Imádkozzak hozzá, vagy seggbe rúgjam?

Amikor egy vezetőnek van 5 beosztottja, akkor az első amatőr hiba, amit elkövethet – de még mennyire amatőr -, hogy mindegyik munkatársát ugyanúgy próbálja motiválni, munkára serkenteni! Arról már nem is beszélve, amikor mindezt ráadásul kizárólag pénzzel gondolja, majd végül mennyire meglepődik, hogy: nem működik.

De alapvetően két súlyos feltételezés van egy ilyen vezetőnek a fejében, amelyek a legfőbb akadályai annak, hogy valaha is motivált, szorgalmas munkatársai legyenek:

1. Alapvetően magából indul ki, és úgy gondolja, hogy ami őt motiválná, az tuti másokat is fog!

2. Eleve nem is feltételezi, hogy 5 embert 5 különféle dolog motivál!

Mai blogomban ez utóbbiról szeretnék egy kicsit bővebben írni, de előtte had osszak meg egy aranyos kis történetetet, amely rendkívül jól bemutatja a motiválás lényegét…

A történet vidéken játszódik, ahol egy falu szélén működő tehenészet kezd tönkremenni. Csökken az állatállomány, nem termelnek elég tejet a tehenek, ezért csökkenteni kell a munkatársi létszámot. A tehenészet már a csőd közelébe kerül, amikor jelentkezik egy vállalkozó, aki szívesen megvenné.

A falu eladja, ő kifizeti az árát, és egy fél év múlva azt látják, hogy a tehenészet újra gyarapszik, gazdagodik, egészségesek az állatok, és újra komoly mennyiségű tejet termelnek, továbbá a feldolgozott termékek gyártását is megkezdték. A falusiak el nem tudják képzelni mi történhetett, ezért elküldenek egy delegációt a gazdához, hogy megkérdezzék, hogyan csinálta.

A gazda elmondja, hogy amikor megvette a tehenészetet körülnézett, megnézte a feltételeket, és a lehetőségeket. Aztán bement a tehenek közé, és azt mondta nekik:

„Figyeljetek ide tehenek, én vagyok az új tulajdonos, és ti döntitek el, hogy holnaptól kezdve tejet fogok árulni, vagy marhahúst!”

Félretéve a viccet, a probléma igenis valós, ha nem ma kezdted a vezetősdit, akkor biztos rájöttél, hogy vannak emberek, akiknek bármit ígérhetsz, bármit próbálhatsz, kizárólag fenyegetettség és folyamatos ellenőrzés alatt állnak neki igazán dolgozni. Ráadásul minél nagyobb céged van, minél több alacsony kvalifikáltságú ember dolgozik nálad, annál több ilyen munkatársad van.

Ugyanez a dilemma megvan a marketingben is, ahol vagy azt ígérjük, hogy ha ezt megveszed, akkor abból ilyen és ilyen előnyöd származik, vagy ha nem veszed meg, akkor mit és mennyit is veszítesz vagy miből maradsz ki.

Nyereség vagy veszteség?

Szóval vezetőként ott követed el a legsúlyosabb motiválási hibát, ha a pozitív motivációt igénylő munkatársaidnál büntetést helyezel kilátásba, mert ezzel náluk pontosan az ellenkező hatást fogod elérni, azaz „tartalék üzemmódba” kapcsolnak, megcsinálják a szükséges minimumot, amiért még nem jár a büntetés, viszont egy centivel sem többet. Rosszabb esetben előbb-utóbb otthagynak.

Pedig a céged pont azok az emberek viszik előre, akik nem mérlegelnek, hanem csinálják, amit kell, szó nélkül túlóráznak, és szó nélkül megoldanak olyan problémákat is, amelyek nem az ő munkakörükhöz tartoznak.

A „fenyegetettséggel”, mint hajtóanyaggal működő munkatársaidnál nem ekkora hiba, ha a pozitív motivációval próbálkozol, inkább csak olyan, mintha a kínai vevőkkel csehül próbálnál szót érteni. Magyarul semmilyen hatást nem fogsz elérni.

Mivel magam is a pozitív motivációval működök, ezért bizony vezetőként elég nehéz volt megemésztenem, hogy vannak emberek, akiket időnként szabályosan meg kell fenyegetni és folyamatosan nyomás alatt kell tartani, különben leeresztenek, mint a lyukas gumiabroncs. Hosszú évekig kutattam, hogy biztosan van valamilyen módszer, amivel a fenyegetés helyett valami pozitívval motiválni lehessen őket motiválni, de 15 év után be kellett látnom, hogy nincs, legalábbis én nem találtam.

Mihez kezdjek egy csak a negatív motivációra reagáló vezetővel?

Minőségi csere! Sajnos nem tudok mást javasolni, mert kvalifikált, szellemi munkakörben olyan az ilyen ember, mint egy csatornahálózatban a torlasz. Az egy dolog, hogy ő fél gőzzel dolgozik, a nagyobb gond az, hogy mint vezető demotiválja azokat a beosztottait, akik viszont motiváltak lennének, ha hagyná őket.

Összességében szellemi és kvalifikált munkakörökbe nem javaslom megtartani az olyan embert, aki csak a fenyegetettségre és a folyamatos ellenőrzések hatására dolgozik, azaz a negatív motivációra reagál, fizikai munkakörökben viszont nem kevesen így működnek, és ezzel nemigen tudunk mit csinálni. Remélem, ebből nem azt veszed le, hogy a munkahelyi terror és a végletekig kemény kezű vezetés híve vagyok, mert nem.

A trükk az, hogy pontosan ismerd fel, az adott embernél melyik módszer működik, mert attól még egy raktáros lehet kiváló szakember és munkatárs, hogy időnként rá kell pirítani, továbbá nem hiszem, hogy egy 10 fős raktáros csapatot csupa pozitív motivációjú emberből össze lehet rakni.