Mennyi időt korrekt eltölteni egy munkahelyen?

Ahány vezető, annyiféle vélemény létezik arról, hogy mennyi is a korrekt idő egy munkavállaló részéről egyetlen munkahelyen? Ez ugye akkor merül fel, amikor ott ülsz egy önéletrajz előtt, és el kellene döntened, hogy a pályázó megér-e egy személyes találkozást vagy sem?

A kérdés azért sem könnyű, mert rengeteg oka lehet annak, hogy valakinek 3 év alatt 3 munkahelye volt, pl. nem volt szerencséje, és csupa rossz munkahelyeket fogott ki, vagy tényleg annyira link alak, hogy mindhárom helyről e miatt rúgták ki. Ezek persze a szélsőségek, még rengeteg árnyalata létezik a problémának, mai blogomban ezeket igyekszem összeszedni és valamiféle támpontot adni ahhoz, hogy mégis mi alapján döntsd el egy emberről az önéletrajza alapján, hogy megér-e egy személyes találkozást, vagy sem…

A minap pont egy olyan emberrel találkoztam felvételi interjú során, akinek jó pár percet ültem az önéletrajza fölött, mert nem tudtam eldönteni, hogy érdemes-e vele találkoznom? Egy 35 éves férfiról volt szó, akinek az utóbbi 4 évben 4 munkahelye volt, de előtte viszont egy 5 évig, majd az előtt megint 2 munkahely 3 év alatt.

Végül behívtam és természetesen rettentő kíváncsi voltam a sztorijára, hogy mi áll emögött a sok váltás mögött? Egyértelműen azért döntöttem úgy, hogy behívom, mert volt egy olyan munkahelye, ahol 5 évet lehúzott, ráadásul marketing vezetőként, továbbá fogyasztási cikkeket forgalmazó cégnél, ami nem a nyugdíjas állás szinonímája. Úgy vagyok vele, hogy aki életében legalább egy munkahelyen kihúzott min. 3 évet, akkor annak érdemes esélyt adni, mert könnyen lehet, hogy a többi helyen egyszerűen mellényúlt.

Nézzük meg a sztorit

Az interjú során árnyaltabb kép bontakozott ki, mert kiderült, hogy igen, az-az 5 éves munkahely volt pályája csúcspontja, az előtte lévő 3 év alatt 2 munkahely pedig egyértelműen az ő hibája, fiatal és bulizós volt még akkor. Az 5 éves munkahelyén azonban főnöke meglátta benne a tehetséget, és jó párszor keményen a lelkére beszélve és folyamatosan szakmailag inspirálva egy nagyon eredményes marketing vezetővé nőtte ki magát.

Eddig mondhatni egy teljesen normális életpálya, egy bohó ifjú megkomolyodásának folyamata. Az érdekes dolgok azonban a következő 4 évben történtek. Az 5 éves munkahelye ugyanis a cég Prágába (regionális központ) költözése miatt megszűnt, így új munkahely után kellett néznie.

Talált is gyorsan új munkahelyet, ahol azonban elkövette a legamatőrebb hibát, amit egy új vezető elkövethet, jött, látott és osztotta az észt. Ahelyett, hogy jött, körülnézett, elemzett, és óvatosan elkezdte volna osztani az észt.

Óriási a különbség! Valamiért marketingeseknél általános betegség, hogy új munkahelyen bizonyítani akarnak, ezért jönnek, mindent jól megkritizálnak, és majd ők megmutatják, végül jól pofára esnek, rosszabb esetben egyenesen csökkentik a cég bevételét a „világmegváltó” ötleteikkel.

„Nem ütközik közegellenállásba”

Jó példa erre a Schlossgold nevű alkoholmentes sör régi reklámja, amelynek ez volt a szlogenje, s az óriásplakátokon egy motoros rendőr támaszottta a bárpultot, és természetesen sört ivott. Lehet vitatkozni ezen a marketing koncepción, de egyrészről piacvezetővé vált a sör, másrészről a szlogenjük beleivódott a köznyelvbe, azaz, amikor valaki végighajtott az autópályán, akkor azt mondta a Traffipax című kérdésre, hogy nem ütközött közegellenállásba.

Na, erre jött egy új marketing vezető, aki szokás szerint bizonyítani akart, és az elődje természetesen nem végzett jó munkát (biztos ismerős valahonnan az elmúttnyócév…), hiszen egy új marketing vezető elődje hogyan is végezhetett volna jó munkát, így mindent megváltoztatott, amit csak lehetett, a közegellenállásos szlogenből pedig ez lett: „Schlossgold, a vezető sör”.

Hagyjuk…

Visszatérve eredeti sztorinkhoz, a helyzetet tovább súlyosbította, hogy a pályázónk mind a 4 legutóbbi munkahelyén elkövette ezt a hibát, ezért is volt 4 év alatt 4 munkahelye! A legrosszabb egyébként az volt, hogy ennek nem is volt tudatában, mindenhol a főnökei és kollégái voltak a hülyék, mert nem értették meg az ő zsenialitását. Megsúgom, a cégek gazdasági mutatói sem értették az ő zsenialitását, de valamiért ez elkerülte a figyelmét.

„Új seprű jól seper, de mindent kiseper”

Összegezve, az első 2 munkahelyét normál esetben elnézném, mert utána következett egy 5 éves rendkívül eredményes időszak, viszont amit az utolsó 4 munkahelyén, röpke 4 év alatt művelt, az mindent elront, emiatt nem is juttattam tovább a következő fordulóra.

A kacifántos példát csak azért hoztam, hogy érzékeltessem, ezt a „rövid idő alatt sok munkahely” témát nem lehet egy-két ökölszabállyal elintézni. Az életek, az események sokkal összetettebbek és árnyaltabbak lehetnek emögött annál, hogy gyorsan eldöntsük egy embertársunk sorsát, ezért a megoldás, adj a pályázónak egy esélyt, azaz találkozz vele, kérdezd ki, de ha erre nincs időd, akkor legalább hívd fel telefonon!