Sógor, koma és barátok közt…

Sógor, koma és barátok közt…

Sógor, koma és barátok közt… 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Biztos, hogy a családból felvett munkatárs minden feladatra a legalkalmasabb ember?

Ha egy dologra kellene kennem rengeteg vállalkozás, és bizony nem kevés nagyvállalat, multicég sikertelenségét, akkor én a családtagok, barátok és ismerősök ész nélküli felvételére kenném. Tapasztalataim szerint ez a cégek minimum 60%-át érinti, (de lehet, hogy tévedek, és többet) és köti gúzsba, nem is beszélve arról, hogy a korrupciónak is ez ad melegágyat.

Olyan sok jobb sorsra érdemes vállalkozás bukik meg emiatt vagy nem jut ötről a hatra, hogy rossz nézni. Nem szoktam dicsekedni szakmai kudarcaimmal, de nem is titkolom őket, mint a következő történetben. Egy olyan vállalkozásnak dolgoztam, amely a fémmegmunkálás terén egy komoly, szabadalmaztatott fejlesztéssel rendelkezett, és meg volt minden adottsága, hogy Nyugat-Európában komoly piacot építsen ki magának, de közbejött a tulajdonos öccse…

A cégben más családtagok, gimnáziumi osztálytársak is voltak, sőt még Máris szomszéd is (én hívtam így, mert rendkívül hasonlított a Mézga család Máris szomszédjára). Ez még önmagában nem is lett volna akkora probléma, mert nem kulcspozíciókban voltak, viszont a tulajdonos/ügyvezető öccse igen, ő volt  ugyanis az értékesítési vezető.

Minden feladatra a legalkalmasabb embert?

Az még hagyján, hogy nem beszélt a magyaron kívül más nyelven – emiatt elég érdekes volt rábízni a külföldi értékesítések menedzselését is -, de tovább tetézte a bajt, hogy magához az értékesítéshez sem értett, egy szakmailag közepes gépészmérnök volt ugyanis. Magáról természetesen azt gondolta, hogy ő a legjobb mérnök a környéken, az értékesítők meg különben sem emberek, ezért nála alkalmasabb ember nincs is ebbe a munkakörbe.

A kialakult helyzet megértéséhez még érdemes azt is tudni, hogy az öcsike édesanyjuk “kiskedvence” volt, egy eléggé határozott, keménykezű pedagógus édesanyáé, így ha a tulajdonos bármit megpróbált tenni, amivel az öccse nem értett egyet, akkor abba a vitába gyorsan bekapcsolódott a kedves mama is, természetesen az öccse oldalán, és így rögtön két fronton kellett harcolnia. Ráadásul egy cégben ugyan még el lehet kezelgetni a konfliktusokat, de az unokák előtt egy vasárnapi ebéd során rendkívül kellemetlen, ha kitör a botrány.

Azok jó kis meghitt családi ünnepek

Nyugodtan képzeld el, amint a Barátok közt sorozat Magdi anyusa a vasárnapi ebéd közben kifakad és elkezdi a szokásos zsörtölődését, mindezt a 3 gyermek teljes családja, 8 unoka jelenléte mellett. A legjobb, hogy ilyenkor persze nem a kedves mamát utálja mindenki, hanem a bátyust, a cégtulajdonost, mert mindig miatta tör ki a botrány, mindig miatta kell Magdi anyusnak zsörtölődnie, a kisunokáknak pedig sírnia. Tudom, hogy a történet elsőre a fantázia szüleményének tűnik, korábban már kaptam is erre utaló megjegyzést, hogy ilyen a valóságban nincs, pedig sajnos van, még ennél jóval cifrább történetek is!

Csak előbújik a szög a zsákból

Mégis nem ez volt a legnagyobb probléma, hanem amikor kiderült, hogy a tulajdonos öccse összefogva a beszerzési vezetővel külön üzleteket bonyolítanak, természetesen saját zsebre. Mivel egy én általam felvett export értékesítő jött rá a turpisságra, és ment oda elmondani a tulajdonosnak, ezért én is gyorsan ellenséggé váltam a tulajdonos öccse szemében, és megkezdődött ellenem a lejárató hadjárat.

