Egyik fő tevékenységem cégek, csapatok átvilágítása, amely során egyre gyakrabban találkozom ismerős, visszatérő dolgokkal, helyzetekkel. A megbízók ilyenkor elsősorban arra kíváncsiak, hogy melyik munkatársukban mi rejtőzik még és mivel lehetne őket motiválni?
Nyáron éppen Erdélyben volt ilyen megbízatásom és rendkívül kíváncsi voltam, hogy az ottani emberek miben mások, mivel eléggé sokféle véleményt hallottam már a „székely mentalitásról”. A cégvezető annyit azért előre bocsátott, hogy 15 év alatt rá kellett jönnie, pénzzel nem tudja őket motiválni, ezért a legfőbb feladatom kideríteni, hogy mivel tudna rájuk igazán hatni…
Most túl azon az alapvető szabályon, hogy a motiváció mennyire személyes dolog és minden egyes munkatársnál egyedileg kell vizsgálni, „Székelyföldön” sem derültek ki világrengető dolgok, egy olyan tényező jött fel, amire gyakran hívom fel a vezetők figyelmét, csak Erdélyben ez jóval markánsabban jelentkezik.
Ez valami „titkos” technika?
Ugyanide kapcsolódik az a jelenség, hogy sok vezetővel hiába megpróbálom megértetni, munkatársai motiválása szempontjából mi a legfontosabb, az arcukon látom, hogy nem hiszik el nekem (sőt ha igen, akkor meg csalódottak), és valami:
- magasztosabb,
- furfangosabb,
- csavarosabb,
- természetesen azonnal és mindig működő,
- bármilyen vezető számára könnyen használható
motivációs technikára vágynak.
Egyszerűen sokaknak teljesen irreális, hogy nem „csodatechnikákban” kell reménykedni, hanem vannak olyan egyszerű és alap dolgok, amikre oda kell figyelni. Ha ezekkel nem foglalkozik, akkor viszont semmilyen más technika nem fog működni. Olyan ez, mint egy autó gumija, ha vékony, kopott, akkor hiába van benne 300 lóerős motor, egyszerűen nem fogja tudni az útra vinni a tömérdek erőt és nem lesz gyorsabb annál, mintha fele annyira erős motorja lenne.
Vezetői integritás avagy tartsd be a szavad!
„Az integritás a jó vezető egyik alaptulajdonsága, mivel ennek hiányában a szövetségesek és az alacsonyabb rangú vezetők bizalma elpárolog, a harci szellem hanyatlásnak indul, az összehangolt akció pedig lehetetlenné válik, s ezáltal létrejön az, amit Daniel Coleman „mérgező szervezetnek” nevez.
A csapatot összetartó érzelmi kötődés megszakad, vagy Coleman szavaival élve, a „rezonancia” a „disszonanciának” adja át a helyét. Eredmény: kudarc, vereség, a hírnév és az álmok összeomlása.”
részlet John Man: Dzsingisz kán vezetői módszerének titkai című könyvből.
Én összességében úgy nevezem ezt, hogy korrekt vezetői hozzáállás, amit ígér, azt betartja, ezért lehet adni a szavára, lehet hozzá igazodni és hétfőn reggel nem gyomorgörccsel kell bemenni a munkahelyre, azt találgatva, hogy a főnök éppen melyik lábával kelt fel reggel, vagy milyen tréningen volt a hétvégén, azaz mi változik meg az előző héthez képest.
A vezetői korrektség az alap, ha valaki erre nem képes, akkor ő nem alkalmas vezetőnek!
Ha nem lehet adni a szavára, akkor onnantól kezdve nyugodtan elfelejtheti, hogy beosztottai tiszteljék, sőt, jó ha tudja, szinte emberszámba sem veszik. Ilyenkor eljárhat mindenféle tréningre, elolvashat motiválásról szóló könyveket (rengeteg van belőlük), amíg nem válik szavahihető emberré, addig ezek semmire nem jók, egyszerűen nem fognak működni.
Azt látom, ha egy vezetőnek lehet adni a szavára, partnerként és nem alacsonyabb rendű droidként kezeli munkatársait, akkor oda nem kellenek a legújabb, legmodernebb „ámerikai csúcsmotivációs módszerek”, mert a beosztottak bíznak vezetőjükben, tisztelik és ezért kötelességtudóan teszik a dolgukat.
Mint ahogy Erdélyben is azt láttam, a cég dolgozói szó nélkül túlóráztak, ha kellett, soha nem volt szükség ennél többre. Csak hát az is igaz, hogy sok vezető jó dolgában semmivel nem elégszik meg, de ez már egy másik történet…
- 23megosztás
- 23Facebook
Teljesen egyet értek ezekkel a gondolatokkal: „Azt látom, ha egy vezetőnek lehet adni a szavára, partnerként és nem alacsonyabb rendű droidként kezeli munkatársait, akkor oda nem kellenek a legújabb, legmodernebb „ámerikai csúcsmotivációs módszerek”, mert a beosztottak bíznak vezetőjükben, tisztelik és ezért kötelességtudóan teszik a dolgukat.” Én a problémát abban látom Mo-on, hogy itt még mindig a „vadkapitalizmus” egyik legvadabb változata van jelen. Ha egy vezetőt a külföldi anyacég normálisan megfizet, az szinte mindenre képes az elvárt (extra)profit elérése érdekében.
Így lesz a magyarnak magyar a farkasa!! Nyilván vannak ritka kivételek is!