Mennyi váltás elfogadható egy pályázótól?

Mennyi váltás elfogadható egy pályázótól?

Mennyi váltás elfogadható egy pályázótól? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Önéletrajzok válogatása során érzékeny téma, hogy mennyi munkahelye volt a pályázónak? Vannak olyan interjúztatók, akik szerint 5 évente 1 munkahely az ideális, ennél több váltás már komolytalanná teszi a pályázót a szemükben, és nem is hívnak be olyanokat interjúra, akik ennél gyakrabban váltottak.

És vannak olyanok, akik sokkal megbocsátóbbak, főleg a fiatalokkal, és gond nélkül behívják azokat is, akiknek 5 év alatt 5 munkahelyük volt.

Kinél van vajon az igazság? Mennyi munkahely tolerálható 5 év alatt? Behívjuk-e egyáltalán személyes interjúra azokat, akik 1-2 évente váltottak munkahelyet? Megannyi kérdés vetődik fel, de nézzük meg mi a korrekt válasz….

Egy biztos, a fenti kérdésekre nem lehet egyértelmű, mindig és minden helyzetben érvényes igazságot kinyilatkoztatni. Korábban, még 2005 előtt is azon a véleményen voltam, hogy a munkahely váltások számából nem következtethetünk egyértelműen arra, hogy mennyire jó munkaerővel állunk szemben, csak azt tudjuk, hogy a gyakran váltók többsége a következő 3 kategória valamelyikébe esik és a gyakori váltóknál sokkal nagyobb a kockázat, hogy nem fognak hosszú távon a csapatodban dolgozni.

Az 5 év alatt 5 munkahely ugyanis több dolgot is jelenthet:

  • tényleg megbízhatatlan emberrel van dolgunk, mert 1 év után vagy neki lesz kényelmetlen a munkahelye vagy ő lesz kényelmetlen a főnökének,

  • szerencsétlen emberrel van dolgunk, akinek egyszerűen nem sikerült olyan munkahelyet találnia, ahol tényleg őrá van szükség, és ahol kiteljesedhet, mert egyébként jó munkaerő,

  • fiatal, még nem találja a helyét a munka világában, neki sem volt eddig szerencséje, mert csupa olyan munkahelye volt, ahol nem érezte jól magát, nem tudott kiteljesedni.

Ma, 2011-ben azonban alaposan megváltoztak a dolgok, mert létrejött egy 4. kategória is, akik azonban jól elkülöníthetőek az előző háromtól. Mostanában meglepően sok ilyen emberrel találkozom, akiknek pl. 20 év munkaviszony alatt volt akár 8-10 munkahelyük is, azonban zömmel 2005 előtt volt egy, ahol legalább 5 évet dolgoztak, de gyakori a 10 éves munkaviszony is, majd 2005 után történt valami, és nem egy közülük 2005 és 2011 között 3-5 munkahelyet is váltott!

Végigkérdezve (és később végigellenőrizve) kiderült, hogy a legalább 5 évig tartó munkahelyükön nagyon jól érezték magukat és folyamatosan jól teljesítettek, de jött egy változás, ami miatt menniük kellett. Ráadásul ez zömében külföldi cégeknél fordul elő, hogy a kinti anyacéget megveszi egy másik, és új szelek fújnak, új vezetők jönnek, akiknek természetesen új elvárásaik vannak, aminek vagy nem tudnak, vagy nem akarnak megfelelni.

A válság is alaposan megkavarta a multicégek dolgait, mert egyre több az átszervezés, költségtakarékossági intézkedések, összevonások, és csődök is, amik miatt megint nem kevés jól teljesítő embert veszítenek el. Egy dolog jól megfigyelhető, az utóbbi 5 évben sokkal több a változás a gazdaságban, és drasztikusabb is, mint előtte 15 év alatt volt összesen.

Normál esetben, amikor van egy állásra legalább 50 pályázó, és bőven van közöttük olyan, aki relatíve keveset váltott, akkor ritka eset, hogy behívok interjúra olyan pályázót, akinek 5 év alatt 5 munkahelye volt.

Mostanában azonban nagyon odafigyelek arra, ha a pályafutása során van legalább egy tartós munkahelye, ahol min. 3 évet lehúzott, és ott jól is teljesített, mert akkor nem zavar, hogy pont az utóbbi 5 évben mennyi váltás volt az életében, mert az utóbbi 5 évben rendkívül bizonytalanná vált a gazdasági környezet.

