Ha eljön a szőke herceg fehér lovon, vajon a Te cégedet fogja választani?

Ha eljön a szőke herceg fehér lovon, vajon a Te cégedet fogja választani?

Ha eljön a szőke herceg fehér lovon, vajon a Te cégedet fogja választani? 749 322 Vállalkozásfejlesztés és HR blog

Minden vezető rendkívüli képességű, kiemelkedő teljesítményt nyújtó és hihetetlenül motivált munkatársakat szeretne – még a mostani toborzásilag nehéz időkben is -, de mégis ritkán tudnak felvenni ilyen embert. Dacára a jó álláshirdetésnek, a profi kiválasztási módszereknek, valami miatt mégsem jön össze.

A jelenség pontosabban úgy működik, hogy ha nagy nehezségek árán rá is találsz álmaid munkatársára, ő mégsem jön a cégedbe, a Te csapatodba dolgozni! És itt most nem azokról az esetekről akarok beszélni, amikor nem tudod őt megfizetni, hanem amikor minden klappol, meg tudod adni, amit kér, a vágyva vágyott pályázó mégis inkább egy másik céghez megy dolgozni!

Van egy ügyfelem, aki már több, mint 25 éve vezeti vállalkozását és nagyon nehezen talál munkatársakat. Pedig cége anyagilag stabil, a forgalmazott termékek világszínvonalúak, ő maga emberileg maximálisan korrekt, minden munkatársa 100%-ig be van jelentve, a munkatempó pedig inkább kényelmes, mint hajtós, a hangulat olyan, mint egy jobb családban, mégis lasszóval kell fognia az embereket. Egy másik, vidéki ex-ügyfelem példáján keresztül válig világossá a probléma gyökere…

Régen, egy messzi galaxisban, igaz sem volt talán…

Évekkel ezelőtt, ha feladtál egy álláshirdetést, akkor minimum 30-40 pályázat érkezett (de a 100 sem volt még ritka), akik közül könnyen ki tudtad választani a legjobbat, akit utána fel is tudtál venni. Manapság azonban – kb. 2015-től -, ha feladsz egy álláshirdetést, akkor jó ha 5-6 ember jelentkezik (vagy több, de a legtöbbnek köze sincs ahhoz, amiket a követelmények közé írtál), akik közül jó eséllyel egy sem alkalmas a megpályázott munkakörre, ezért kénytelen vagy újra hirdetni, és amikor feladod a reményt, akkor komoly kompromisszumokat téve felvenni azt, akit éppen tudsz.

Csak, hogy megnyugtassalak, Csehországban még rosszabb a helyzet. Hiányszakmákban (pl. szoftverfejlesztők, mérnökök, képzett szakmunkások), ma Magyarországon egy jó szakembernek 2-3 ajánlata van, amiből ő választhat, míg Csehországban már 4-5! És ez egyre csak rosszabb lesz, látva a romló demográfiai és a javuló foglalkoztatási tendenciákat.

Nézd csak meg a Profesison.hu felmérését a cégek terveiről 2018-ra!

Mi változott meg az elmúlt években?

Igazából semmi új nincs a nap alatt, mert a probléma gyökere mindig is jelen volt, ami nem más, mint a cégvezető maga! Ami változott, az a foglalkoztatottság. Olyan nagyott nőt az elmúlt 4 évben, hogy megfordult az irány, és már nem az álláskeresők versenyeznek a jó cégekért, hanem a cégek versenyeznek a jó álláskeresőkért! Éppen ezért a korábban lappangó problémák most annyira felpúposodtak a szőnyeg alól, hogy könnyen hasraesel bennük.

A példában említett vezetőről tudni kell, hogy rendkívül hirtelen és kiszámíthatatlan természetű ember, és két másodperc alatt rúgja ki egy alkalmazottját esetleg olyan dologért, amiről később kiderül (és gyakran kiderül), hogy nem is ő volt a hibás. Vidéki városról lévén szó, híre már eléggé körbement, ezért csak az jelentkezik hozzá dolgozni, akinek más lehetősége már nincs.

Az első példában szereplő ügyfelem pedig annyira langyosvíz természetű, annyira nem motivált, és annyira nincs pezsgés a cégében, hogy az igazán jó képességű jelöltek inkább máshova mennek dolgozni, mert állva elalszanak.

