Munkaerő kiválasztás a hozzáállás alapján?

Munkaerő kiválasztás a hozzáállás alapján?

Munkaerő kiválasztás a hozzáállás alapján? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

haromlabu szek e1377719619363

Minap olvastam egy szakcikket toborzás-kiválasztás témában, amely első látásra eléggé félelmetes tűnő statisztikával indít: a felvett új munkatársak 46%-a elbukik az első 18 hónapban! Ráadásul a 89%-ának nem a szakmai tudásával, képességeivel van probléma, hanem a munkához való hozzáállásával.

A cikkíró ebből azt a következtetést vonja le, hogy ennek oka az, hogy a kiválasztás során a felvételiztetők nem figyeltek oda eléggé a pályázó hozzáállására, motiváltságára. Ugyan egy sorban megemlíti a cikkben, hogy mielőtt új munkatársakat vennél fel, feltétlenül szabadulj meg a nem megfelelő hozzáállású régi munkatársaktól, nehogy „elrontsák” az újakat, de ezután csak abban ad tanácsot, hogy mire figyelj oda a kiválasztás során. Szerintem ezt nem lehet ilyen könnyen elintézni, ezért mai cikkemben igyekszem körbejárni a témát…

Első gondom

az a statisztikai adattal (az újonnan felvettek 46%-a bukik el az első 18 hónapban), hogy a 18 hónap túl hosszú idő. Ennyi idő után nagyon nehéz ráfogni a kiválasztásra a hibát, mert minél tovább tartózkodik egy munkatársunk a cégnél, annál jobban a vezetői a felelősek az alkalmatlanságáért vagy elmeneteléért. Szerintem ilyen statisztikának az első 6, maximum 12 hónapra van értelme, de pl. Indiában, Bangalore-ban még ennek sem, mert ott az informatikai cégeknél teljesen megszokott a 6 hónapos fluktuáció!

Vajon ki fog repülni?

Nézzünk meg egy konkrét példát, egy megtörtént esetet. Történetünk főhőse egy lelkiismeretes, szorgalmas ifjú hölgy, aki felvételt nyert egy minőségi vendéglátó helyre. Ugyan nem ma kezdte a felszolgálói szakmát, de mivel nagyon örült új munkahelyének, ezért rendkívül lelkes volt az első időben.

Lelkesedése azonban már az első hetekben kezdett lelohadni, mert gyorsan kiderült, hogy a régi kollégái nem osztoznak az ő hozzáállásában, az-az hiába volt jó híre ennek a vendéglátó helynek, a személyzet bizony már abban a fázisban volt, ahol nem a vendég az első, hanem elindultak a különböző stiklik, amelyek a vendégek megkárosításával jártak: üdítők higítása és egyéb trükkök.

Mivel az új kolléganő nem tudott kellőképpen „beilleszkedni” az új csapatba, az-az nem vett részt ezekben a stiklikben, ezért pár hét próbálkozás után elindult a kifúrása, ami 2 hónap után sikerrel is járt. Jól láthatóan ebben a történetben nem az új kolléganő hozzáállásával volt probléma, hanem a már régóta ott dolgozókkal, mégis neki kellett mennie, mert a cég tulajdonosa valamiért nem látta át a helyzetet.

Az a bizonyos kosár alma

És igen, a cikkben mindössze futólag megemlített, nem megfelelő hozzáállású régi munkatársak hatása ebben a történetben már pár hónap után is a teljes átnevelés, beolvasztás vagy kifúrás, és akkor hol van még a 18 hónap. Teljesen egyetértek azzal a gondolattal, hogy először a rossz hozzáállású, negatív, mások munkájára is visszafogó erővel bíró munkatársaktól kell megszabadulni, és csak az után, tiszta helyzetbe szabad újakat felvenni.

Elég sok céget láttam, ahol éppen fordítva próbálkoztak, addig nem merték kirúgni a negatív régi kollégát, amíg nincs helyette jobb, és volt, ahol évekig tartott, amíg sikerült helyette megfelelőt felvenni.

Épp a minap mondtam valakinek, hogy a hr szakma elég érdekes, mert nem kevés olyan jelenség létezik, amire nem tudok logikus magyarázatot adni, de ha gyakorlati-statisztikai alapon, 10 esetből, 10-szer így történik, akkor elfogadom egyfajta törvényszerűségnek.

Egy időben több nyelviskolából is azt hallom, hogy addig nem tudnak felvenni jó nyelvtanárt, amíg a rossz mentalitású régitől meg nem szabadulnak, utána meg csodával határos módon, pár napon belül besétál az utcáról egy kiváló nyelvtanár.

Kiválasztás hozzáállás alapján?