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
16 hozzászólás
  • Bea 2011. május 5. 13:32

    Örülök, hogy így látod!
    Tudom nem egyszerű a benyomás a cv alapján döntést hozni. Én egyike vagyok utóbbi időben a váltóknak. Egy oka van csupán, keresem a helyemet. Jelenleg azt gondolom és élem, hogy inkább el kell engedni a régit, hogy az újat fogadni tudjuk; ugyanis beleragadva egy tőlünk független, meghatározottan korlátozott “lehetőségbe”; az sokkalta többet ront a helyzeten, mintha vállalnánk azt, hogy céljaink eléréshez új feladatot, új megbízót, új munkahelyet keresünk, vagy épp önálló vállalkozás gondolata kezd el foglalkoztatni. Abban a pillanatban, hogy felismertem, hogy céljaim eléréséhez nem megfelelő a jelen lehetőség, választani lehet két megoldási alternatíva közül. Vagy céljaimhoz nem ragaszkodom, s megelégedve jelen helyzettel, (mert 99 %-ban bizony jó helyem van) elveszítem belső motivációs erőm, hozzáállásom és jó munkaerőként besavanyodok, demotiválttá válok, ami teljesítményre is hatni fog… Vagy megtartva erősségem és belső motiváltságom, megkeresem magamnak az új lehetőséget; ami céljaim elérését is támogatni tudja.

  • Hatházi Alexa 2011. május 5. 13:33

    Kedves Tamás!
    Még egy kategóriát hiányolok:
    azokét, akiknek a munkája kifejezetten valaminek a létrehozása, fejlesztése, de nem feladatkörük, és nem is alkalmasak a fenntartásra. Csak hogy magamat említsem: amíg munkavállalóként dolgoztam, egyetlen helyen sem maradtam tovább, mint ameddig be nem fejeztem a feladatomat mindkét fél megelégedésére, és mentem a további helyekre. Véleményem szerint nem árt ezen emberekre is gondolni. Persze én magam ilyenkor a beskatulyázás ellen pont azt a javaslatot szoktam tenni az álláskeresőknek, hogy írják le, határozott idejű szerződéssel vagy egy bizonyos projekt végrehajtására szerződtek. Ha ezt nem teszik, akkor sajnos valóban őket is a fent említett kategóriákba teszik be – érdemtelenül.
    Szép napot! H.A.

    • Mészáros Gyula 2011. május 5. 14:28

      Csak megerősíteni tudom Alexát!

      Van még egy eset, amire Tamás részben kitért: az átszervezések. Nem kell, hogy az új szelek miatt valakinek mennie kelljen, ha ott marad, ahol volt, akkor is megváltozhat a munkahelye: Polgári Bankból Postabank, Postabankból ERSTE, IEB-ből CIB, Allianz Bankból FHB, hogy csak párat említsek a bankszektorból (van még). De nem csak a multik sajátja, hogy időnként új nevű cégbe teszik át a dolgozókat, vannak ennek “előnyei” a magyar vállalkozók számára is…

      Üdv: M. Gy.

    • Kelkó Tamás 2011. május 5. 18:02

      Kedves Gyula!
      Végül is pont az ő védelmükben íródott e blogbejegyzés.
      Üdv, Tamás

    • Kelkó Tamás 2011. május 5. 18:00

      Kedves Alexa!
      Igen ez is egy plusz kategória, csak azért nem említettem, mert elég sokan ezt jelzik is az önéletrajzukban, ezért nem annyira feltűnő, aki pedig nem.
      Üdv, Tamás

  • Gábor 2011. május 5. 14:51

    Jó írás, és féligmeddig egyet is értek ezzel, viszont:

    Seth Godin beszél a kivételes teljesítményű emberekről, akiknek nem a pénz fontos (legalábbis nem a legelső helyen), hanem a büszkeség, amit a munkájuk által érezhetnek.

    Mi van ezekkel az emberekkel? Mi van akkor, ha felvételkor minden rózsásnak tűnt, a munkáltató lefestett egy képet a cégről, az elvégzendő feladatokról, a munkahelyi kultárról, aztán csak 2-3-5 hónap után derül ki, hogy ezek bizony nem is úgy vannak. Mi van akkor, ha a pályázó úgy dönt, hogy “bocs, de én ehhez nem adom a nevem”? Az alatt a 2-3-5 hónap alatt lehet, hogy hihetetlenül jól dolgozott, és meg is voltak vele elégedve, de emberileg nem bírja. Persze, keresi a helyét, de szerintem ilyen esetben picit másról van szó.

