Meglepő partizán akció egy álláskereső részéről! I. rész

Meglepő partizán akció egy álláskereső részéről! I. rész

Meglepő partizán akció egy álláskereső részéről! I. rész 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Alapvetően a munkaadóknak igyekszem tippeket adni, hogyan legyenek eredményesek a személyzet kiválasztásban, motiválásban, megtartásban, közben gyakran döbbenek rá, hogy az álláskeresőknek sem fenékig tejfel. Kérem olvasson tovább, mert rendkívül tanulságos!

Érdekes módon a kiemelkedően tehetséges, már komoly eredményekkel rendelkező munkavállalók küzdenek extra nehézségekkel álláskeresésük során, mert nem illenek bele a tankönyvekben, iskolákban tanított sablonokba. A kiemelkedő teljesítményű emberek sosem átlagosak, mindig kilógnak a tömegből.

Különösen a nagyvállalatok fiatal, még tapasztalatlan HR-esei, a fejvadász cégek szintén fiatal tanácsadói nem tudnak mit kezdeni a kiemelkedő és ezért a megszokott sablonoktól eltérő pályázókkal, amire most mutatok is egy konkrét esetet. Példánkban szereplő munkavállalót Tollas Attilának hívják, reklámszakember. Megpályázott egy állást a Nissan Hungáriánál, de inkább mesélje el személyesen ő, mi is történt pontosan:

„A Nissan meghirdetette a Marketing Advertising Manager pozícióját. Úgy éreztem a kiírásból, hogy rám szabták a feladatot csak egy technikai hiba miatt nem írták oda a nevem. Természetesen elküldtem az önéletrajzom a megadott mail címre.

A határidő előtt elküldtem még egy emlékeztetőt, ami kézbesíthetetlen címzettel visszaérkezett. Ekkor megijedtem és elkezdtem nyomozni a HR osztály után. Tényleg nehezen kaptam meg a központjuk számát, ahonnan szintén nem könnyen, de elértem a kontaktot.

Megerősített, hogy nem kapta meg a jelentkezésem és elismételte a hirdetésben szereplő mail címet. Ekkor több mail címemről is újra elküldtem az anyagom, de nem nyugodva és ismételten nyomozva sikerült megszereznem a személyes címét. Írnom sem kellene, de oda is számtalanszor elküldtem, kérve, hogy a technikai problémák miatt jelezzen vissza ha megkapta.

Azóta többször próbáltam elérni, de sajnos minden alkalommal az elfoglaltsága miatt házon kívül volt.

Azt hiszem, hogy az azóta eltelt másfél hónap alatt betöltötték a pozíciót, mégsem fogadom el, hogy a számtalan elküldött levelemre nem kapok választ és ez a Nissan elfogadott corporate rendszere.

Ezért 3 napon keresztül egy mobil óriásplakáton kihelyezem a mellékelt, rövidített önéletrajzom az Info Parkban a cég bejáratának a közelében, a vendég parkolóhoz.

kreativ allaskereses

Nem hiszem, hogy ezek után tőlük választ kapok, de remélem, hogy a közelben felfigyelnek a nem mindennapi pályázatra. Engem érdekelne, hogy ki az, aki erre a pozícióra el tudta ezt a kihelyezést érni. Azt feltételezném, hogy agilis annyira, hogy az én csapatomban dolgozzon.”

Folytatás 2 héttel később

„Együtt ebédeltem a Nissan kommunikációs vezetőjével, aki a kihelyezés után felhívott. Elmondása szerint Neki tetszett és egyedülállónak találta. Ugyan éreztem némi bizonytalanságot benne, amikor nyíltan felvázoltam milyen vírus marketinget képzelek a következő hetekben.

A HR – hogy óvatosan fogalmazzak – nem rajongott érte, sőt le akarta vetetni. Nyilván a hibás belső kommunikáció napvilágra kerülését nem nézték jó szemmel. Az én javaslatom az volt, hogy inkább a PR osztályra továbbítsák, mint egyéb lépéseket tegyenek. Hiszen milyen jó cég az, ahová ennyire be akarnak kerülni… Nem is értem, mi a HR osztályok álláspontja. Miért nem jobb olyan embert felvenni, aki eredményeket hoz a cégnek így megerősítve, hogy a kiválasztás megfelelően működik.

