Facebook-profilból megjósolható a munkahelyi teljesítmény?

Facebook-profilból megjósolható a munkahelyi teljesítmény?

Facebook-profilból megjósolható a munkahelyi teljesítmény? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

facebook profileMúlt hét pénteken érdekes cikk jelent meg az Index.hu-n a fenti címmel, ráadásul a tudomány rovatban, szóval ez nem egy bulvár kacsa! Ez bizony egy komoly kutatás, amelyben 3 USA-beli egyetem munkatársai vettek részt és 500 fős mintán végezték.

Azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés a Facebook-profil és az illető munkahelyi teljesítőképessége között? Először a kiválasztott jelentkezők profilját értékelték, majd IQ teszt következett és végül arra kérték a jelentkezőket, hogy jellemezzék önmagukat. Ez alapján készült el egy értékelés.

Ez után vártak 6 hónapot, majd megkeresték a jelentkezőket, hogy megkérdezzék őket a munkahelyi teljesítményükről, és meglepő összefüggéseket fedeztek fel a korábbi értékelés és a valódi munkahelyi teljesítmény között. Kiderült, hogy a Facebook profil alapján összeállított értékelés nagyobb eséllyel jósolta meg a munkahely teljesítőképességet, mint az IQ teszt…

Nekem azonban legjobban az ütötte meg a szemem a cikkben, hogy:

„…jövőbeli teljesítményt megjósló skálán magas pontszámot kaphatunk a lelkiismeretességre,

de alacsonyat az extrovertáltságra.”

Ez teljesen összevág a kiválasztási tapasztalataimmal, és megmutatja, hogy a kiválasztási folyamat során feltűnően jó marketinggel rendelkező pályázók (ők azok, akik az átlagnál extrovertáltabbak) alkalmazásuk során miért nem hozzák az elvárásokat? (kivéve, ha közönség előtt, vagy színpadon, médiában kell szerepelniük!)

Ellentmondó tapasztalat

Ugyanez megfigyelhető az önéletrajzoknál is, az elmúlt 10 évben felvett kiemelkedő teljesítményű emberek önéletrajza egyáltalán nem reprezentálta, hogy kivel is állok szemben! Jó párnál volt, hogy hosszú percekig ültem felettük és vaciláltam, hogy behívjam-e egyáltalán interjúra?

Mielőtt azonban levonnád a summás következtetést, hogy aki az átlagnál extrovertáltabb őt be sem hívod interjúra, álljunk meg egy gondolatra! A most zajló Toborzás-Kiválasztás Akadémián is már többször előjött, hogy a tipikus interjúztató emberek mennyire beszűkítik a lehetőségeiket, amikor 100 pályázatból röpke 5-6-ot választanak ki, azaz ennyi jelentkezőt tartanak érdemesnek arra, hogy személyesen is találkozzanak velük.

Nem mind arany, ami fénylik

Ezek a pályázatok gyakran azok, amelyek „jól néznek ki” (az-az már az önéletrajza meggyőző a pályázónak), azaz jó eséllyel azok, amelyek mögött lévő ember élőben már nem gyakorol annyira pozitív benyomást, mint amit a pályázata sejtetni enged. Egyre több hr szakembertől hallom az utóbbi időben, hogy gyakran kell többször is hirdetniük egy adott munkakörre, mert elsőre nem találják meg a megfelelő embert, még közepesen nehéz munkaköröknél sem!

Amikor elmesélem neki, hogy én 100 pályázóból gyakran 30-at is behívok interjúra, de minimum egy telefonos egyeztetést csinálok 4-5 kérdéssel, majd utána kb. 15-20 pályázót személyesen is megnézek, és az esetek 50%-ban a „tuti jelölt” pont abban a 10-15-ben van, akit be sem hívnának interjúra, akkor tágra nyílt szemekkel néznek rám. Bizony ennek köszönhető, hogy egészen nehéz munkakörökre is megtalálom a megfelelő embert mindössze 1 db hirdetéssel, aminek alapvetően ennyi a titka (a jó álláshirdetés mellett).

Az a bizonyos szabály

Hoztam ugyanis még évekkel ez előtt egy szabályt, hogy ha a pályázattal kapcsolat kétségeim vannak, akkor inkább adok neki egy esélyt, és minimum egy telefonos interjúra beosztom, azaz csak az egyértelműen NEM-eseket utasítom el az önéletrajzuk alapján.

Amikor olyan hr szakembereknek tartok tréninget, akik már messze túl vannak a több ezer felvételi interjún, és ez által nagyon komoly tapasztalatuk, emberismeretük van, akkor ők már nem az interjú kérdéseimre szoktak rácsodálkozni, hanem arra, hogy mennyi jó pályázót „dobnak ki az ablakon” az által, hogy túl sok következtetést vonnak le a pályázók önéletrajzai alapján.

Szerintem sem a Facebook profilja, sem az önéletrajza nem igazán alkalmas egy embernek arra, hogy messzemenő következetetéseket vonjunk le a munkában mutatott teljesítőképességéről, dacára annak, hogy a fenti kutatás ezt próbálja sugallni, inkább többet tudunk meg az önmarketinges képességeiről.

