Ki tud átcsúszni a legkeményebb szűrőkön?

Minden felvételiztető rémálma az olyan pályázó, aki csont nélkül vesz minden akadályt, azaz átcsúszik minden szűrőn, majd a közös munka során kiderül, hogy hatalmas bakot lőttek vele. Jobb esetben csak jól eladta magát, de nem teljesít, rosszabb esetben nemcsak jól eladta magát és közben nem teljesít, hanem még lázítja is a többieket!

Hogyan lehetséges ez, hogyan tudott észrevétlenül átcsúszni minden akadályon? Egyáltalán létezik olyan kiválasztási módszer, amely hatékonyan kiszűri az ilyen pályázót? Mai cikkemben igyekszem megmutatni, hogyan lehet őt a kiválasztási folyamat során felfedezni, és azt is, ha mégis sikerült egyet felvenni, akkor hogyan lehet felfedezni és mit kell ilyenkor tenni?

Legyünk reálisak!

Nem szeretem ez mondani, mert ez leggyakrabban az „illúzióromboló” emberek szavajárása. Itt és most azonban mégis reálisnak kell lenni, mert a rossz hír az, hogy nem ismerek olyan módszert, amely 100%-os hatékonysággal, lézerpontossággal kiszűri a „fizetett ellenség” kategóriába tartozó pályázót, de azért nem reménytelen ügy.

Ahogy az ítélőképességgel kapcsolatos korábbi cikkemben írtam, el kell felejteni a fekete-fehér kategóriákba osztását az embereknek, a kocka gondolkodást, mert a valóságnak sok-sok árnyalata létezik, és a „lázító” pont ezt használja ki.

A legfontosabb trükkje, hogy igyekszik mások bizalmába férkőzni, talán túlzottan is, és ez a túlzás árulja őt el. Az interjún is érezni ezt a kicsit kényszeres megfelelni vágyást, de itt most kiemelem, ehhez jó szem szükséges, mert nem fekete és fehér a dolog, hanem csak 20-30%-ban tér el az éppen megfelelőtől. Azt tapasztaltam, hogy még a jó öreg Assessment Centeren is gyakran úgy megy át, mint kés a vajon, mert nagyon jól tud megfelelni.

Sajnos nagyon gyakran a szaktudása sem árulja el, sőt, egy ügyfelem nemrég felvett egy kiemelkedő szaktudású embert, aki ilyen volt, és pont a szakmai kiválósága miatt nem volt feltűnő, hogy az interjún egy kicsit „túllihegte” a megfelelést. Viszont a múltbeli teljesítményt lazán behazudja, pedig az első árulkodó jelek itt szoktak lenni. A nehézség itt csak az, hogy nagyon jól kell értened ahhoz a területhez szakmailag, ahova felvételiztetsz, mert a részletekbe menő kérdések leplezik csak le, a nagy dolgokat lazán és hitelesen tudja előadni.

Pl. elmondja, hogy a vállalatirányítási szoftver bevezetési projekt az ő sikere, miközben hallgat arról, hogy volt külön projektmenedzser, aki az egészet napi operatív szinten irányította, és igazából az ő érdeme, és ő vezetőként csak a projekt szponzor (a támogató vezető) volt, vagy egy értékesítő előadja, hogy 100 milliós árbevétele volt, csak éppen arról nem beszél, hogy kész vevőkört vett át, és egy fillérrel nem növelte elődje forgalmát, vagy a marketinges elővezet egy sikeres piaci bevezetést, csak azt felejti el közölni, hogy egy ügynökség találta ki és vezényelte le az egészet, ő csak a vállalati oldali kapcsolattartó volt, jól tudott „briefelni”… Viszont mindegyik megbukik a részletek hozzáértő boncolgatásánál!

A jó öreg referencia ellenőrzés

A legbiztosabb módszer a kiszűrésére a Magyarországon sokak számára ÁVO-s időket idéző referencia ellenőrzés (eközben az USA-ban komoly szolgáltatóipar épült ki rá), de azért ez sem 100%-os, de még ez a legjobb módszer, mert a „lázító” általában akkora sz…t kever, ahol dolgozik, annyira eljátssza munkaadója bizalmát, hogy nem nagyon szoktak gátlásosak lenni nyíltan bevallani ezt.

És ha a referencia ellenőrzésen is átcsúszik?

Van ilyen, és a legfurmányosabb fajtája még a próbaidő első 3 hónapjában sem mutatja meg igazi valóját, viszont 6 hónapon belül már kibújik a szög a zsákból. Honnan lehet őt biztosan felismerni? A pletyka az ő igazi fegyvere, amellyel aláássa kollégái és munkaadói között a bizalmat, és konfliktusokat generál. Erről már sokszor írtam, de nem hangsúlyozhatom elégszer, hogy vezetőként a legfontosabb képességed az kell legyen, hogy képes legyél szétválasztani a TÉNYEKET a VÉLEMÉNYEKTŐL! Mert ő véleményeket tényként közöl, és mindig általánosít: „mindenki úgy gondolja”, „mindenki tudja”, stb..

Amikor nekem valaki 3-nál többször használja a „MINDENKI” szót 5 perc alatt, akkor kinyílik a pupillám, és árgus szemekkel figyelek ezután az illetőre, a beszélgetés után is. De a legfontosabb, hogy az állításairól igyekszem meggyőződni, hogy mennyire van közük az igazsághoz! Ha kiderül, hogy a tényként közölt állításai inkább vélemények, és a céljuk inkább a befolyásolás és hangulatkeltés, akkor nem kell továbbá várni, egy beszélgetés, majd egy írásos figyelmeztetés, utána pedig keressen magának más „gazdatestet”, azaz munkahelyet.

Akármilyen jó szakember, mindig többe fog neked kerülni, mint amennyit bármikor is hoz, mindig!