De 2015 óta a nemzetközi helyzet fokozódott, már nemcsak az ilyen “pályázó taszító” vezetők nem tudnak jó embereket felvenni, hanem az egyébként jók sem! És itt kezdődnek az igazán komoly gondok…

A kérdés: a te céged mennyire vonzó az álláskeresők szemében?

Belegondoltál-e már abba, hogy:

  • Te alkalmas vagy-e egyáltalán egy kiváló csapat felépítésére és irányítására?
  • Megvan-e a képességed arra, hogy felismerd az igazán tehetséges embereket?
  • Vajon a legjobbak, az igazán tehetségesek szívesen dolgoznának veled?
  • Vajon a legjobbak meddig maradnának motiváltak a te vezetésed alatt?
  • Tudsz-e példaértékű lenni azokban a dolgokban, amit a beosztottaidtól egyébként alapból elvársz?

Nem akarlak kényes kérdésekkel a falnak szegezni, de minden emberi kapcsolat kétoldalú. Korábban sokat írtam már róla, hogy az igazán jó munkavállalókat nem a pénzzel lehet megfogni, mert számukra elsősorban egy izgalmas, kihívást jelentő feladatra van szükség és egy olyan hiteles vezetőre, akire fel tudnak nézni, akinek el tudják hinni, hogy vele elérhetik a kitűzött célokat.

Ugyanígy működik ez a magánéletben is. Korábban nem kevés hölgyismerősöm próbált magának párt találni internetes párkereső fórumokban. Ami engem legjobban meglepett, azok az elvárásaik voltak. Na, nem szőke hercegről és fehér lóról ábrándoztak (valójában de… csak modernebb kiadásban), csak olyan emberi kvalitásokat jelöltek meg elvárásként, ami alapján feltettem nekik a kérdést:

  • Tételezzük fel, hogy létezik ilyen ember, amit ide leírtál. Abba belegondoltál-e már, hogy vajon Te mennyire felelnél meg az ő elvárásainak?

Volt, aki nem értette a kérdést, és volt, aki azonnal magába szállt, de sajnos csak néhánynak tette helyre az értékrendjét.

Kölcsönösség az élet egyik legfontosabb alapelve

Sokan nem gondolnak bele abba, hogy persze a cégében dolgozzon ilyen, meg olyan szuperember, legyen hihetetlen motivált és lojális, miközben ő maga egy rendkívül negatív, motiválatlan és rossz természetű ember. Nagyon jól látható, hogy azokban a cégekben – sajnos ismerek jónéhányat -, ahol a cégvezető egy üvöltöző állat, előbb-utóbb csak olyan alkalmazottak maradnak meg, akik ezt eltűrik.

Õk pedig a birkatermészetűek, vagy azok, akik máshol nehezen találnának állást (2015 óta viszont egyre kevesebben vannak!). Az ilyen emberek pedig nem az önállóan dolgozó, kezdeményező és igazán produktív, problémákat kreatívan megoldó emberek, mert azok nem tűrik el a durva bánásmódot. Inkább odébbállnak és keresnek olyan cégvezetőt, aki értékeli és tiszteli a képességeiket és személyüket.

A tisztelet, az emberekkel való bánásmód pedig tanulható, még az „üvöltöző állat” típusú vezetők is képesek megtanulni, ha akarják.

Csak sajnos ritkán akarják, de most majd az élet kemény veszteségek árán talán rákényszeríti őket, mert 5 évvel ezelőtt ezt még el lehetett játszani, de ma már nem!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta szervezetfejlesztőként/HR tanácsadóként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedés akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
16 hozzászólás
  • Jóska Pista 2017. október 6. 08:10

    “Minden vezető rendkívüli képességű, kiemelkedő teljesítményt nyújtó és hihetetlenül motivált munkatársakat szeretne”

    Ezzel erősen vitatkoznék, főleg a magyar vezetésű külföldi multiknál – inkább engedelmes, a vezető pozíciójára nem törő, könnyen megfélemlíthető, olcsó emberekre van szükségük. A kiemelkedő teljesítményű embereket külföldön szeretik, ahol nem EU-s segélyből él az ország, és valóban el kell tudni adni a terméket.

    Én így látom, sok éves magyarországi munkatapasztalattal a hátam mögött, úgy, hogy jelenleg külföldön dolgozom.

    • Kelkó Tamás 2017. október 6. 08:15

      A cikkem elsősorban kkv vezetőknek írtam. De közöttük is sokan vannak, akik engedelmes birkákat vesznek fel, akik nem okoznak “bonyodalmakat…”

  • Alabástrom Csillámpóni 2017. október 6. 08:40

    “Volt, aki nem értette a kérdést, és volt, aki azonnal magába fordult, de sajnos csak néhánynak helyre tette az értékrendjét.”

