Felvennél egy tetkóst vagy piercingest?

Pontosabban: „Te felvennél egy tetkóst vagy piercingest a cégedbe, csapatodba?” A múlt héten e témában az RTL Klub reggeli 8:08 műsorában kellett válaszolnom, mert ez manapság egyre több munkavállalót és munkaadót érint. Ez a diszkrimináció témakörének egy finomabb vállfaja, mert a munkajog egészen másként értelmezi a tetkósokkal bánást, mint a dohányosokét.

Fontos, a kérdéskör ennél sokkal cizelláltabb, mert pl. „milyen és mekkora tetkó?” az a „piercing hol van és mennyi?” és további ilyen kérdésekkel lehet ezt boncolgatni. Bizony, nem ugyanaz a helyzet, amikor valakinek a teljes karja, nyaka látványosan ki van varrva, vagy csak a hátán van egy tenyérnyi tetoválás, és mivel az illető irodai dolgozó, kicsi az esély, hogy bárki is meglátja.

Ahogy kevesen tudják, de a Jobbik elnökének Vona Gábornak is van a karján tetoválása, ami rövid ujjú ingben jól látható, de a politikusok munkaruhájában, öltönyben már egyáltalán nem. Nekem természetesen erről is megvan a különvéleményem, amit a műsorban nem mondhattam el teljesen, ezért most itt megteszem…

Először is ahogy az RTL Klub műsorában elmondtam, a munkajog a tetoválás és piercing kérdéskört a vállalati dress code vagy munkaügyi szabályzat hatáskörébe sorolja. Igen, különösen a piercing, ugyanúgy mint a gyűrű munkavédelmi kérdés lehet, hiszen mint a testtől kiálló dolog, beleakadhat ebbe-abba, ezért balesetveszélyes. Ez itt elég egyértelmű és a munkaválló védelmét is szolgálja.

Az igazán izgalmas kérdés a tetoválás

Abba most nem mennék bele, amikor egy munkaadó kizárólag a saját ízlése miatt utasít el egy tetovált munkavállalót, ez egyértelműen diszkrimináció, azonban el tudja annyival intézni, hogy nem volt az illető szimpatikus. Szerintem a tetoválást viselőknek kellene a tetoválás előtt elgondolkozniuk arról, hogy ez bizony hátrányokkal is járhat, mert még nagyon sok emberben ez rossz dolgokat idéz meg, hiszen pár emberöltővel ezelőtt még a bűnözők, matrózok, meg a hírhedt Hells Angels motorosbanda tagjai viseltek magukon tetoválást.

Magyarul a feltűnően tetovált ember sokakban nem kelt bizalmat!

Az e tekintetben liberális USA-ban, az óhiói Wright State University által végzett felmérés is azt erősítette meg, hogy a lakosság 40%-a valamilyen szinten bizalmatlan a tetkósokkal szemben!

Magyarországon a helyzet pedig még ennél is rosszabb

És itt jön a lényeg, amit a jól látható helyen tetoválással és piercinggel rendelkezők nehezen fogadnak el, hogy sok munkaadó nem azért utasítja el a felvételüket, mert nekik személy szerint bajuk van vele, hanem mert tudják, hogy az ügyfeleik közül sajnos rengetegnek! Ez természetesen olyan munkakörökre igaz, ahol ügyfelekkel kell személyes kapcsolatba kerülni, pl. az értékesítőknél, személyes ügyfélszolgálaton, rendőröknél, orvosoknál, stb..

Ezért tudott a német rendőrség munkaügyi pert nyerni egy  munkavállalóval szemben, mert egy alkaron tetovált ember beperelte őket, hogy a tetoválása miatt nem vették fel. Ott érvként hangzott el, hogy összekeverhető lenne egy rendfenntartási művelet közben a futballhuligánokkal, azonban szerintem egy rendfenntartó rendőrnél az alkartetkó nem lehet gond, mert ők állig fel vannak mindig öltözve. Ott is inkább az-az erős érv, hogy egy rendőrnek bizalmat kell sugároznia, és a tetoválásos emberekben a konzervatív Németországban még a lakosság nagy része nem bízik meg.

Amikor már a felmérések és a gyakorlati tapasztalatok alapján az emberek kevesebb, mint 10%-nak van csak gondja a tetoválással, akkor már a rendőrség is kénytelen lesz beadni a derekát, de ki tudja, hogy ez az idő mikor jön el?

Vannak bizalomra épülő szakmák

Egyébként dr. Tóth András barátom mesélte, hogy amikor elkezdett beletanulni a pénzügyi tanácsadói szakmába, akkor kerek-perec megmondták neki, hogy az emberek csak az öltönyös pénzügyi tanácsadókban bíznak meg, így kénytelen volt a farmeringet a munkából száműzni. Ez ugyan nem a tetoválásról szól, de jól mutatja, hogy vannak szakmák, ahol a bizalom nagyon fontos, és ennek elnyeréséhez bizony a külső is számít.

Ehhez kapcsolódik, hogy a 90-es évek végén Németországban végeztek egy felmérést cégvezetők körében, hogy milyennek kellene lennie egy olyan tanácsadónak, akiben megbíznak és szívesen fogadnak. Hát, én ennek a mai napig nem felelek meg, mert sem ősz hajam nincsen, sem Mercedeszem…