Egyéb visszajelzések abszolút pozitívak voltak. Például az egyik autóimportőr HR igazgatója most írt vissza, hogy neki ilyen emberek kellenek – igazán sajnálom, hogy ott pillanatnyilag nincs marketinges szék!”

Konklúzió

„Én a legfőbb hibát a megrendelői oldalról abban látom, hogy a kiválasztással foglalkozók többsége nem ért az adott területhez. Ahogy említetted, nyilván sokan jelentkeznek és könnyebb a hasonló állásból érkezők közül válogatni. Ugyanakkor hatalmas felelősség egy karrierről dönteni úgy, hogy valójában elképzelhető, hogy a megfelelő jelöltet utasítják el.

Több interjún vettem részt, ahol már nem bírtam megállni, hogy el ne mondjam a véleményem a mai marketing-adaptáló menedzserekről. Azt hiszem kevesen tudják, miről is szól ez az egész és mennyi ága van amik szinte minden nap változnak.

Egy későbbi célom érdekében a SZIE-en marketing mesterképzésben veszek részt. Sajnálom az évfolyamtársaimat, hogy olyan anyagokat hallgatnak, aminek semmi értelme vagy elavult. Ugyanakkor ha végeznek „marketing mesterekké” válnak a munkaadók szemében is. Évekkel ezelőtt a KVIF marketing szakosainak tartottam pár szemináriumot esettanulmányokból. Érdekes volt a kérdésemre kapott válasz: mindenki marketinges akart lenni.

Vajon egy HR szakember miként szűri meg a cégéhez érkezőket marketing témában? Azt gondolja-e, hogy a bérért majd az ügynökség úgyis megfogja majd a kezét? A marketing azonban nem a hirdetésekről és szép kiadványokról szól!”

Köszönöm Attilának, hogy ilyen nyíltan vállalta a sztorit és remélem sikerült érzékeltetnem, hogy az álláskeresőknek sem könnyű az élete!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
23 hozzászólás
  • Bányai Balázs 2008. szeptember 21. 22:56

    Gratulálok Attilának az ötletes jelentkezéshez!

    Több ilyen marketingesre lenne szükség, és akkor azt sajnálnánk, hogy állandóan filmekkel szakítják meg a reklámokat.

  • Juhász Attila 2008. szeptember 21. 23:01

    Érdekes a sztori!

    Vajon kis hazánkban mennyi pénzt nem keresünk meg, csak azért, mert tehetséges emberek nem tudnak „megszólalni”?

    Én cégvezető vagyok. Erre a problémára olyan erősen figyelek, hogy ha végre találok egy igazán kreatív, vagy egyáltalán valami egyedi „mutatványra” képes embert, akkor inkább kitalálok rá egy munkakört, vagy új vállalkozást.

    Mellesleg: az igazán kreatív emberek nem sírdogálnak, hanem minden helyzetből kihozzák a legtöbbet. Lásd fent! 🙂

    Hajrá, Attila! Üdv, Attila

  • Gratula! 2008. szeptember 21. 23:33

    Tamás – kösz a bejegyzést, és minden elismerésem a sztoriban szereplő Attilának. Jó ötlete mindenkinek van, de kurázsi a kivitelezéshez – nem mindenkinek.

  • Kapeller Anikó 2008. szeptember 22. 00:36

    Attila megoldásához csak gratulálni tudok. Fél életem adnám egy ilyen emberért, de nem én vagyok a Nissan.

    Viszont az, hogy ilyen megoldásra kényszerült, nem véletlen sajnos. Ma már sokan komolytalannak nézik a hirdetőt, ha válaszol egy jelentkezésre, netán visszahívja az érdeklődőt. Mintha mindenki azt hinné: előre megvan az ember, akié a munka, a hirdetést csak a látszat kedvéért adták fel.

    Volt alkalmam találkozni olyanokkal, akik ilyen állásokat töltöttek be. Örültem, hogy elhelyezkedtek, legalább nem lesznek az én munkatársaim, alkalmazottaim…

    Viszont a cégek elfelejtkeznek a legfontosabbról: az eltartottsági szintekről. Ezek pontosan:

    – gyártó, vagy szolgáltató,
    – kereskedő,
    – főnök,

    mind eltartottak. Eltartóik:

    1. dolgozó
    2. vevő.