    Szóval: Volt, aki nem értette a kérdést, és volt, aki azonnal magába fordult – nem fordult szerencsére magába, hanem magába SZÁLLT – , de sajnos csak néhánynak TETTE HELYRE az értékrendjét.

    Bizonyára nem láttál még férfi adatlapot a társkeresőn. 🙂 Érdemes lenne megnézni egyet-kettőt. Mint látható, én is szeretek megmondó ember lenni, de azért tájékozódni sem árt.

    • Kelkó Tamás 2017. október 6. 08:43

      Kedves nemtudomhogyhívnak!

      1. Ez egy üzleti blog, itt saját névvel szoktak az emberek kommentelni.

      2. Láttam férfi adatlapot, de mivel férfi vagyok és a nők iránt érdeklődtem életem egy adott szakaszában, ezért nézdd el nekem, hogy több női adatlapot láttam…

      3. A javaslatod köszönöm, javítottam az említett mondatot.

  • Zsembery András 2017. október 6. 09:16

    Kedves Tamás!

    Szívemből szóltál, amikor a cikket olvastam. Nap, mint nap megéljük a hasonló helyzeteket.
    A vezetői motiválatlanság, és tudatlanság a fő oka a sikertelenségnek. Ma már létezik erre is gyógyszer, amit mostanában coachingnak hívnak. De előbb a “betegnek” fel kell ismernie a betegségét, és kívánnia kell, hogy az állapota javuljon. És el kell fogadnia, hogy egy másik személy segítsen neki megváltozni. Mert meg kéne változnia, és ez a legnehezebb. Ez kívülről nagyon jól látszik, miközben szinte mindenki (tisztelet a kivételnek) úgy szeretné elérni a sikert, hogy közben Neki ne kelljen változnia.
    Ez az, ami nem lehetséges.
    Nemhiába beszéltek a szabadkőművesek és templomosok (és persze mások is) régebben a “belső templom” építéséről. Ott kell kezdeni mindent, saját magunkban való építkezéssel. Amennyiben sikerül, akkor a változás már kívülről is látható és tapasztalható.
    Milyen érdekes, hogy a buddhista tanítások szerint a létkerék (karma) három hajtó / forgató ereje: tudatlanság (nem tudás), irigység (vágy), gyűlölet(undor).

    • Kelkó Tamás 2017. október 6. 09:19

      Szia András!

      Hát, a coaching szerintem az egyetem, itt nagyon sok vezetőnek az alapképzés hiányzik, ami nem egy 2-3 napos tréning, hanem egy olyan fejlődési folyamat, amikről írtál…

      Üdv, Tamás

  • Alabástrom Csillámpóni 2017. október 6. 09:21

    Kedves Tamás!
    Mint láthatod, engem nem érdekel az üzelti része a blogodnak. Ezért vagyok Csillámpóni néven.
    Na jó, hát akkor elmondom, hogy mivel te hoztad be ebbe a blogbejegyzésbe a netes társkeresőket és az ott Mr. Tökéletest kereső buta nőket, ezért vegyük úgy, hogy feldobtad a labdát. Nem is várható, hogy férfi létedre férfi adatlapokat nézegess, ezért elárulom. Ők is a tökéletest keresik.
    Örvendek, hogy valamiben segíthettem.

    • Kelkó Tamás 2017. október 6. 09:25

      Kedves Csillámpóni!

      Bocs, de hagyjuk a feminizmust! A blog egy személyes műfaj, ahol a személyes élményeimről írok, és nem politikailag korrekt, mindenkinek tetsző állásfoglalásokat.

      Tisztában vagyok, hogy férfitársaim jó része nem egy matyóhímzés, és ha személyesen ismernél, akkor tudnád, hogy a toborzás-kiválasztási projektek során én vagyok az, aki nem fogkalkozik a pályázók nemével és életkorával, hanem kizárólag az embert magát nézem.

      Üdv, Tamás

    • Alabástrom Csillámpóni 2017. október 6. 09:39

      1. Elolvastam a blogbejegyzést és nem azért, mert kötekedni akartam, hanem mert valaki figyelmembe ajánlotta.

      2. Esküszöm, hogy nem akartam már offolni és nem szándékom megbántani, de van fogalmad arról, hogy mit jelent a feminizmus? Mindössze ennyit: a nőknek ugyanannyi joga van, mint a férfiaknak. “… nem foglalkozik a pályázók nemével és életkorával, hanem kizárólag az embert magát nézem.” Ez nagyon dicséretes. Tehát feminista vagy.

