Mi az, amit meg sem kérdezhetsz a felvételi interjún?

Mi az, amit meg sem kérdezhetsz a felvételi interjún?

Mi az, amit meg sem kérdezhetsz a felvételi interjún? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

gyermekes nőTegnap reggel az RTL Klub 8:08 műsorában jártam, ahol a felvételi interjúkon előforduló diszkriminációról esett szó. Ennek kapcsán jobban utánajártam a témának, továbbá saját tapasztalataim is összeszedtem, amikkel nem árt tisztában lenned, mert egy “titkárnő” szó szerepeltetésért az álláshirdetésedben akár 700.000,- Ft bírságot fizethetsz!

Igen, a helyzet az, hogy nem kérdezhetsz akármit egy felvételi interjún, de már az álláshirdetésben sem írhatsz bármit. Ezekkel nem árt tisztában lenni, mert ugyan még nem tartunk ott, mint az USA-ban, ahol vannak “hivatásszerűen” diszkriminációs kártérítési perekből élők! Ők azok, akik elmennek egy állásinterjúra, majd ha nem őket veszik fel, akkor 2-5 millió dolláros kártérítési pereket indítanak diszkriminációért, és jó pár évig eléldegélnek ebből, majd amikor elfogyott a pénz, újra elmennek állásinterjúra. Na de nézzük meg, mi a helyzett itthon…

“Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. törvény” szerint bizony elég sok mindenre tilos rákérdezned, és álláshirdetésben követelményként szerepeltetned, íme:

  • magánéletre,

  • nemre (pl. már a titkárnő vagy takarítőnő is diszkriminatív),

  • párkapcsolatra,

  • családi életre,

  • tervezett gyermekvállalásra,

  • szexuális szokásokra,

  • lakóhelyre,

  • származásra,

  • vallási vagy politikai meggyõzõdésre,

  • politikai események megítélésére,

  • vagyoni helyzetre,

  • egészségi állapotra (ide tartozik, hogy dohányzik-e).

További fontos fogalom továbbá a külső megjelenés, mint védett tulajdonság, amely elsősorban a túlsúlyos és más embereket védi, de ennek egy másik változata, amikor azért nem vesznek fel egy csinos hölgyet egy céghez, mert a cégvezető felesége féltékeny (bizony nem kevés ilyen helyzettel találkoztam már).

Speciális diszkrimináció

Egy másik speciális diszkrimináció a név alapján történő, amiben még 1997-ben volt egy esetem, ahol a messze legjobb jelöltem azért nem vette fel egy munkaadó, mert Melegh Bélának hívták, de sokan szerintem itt a Kolompár és más hasonló nevű emberekre gondolnak.

Vannak azért mentő körülmények is

Ilyen mentő körülmény egy munkaadó számára, amiről a törvény is rendelkezik, amikor a munka jellege vagy természete miatt fontos az illető neme, pl. a katolikus lelkészeknél, bemutatóra keresett modelleknél, női napozóba kabinosnál, tűzoltónál.

Hova lehet menni panaszt tenni?

Ha valakit ilyen diszkrimináció ér, akkor mehet panaszt tenni a Munkaügyi felügyelőségekre, az Egyenló Bánásmód Hatósághoz, és akár a Munkaügyi Bíróságokhoz is, dacára, hogy még nem is létesült munkaviszony közte és a potenciális munkaadó között. Ha a diszkrimináció bizonyítást nyert, akkor akár 700.000,- Ft bírságra is lehet számítani, habár ezt egy állásinterjú után elég nehéz bizonyítani.

Egyébként nemcsak Magyarországon van diszkrimináció, hanem pl. Csehországban is, ahol meg is alkottak egy Méltányos munkaerő-toborzás kézikönyvet (itt olvashatod el, ha tudsz csehül), amit hasonlóan, mint a bankok a Banki Viselkedési Kódex-ét a cégek elfogadhatják és  ki is tehetik a weboldalukra.

Miért van egyáltalán diszkrimináció?