A sztori vége sejthető, én mentem, az export értékesítő szintén ment és nem önszántából, a tulajdonos öccse pedig ott dolgozik a mai napig, pedig már az ötöde a vállalkozás forgalma az 5 évvel ezelőttinek, a tulajdonost pedig furcsa autoimmun betegség gyötri, aminek az orvosok nem találják az okát!

Mi lett volna a helyes megoldás?

Természetesen a tulajdonos öccsének és a beszerzési vezetőnek a gyors kiebrudalása, a hihetetlen családi botrány árán is (kérdés, hogy mennyire éri meg olyan család érdekeit figyelembe venni, ahol ő úgy is mindig ellenség, mert az öccse bármit megtehet, akkor is a kedvenc marad), és minimum angolul tárgyalóképes, komoly külföldi értékesítési tapasztalattal rendelkező értékesítési vezető felvétele, meg beszerzési vezetőé is.

Persze, könnyű másnak osztani az észt, de azt kell látni, hogy itt a tét nem kicsi, itt akár emberéletekről van szó! Egy 145 főt alkalmazó cégben, mint a példában szereplő, 145 ember családja érintett abban, hogy lesz-e a cégnek jövője, ez pedig nem múlhat egy olyan testvéren, aki gondol nélkül meglopja saját bátyját.

Egy biztos. Ha a cégtulajdonosnak nem a testvére lenne az értékesítési vezető, akkor már réges-rég kirúgta volna!

Mindezek ellenére nem vagyok ellene családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel való együtt dolgozásnak, de ésszel. Ahogy a bevezetőben írtam, az ész nélküli felvételük a probléma! Jó, de mit jelent ésszel felvenni rokont, barátot, ismerőst?

Egyszerű, csak akkor vedd fel, ha egyébként megfelel a munkaköri követelményeknek. Magyarul ne jótékonykodj, hanem köss velük üzletet, a jó üzlet pedig az, ami mindkét félnek megéri. Én azért szeretek rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel együtt dolgozni, mert ismerem őket, és tudom mit várhatok el tőlük, ismerem a motivációikat, és ők is ismernek engem, ezért motiváltabbak, ha velem dolgozhatnak.

Mármint kizárólag azokkal dolgozom együtt, akiknél ez így van!

A témáról kicsit részletesebben írok a jövő héten megjelenő könyvemben, amely címe: Egy fejvadász vallomásai – avagy munkaerő kiválasztás a sógor, a koma és a barátokon túl!

A könyv bemutatója és dedikálása a VHK IV. Nemzetközi Kapcsolatépítő Napokon lesz jövő héten kedden és szerdán, de már csak holnap, azaz csütörtök 24:00 óráig tudsz rá jelentkezni.

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
5 hozzászólás
  • Sárközi Tibor 2011. április 6. 15:56

    Tanulságos, köszönöm, hogy megosztottad ezt a történetet.

    Az biztos, hogy barátot, családtagot nem szabad beengedni az üzletbe, pláne pozícióba..

  • Knausz Lajos 2011. április 6. 20:35

    Nagyon tetszett az írásod. Ez egy két oldalú dolog. Nem csak a “kiskedvencet” minősíti az ilyen, hanem a mulya, sajnos nem tudok jobb kifejezést erre, “nagytesót” is, aki alkalmazza az ilyen férget! A szomorú leginkább számomra ebben a történetben az, hogy az általad is “jobb sorsra érdemes” cégek a hozzá “szegődött” és ők már tényleg jobb sorsra alkalmas emberek sodródnak a vesztükbe a vezetésre alkalmatlan emberek miatt!

    • Kelkó Tamás 2011. április 6. 21:16

      Sajnos látni kell, hogy minél nagyobb valakin a nyomás, annál jobban érzelmi alapon dönt vagy válik éppen döntésképtelenné, és annál nagyobb a pusztítás.

  • Dohi Gyöngyi 2011. április 7. 06:34

    Ez a történet a példája annak mikor a cégvezető alkalmatlan a vezetésre.A jó ötlet kevés,egy céget erős kézzel vezetni is kell szerintem.Sajnálom az illetőt,hogy nincs mögötte stabil “hátország” akik még talán a család ellenében is mellette állnak.Remélem én nem ilyen vezető leszek…Majd továbbra is sokat olvasom az értékes blogjaidat,mert sokat lehet belőlük tanulni!Köszönöm!

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!