Vajon mi motiválja legjobban a munkatársaidat?

Vajon mi motiválja legjobban a munkatársaidat?

Vajon mi motiválja legjobban a munkatársaidat? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

nokia2110Sokan osztják ma az észt mind a tréning, mind a tanácsadói piacon arról, hogy milyen technikákkal és eszközökkel tudod motiválni munkatársaid, nem is beszélve a különböző menedzsment és sikerkönyvekről, azonban van jó pár olyan, amiről egyáltalán nem beszélnek, pedig ezek nélkül, hogy is mondják: sütheted, fújhatod.

Ezek közül egy pedig olyan alapvető, hogy talán ezért is nem sorolják a motiváló dolgok közé, mert messze túlmutat rajta, pedig alapjaiban határozza meg munkatársaid motiváltságát, munkakedvét. Ha ez nincs rendben, akkor lehet erőlködni, lehet mindenféle motiváló tréninget és beszédet tartani, a legújabb motivációs trükköket bevetni, semelyik sem fog működni…

Talán egy érdekes történet világítja meg lejobban, hogy mire is gondolok. Még a 90-es évek közepén volt egy nagy informatikai tanácsadó cég, amely már akkor évi bruttó 4-5 milliós alapfizetést adott az értékesítőinek, és erre jöttek rá még a bónuszok. Ehhez képest év végén mégis a legjobb értékesítők hagyták ott a céget. Sőt, utánuk ment a kereskedelmi vezető is, aki úgy fogalmazta meg nekem az állásinterjún, hogy:

“A legjobb embereim elmentek, mit tudnék én itt ezek után  csinálni?

Remélem, most már kíváncsi vagy, hogy a jó fizetés, a nemzetközi körülmények és egy normális közvetlen felettes ellenére miért is hagyták ott a legjobb értékesítők a céget?

A sikerélmény hiánya miatt

Bizony, abban az évben nem nyertek meg egyetlen komolyabb tendert sem, pedig az az időszak az informatikai fejlesztések aranykorszaka volt. Fontos azonban kiemelnem, hogy nem az összes értékesítő ment el, hanem a legjobbak! Akik maradtak, azok sem voltak rosszak, de nem ők voltak az élharcosok, nem ők hozták a nagy tendereket, vagyis ha ők jól végezték a dolgukat, attól a cég még nem zárt jó évet.

Ezt azért fontos kiemelnem, mert amikor a munkatársaid motiválásáról beszélek, akkor nem az összesről, hanem a legjobbak motiválásáról beszélek. Mert igen, vannak, akiket az motivál, hogyan lehet a munkát minél jobban elkerülni, hogyan lehet kényelmesen élni, ésatöbbi, de engem soha nem ők érdekelnek, hanem azok, akik képesek előrevinni a céget, a csapatot. Ők pedig igencsak érzékenyek motiváció szempontjából, hiába van nekik komoly fix fizetés, nyugat-európai körülmények, ha bizonyos dolgok nincsenek meg, akkor elmennek valahova, ahol ezeket megtalálják.

Mik ezek a körülmények?

Ahogy előbb említettem, a sikerélmény az egyik legfontosabb tényező. Ha bizonyos ideig nincs sikerélmény, sőt, még a reménye sem, akkor az élharcosok elmennek. A nagy kérdés azonban az, hogy mitől függ ez a sikerélmény, minek kell ahhoz az elkötelezett munkán kívül meglennie, hogy az élharcosok sikerélményhez jussanak?

Mit tehet a cégvezető?

Itt jösz a képbe te, mint a vezetőjük, különösen, ha te vagy a vállalkozás, vállalat vezetője. Itt jön az, hogy a munkatársak motiválása miért nem csak egy helyi szintű probléma, amelyet jól bevált technikákkal, trükkökkel meg lehet oldani, ki lehet pipálni, hanem az egész céget, cégstratégiát érintő tényező!

A jó stratégia ugyanis gondoskodik arról, hogy a cég növekedjen, fejlődjön. Ehhez olyan piacon, olyan termékekkel, szolgáltatásokkal szálljon ringbe, amelyek eladhatóak, és a jó értékesítők el is tudják adni őket.

Mert nem igaz az, hogy egy jó értékesítő bármilyen sz…rt el tud adni!