Én azt látom, hogy diszkrimináció egyrészről az ítélőképesség hiánya miatt van, másrészről minden vezetőnek szíve joga, hogy milyen embereket akar a csapatába. Mert diszkrimináció ide vagy oda, ha már van egy 15 fős, kizárólag hölgyekből álló céged, akkor több racionális okból is tanácsos a férfiakat előnyben részesítened a következő bővítésnél, de van olyan is, hogy kifejezetten hölgyeket érdemes előnyben részesíteni, pl. hotelban nem láttam még férfi “szobasszonyokat”, valamiért ez kifejezetten női munka.

Mit értek én ítélőképesség hiányán?

Amikor valaki azt fújja például, hogy a romák nem dolgoznak és csak a napot lopják. Tudok neki mutatni olyan céget, ahol a termelési csapat nagy része roma, és a top 10 teljesítő listájában nincs úgynevezett “fehér ember”. Tény és való, hogy a romák egy része bűnöző, munkakerülő ésatöbbi (mint, ahogy a “fehér embereké” is), és az is, hogy elég nehéz ezt egy állásinterjún megállapítani, de komplett iparágak vannak, amelyek megszűnnének, ha nem lennének romák, akik ott szorgalmasan dolgoznak.

Ugyanígy a diszkrimináció másik fő célpontjai a hölgyek, akikről szintén nem kevés sztereotípia létezik:

  • Ha fiatal, akkor nem jó, mert majd gyermeke lesz, és GYED-re megy, sőt egyenesen veszélyeztetett terhes lesz,

  • Ha van gyermeke, akkor azért nem jó, mert sokat fog betegszabadságra menni miattuk,

  • Ha már felnőttek a gyermekei, akkor meg már öreg.

E szteretotípiáról a véleményem már kifejtettem egy korábbi írásomban, itt érdemes elolvasnod.

A következő célpontjai a diszkriminációnak a 40 feletti munkavállalók, sokan egyenesen arról panaszkodnak, hogy hiába küldték el 300 helyre az önéletrajzukat, egyszerűen be sem hívják őket interjúra.

Mondanék egy példát az autóértékesítőkről

Mivel magam is érdekelt vagyok az autós témában (végül is ezt tanultam), ezért elvileg az olyan értékesítőket kellene szeretnem, akik pontosan tudják hány szelep van a motorban, milyen fordulaton mekkora a nyomatéka ésatöbbi. Ehhez képest “tele van a hócsukám” a “műszaki zseni” értékesítőktől, de különösen a közönyös, értékesítéshez antitalentum fickóktól, mert a többségük sajnos az.

Ehhez képest eredetileg autós műszaki szakemberként már jobban szeretek hölgy értékesítőkkel tárgyalni, mert odafigyelnek rám, és legalább megpróbálják megérteni az igényeimet és ehhez megtalálni a megfelelő típust és felszereltséget. Tudom, hogy egy kicsit szélsőséges, amit most írok, de sajnos ez van.

Szóval, mindehhez képest a messze legjobb autóértékesítő, akivel valaha is találkoztam egy kb. 50 és 60 között félúton lévő hölgy volt!

Vajon melyik autókereskedő merne felvenni értékesítőnek egy 50-nél idősebb hölgyet?

Nem, fiatal titánokat vesznek fel, akik tudják miben mennyi szelep van, csak éppen az értékesítéshez, ügyfélkiszolgáláshoz sok közük az nincs. Ja, és nekik persze egy 40 éves hölgy már túl öreg, nem jó semmire.

Amikor egyenesen előny az érett kor

A 90-es években jó pár multicég felső vezetője mellé vettem fel min. 30, de sokszor 40 feletti hölgyeket asszisztensnek, irodavezetőnek, lecserélve a 20-as éveiket taposó elődjüket. Általában így kezdődött:

– “Tudom, hogy ti nem asszisztensekkel foglalkoztok, de idén már ez a hölgy a 3., és egyik sem eléggé önálló, gondoskodó.”

Ekkor megkérdeztem, hány évesek voltak ezek a hölgyek, és mikor a válasz az volt, hogy kivétel nélkül 23, 28 vagy 25, akkor én már tudtam is, hogy egy legalább 30 éves, kellően önálló, esetleg min. 2 gyermekes édesanyára van szüksége.