    Nem véletlen, hogy a vevő a második. Ha nincs az első, nincs mit eladni. Ezt minden cégnek, vezetőnek tudomásul kell vennie. Cégvezetőként is azt mondom: csak akkor vihetem valamire, ha kellő tisztelettel bánok eltartóimmal.

  • Bányai Balázs 2008. szeptember 21. 23:38

    Én is inkább csak poénkodtam, mintsem sírni akartam volna.

    Én egyenlőre csak a szárnyaimat bontogatom, mint kezdő vállalkozó, de tudom, hogy jó úton járok.

    Mindent elkövetek azért, hogy azon tehetségesek közé tartozzak, akik meg is tudnak szólalni. Igyekszem kihozni a legtöbbet az egyetemen hallottakból, de mellette keresem a naprakészebb tudással rendelkezők társaságát.

    Üdv,
    Balázs.

  • Hunter Milo 2008. szeptember 22. 09:48

    Én is leveleztem Attilával ebben a témában. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a mostani akciója mennyire lesz sikeres, nevezetesen minél több helyre eljuttatni jelentkezésének történetét :-))) Annak is örülök, hogy eddig mindenkinek tetszett az ötlet. Hajrá!

  • Szabó Balázs 2008. szeptember 22. 11:13

    Érdekes történet! 🙂

  • Szkeptikus 2008. szeptember 22. 13:32

    És roppant „hihető”.
    Most akkor végülis magát reklámozta vagy a mobilreklámot?

  • VastagL 2008. szeptember 22. 19:12

    Tetszik a történet…de szerintem, ahogyan Attila esetében is, a nem mindennapi mutatványra képes emberek nehezen jutnak el addig az ajtóig, ahol valójában döntenek is ….mert a „nagyoknál” veszélyeztetheti a már ott dolgozók biztonságérzetét…”hátha jobb mint én ?!?”…és zárulnak a kapuk…Jó időben, jó helyen és a megfelelő ajtón kell kopogni…de ez nem olyan egyszerű…de aki próbálkozik, annak bejön.
    Sok sikert Attilának!
    Köszi a bejegyzést.

    Szép napot !

  • Nagy Eszter 2008. szeptember 23. 19:07

    Nem semmi a fickó! Lehet, hogy pédát kellene vegyünk róla? Az biztos, hogy én szívesen felvenném vele a kapcsolatot! 🙂

  • Mente Zsolt 2008. szeptember 23. 21:13

    Teljesen egyetértek azzal, hogy a tapasztalatokkal és egyedi eredményekkel rendelkező keresőknek sokkal nehezebb dolguk van.
    Ráadásul a sok fiatal, az adott területhez kevésbé értő HR „specialista” nem is veszi jó néven, ha az ember nem egy sablonos személyiség, akivel nekik egyszerű dolguk van.

    A nem megfelelő tapasztalat és az egyszerűsítés miatt több sokszor teljesen különböző területet összesmosnak, egy kalap alá vesznek.

    Ezt mind tapasztalom a mostani álláskeresésem alatt, mint Logisztikus Közlekedésmérnök.

    Hát ez a helyzet manapság, de nem csüggedek. Eljön még az én időm!

  • Magda Attila 2008. szeptember 24. 21:00

    Szia Tamás!

    A technika alighanem az értékesítésből származik,meghökkentésnek hívják. Akkor szokták alkalmazni a profi értékesítők, amikor egy döntéshozóhoz nem lehet bejutni. Maguk helyett küldenek egy figyelemfelkeltő küldeményt. A mószer garantáltan működik. Attilánál is működni fog. Tette mindenképpen figyelemre méltó, mivel ország-világ előtt vállalta tettét. Olyan személyiségre vall, aki tudja, hoyg mit akar. Azt hiszem, hogy az ilyen dolgokkal lehet igazán befutni. Kíváncsian várom a fejleményeket.

    Üdv.,

    Magda Attila

  • Márk 2008. szeptember 25. 15:05

    Ha a sztori igaz – ez igen!!
    Ahogy a prológusban is szerepel: „A kiemelkedő teljesítményű emberek sosem átlagosak, mindig kilógnak a tömegből.”
    Az ilyen emberektől a nagyvállalati döntéshozók nagy része – Magyarországon főleg – szokott bizony ff…, féé…, igen: FÉLNI! Volt alkalmam több ízben látni már értékesítési és/ vagy mark vezetői arckifejezéseket, amikor egy cégtulaj, vagy country man közli, hogy a jövő héttől más tölti be az ő beoját. Nos, ilyen kandikamerás valóságshowkat azt hiszem, sokan néznénk… ;-D

    Találékony, de erősen provokatív lépés volt ez T Attila részéről. Az éremnek azonban két oldala van.