    • Kelkó Tamás 2017. október 6. 09:42

      Nem bántottál meg, de ezt a “feminista vagyok” tételt még emésztenem kell…;-)

    • Groska Zoltán 2017. október 6. 12:35

      Sose bánd! 😉
      Annyi haszna mindenképpen volt, hogy jobban utána néztem és is a feminista szónak.
      A blogra visszatérve.
      A Nokia távozása után több hiányszakmával évekig regisztrált álláskereső voltam, vagyok. Ezt a pozíciómat csak a statisztika javítási célú állami önkény fenyegeti. Állásajánlatot az elmúlt hat évben nem kaptam a rendszerből. Saját próbálkozásaim sorra kudarcba fulladtak. Volt, hogy szó nélkül rám csapták a telefont. Olyan is volt. hogy a műszaki vezető kérdésére: – rajzot tudsz olvasni?, felsoroltam az általam használt CAD szoftvereket. Reagálás: – ezekhez itt csak én érthetek!
      Nem meglepő módon itt sem lettem alkalmazott.
      Most freelancer.com és társai segítségével ” a világ a lábaim előtt hever”. Ahogy szoktam mondani: – munkaviszony nélküli vagyok, nem munka nélküli.
      Nokia után nem hiszem, hogy magyar cég ebben az életben tudna nekem vonzó állást kínálni.

  • Hidvégi Zsolt Tibor 2017. október 6. 14:53

    Tisztelt Kelkó Úr!

    Sok mindenben egyet értek Önnel, de személyesen azt tapasztalom a munkáltatók részéről ( vezető ) az elvárásaikat magasra teszik, legyünk önállóak, ami kell , minél kevesebbet kelljen foglalkozni a kollégával és pár hónap elteltével, nem minden igaz amit az elején megbeszéltünk.

    Nyilván egy teljesítménykényszer is van a vezetőn ( megértem az ö helyében Én is nagyon megválogatnám ki mire vennék fel ) , de a munkavállaló is képes csiszolni magát az állás interjún és ez esetben, amikor felveszik elkezd dolgozni, ott derül ki mire is képes.

    Korunk több, nagy kihívással néz szembe a kommunikáció, információk áramlása
    ( melyik a legjobb ) , megfelelő hozzá állás és még sorolhatnám!
    Viszont, NAGY problémát tud okozni a közös néző pont elhelyezése, Én ehhez értek, Te ahhoz értesz, legyen egy szakértő lehetőleg kulturált vezető, aki összefogja a csapatot ha van ilyen ember!

    Üdvözlettel:

    Zsolt.

  • Minek E.Z. 2017. október 6. 16:37

    Üdv ,régóta olvasgatom a “leveleit” , Önnek ez marketing , ingyenes ebédmeghívás nincs…
    Két nagy táborra osztanám az egyik fele szeret belekötni az IRÓBA a másiknak meg hiányzik egy kis “pozitiv simogatás” .
    Jó kérdés én vajon hova tartozok……szerintem erősítem a “szabályt”

  • Bódis József 2017. október 10. 13:35

    Kedves Tamás!
    Öt kérdést tettél fel a vonzó cégről:
    Minden kérdésre igennel tudok válaszolni (nem nagyképűsködésből),,de a 4.kérdés elgondolkodtatott. A legjobbak meddig maradnának nálam?
    Biztosítónál dolgozok, középvezetőként, és pár éve volt nálam egy nagyon szorgalmas hölgy. (minden nap hozott egy ajánlatot, mert addig le se tudott feküdni, amíg nem volt legalább egy aláírt ajánlata)
    Amíg Ő itt dolgozott, nem volt hiányom belépőből. Amikor valahol meghallotta egy munkakereső hangját, azt mondta neki, hogy ne keresgélj tovább, menj be a főnőkömhöz, mert ő a legjobb vezető a világon.
    VISSZASÍROM ŐT.
    Kb 1 év után felmondott, és most 2 ember helyett dolgozik. Nem tudtam Őt dupla teljesímémyre motiválni, nem is mertem erre gondolni, embertelennek tartottam.
    Most kínlódás a toborzás, vele nem volt az.

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!