Visszatérve a cikk fő témájára, igen, a hozzáállás, más néven motiváltság rendkívül fontos kiválasztási szempont, de nem tudok olyan munkakörről, ahol kizárólag ez alapján kellene választani. Én három fő kritériumot nézek:

  • múltbeli teljesítmény,
  • szakmai tudás,
  • motiváltság,

amelyek közül az egyik a motiváltság. Olyan ez, mint egy háromlábú szék, amelyiknek bármelyik lába kiesik, eldől a szék. Az-az, ha a múltbeli teljesítmény/szakmai tudás/motiváltság hármasból bármelyikkel gond van, akkor nem szabad azt az embert felvenni!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
8 hozzászólás
  • Sman 2013. augusztus 29. 10:49

    A „szék lábai” általában cserélhetőek, ha van helyette másik három, akkor akár egyszerre is, így nem fog felborulni…Szerintem egyszerre repülnek, hiszen már van másik három!

  • Baráti Üdvözlet 2013. augusztus 29. 13:21

    Sziasztok!

    a fentiekhez lenne néhány megjegyzésem:

    – bár alapvetően egyetértek azzal, hogy a rossz hozzáállású kollégák között igen nehéz megmaradni, s inkább előbb, mint utóbb kifúrás lesz a vége, DE:

    1. a rossz mentalitásúakat vajon hány éve tűri már a vezetés? Tud egyáltalán az ő hozzáállásukról? Zavarja? Ez a gondolkodás sztem melegágya az olyan hibáknak, hogy ha egyszer egy olyan új jön majd, aki „remekül beilleszkedik” és csal, lop a többivel, akkor a vezetés levonja a marha kényelmes következtetést: „na végre, hát ugye, hogy azokkal a korábbiakkal volt baj! Ez meg itt milyen jól beilleszkedett…” Hát, be! Aztán majd figyeljék az elégedetlen vendégeket és a hiányzó pénzt! Nem mindig az új ember a hunyó a távozásában!

    2. a 3 lábú izéről: mi van azokkal az emberekkel, akik pl. több, mint 3 évet ledolgoztak a korábbi munkahelyükön de kirúgták őket, vagy kifúrták, vagy kiutálták, vagy éppenséggel hibát követtek el. Bizony, ilyen is van! És akkor?
    Nem lehet, hogy az ilyen kapjon esélyt a bizonyításra, mert éppen a hibája miatt sokkal motiváltabb? Gondoljunk már bele, hegy egy vezető hányszor hibázik és hányszor hallgatjuk agyon, dugjuk el, tussoljuk el ezeket a hibákat, nehogy a beosztottak tudomására jusson! Ha minden hiba után repülne a vezető és senki nem adna neki újabb esélyt, mi történne? Nem pártolom, hogy ember és ember között ilyen módon tegyünk különbséget!

    3. nemcsak az okozhat rossz légkört, nemcsak az a rossz hozzáállás, ha valaki csal. Az is, ha lehúz, ha örökké morog mindenért, ha uszít másokat. Ugyanakkor: nem gondol-e ilyenkor a vezetés vele kapcsolatban a kiégésre? Mi lenne, ha ilyenkor elsősorban ezt a kérdést vizsgálnánk meg és segítenénk az illetőnek kijönni ebből? Öröklojális alkalmazottat nyernénk! Lássuk be, senki sem hiba nélkül való és nagyon sok az ócska munka Magyarországon, ahol nagyon rövid idő alatt bele lehet sodródni a kiégésbe. Nemcsak a beosztottak dolga ám, hogy erre odafigyeljenek és kivédjék (nagyon sokan még csak nem is hallottak erről!), hanem a cégvezetésnek is segítenie kell azokat az embereit, akik sok éve kifogástalanul dolgoztak már nekik, és hirtelen lett valahogy „nem megfelelő” a hozzáállásuk. Nem lehet mindent azzal elintézni, hogy kit érdekel, majd felveszek mást, egyik hülye olyan, mint a másik.

    4. Mindezek miatt szerintem a három fent említett felvételi „láb” mellett fel kellene állítani olyan „lábakat” is, amik azt írják le, hogy
    mely 3 kritérium szerint kell figyelni és értékelni a vezetők munkáját és embereikhez való viszonyát
    a) pl. észreveszik-e a csalást, a fúrást,
    b) hogyan látják át az új emberek helyzetét,
    c) észreveszik-e a különbséget aközött, hogy valaki rosszindulatú és csaló, vagy kiégett és utóbbit hogyan kezeik,
    d) illetve a vezetők mennyire hallgatják el, tussolják el saját hibáikat, míg a beosztottaik sorsa hasonló esetben csak az azonnali a kirúgás lehet, felvételnél pedig az esélyadás helyett a biztos elutasítás. Muszáj differenciáltan kezelni és nézni a dolgokat, nem mindent egy kaptafára húzni.

    Összességében szerintem többet kellene foglalkozni a viszonyokkal a cégen belül, felismerni a VALÓS bajokat és azt is, aki VALÓBAN okozza ezeket, valamint általánosan sokkal többet kellene törődni az emberrel, magával. Nem csavaranyának tekinteni, mert ez a szemlélet mára már túlságosan eluralkodott ebben az országban, csak a vezetők kimaradnak belőle. (Nem állítom, hogy vezetőnek lenni könnyű, de épp ezért gondolja meg, aki bevállalja!)

