Beérkezett egy álláshirdetésre 100 önéletrajz. Vajon mennyi emberrel lenne szakmailag korrekt személyesen is találkoznod, hogy biztosan megtaláld azt, akit keresel? Eddig minden tréningemen megkérdeztem ezt a számot, és egyrészről megdöbbentően kicsi számot, igazából iciri-piciri számot mondtak, másrészről ez évek óta nem változik. Úgy is feltehetném a kérdést, hogy mennyire lehet egy önéletrajzból megállapítani a jelentkező alkalmasságát?
A kérdésemnek az ad aktualitást, hogy éppen értékesítési vezető kiválasztásban vagyok, ahol alaposan átnéztük a jelölteket, majd a nyertes pályázó a munkába állás másnapján felmondott (kapott egy vonzóbb ajánlatot), így az ügyfél kérésére megspórolva a következő álláshirdetést, inkább még alaposabban átnéztük a meglévő pályázókat, azokat, akiket korábban kihagytunk.
A lényeg: eredetileg 100 pályázatból 40 emberrel készült telefonos interjú, majd ebből 15-el személyesen is találkoztam.
Milyen számokat mondanak nekem a hr szakemberek és a munkaadók a tréningjeimen?
Ők átlagosan 4-5 pályázóval találkoznak 100-ból, és úgy, hogy nincs telefonos előszűrés. Kizárólag a beérkező önéletrajzokból eldöntik, hogy ezzel a 4-5 pályázóval érdemes találkozniuk!
Nem tudom számodra melyik szám a megdöbbentőbb, az övéké vagy az enyém, de egyet biztosan el tudok mondani: tapasztalataim szerint a győztes, a „tuti” jelölt 60% eséllyel azok között van, akiket ők be sem hívnak!
Szerintem inkább ez a megdöbbentő!
Pedig nekem gyakran van lelkiismeretfurdalásom, hogy biztos elég ennyi emberrel beszélnem, a „tuti” jelölt esetleg nem azok között van, akiket be sem hívunk interjúra? Na, most alkalmam volt az aktuális értékesítési vezető kiválasztásnál alaposabban átvizsgálni azokat is, akiket nem hívtunk be, és még 10-et telefonon, 4-et pedig személyesen is megnézni. A lelkiismeretem megnyugodott, mert nem voltak jobbak, mint az eredeti merítés, de könnyen lehet, hogy ez csak szerencse.
Mindennek az oka az időhiány?
Volt, aki azt mondta nekem az egyik tréningemen, hogy neki háeresként 70 munkakört kellett betöltenie 3 hónap alatt, így lehetősége sem volt ilyen alapossággal dolgozni, amit maximálisan meg is értek. De félretéve az ilyen speciális helyzeteket, mennyire érzed reálisnak, hogy egy önéletrajz híven reprezentálja azt, hogy mögötte milyen kvalitású munkavállaló lakozik?
Úgy is feltehetném a kérdést, hogy:
– Mennyire van összefüggés aközött, hogy valaki mennyire jó munkaerő és mennyire jó önéletrajzot képes írni?
Nemrég számbavettem, hogy az elmúlt röpke 10 évben, azoknak a nagyon jó embereknek, akiket felvettem, mennyire sugallta előre az önéletrajza, hogy őt mindenképpen be kell hívnunk interjúra, mert befutó esélyes?
Megint egy megdöbbentő szám: 100 esetből kb. 4-5 esetben, 95-ben pedig hiába volt nagyon jó munkaerő a pályázó, az önéletrajza teljesen beleszürkült a pályázatok tömkelegébe!
Mi a legfőbb gond az önéletrajzokkal?
Gyakran emlegetem, hogy az önéletrajz egy reklámanyag, és tapasztalataim szerint még a profi marketingesek sem értenek saját maguk megfelelő prezentálásához, akkor mit várjunk el egy gépészmérnöktől, könyvelőtől, controllertől, háerestől, asszisztenstől?
Egy biztos, toborzással és kiválasztással foglalkozó emberként ezt fontos tudni és ennek szellemében végezni a kiválasztást. Sokan erre azt mondják, hogy: „- De erre nekünk nincs időnk!”. Én meg erre azt mondom, te döntöd el, hogy mire van időd:
- az alapos kiválasztásra
- vagy az egész toborzás-kiválasztási procedúra megismétlésére, akár többször is, mert a felvett pályázó már a próbaidőn megbukik!
Arról nem is beszélve, hogy kulcsmunkakörök esetén, mint pl. egy értékesítési vezető, a felvett ember kvalitásain 10-100 milliós bevételi különbség múlhat a vállalat számára, ehhez képest mi az a +2 nap, amivel többet kell rászánnod a kiválasztásra, hogy a lehető legjobb embert találd meg erre a feladatra?
- 14megosztás
- 14Facebook
Szia Tamás!
Szerintem már az egy jó dolog, ha a megbízó hajlandó átnézni a nem nyertesek halmazát, amikor a kiválasztott első nap után megpattan. Én az elmúlt évben több helyre is pályáztam, két alkalommal voltam 3. körös. Ebből az egyik miután rájött(ünk), hogy amit keres irreális, mert nem lehet 2 munkakört (és szakértelmet) begyúrni egybe, egészen pozitívan reagálta le a helyzetet.
Nem lett belőle munka, de a mai napig jóban vagyunk és néha levelezünk szakmai dolgokban. A másik a lehető legsunyibb módon járt el, visszavonta az egész pályázatot és újraértelmezte más beosztással és alacsonyabb fizetési kategóriával. Informálisan azt tudtam meg róluk, hogy 2-ik lettem, de a nyertes hasonlóképpen meglépett az utolsó pillanatban. Ezen hosszan elgondolkodtam és a mai napig nem értem, mi a probléma az ilyen esetekben. Miért nem jó ilyenkor a 2, 3, 4-ik helyezettel komolyabban elbeszélgetni vagy újra átnézni a pályázók körét. Mi a „biznisze” a hr-nek abban, hogy újra kiírja az egész cuccot, hónapokat késik, pénzt költ és nem tud embert állítani a feladatra.
A másik ellenérzésem az egésszel az a tény, hogy zömében nem tudnak feladatmeghatározást adni. Egyszer beleolvastam egy amerikai napilap online változatának az állás hirdetéseibe és „elhűltem a gyönyörtől”. Minden le van írva, hogy mire keres. Az is milyen feladatra, milyen szoftveres tudással. Nem úgy, hogy excel… meg office. Hanem pl. tudjon excelben százalékos kimutatásokat készíteni. Tudjon képet méretezni, ismerje és használja az Outlook naptárfunkcióit. stb. Az itthoni hirdetések ÁLTALÁNOSAK. Akkor meg miért csodálkoznak, hogy több 100 CV érkezik, amit nem lehet átnézni? Persze, tudom munkakör is számít, de akkor is….
Üdv, Zsolt