Igen, nálam előny, ha egy hölgynek van gyermeke, érettebb, felelősségteljesebb és gondoskodóbb (persze kivételek itt is vannak), ami különösen egy felsővezetői asszisztensnek igencsak az előnyére válik. Egy felsővezetőnek ugyanis nem cicababára van szüksége, hanem egy “almenedzserre”, aki egy csomó terhet levesz a válláról, aki megszervezi az életét.

Hosszasan sorolhatnám még a példákat, egy biztos, az ítélőképesség az a megkülönböztetés, a kifinomult gondolkodás képessége, és nem az általánosításé, aminek a munkaerő-kiválasztás végképp helye nincs!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
22 hozzászólás
  • Cs. Kádár Péter 2013. április 5. 08:46

    Mi az az RTK Klub?

  • Perjés Mihály Tibor 2013. április 5. 10:41

    Kedves Tamás!

    Nem akarom minősíteni, mit ér a hivatkozott törvény. Amit nem szerepeltethetek az álláshirdetésben, annak a felét úgy is leírják a jelentkezők, tehát egyértelműen kiderül az önélatrajzukból (főleg, ha fényképes). A másik fele meg kb 3 perc alatt felmérhető az interjún (ha eljut odáig a cv alapján). A maradékra meg ott a próbaidő.

    Szóval, nem vitatkozom. 🙂

    Üdv: Misi

    • Kelkó Tamás 2013. április 5. 14:16

      Igen, eléggé nehezen megfogható ami az interjúkon történik, ráadásul a pályázó kiszolgáltatott helyzetben van, miért preskedne, ő állást akar…

  • Gémes Gabi 2013. április 5. 12:26

    Nagyon jó kis írás ez. Örömmel olvastam a 40 feletti munkavállalókkal kapcsolatos “pozitív diszkriminatív” hozzáállásáról. Különösen kedves volt számomra az alábbi mondat: “Egy felsővezetőnek ugyanis nem cicababára van szüksége, hanem egy “almenedzserre”, aki egy csomó terhet levesz a válláról, aki megszervezi az életét.”
    Azt hiszem, a mi férfisoviniszta magyar rögvalóságunkban (a kivételektől – mert vannak! – bocsánat) nem sok esély kínálkozik egy tapasztalt 40-es, rutinos gyerekes nőnek a hopszúcombú, tűsarkokon tipegő szöszke 20-as, 30-as divatbabákkal szemben. Bár az a vezető, aki ezt díjazza, nem is tudja mit veszíthet.
    Kösz az infókat!

    • Kelkó Tamás 2013. április 5. 14:17

      Kedves Gabi!

      Van, ahova a “cicababa” az ideális jelölt, ne akarjon olyan helyen dolgozni! 🙂

      Üdv, Tamás

    • David 2013. november 22. 02:47

      She looks fabulous but I coduln’t figure out if the boob shots were on purpose or if she went to a club and wasn’t aware she was falling out.

  • freja65 2013. április 5. 15:19

    És mi van a negyvenes hosszúcombú cicababákkal?

  • Kiss Zoltán 2013. április 5. 17:15

    Kedves Tamás,

    ebbe is jól belenyúlt, már ami az autó értékesítőket illeti. Én már direkt szórakoztatom magam a tudatlanságukkal. Néhány példa a közelmúltból:
    Egy design elemként dupla kipufogóval ellátott autóról megkérdeztem az értékesítőt, hogy az 6 hengeres-é? Gondolkodás nélkül rávágta, hogy persze, holott a típusból egyáltalán nem létezett olyan. Vagy ez a “mindent, ahogy a kedves vevő szeretné” solution?
    Más esetben az eladó arról akart meggyőzni, hogy az adott (SUV) autóra nem lehet tetőcsomagtartót szerelni…
    Szerintem egy 4×4-es autó esetében alapvető információ, hogy mennyi a szabad hasmagassága… nna ezt egyetlen értékesítő sem tudta, 8 különböző márka esetében.
    Nem igazán értem a cégek tulajdonosait, mert ez iszonyú mértékben rontja a hatékonyságukat. A helyükben negyedévente végeztetnék inkognitó vásárlási teszteket.

    Üdv;

    Kiss Zoltán

    • Gabor 2013. április 5. 20:13

      Nem reprezentálod a magyar átlag autóvásárlót, ezért nem a Te igényeidnek kell megfelelniük az eladóknak.