    Mi a véleményetek?

    Köszi & minden jót: BÜ

  • Baráti Üdvözlet 2013. augusztus 30. 19:48

    Kedves Tamás,

    a cikk, ahová a link vezetett a válaszod végén rendkívül érdekes és tanulságos volt. Nagyon örülök, hogy Te is úgy látod, fontos az inspiráló közeg. Nagyon jó lenne, ha ezt minél több magyar vállalatnál is tapasztalni lehetne.

    Köszi & üdv: BÜ

    • Kelkó Tamás 2013. augusztus 30. 20:33

      Kedves BÜ,

      Nagyon fontosnak tartom, nem véletlenül kakukktojásként a toborzási képzések mellett tartok tréninget a munkatársak motiválásáról is.

      Üdv, Tamás

  • Aranyhaj 2013. október 31. 10:25

    Felvettek egy új pozícióba, ahová amiatt nyertem felvételt, mert korábbi munkáim során többször szerveztem meg komplex folyamatokat, komplex rendszereket nulláról.
    Az új helyen, tök jó és izgalmas feladat elé állítottak, jó a fizu is, sőt, a kollégák is jófejek.
    Az agyam egyfolytában pörgött, hogy alakítsuk ki az új rendszert, rengeteget beszélgettem a kollégákkal, elég hamar felmértem, kinek mik az erősségei, és hogy tudnának részt venni az új rendszer létrehozásában, hogy minél előbb és minél hatékonyabb létrehozzuk azt.
    Pár hét alatt a munka nagy részével megvoltunk, a félig-meddig kiégett régi emberek lelkesen dolgoztak, ötleteltek, humorral, jó hangulatban teltek a napok.
    Aztán felső vezetői szintről visszajelzést kaptam, hogy ez a munkatempó a cég többi üzletágának túl gyors, túl lelkes, túlzottan inspiráló vagyok és túlzottan hatékony vagyok, a többi üzletág nem tudja a tempónkat követni, és ha nem veszünk vissza, nem tartanak meg.
    Mintha félálomban napozáskor egy vödör hidegvízzel nyakon öntenek, úgy éreztem magam.
    Most: visszavettünk, jó hangulatban elvagyunk, a munkaidő felét trécseléssel elcsesszük és mindenki elégedett velem/velünk.
    Természetesen keresek új munkát, de egyrészt, ha ezt előadnám egy állásinterjún, senki nem hinné, másrészt amúgy is hátrányos helyzetből indulok, mert egyedül nevelek két 5 év alatti gyereket.
    Mit tudok tenni? Nyelvet tanulok, szakmailag próbálok fejlődni, heherészünk a kollégákkal, és várom, hogy majd ha a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek, és már nem hatok rémisztően a munkáltatókra, akkor tudjak váltani.
    Egyébként tényleg olyan riasztó az egyedülálló anya?
    Szuper az időgazdálkodásom, volt, hogy beteg gyerek mellől a kórházban éjjelente minden rám bízott munkát elvégeztem, magas minőségben, miközben feleannyi pénzért dolgoztam, mert épp TP-n voltam.
    Mindig, mindent megoldottam, sosem késtem egy határidővel sem, de ezt nyilván senki nem hinné egy állásinterjún.
    Mit lehet tenni?

  • Mici 2017. április 23. 15:45

    Nekem most volt egy kifúrásom, a főnök kirúgott. Folyton a betegek érdekeit figyeltem és ott telt be a pohár velem mikor megmentettem egy beteget, aki majdnem meghalt. Utána a következő műszakban közölte velem, hogy nem kell többet mennem, persze a pulikutyája mindig ott rohadt a lába alatt és az köpött. Nagyon szerettem dolgozni azon az osztályon, de a pulikutya is ugatott ellenem és olyan szinten áskálódott, hogy még én magam se tudtam, hogy mit pofázott mögöttem a kollégáknak. A kirúgás napján is ott ette a fene a főnök mellett. Nagyon sz@rul esett, de már túl vagyok rajta. Lelkiismeretes vagyok mindig, utolsó műszakban is mindent megtettem csak, hogy jobb legen a betegeknek, erre az utolsó napon az egyik volt kolléga közli, hogy baj van az én hozzáállásommal mikor még ő is meglepődött rajtam, ahogy dolgoztam szívvel + lélekkel. Remélem a másik helyen nem lesz így. Mellesleg mindig bent voltam és időben végeztem a feladataimat, műszakátadásnál is ott voltam mindig persze a pulikutya mindig előtte félórával elhúzott mellesleg lopott is a másik meg egész nap a gépen játszott a pasziánsszal és én kaptam a leb@szást mikor hivatalos levelet kellett nyomtatnom … az utolsó napon nagyon pozitívan éreztem magam, de inkább saját részről volt ez a hozzáállás közben meg a környezet mondta azt, hogy a munkához való hozzáállásommal van a gond és nem vagyok jó!

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!