Túlképzett? Ugyan már…

Túlképzett? Ugyan már…

Túlképzett? Ugyan már… 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

tulkepzett

A múlt héten éppen a munkatársak motiválásáról tartottam tréninget, ahol egy dologról viszont nem volt szó. Mi van akkor, amikor túl jó a pályázó az adott feladatra, egyáltalán létezik ilyen? Bizony van ilyen, és igen csúszós talaj…

Nem egy cégnél vetettem már fel “túlképzettnek” tituált pályázókat, de itt most nem a túlképzettségre gondolok (ami sokszor valójában csak kifogás), hanem arra, amikor a pályázó tényleg túl jó az adott feladatra, ezért számára előbb-utóbb nem lesz kielégítő a munkája, nem lesz benne elég szakmai kihívás, és emiatt előbb-utóbb elmegy a cégtől…

Sajnos volt már ilyen a pályafutásom során, amikor egy cégvezető javaslatom ellenére felvette a tényleg kiváló képességekkel, szakmai múlttal és 3 nyelv tárgyalóképes tudásával rendelkező fiatalembert, aki utána a próbaidő vége előtt pár nappal bejelentette, hogy felvették őt az iparág legnagyobb multijához, és sűrű elnézést kér, de ilyen lehetőség csak egyszer van az életben.

Itt egyértelműen arról volt szó, hogy a fiatalember előre megfontolt szándékkal ment hozzájuk dolgozni, hogy amíg ló nincs, addig a szamár is jó elven legyen munkahelye és fizetése.

Egészen más az az eset, amikor a felvett értékesítési vezető egy év alatt kihozta, amit az adott cégnél, az adott munkakörből lehetett, és már nem volt számára újabb kihívás. Valószínűleg ő sem gondolta át, hogy tárgyalóképes angol-német nyelvtudással miért megy olyan céghez dolgozni, amely alapvetően importált termékek Mo-i forgalmazásával foglalkozik, ezért miután kinőtte a magyar piacot, nem tud külföldre terjeszkedni, pedig neki mind a nyelvtudása, mind a képességei, mind a tapasztalata, de legfőképpen a motivációja is meglenne hozzá.

Egyértelműen zsákutca, és egy magára valamit is adó értékesítési vezető nem marad ott a „nyugdíjig melegedni”.

És aki túlképzett?

Volt ilyen eset is, csak ezek mindig másként végződtek. Az első még 14 éve, amikor egy multicég vezetői csak hozták a kifogásokat egy irodavezetőnek jelentkező hölggyel szemben, hogy „külkereskedelmi diplomája van”, meg „két nyelven beszél, ide meg csak egy kell, ezért itt csak parkolni fog, amíg nem talál megfelelő külkeres állást”, de én láttam rajta, hogy a külkerről már lemondott, mert nem dolgozott a szakmájában és egyébként is nagyon tetszik neki ez a cég, a munka és a főnök is szimpatikus.

Végül nagy nehezen felvették és végül 12 év alatt 6 ügyvezetőt is kiszolgált a hölgy, mert mindegyik nagyon jól tudott dolgozni vele.

Azért csak van valamilyen kapaszkodó?

Mindig azon vagyok, hogy kiemelkedő képességű, teljesítőképes embert vegyünk fel minden kulcsfontosságú munkakörbe, de amiről még nem nagyon beszéltem, hogy tényleg könnyen túl is lehet lőni a célon, de nem a „túlképzettséggel”.

Kell lennie ugyanis egy egyensúlynak – én kölcsönös elégedettségnek hívom -, ami minden hosszú távú kapcsolat alapja. Ideig-óráig fel lehet ezt az egyensúlyt borítani, ebben vannak is extrém sportolók (pl. tukmálós ügynökök), de amikor az egyik fél érzi, hogy nem jár jól, akkor előbb-utóbb ki fog lépni a kapcsolatból.

Hogyan lehet túllőni a célon új munkatárs felvétele esetén?

Egyszerűen úgy, hogy neki a betölteni kívánt munka, a juttatások és a cég maga nem jelent elég motivációt! Ez különösen a magas motivációval rendelkező, azaz általam feladat orientált vagy multiknál „kihívás keresőnek” nevezett emberekre igaz. Ők azok, akik olyanok, mint egy hegymászó, mindig egyre magasabb és magasabb csúcsokat kell megmászni, mert az adja a kihívás leküzdéséből fakadó örömöt és hajtóerőt számukra.

Ilyen volt az a magyar középvállalat is, ahova 5 felső vezetőt kellett keresnünk, és mivel nemzetközi terjeszkedés előtt álltak, ezért egyértelműen ilyen tapasztalattal rendelkező, multicéges hátterű embereket kerestünk. A vállalat olyan perspektívát tudott nyújtani a pályázók számára, hogy nem egy közülük kevesebb fizetésért is hajlandó volt eljönni, mint amit korábban keresett!

Pedig jó pár pályázóba bele lehetett volna kötni, hogy túlképzett, meg olyan nyelvtudása van, amit itt nem tud hasznosítani, de ezek a kérdések fel sem merültek. Kiváló vezetőkre, szakemberekre volt szükség, akiknek a vállalat komoly szakmai kihívásokat és növekedési perspektívát tudott felkínálni, ezért nem volt nehéz meglátni a pályázókban, hogy ki az igazán motivált, és ki az, akit csak a pénz és a pozíció érdekelt.