    Az ilyen típusú ember legjobb, ha azonnal vállalkozásba kezd, ha lelkileg felkészült az alkalmazotti lét feladására. Üzletfélként, partnerként máris lesz megbecsülése, s úgy el fog tudni jutni valódi döntéshozókig. Külsősként szeretik az ilyen embereket. Munkavállalóként viszont forró tűzhely, ne nyúlj oda. Tisztelet a csekély munkáltatói kivételnek.

    A vállalati HR-esek zöme, vagy őskövület, vagy roppant fiatal, egyik sem éppen a legmodernebb tudással, hozzáállással és tapasztalattal felvértezve. Nagyon gyakran a szakmai témákról fogalmuk sincs. Olvasott vmit az összbenyomásról, meg a metakommunikációról, s okos módon azonosítja mindezt a személyes szimpátiával. Ha egy agilis, tenni akaró emberről szól a hirdetés, egy HR interjún  ha valóban olyan is a jelentkező  ez ritkán megy át szimpátiaként a HR felé. Ezért szoktam javasolni vezetőknek, hogyha közvetlen beosztottjukat személyesen hallgassák meg. A HR általában utasítást teljesít, s ritkán bír egy valódi vezető személyiségjegyeivel. Akkor nem HR-es lenne. J Ami a HR-nek antipatikus, az a vezetőig, akinek az előbbi eséllyel imponálna, el sem jut.

    Mindezek ellenére a megfelelő kitartás meghozza a gyümölcsét. Kíváncsi vagyok én is a végére.

  • Tollas Attila 2008. szeptember 28. 23:54

    Jó napot és sziasztok!

    Ez a beidegződés amolyan mindenki tegezi a másikat mert talán van valami közös titkunk.(?) Nem tudom honnan ered ez a kommunikációs összbarátság, de remélem nem sértek meg senkit. Tulajdonképp Márk levele a beírásom elsődleges oka, de előtte had erősítsem meg: igen, valóban megcsináltam.
    A tömör véleményem olvashattátok a fenti levelezésből amit Kelkó Tamással folytattam. Nem gondolom magam kiemelten tehetségesnek. Azonban azt gondolom, hogy lejárt az így csináljuk mert ez bevált sémák ideje. Sokáig bizonygattam cégvezetőknek, hogy ha a kis országunk annyira jelentéktelen az értékesítési számok tekintetében, mert a teljes piac nem adja ki egy kisebb amerikai állam forgalmát sem, akkor legyünk inkább egy tesztpiac. Nézzük meg itt, hogy mi működhet hatékonyan a teljes blokkban. Persze ez nem ennyire egyszerű, mert a kis volumen mögött is elképesztő adatok vannak. A kérdés csak az, hogy mit lehet még kihozni akár egy gondolkodásbeli váltással.
    Az elmúlt években rengeteg olyan stratégiáról olvastam, amik egytől-egyig az újszerűségre építettek és lettek sikeresek. Miért nem éri meg egy cégnek olyan embereket alkalmazni, akik legalább annyira nyitottak az ötletekre. Pont csak annyira, hogy az első mondatuk nem teljes elutasítással kezdődik.

    Igen, számomra is egyértelművé vált: sablonszövegeket kell mondani az interjúkon és nem elmagyarázni a szakmámat a HR vezetőnek. Például konkrétan meg kell nevezni egy apróságot, amikor megkérdezik, hogy mi volt a legnagyobb sikerem. Igazat adok Márknak, valóban estem már a lelkesedés csapdájába amikor tettre kész embert kerestek.

    Abból a szempontból naívnak tartom magam, hogy hiszek a céljaimban. Sokan látták a kisfilmet a youtube-on, de valójában számomra mindegy a szám. Én 1 céget keresek, akinek pont én fogok kelleni.

    Köszönöm a biztatást, mindenképp beszámolok az eredményeimről.