    Üdv,
    Gábor

    • Kelkó Tamás 2011. május 5. 18:06

      Kedves Gábor!

      A cikkben azokról írok, akiknek 5 év alatt 5 munkahelyük volt. Egyszer, kétszer bárki beleszalad rossz munkahelyválasztásba, és akár 5-ször is 5 év alatt, de kérdés, hogy mikor előtted van 150 pályázat, és 30 ember ilyen gyakori munkahelyváltó, akkor behívnád-e azokat interjúra, akinél az önéletrajzából nem tudod eldönteni, hogy melyik kategóriába tartozik?

      Akinek volt legalább egy munkahelye, ahol 3 évnél tovább volt, dacára, hogy 5 másik 1 éves volt, azokat én behívom, leírtam miért.

      Üdv, Tamás

  • Tom ‘Bald Dog’ Varjan 2011. május 5. 16:19

    Gabor, de jol latod a dolgot.

    Nagyon sok ceg hazudik a hirdeteseben, es amikor a dolgozo elkezd dolgozni, akkor dobben ra, hogy a kerites nem kolbaszbol van es nem furdetik tejben vajban a dolgozot. Sot meg olcso margarinban sem.

    A beigert fizetes csak a 6 honapos minimum-beres probaido utan jar, es 1 teljes evig nem jar szabadsag. Es persze az egeszsegugyi hozzajarulas az meg teljesen eltunt.

    Es persze az ebedszunet az nem egy ora, hanem csak 30 perc, es aki valamit el akar erni a cegnel, az jobb ha munka kozben az asztalanal eszi meg az ebedjet.

    Vissza Seth Godin-hoz. Erdekes modon akik nem a penzert dolgoznak, azok keresnek a legtobbet. Larry meg Sergey nem a penzert csinalja Google-t, de azt hiszem van mit a tejbe apritaniuk (14. a Forbes “The Richest People in America” listajan).

    Tehat aki sokat valt munkahelyet, az vagy tenyleg kalandor, vagy eleg nagy az onbecsulese ahhoz, hogy ne turje el a megalazast meg a becsapast.

    Ez az utobbi olyan munkahelyen problemas, amely a dolgozo megalazasara es becsapasara epul. Sajnos sok van ilyen.

    Kalandra fel!

    T

    • Kelkó Tamás 2011. május 5. 18:09

      Szia Tom,

      Olyan is van, hogy a cég összességében kiváló munkahely, de emberünk kifogja az egyetlen rossz főnököt, aki ott dolgozik. Ez benne van a pakliban, de mit kezdenél egy olyan emberrel, aki egymás után ötször kifogja, viszont rendes munkahelye, ahol bizonyíthatott volna, olyan még nem volt?

      Üdv, Tamás

  • Milo 2011. május 5. 20:12

    Sziasztok,
    Tamás, abszolút briliáns meglátás a 2005-ös előtt/után vízválasztó, én is számtalan ilyen jelöltet interjúztattam. Nem az a lényeg hányszor váltott, hanem miért – igaz, ez utóbbinak a valós indokait néha nehéz megtalálni.
    Attól is függ egyébként ki vagy/mi vagy, milyen szakmáról beszélünk? Egy mérnökről, vagy reklámügynökségi szakemberről?
    Mennyi ideje volt megismerni a munkáját, eredményeket elérni?
    Szerintem amúgy az első munkahely emocionális súlyát sem szabad lebecsülni – fiatalon az ember nem ismer mást, és sokkal lojálisabb, sajnos kihasználni is könnyebb.
    Az én jóslatom az, hogy egyre természetesebb lesz a váltás kétévente, főleg keresett szakembereknél.
    A jelenlegi dán multinál ahol dolgozom, megkérdezték az állásinterjún: hogyhogy négy évet dolgoztam ugyanannál a cégnél? 🙂

    • Kelkó Tamás 2011. május 5. 21:01

      Szia Milo,

      Csúnya világ jön, ha már a kétéves váltás lesz a normális. Lehet, hogy én vagyok rossz fából faragva, de számomra fontos a jó csapat, és egy jó csapat összeéréséhez több évre van szükség.

      Ez a gyakori váltás sokkal lélektelenebbé teszi a munkahelyeket, és szerintem ennek a teljesítmény is a kárát látja. De lehet, hogy kezdek már őskövületté válni? 🙂

      Üdv, Tamás

  • Zold Gyorgy 2011. május 5. 22:24

    Kedves Tamas,

    Valoban jo a meglatasod. Az utobbi idoben sok oneletrajzot kellett atneznem.