És itt jön a lényeg!

Ne azzal foglalkozz, hogy eggyel több végzettsége van a pályázónak, mint amire nálatok szükség van, hogy nagyobb cégnél dolgozott, mint a tiétek, meg az egyéb szokásos „túlképzett” dolgokkal, hanem figyelj oda azokra a jelekre, amelyek azt mutatják, hogy mennyire motivált!

Másrészről igyekezz azt is objektíven megvizsgálni, hogy a pályázó számára lesz-e elég szakmai kihívást jelentő feladat nálatok, ki tudja-e használni a képességeit, mert bizonyított dolog, hogy egy ember akkor érzi jól magát a bőrében, akkor boldog, amikor a képességei (jó értelemben) ki vannak használva!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
6 hozzászólás
  • Sármásiné Erdődy Gizella 2011. december 13. 18:12

    Kedves Tamás!

    Nagyon örültem az írásodnak, különösen a közepétől kezdve. Az elejét olvasva ugyanis már éppen kezdtem megfogalmazni, hogy szerintem nem a képzettség az, ami igazán fontos. Hiszen a képzettség, a tanulmányok, de még a gyakorlat sem biztosíték arra, hogy az illető valóban szereti is, amit tanult/csinált eddigi pályafutása során. És, ha még szerette is, mostanra túl is nőhetett annak a területnek a kihívásain. Talán éppen emiatt akar váltani és nem csupán a fizetés vagy épp „melegedő hely” ragadta meg az érdeklődését.
    Azt gondolom, nagyon fontos tehát, hogy az adott ember pillanatnyi hozzáállása, ahogy Te is hangsúlyoztad, a motivációja alapján ítéljük meg, hogy alkalmas lesz-e a meghirdetett pozícióban maximális eredményeket produkálni.
    Üdv, Gizi

  • Dr. Takács Eszter 2011. december 14. 11:37

    Kedves Tamás!
    Köszönöm, hogy a vezetők figyelmét felhívtad erre a nagyon fontos kérdésre, hátha a jövőben tényleg a motiváltságra is hangsúlyt helyeznek és nem mondanak le automatikusan a túlképzettekről egy álláspályázati eljárás kezdetén.
    Én cum laude végeztem el a pécsi jogi egyetemet, jogi szakvizsgám is van, emellett angol nyelvvizsgám, gépírás OKJ oklevelem és németül is értek. Magyarországon sajnos az emberek nagy része mégis értetlenül áll azelőtt a tény előtt, hogy én a személyi/titkársági asszisztens pályára váltottam át. Tapasztalatom szerint a vezetők nincsenek tisztában ezzel a munkakörrel, általában a „csak fel kell venni a telefont, azt meg a 8 osztállyal rendelkező Micike is meg tudja csinálni” hozzáállással találkoztam, fogalmuk sincs arról, hogy már az is mennyi mindent elárul a munkahelyről, ahogy a telefonba beleszól „Micike”, hogy a rendszerszemléletet, az iratok stílusát, a titkárnő megjelenését, viselkedését, műveltségét, stb. ne is említsem.

    • Kelkó Tamás 2011. december 14. 11:49

      Kedves Eszter,

      A főnök programjainak, ügyeinek, stratégiai projektjeinek menedzseléséről, továbbá a főnök helyett elvégzett hr, kontrolling és döntés előkészítési feladatokról meg már ne is beszéljünk.

      Nálam egy irodavezető vagy titkárságvezető a főnök jobbkeze, egy valódi középvezető, aki a főnök lehetőségeit hihetetlenül ki tudja tágítani, az elvégzett munkákat megsokszorozni.

      Üdv, Tamás

    • A Jog Válaszol 2012. december 15. 14:33

      Kedves Eszter!

      Azt írod, te – dr. Takács Eszter – „cum laude” végzett, több nyelven beszélő „szakjogász” vagy, akit főnöke „Micikeként” lebecsül.

      Hogyan fordulhatott elő, hogy egy ilyen kíválóság „Micike” sorsra jusson?

  • Szőke 2012. február 24. 07:29

    Kedves Tamás!
    A kérdés az, hogy érdemes-e az elvégzett munkákat megsokszorozni. Ismertem egy hölgyet, aki a főnökök jobb keze volt, ahogy Te mondanád 6 „főnököt is kiszolgált”, mégis mikor munkát keresett, hogy etetni tudja a gyerekeit és fizetni a számláit egy ajánlást sem kapott egyiktől sem. SŐT megtagadták, megalázták, hogy kapcsolatok hiányában nem fog találni…Tény, hogy sohasem építette a kapcsolatokat, SŐT a meglévőkkel is főnökeit segítette… Ennyit a KÖLCSÖNÖSSÉG-ről…
    Ma már ez sem számít – pedig a segítség nem került volna semmibe sem -, nyugdíjba vonult, megtagadva a múltját, csak a családjának és a kutyáinak él. Ha meginogna elég lenne csak visszaolvasni az elmúlt 4-5 év anyagát 🙂
    Csóközön!

    • Kelkó Tamás 2012. március 1. 14:24

      Kedves Szőke!

      A KÖLCSÖNÖSSÉG a lényeg, ami a példában említett hölgynél sajnos akkor derült ki, amikor már késő volt. Sajnos ahogy jó munkavállalót sem könnyű találni, ugyanúgy a másik oldalnak sem könnyebb, mert a jó főnök még ritkább…

      Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!