    Üdv, Attila

    Kedves Szkeptikus. Remélem azért néha mosolyogsz is. 🙂 Ha adsz egy mail címet, (a honlapomon keresztül elérsz, szívesen küldök róla még képeket, ahogy a plakát mellett mosolygok)

  • Szkeptikus 2008. szeptember 29. 13:30

    Kedves Attila!
    Adtam.

  • Imre Katalin 2008. október 3. 11:49

    Most írtam össze az álláskeresésem sztoriját. Rendszereztem, hogy hol milyen eredménnyel végeztem, milyen érzésekkel gondolok vissza az adott közvetítő cégre, vagy a vállalat vezetésére.
    Az első helyen végző bunkó pedig : Humanselect Személyzeti Tanácsadó Bt. Kelkó Tamás úr, aki még arra se méltatott, hogy írjon egy sort, hogy köszi, de nem jutottál tovább.

    A második bunkó pedig az MCL Consulting.

    A többi mind rendes.

  • Márk 2008. október 4. 14:00

    Szervusz Attila!

    Örülök, hogy látunk téged is megnyilatkozni. Megerősíteni nem kell téged, úgy gondolom, pontosan tisztában vagy vele, hogy ezt a lépést kevesen tették volna meg rajtad kívül. Értsd ezt elismerésnek.

    Sokan már a HR enerváltsága miatt tettek volna egy erős kérdőjelet: „Vajon akarok-e olyan helyen dolgozni, ahol a többszöri megkeresés is egyre nyilvánvalóban szándékoltan eredménytelen?”

    Célokat nem feladni! 🙂 A világon mindenütt azok viszik vmire, akik szikla szilárdan kitartanak elképzeléseik mellett.

  • András 2008. október 6. 21:30

    Mind a kettőnek (a postírónak és a reklámszakembernek is) hatalmas az arca, csak éppen nem oda valók, ahol vannak.

    Kezdem érteni, honnan terjed rohamtempóban a magyarok helyesírását kivégző vírus…

  • Pozderka Tibor 2008. október 7. 10:43

    Köszönjük a témához szorosan kapcsolódó hozzászólást.

  • Dr.Farkas Anikó 2008. november 9. 21:39

    Gratulálok Attilának, ő már túl van azon, hogy féljen megtenni bizonyos lépéseket.
    Igen, szerintem is vállalkoznia kell minden „őstehetség” társamnak, akik nem jutnak el a kívánt pozícióba, vagy nem is próbálkoznak (tanult anyukák kis gyerekkel), mert úgy vélik, esélyük sincs.
    Tegnap baráti társaságban említették, egyikük munkahelyén marketingest keresnek. Vajon elfogadnák-e az újszerű megközelítéseket, ötleteim, az elmúlt másfél év alatt felszedett ismereteket?
    Maradok inkább online 🙂 -lány

  • matheszabi 2008. november 13. 17:52

    Érdekes cikk.
    A HR-esek mindig kirostáltak a jó helyekről így nem jutottam el a technikai interjúig. Ekkor eszembe jutott valami, amit olvastam egy könyvben. „Ahelyett, hogy elítéljük az embereket, próbáljuk megérteni őket. Próbáljuk eg kideríteni, hogy miért teszik, azt, amit tesznek” (Dale Carnegie: Sikerkalauz 1)
    Ekkor tudtam, hogy nem programozóként kell állást keressek, hanem HR -eskét. Így tudtam olyan önéletrajzot írni, amelyet nem szűrnek egyből ki, hanem egyből felhívnak ők. Elkövettem a technikai interjún is azt a hibát, hogy nem kérdeztem meg, hogy kivel is állok szóba,l csak feltételeztem, hogy hát technikai funkciót betöltő személy, pedig nem. Jelenleg kaptam munkát. Egy olyan cégnél, ahol a HR -es is örvend, meg a technikai is, hogy oda mentem. Ez egy outsourceing cég, azaz egy másik cégnek dolgozik. A napokban volt a technikai interjú a kliens cégnél is (ott is meg kell felelni) és megfeleltem. A sors iróniája az, hogy én jelentkeztem ehhez a klienscéghez és a HR -es elutasított: többször is. :))
    Így nekik dolgozom egy másik cégen keresztül. Természetesen eszem ágában sincs átmenni egy olyan helyre, ahol olyan a HR -es, amilyen. Amúgy egy közismert, nagy, nemzetközi cégről van szó…

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!