    • Kiss Zoltán 2013. április 6. 16:06

      Kedves Gábor,

      a hangvételből ítélve talán autó értékesítő lehet…

      Az is lehet, hogy nem az átlagot képviselem, de nem is a végletet. És még ha úgy is lenne, a mondata második részére akkor is azt mondanám: De.
      Számomra evidens, hogy bármiről is legyen szó, az aki értékesíti, többet kell, hogy tudjon róla, mint a vevő – természetesen nem a magánemberként eladókról beszélek.

      Üdv;

      Z.

    • Kelkó Tamás 2013. április 5. 21:12

      Kedves Zoltán,

      Akkor önnek “szerencséje volt” olyanokkal találkozni, akik már azt sem tudják mennyi szelep van a motorban. Úgy látszik romlik a színvonal, már ezt sem tudják.

      Sajnos az emberek viselkedésében gyakran nem szabad racionalitást keresni. Nagyon sok az igénytelen vezető, akinek az orra előtt van a megoldás, mégsem lép, valamiért… Az, hogy mi látjuk, nem biztos, hogy ő is látja, lehet neki ezer más baja van, és az köti le a figyelmét.

      Üdv, Tamás

  • Wolfgang Von Kugel 2013. április 6. 07:23

    Több osztrák céggel van tapasztalatom, dolgozhattam Ausztriában is.
    Ezek a cégek (és az ország) jellemzően eredményesek.
    Az egyik magamnak megfogalmazott legjelentősebb különbség az volt, hogy ott megbecsülik az idősebb korosztályt. Létezik a nálunk már csak elbeszélésekben létező “tekintélyes szaki” kategória. A közvetlen következmény a következetes, felelősségteljes hangulat.

    Kedves Tamás,
    Örömmel olvastam a soraidat. Egyedül éreztem magam eddig a véleményemmel. Neked köszönhetően ez az érzés csökkent, remélem egyre többen leszünk.

    • Kelkó Tamás 2013. április 6. 19:58

      Amikor a blogom elindítottam, szinte teljesen egyedül éreztem magam szakmailag, és talán ez volt a blogírás egyik legnagyobb hozadéka, hogy rá kellett döbbennem, még sok ezer ember hasonlóan gondolkozik… 🙂

  • Tóth Kati 2013. április 6. 07:43

    Az idősebb korosztály részhez szólnék hozzá. Sajnos itthon 21-28 éves nők interjúztatnak, akiknek még kevés élettapasztalatuk van. Dolgoztam egy német multicég magyaro-i leányvállalatánál, a hr csapat átlagéletkora 25 év volt. Aztán elmentünk Németo-ba az anyaközpontba, meglepően láttam, hogy 45-60 éves hr-esek voltak, bár ott is felülreprezentált létszámban inkább hölgyek dolgoztak ezen a területen.
    Magamból kiindulva, amikor 21 voltam, egy 35 éves nő iszonyúan öreg volt a szememben. 40 évesen meg már nem ezt gondolom. Valószínűleg ennek is köze van ahhoz, hogy az önéletrajzokat sokszor már életkor alapján félreteszik. Nem is mindig a megbízó kívánsága ez, hogy a jelentkező fiatal legyen, hanem a hr szépen szelektál. Nem egyszer interjún is belefutottam abba a kérdésbe, hogy: Mit gondol, Ön be fog tudni illeszkedni a mi fiatalos csapatunkba? És mindehhez egy gúnyos mosoly és ajakbiggyesztés is társult.

    • Kelkó Tamás 2013. április 6. 20:02

      Nemrég egy szakmai rendezvényen pont erről beszéltem az egyik asztalnál, amikor kezdett rossz érzésem lenni, hogy egyedül vagyok. Hirtelen körülnézve tudatosult bennem, hogy huszonéves hr-esek közé ültem be, és nem is igazán értették, hogy miről beszélek (talán udvariasságból nem küldtek el messzire).

      És bizony, huszonévesen én is öreg fószernek tartottam a 40 éveseket, habár a saját cégembe 25 évesen felvettem 55 éves munkatársat is. Szerintem nem az ő hibájuk, hogy így gondolkoznak, inkább azoké a vezetőké, akik pl. felső vezető kiválasztást egy 24 éves hr-esere bíznak.