Meg lehet próbálni szembeszállni a piaci trendekkel, pl.:

  • vezetékes telefonvonalat vagy kapcsoltvonali internetet árulni,
  • Nokia mobiltelefon vagy Psion palmtop márkaboltot nyitni (bocsi Nokia, 15 évig volt ilyen telefonom),
  • lovasszekérrel futárszolgálatot indítani,
  • filmes fényképezőgépet árulni,
  • iwiw hirdetési felülelet árulni,
  • társközvetítő irodát nyitni huszonévesek számára,
  • és még sorolhatnám,

de a piaci trendekkel szembeszállni nem érdemes, nemcsak üzletileg, hanem azért sem, mert el fogod veszíteni a legjobb munkatársaid, vagy már eleve nem is tudsz jókat szerezni. Nemrég  segítettem egy kiváló vállalati hitelközvetítő cégnek értékesítőket keresni, és szinte csak volt banki alkalmazottak jelentkeztek, ők se sokan. Többkörös hirdetés után világosan látszott, hogy 2009 óta ez most nem egy trendi iparág, nagyon nehéz jó embereket ide vonzani!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
9 hozzászólás
  • Mészáros Gyula 2014. augusztus 5. 12:18

    Kedves Tamás!
    (A kommentek egy része arról szól, hogy a kommentelő még a cikk írójánál is jobban tudja, akármi legyen is az! Most magam is írok egy ilyent…)
    Mikor szóba kerül, hogy vezetőként mi a dolgom, azt szoktam mondani a kollégáknak: az, hogy érdekes feladatokkal lássam el őket, amelyekre büszkék lehetnek, és majd az unokájukat a térdükre ültetve elmesélhetik, hogy bizony ők is részt vettek abban a Nagy Munkában… A másik dolgom pedig az, hogy elérjem, hogy a feladat el is készüljön.
    Amikor lehetőségem volt erre (jó párszor), be is vált.
    Talán annyival egészíteném ki a cikkedet, hogy szerintem motiválni mindenkit kell, lehet és érdemes is, főleg olyan környezetben, ahol nincs hatásod a munkatársaid kiválasztására (pl. nagyvállalatnál dolgozol, létszámstop van, feladatstop meg persze nincs…).
    Üdv: M. Gy.

    • Kelkó Tamás 2014. augusztus 5. 22:03

      Kedves Gyula!

      Nem akarom a kommentelőket védeni, de gyakran írnak olyan dolgokat, amelyek inkább kiegészítik az általam írtakat, mert a blog, mint műfaj célja az elgondolkodtatás, nem egy téma A-Z-ig tudományos igényű kifejtése.

      Ilyen a te kommented is, köszönöm, hogy nem tartottad magadban. 🙂

      Üdv, Tamás

  • graphite 2014. augusztus 6. 11:02

    “A jó stratégia ugyanis gondoskodik arról, hogy a cég növekedjen, fejlődjön. ”

    Itt gondolom stratéga akart lenni…

  • graphite 2014. augusztus 6. 11:05

    Amúgy ennél szerintem sokkal fontosabb, hogy mindenki pontosan tudja, hogy mi a cél. Nagyjából akkor tud csapatként működni egy társaság.

  • Jobangel 2014. augusztus 7. 13:22

    És milyen érdekes, mikor megkérdezik állásinterjún a jelöltet, hogy mi motiválja, akkor hadovál összevissza. Mikor állásinterjúkról beszélünk a blogomon, akkor azt mondják, hogy “hát hogy végre dolgozhassak, legyen miből megélnem”… és nem a siker. Azt a többség el sem tudja képzelni, mint elérhető célt.

    Munkáltatói oldalról pedig a legsikeresebbet nem becsülik eléggé. Nem elég, ha megjön a bónusz a nagy szerződésért, az is kell, hogy a főnök gratuláljon a sikeres szerződéshez. Ez utóbbi nem kerül pénzbe, mégsem szokott megtörténni.

    • Kelkó Tamás 2014. augusztus 8. 09:31

      A legtöbb vezető azt sem érti, hogy mi az a motiválás: “kap fizetést, mit akar még?

    • Jobangel 2014. augusztus 8. 10:37

      Vagy: “Örüljön, hogy van munkája…” :/ Na, az ilyen cégek átlagéletkora 3 év. A tulaj meg nem érti, hogy mi történik, csak azt, hogy munkát ad sok embernek, azok a galádok meg lelépnek, nem dolgoznak szívvel-lélekkel a céggel, és ő “ezek miatt” megy tönkre. Ismerek olyat, aki ezzel a hozzáállással már a 3. cégét gründolta össze, és még mindig nem érti, miért nem boldogul. Persze a munkavállalókat egyre jobban szorítja, hajtja, terrorizálja, és csodálkozik, hogy ugyanazzal a módszerrel ugyanoda jut.

    • Kelkó Tamás 2014. augusztus 8. 11:09

      Egy ügyfelem mondta: “Akivel kutyául bánsz, előbb-utóbb beléd fog harapni.”

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!