logikus gondolkozásmód:
    “egyre görcsösebben ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy minél inkább fedi a pályázó szakmai múltja azt, amit náluk kell csinálni, annál kisebb a kiválasztási kockázat”
    Szerintem pont valószínűbb, hogy az adott pozícióban nem ő a megfelelő ember, hiszen valami miatt már nincs az adott helyen (persze ha a cég megszűnése miatt nincs ott, az más helyzet).
    Aztán arra is megvan az esély, hogy ezek a multik tönkremennek és jön helyettük valaki, aki az adott területen mer újítani. Nyilván kockázat felvenni különcöket, de csak velük lehet igazán nagy dolgokat létrehozni. Nem jó, ha biorobotnak tekintik az alkalmazottat.

  • Tom “Bald Dog” Varjan 2014. február 25. 15:08

    Azt hiszem a gond ott is van, hogy egyre tobb multi (es sok kisebb ceg a multikat imitalja) nem is olvassa a beerkezo oneletrajzokat.

    Az oneletrajzokat a beerkezes sorrendjeben beszkenelik, es ha bizonyos kulcs szavakat nem talal az elemzo szoftwer, akkor az oneletrajz automatikusan megy a szemetbe mielott emberi szem “idot pazarolna” ra.

    Igy kik kerulnek be a cegekhez? Jelentkezok sok sok oneletrajz iro gyakorlattal. Az igazi tehetsegek meg kinn rekednek, mert az elert eredmenyeket mutato oneletrajz – kulcsszavak hianyaban – megy a kukaba.

    Azt hiszem a 2 Facebookos figura is ezert lett annak idejen visszautasitva.

    Ugy nez ki, hogy sok ceg nem tehetseget keres, hanem engedelmes “fogaskereket”, vagy ahogy Ujj-Mészáros István hovja, “biorobotot” keresnek a “gepezetbe”.

  • Lukács Zsófia 2014. február 25. 20:55

    Egyetértek Ágnessel, a FBnál pont hogy nem tudták volna ezt összehozni!
    Ez szerintem egyáltalán nem recruitment hiba 🙂

    • Groska Zoltán 2014. február 26. 13:24

      Én meg veletek nem értek egyet. Amiért ezt nem az FB-nál “hozták össze”, arról pont a HR-esek tehetnek. A két srác bizonyított, de nem az FB-nél. Erről ki tehet?

  • Nagy Gábor 2014. február 26. 09:51

    Szerintem ha felveszik a srácokat a facebook-hoz, akkor nem alkottak volna ekkorát.
    Benne volt az is a pakliban, hogy “Na majd mi megmutatjuk nekik…” ,ami egy nagy motivációs erő lehet 😀

  • Gyuró János 2014. február 26. 12:02

    Csak egy ötlet: Valaki létrehozhatna egy céget/vállalkozást, ahol az ilyen “különc” és “más” embereket foglalkoztatják. Akár még bőségesen nyereséges is lehet ez a “Különc Kft.”. Lenne munkája HR-nek és a vezetőnek is, ezzel együtt érdekes eredmények születnének meg, azt hiszem.

  • Cs. Kádár Péter 2014. február 26. 16:39

    Tamás, teljesen egyetértek a véleményeddel. Hozzátéve, hogy csak az fél a zseniktől, aki olyan buta és féltékeny – a hr-esek átlaga nálunk egyszerűen csak hóhér, mint többször írtam már volt -, hogy elképzelni sem tudja, mi az alkotás gyönyörűsége.

    Aki pedig másmilyen, nehogy már azt tanulja meg, hogy alja embereknek hogyan kell eladnia magát: “Sziszegve sem szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat” – mondom József Attilával együtt.

    • Ujj-Mészáros István 2014. február 27. 15:52

      Én sem azt mondtam, hogy alja embereknek adja el magát. Lehet például, hogy vállalkozásba kezd, de akkor meg a lehetséges ügyfeleknek kell eladnia magát, szóval erre a képességre szerintem mindenképpen szükség lenne.

  • András 2014. február 27. 15:05

    Kicsit szélsőséges gondolattal kezdeném ….
    Az sohasem szabad elfelejteni, hogy mikor és miért neveznek valakit deviánsnak ….

    Egy közmondással szeretném kezdeni: Aki korpa közzé keveredik megeszik a disznók.
    Egy közösség mindig befolyásol! Saját képére formál, vagy kivett magából …

    Egy elvi kérdésem lenne, ami már a másik szempontból elhangzott:
    – Mi történt volna ezekkel az emberekkel, ha felveszik őket a FB-hoz. Kerestek volna ennyit?

    Lehet szidni mindenkit, ez akkor is egy “Jó magyar szokás!”

    Minden szakmában van jó és kevésbé jó szakember, és van aki ott “dolgozik” 🙂 A HR-es szakma egy fejlődő szakma. Az is fegyvertény mellettük és ellenük szólva, hogy a szakma megítélése nincs a topon.
    Viszont láttam jó “beletanult” jó HR-t és láttam egyetemen végzett HR-est! Jó és “tankönyv szagú” HR-est. Van különbség 🙂
    Mivel a megítélése olyan amilyen nem kell csodálkozni!

    Visszatérve az eredeti blog témához:
    – Szeretném én megkérdezni a fiatal embereket, hogy bánják-e azt hogy így történt!

    Sőt a tárgyalást is elég érdekes lehetett a néhány ismer részlet fényében.

    Na minden esetre egy egy nagyon jó vitatéma 🙂
    Sok félék vagyunk …

    PS.:
    Csak egy közeli példa:
    Helyettesítés
    Mindennapos rutin feladat (néhány óra), mely a munkakör része. Ezért mindenképpen szükség van helyettesítésre.
    A feladat adatfeltöltés és annak egyeztetése, ha egy fajta egyensúly elérése a cél.
    Ki helyettesít a “jó munkás ember”, a “jó káder” vagy aki megtudja oldani a feladatot, gyorsan és rugalmasan (több éves szakmai tapasztalat)?
    Várom a tippeket 🙂

  • Zsuzsanna Tóth 2014. március 18. 15:36

    Azt hiszem, én is azon a véleményen vagyok, hogy összvissz így járt jobban a 2 pacák, és ha ők egy 19 milliárdos teljesítményre képesek voltak, facebookéknál garantáltan csak szenvedtek volna.

    Más kérdés, hogy nocsak, még Amerikában is kontraszelektálódnak a kiemelkedően tehetséges emberek… Rendkívül jó görbe tükröt láthatunk a kiválasztási folyamatokról, hogy mi történik, ha visszanyal a fagyi.

    Még szívesen olvasnék a munkahelyi kontraszelekció teljesítménycsökkentő hatásairól.

    Üdv!

  • Kurtán Klára 2016. március 11. 09:28

    Elhiszem, hogy sok HR-es nem áll a helyzet magaslatán. De azért az is elképzelhető, hogy a Facebook HR-es továbbította őket, és a szakmai vezetőnek nem tetszettek, mert csak, mert nem csapatjátékos, és nem szőke, 182 cm-es, amit megálmodott. Sok ilyennel találkozom.
    A google HR igazgatója pl. már beszélt arról, hogy informatikusoknál nem a diploma számít. De az egyik országban, a helyi vezetés kilőtte a zseniális informatikust, mert nincs diplomája.

    • Kelkó Tamás 2016. március 11. 09:30

      Teljesen igazad Klára, nagyon sokszor a HR-es a szakmai vezetők hülyeségei miatt szív, és kívülről meg úgy látszik, hogy ő a hülye, pedig nem is…

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!