  • Jozsef 2013. április 6. 18:14

    Erdekes meglatas.
    En egy eve koltoztem Irorszagba, ahol “Szobalany-fiu” vagyok.
    A felveteli interjun fel sem merult hogy fiukent ne lehetne eselyem, itt csak a nyelvtudas volt meghatarozo. Egyebkent ket fiu is volt mar a csapatban es en az egyik helyett kellettem de azota mar harman vagyunk legenyek a Lanyok kozott.
    A diszkriminacio mint szo, nekem elegge idegen hiszen en igyekszem mindenkit elfogadni olyannak amilyen, csak az szamit hogy mennyire “EMBER” !
    Igen, csupa nagy betuvel, mert csak ez szamit !!!
    Mosolygos, Szeretetteli napokat kivanok Nektek ! 🙂
    Jozsef

    • Kelkó Tamás 2013. április 6. 20:03

      Hoppá! Ez most nekem is új, de az élet már csak ilyen, sokszínű és tele meglepetéssel 🙂

  • Ildi 2013. április 8. 11:16

    Sziasztok!

    Én pedig a fiatal, de nem annyira kategória vagyok nőben, és tartós álláskeresés pozitiv. Pontosabban:
    30+-os álláskereső HR-es (ráadásul, hóhért akasztják, ja, ráadásul a többnyire általatok is jelzett huszonéves HR-es csajok, ill. ha esetleg vmi véletlen folytán ffi, akkor ELEVE több eséllyel indulok, no comment…), aki se nem diplomás fiatal álláskereső = állam által maxitámogatott ÉS emellett pályakezdőként nyilván olcsó – a manap hirdető cégek egyik célszemélye -, se nem 50+-os tapasztalt szaki, aki megintcsak államilag jobban elismert/szupportált (szép Hunglish, bocs), vagyis ugyancsak preferáltan felvételiztetett (vagy?)…
    És egyik “kedvenc” interjúkérdésemet hadd idézzem meg ide, témába vágás okán: “Milyen munka-MAGÁNÉLETI (kiemelés tőlem) tervei vannak 5 éven belül?” – szólt a fejvadász (tehát mégcsak nem is a tudatlan, fiatalon kinevelt multis manager) hozzám érdeklődve, mire azt átallottam felelni a kiemelt szenzitivebb részt illetően, hogy “2 macskánk van, akik betöltik a háztartásunkban a gyerek funkciót”, mire a fejvad fejvesztve menekülvén jelezte, hogy “Nem amiatt tette fel a kérdést, hogy ezt firtassa”. Aha, ja.

    DE: hogy jól végződjön a hozzászólás: a minap több izben is voltam olyan rendezvényeken, amik a kisgyermekes anyukák reintegrációjával foglalkoztak, ott volt 1-2 meglepően jó gyakorlat erre vonatkozóan, de sajnos ez a csepp a tengerben kategória, gondolom…
    És a fent is emlegetett rendezvényekre nem azért mentem el, mert gyereket akarok – nem is volna rentábilis, hiszen jelenleg semmilyen államilag finanszirozott gyermek-válllási támogatást nem kaphatok -, hanem mert a jó gyakorlatokat működtető cégekre voltam kiváncsi szakmabeliként. Én kérek elnézést…

  • Péter 2013. május 8. 09:14

    Ez is jó cikk volt! Nekem spéci idősebb korosztályból kellene pár jó képességű kolléga.
    Főleg hölgyek. Kifejezetten a nagyobb élettapasztalattal rendelkezők kerülnek előnybe.
    Azt se tudom hol kezdjem… Volt ugyan már toborzás-felvételi tapasztalatom, de a mostanitól
    kicsit tartok.
    Látom, hogy rengeteget kell tanulnom. Uh…
    Örülök, hogy létezik ez a blog és oldal.
    Üdv.: Péter

  • Lukács Jolán 2013. augusztus 13. 16:18

    Kedves Péter!
    Üdvözlöm és kérdezném, aktuális-e még a keresés és ha igen, hová küldhetek önéletrajzot?
    Tisztelettel: Lukács Jolán

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!