Nincs több "szivatós" kérdés a Google-nél?

Még nyáron röppent föl a hír a sajtóban (www.origo.hu, New York Times), hogy az enyhén szólva érdekes felvételi interjú kérdéseiről hírhedt Google-nél beszüntetik ezeket a kérdéseket, mert nem váltak be. Egyenesen a cég egyik vezető munkatársa nyilatkozott erről egy interjúban (akinek furcsa hangzású neve van: Laszlo Bock).

Nekem már eddig is igencsak megvolt a véleményem az ilyen, a betölteni kívánt munkakörhöz direkten nem kapcsolódó kérdésekről (lásd itt a legjobb 20-at, sajnos angolul van), de el kell ismerni, óriási divatjuk van. Most azonban ez a divathullám kapott egy nagy nyaklevest az egyik fő divatdiktátortól, de nézzük meg, hogy végül mi a bajom az ilyen „kreatív”, trükkös kérdésekkel a felvételi interjúkon…

Vegyünk példának egy 45 éves projekt menedzsert, aki 22 éves tapasztalattal, és komoly projekt referenciákkal a háta mögött megérkezik a következő interjú helyszínére, ahol leendő főnöke, egy 32 éves fejlesztési vezető, továbbá egy 27 éves hr-es várja élesre fent kardokkal és kérdésekkel.

Mire számít egy már bizonyított, eddig minden munkájában, projektjében jól teljesítő, és saját eredményeivel, képességeivel, tudásával tisztában lévő, szakmailag egészséges önérzettel rendelkező ember?

• Olyan kérdésekre, amelyben azt kell megoldania, hogy ha lezuhan egy repülő az oázis mellett, akkor hova temeti az elpusztult tevéket?
• Olyan kérdésekre, amelyben azt kell kitalálnia, hogyan terelne végig Budapest utcáin 1000 elefántot?
• Olyan kérdésekre, amelyben azt kell kitalálnia, hogyha villamosnak született volna, akkor eddig hány KWh áram ment  volna át az áramszedőin?

Vagy inkább:

• Olyan kérdésekre, ahol igyekeznek felmérni szakmai hozzáértését?
• Olyan kérdésekre, ahol igyekeznek felmérni múltbeli eredményeit, továbbá hogyan sikerült azokat elérnie?
• Olyan kérdésekre, ahol igyekeznek felmérni, hogy mennyire illene érdeklődéséhez, motivációihoz a megpályázott munkakör?
• Olyan interjúra, ahol ő is bátran kérdezhet, és a másik oldalon hasonló kaliberű emberek ülnek, akikkel szinte nem is állásinterjú, hanem inkább egy szellemileg pezsgő szakmai konferencia alakul ki?

Tudom, hogy nem kevesen erre azzal vágnak vissza, hogy nekik olyan emberre van szükségük, aki „out of the box” (dobozon kívül, megszokottól eltérően) tud gondolkozni.

Nekem mindezzel csak egy gondom van

Annyi, de annyi embert láttam már pályafutásom során, akiről az ilyen kérdésekre adott válaszaiból feltételezték, hogy mennyire kreatív, majd az adott munkakörben mégsem volt eléggé kreatív, hogy szépen lassan kialakult egy szabály:

A felvételi interjú kérdéseinek arra érdemes irányulnia, amivel a pályázónak konkrétan foglalkoznia kell. A szituációs kérdéseknek is a megpályázott munkakörből vett megtörtént esetekről érdemes szólnia, az Assessment Center feladatainak is minél jobban az adott munkakörben elvégzendő feladatokra kell hasonlítania!

Magyarul, ha gátfutót akarok felvenni, akkor nem azt fogom megnézni, hogy mennyire tud úszni hullámos tengerben, milyen stratégiái vannak sakkban, és hogyan tud udvarolni a büfés néninek. Ha gátfutót akarok, akkor megnézem, hogyan tud futni, és ha lehet, akkor gátfutó pályán, az a biztos. Még így is belefuthatunk olyan sportolóba, aki fenomenális az edzésen, de a versenyen soha nem jön össze neki, vagy fordítva, a verseny hangulata, tétje hozza ki belőle az igazi teljesítményt.

A művészek között is így van

Feleségem révén elég mély betekintésem van a hazai fotósok világába, ahol a művészvilágban sajnos megszokott módon rengeteg olyan fotós van, aki próbál „művészieskedni”, tudod, aki külsőségekben erősen próbálja hangsúlyozni, hogy ő mekkora nagy művész, és ettől mennyivel felsőbbrendű átlagos embertársaihoz képest, továbbá ő biztosan le fog nyűgözni a „kreatív interjún” adott válaszaival, de mielőtt hanyattesnél tőle, nézd meg a képeit.

Eközben, a legnagyobb művészek, akik nemzetközileg is rendkívül elismertek, sokszor visszahúzódóak, kinézetre pedig gyakran inkább egy villanyszerelőre hasonlítanak, mint egy világhírű fotósra. Ha leülnél velük egy felvételi interjút eljátszani, és feltennéd nekik a ma divatos kérdések zömét, garantálom, hogy elbuknának, némelyik még le is fagyna, és nem értené, hogy mit is akarsz tőle.

De ha megnézed munkájának valódi eredményeit, a fotóit, akkor egy olyan kreatív, újszerűen gondolkozó ember bontakozik ki előtted, hogy nem is érted, miért szerepelt rosszul az „interjún”.