    A 2005 utan indulo fiatalok nehez helyzetben keresnek uj munkahelyet. Ebben az idoszakban a (meg ) mukodo cegek surubben valtogattak munkatarsaikat.
    Ez is megneheziti a kivalasztast, hiszen az emlitett generacionak mar nem adatott meg a bekebeli, hosszu kifutasu munkahely.

    Megprobalom ugyanezt maskent is kozeliteni : ez a suru valtas, bizonyos mertekben az meghonosodo, az elethez valo rossz hozzaallast mutatja : (szinte) minden egyszer hasznalatos, nem kell kotodni hozza, surun cserelheto. Sajnos, (tobbek kozott ) ezzel magyarazom a suru valasokat is…

    Ez szamomra azt is jelenti, hogy a munkavallalok ( tisztelet a kivetelnek ! )
    – kevesbe felelosek, kevesbe akarjak a felmerult problemakat, konfliktusokat megoldani, azaz ugy oldjak meg, hogy tovabballnak.
    – kevesbe korultekintoek, amikor egy-egy munkaltatonal elhelyezkednek. Ez a tevedes, szerintem az adott szemelyre jellemzo lehet… ( Pl. ugyanez a helyzet all elo azoknal akik surun valnak…)

    Osszessitve, egyetertek Tamassal, hogy valtoztak az idok, nem lehetunk merevek, bar meg mindig a stabil, Kuzdokepes es kuzdo munkatarsak felvetelet kell keresnunk.

    Udvozlettel
    Zold Gyorgy

  • Kati 2011. május 8. 13:26

    Kedves Tamás!
    Én is fiatal vagyok. De szerintem a velem kb. egyidősek nem tudják, hogy mit is akarnak. Hisz anyuka-apuka , majd eltert. de bele kell gondolniuk, hogy ha felmondanak a munkahelyükön nem biztos, hogy talál munkát. Főleg a mai világba. Én úgy gondolom maradok egy biztos helyen és dolgozom a megélhetésért, mint kolduljak. A biztos mukahely feladásával szerintem saját magam alatt vágnám a fát. Hisz jól meg kell gondolni az ilyen lépéstv. lépéseket. A mai világban nem könnyű egy stabil helyet találni.Engem az élet nagyon korán megtanított, hisz nincs akire támaszkodhatnék. Három műszakban dolgozom minimálbérért és mellette albérletben lakom. De nem panaszkodom, hanen dolgozom és boldog vagyok, hogy van munkám.

  • Telley Nóra 2011. június 9. 20:54

    Kirúgtak a munkahelyemről próbaidő alatt (vezetőhelyettes voltam), mert a (szintén próbaidő alatt lévő) főnököm féltékeny volt; nyelveket nem beszélt és azt hitte, hogy a főnök azért főnök, hogy ne csináljon semmit. És nem is csinált semmit. Ült az irodában és beszélgetett.
    Szúrta a szemét, hogy én együtt dolgoztam a beosztottakkal, nem csak utasítgattam. Nekem is azt tanácsolta, hogy ne dolgozzak. Nekem ezt nem bírja el a pofám; az eddigi munkahelyeimen pont azért lettem főnök, mert példát mutattam a többinek, hogy kell dolgozni.
    A próbaidő alatt lévő főnököm kirúgott a próbaidő alatt. A felmondást (ill. a fénymásolatát, amit ideadott) nem írta alá. Bepereltem munkaviszony jogtalan megszüntetéséért a céget, peren kívüli egyezségben szép összeget kaptam.
    A volt főnököm még mindig ott van; a cég halódik, bevétel alig, az eladók a pultot, a polcokat és a falat támasztják. Én meg jövő héten kezdek az új munkahelyemen.

  • Bojsza Adrienn 2011. október 28. 09:21

    Kedves Tamás!

    Sajnos én pont ilyen szerencsétlen ember vagyok,aki mindenhol csak 3 hónapig kell… 30 éves múltam és úgy érzem nincs remény a számomra…

    Üdvözlettel:
    Adrienn

  • Kelkó Tamás 2011. október 28. 10:31

    Kedves Adrienn!

    Remény mindig van, csak meg kell találni a helyzet okát és kezelni. Küldj nekem egy önéletrajzot az iroda (kukac) kelko.hu címre!

    Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!