Vagy neked más a tapasztalatod?

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
15 hozzászólás
  • Horváth Ádám ninjutsu oktató 2012. február 29. 10:50

    Nagyon jó cikk. Olvastam az indexen a cuccot én is, és kicsit elhittem. Mindattól függetlenül, hogy elsősorban marketing eszköznek tekintem a fb-t.
    Le lehet venni a kreativítást, lelki beállítottságot egy oldalról stb. De a teljesítményt soha, mert mindenki azt tesz ki amit akar, ésakinek van egy kis esze, az csak a jó, pozitív és kész dolgokat mutatja be. A kudarcokat nem. És ebből levonni egy munkateljesítményre vonatkozó következtetést naívság…
    szerintem…

    • Kelkó Tamás 2012. február 29. 17:13

      Még ha működne is, akkor sem tudunk semmit arról a módszerről, amely alapján a szakértők a Facebook-profilt elemezték, így még akkor sem megyünk sokra, ha 100%-ig működne.

      De végül a harcművészetekben is az számít, hogyan harcol a másik, és nem az, hogyan prezentálja magát, nemigaz? 🙂

  • Tulok Imre 2012. február 29. 11:52

    Én nem értek egyet ezzel. Szerintem itthon csak megszorításokkal alkalmazható az ilyen értékelés és inkább csak negatív szűrésre. Azért gondolom ezt így, mert itthon nem annyira elterjedt a FB, mint az USÁ-ban és ezért nem lehet általános következtetéseket levonni.

    Szerintem elég jól körülírható, hogy egyáltalán ki van fenn nálunk a FB-on illetve ki az, aki aktív és ez biztosan nem reprezentálja a hazai munkavállalókat.

    • Kelkó Tamás 2012. február 29. 17:15

      Igen, itthon még eléggé gyerekcipőben vagyunk a közösségi média használatát illetően, amire az is jó példa, hogy Angilában és az USA-ban is rendkívül jól működnek a Twitter-es álláshirdetések…

  • Polló László 2012. február 29. 11:57

    Az index.hu hozta a szokásos formáját és kiválasztotta a hírek közül azt a bulvár kacsát, ami a legnagyobb olvasottságot biztosítja neki. Én csak csóváltam a fejem, amikor a címet elolvastam és a cikket már el sem olvastam. Úgy látom, ezzel nem sokat veszítettem…

    • Kelkó Tamás 2012. február 29. 17:19

      Sajnos elég sokan viszont adnak arra, hogy a pályázónak milyen a Facebook-profilja, sőt, szabályos irodalmi elemzésnek vetik alá a motivációs levelét és önéletrajzát, majd csodálkoznak, hogy miért nem találnak teljesítőképes embert.

  • Bujdosi László 2012. február 29. 18:17

    Badarságnak tartom, hogy valakit Facebook-profilja alapján elemeznek ki. Ennyire nem szabad túl értékelni ezeket a közösségi oldalakat! A személyes kontaktusokból sokkal többet meg lehet tudni. Vagy a munkában eltöltött első hetek is sokat mondóak lehetnek, az egyén teljesítőképességéről.

  • Kapeller Anikó 2012. március 1. 00:24

    Szerintem a közösségi oldalak bármelyikén létrehozott profil és az ott közzétett postok, hozzászólások sokat elmondanak egy emberről. Csak van néhány érdekesség a kérdésben:

    1. Sokkal több közösségi profil létezik, mint amit a jelentkező adatai alapján meg lehet találni.

    Ma, amikor a közösségi oldalakon olyan meglepetések is érhetnek egy gyanútlan csatlakozót, hogy illetéktelenek személyiséglopást követnek el ellene, hitelt vesznek fel a nevére, vagy szavazásnak, játéknak tűnő – ki tudja ki által írt és üzemeltetett – alkalmazások révén feltörik az e-mail fiókját és az ott található címeket eladják, törvénytelen kereskedelemre felhasználják már nem ilyen egyszerű a helyzet.

    2. A fentiek miatt épeszű ember nem ad meg ilyen helyen személyes adatokat, alapértelmezett, hivatalos célra is használható e-mail címet. Egyszerű önvédelemből.

    3. Biztos vagyok abban, hogy egy jó HR szakember még így is megtalálja a legjobbat, ha nagyon keresi.

    4. Biztos vagyok abban, hogy nincs olyan HR szakember, akinek hónapok állnak rendelkezésére a legjobb jelölt megtalálására a közösségi oldalak alapján.

    Index meg nálam bojkotton van, amióta egyre lejjebb kacsásítja a színvonalát és egyre inkább csak a teljesen lényegtelen cikkekhez enged hozzászólni.

  • Kovács Réka 2012. március 1. 10:28

    Kedves Tamás!

    Nagy jó a cikked, köszönjük szépen. Szerintem sem lehet megfelelő következtetéseket levonni a FB-ról.

    Én több, nagyon jól teljesítő személyt ismerek, akik nincsenek is fent a FB-on, mert nem érdekli őket ez a fajta dolog. Az egyik egy nagy multinál dolgozik, közel 20 éve, több országban is volt már kiküldetésben évekig, és most a nyugat-európai központban van már évek óta. Az iwiw-en fent van, kb. 5 ismerőssel, mert visszajelölni sincs ideje.

    A másik személy pedig pl. a férjem. Egy német cégnek dolgozik, értékesítésben, nagyon fontos a precizitás, a teljesítmény, nincs kamu, nincs „diplomácia”. Rengeteget utazik, tárgyal, telefonál, maileket ír. Egyszerűen nem érdekli a FB. Néha megnézni az én oldalamat poénból, de ennyi.

    Én pedig, ugyan fent vagyok a FB-on, de nagyon-nagyon lekorlátolt információkkal – egyrészt a már mások által is említett biztonsági okok miatt, másrészt pedig úgy érzem, bizonyos lájkolásokból rossz következtetéseket vonnának le a hr-esek. Pl. nem lájkolok olyan cikkeket, melyek ugyan humoros megközelítésből, de politikai tartalmúak. A cikk lehet, hogy tetszik, de nem szeretném magamról azt a benyomást kelteni, hogy engem ez vagy az az oldal jobban vonz, vagy nagyon érdekel, stb. Néha pedig lájkolok olyan dolgokat, amelyek annyira nem is tetszenek, csak egy barátnőnek akarok egy jó pillanatot szerezni, stb.

    Egyetértek veled abban, hogy telefonos ill. személyes interjú során, próbaidő alatt ill. később, sokkal több dolog derül ki egy emberről, mint egy FB-profilból vagy hasonló internetes aktivitásokból.

    üdvözlettel és további jó munkát kívánok!

  • Kovács Réka 2012. március 1. 10:41

    Ja.. és még az extrovertáltságról:

    Igen, nagyon megtévesztő lehet, mert több ember írásban fejezi ki jól magát, szóban már kevésbé. Ismerek egy fiút, aki nyomdaiparban dolgozik, nagyon megbízható, jó teherbírása van, stb. Amikor maileket ír, nagyon szépen, árnyaltan, jól tud fogalmazni, és sokat ír egy adott témáról. De amikor személyesen találkozunk, úgy kell belőle harapófogóval kihúzni a szavakat. Simán el tud 1-2 órát tölteni úgy, hogy meg sem szólal.. ő így érzi jól magát. Egy interjún szerintem több hr-est meg tudna téveszteni. :-)))

  • Süttő G.Ildikó 2012. március 3. 17:24

    Kedves Tamás !
    Elmondom röviden tanulságos felvételemet egy nagy multi-gyógyszercéghez.
    1./ Elfelejtettem az „interjú” időpontját.
    2./ Amikor betelefonáltam, hogy akkor most mikor menjek? A válasz az volt
    hogy 10 percen belül.
    3./ Egy zöldséggel teli piaci kosárral jelentem meg mivel már nem volt időm
    hazamenni és letenni .
    4./ A bemutatkozás után közöltem a francia főnökkel, hogy nincs hivatalos angol nyelv vizsgám, amelyre a válasz az vol hogy nem baj, ha akarok válaszolhatok igennel ill. nemmel a kérdésekre.
    5./ 10 perc után elhangzott az elvárás ami szerint fél évet kapok arra, hogy ráncba szedjem az adott -számukra meglehetősen fontos- „site”ot persze csak ha elvállalom a feladatot az akoori fizetésem háromszorosáért.
    6./ Fél év múlva kiszállt egy kéttagú francia „zsűri” és reggel 9-től d.u.5-ig vizsgáztattak a szakmából. Utána még vagy két órán keresztül (holtfáradtan)
    mosolyogtam és jópofiztam velük a közös ( kötelező ) esti programon.
    Mindezek után 17 sikeres évet töltöttem el a cégnél, innen mentem nyugdíjba
    és büszkeséggel tölt el, hogy belevágtam egy olyan kalandba amely akár kudarccal is végződhetett volna, hiszen semmilyen tapasztalattal nem rendelkeztem ezzel a nálunk akkoriban teljességgel ismeretlen munkakultúrával. Ja és biztos vagyok benne hogy nem a profi módon (segítséggel) megírt önéletrajzom döntött a felvételemről 🙂

    • kelkó Tamás 2012. március 6. 10:11

      Kedves Ildikó!

      Gratulálok, ez azért nem mindennapi pályázás volt! A 90-es években, különösen az elején azonban nem is volt annyira ritka, ma már minden sokkal sablonosabb és paranoidabb módon zajlik a multiknál.

      Üdv, Tamás

  • Süttő G.Ildikó 2012. március 3. 17:36

    Elnézést kérek három véletlen hibáért amelyet most pontosítok
    4./ a vol tulajdonképpen volt
    5./ akoori kelyett akkori
    6./ teljességgel ismeretlen munkakultúrával KAPCSOLATBAN
    Sorry but….:-) 🙂 etc.

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!