Mi fán terem az ítélőképesség?

Mi fán terem az ítélőképesség?

Mi fán terem az ítélőképesség? 860 370 Vállalkozásfejlesztés blog

A médiát ma legjobban foglalkoztató kérdés vita nélkül a menekültkérdés, ami erőteljesen próbára teszi minden ember ítélőképességét. Mi az az ítélőképesség, és mi köze van a menekültekhez? Sőt, egyáltalán mi köze van a munkaerő toborzás-kiválasztáshoz? Meglepően sok, ezért mai blogbejegyzésem egy kicsit hosszabb lesz az átlagosnál.

Elsődlegesen hadd szögezzem le, hogy nem akarok semmiféle politikai kérdésben állást foglalni,  mindössze egy éppen aktuális, a politika által is felkapott témán keresztül megmutatni, hogyan működik az emberi ítélőképesség, és hogyan lehet manipulálni ezen keresztül tömegeket. Ez teljesen analóg azzal, hogyan manipulálnak a kiváló marketinggel és önérvényesítő képességel rendelkező, ennek ellenére teljesíteni képtelen pályázók vagy munkatársaid, mert ha tetszik, ha nem, nagyon sokan akarnak téged manipulálni és meggyőzni valamiről, ami az ő érdeküket szolgálja…

Nézzük meg először, hogy mit gondolok arról, valójában mi az az ítélőképesség? Tehát nem a szótári definíciót, meg pszichológiai vagy filozófiai meghatározást, hanem amit az élet piacán láttam, hogy ítélőképességként hogyan nyilvánul meg. Szerintem ez minimum három dologból tevődik össze:

I. Annak a képessége, hogy képesek legyünk dolgokat megfigyelni, és a megfigyeléseink alapján önállóan eldönteni dolgokról, hogy hova tegyük őket, mihez kezdjünk velük.

Sok embertársamnál láttam, hogy már a megfigyelésre is képtelenek, mert hiába van valami az orruk előtt, ők mégis valamilyen elképzelésüket látják helyette, ahogy egyik kedvenc könyvem, a „Micimackó és a Tao”  szerzője is megjegyezte:

„Egy elképzeléshez való ragaszkodás útjában állhat a Mi Van Itt megértésének.”

A munka világában ez az a jelenség, amikor nem azt fogadod el, amit látsz, hanem azt, amit valaki mond, hogy mit milyennek kellene látnod, pl. amikor egy pályázó rendkívül meggyőzően előadja, hogy ő építette fel az X céget, ő találta ki ezt meg azt, és annyira lenyűgöz a stílusa, hogy már rá sem kérdezel a múltbeli teljesítményére, vagy ha rá is kérdezel, akkor nem mész el a részletekig.

Mi szükség van „bizalmi emberekre”?

De ilyen eset az is, amikor egy 30 fős vállalkozásban minden egyes ember látja, hogy Béla, a tulajdonos „bizalmi embere” valójában a legnagyobb ellensége, kivéve a cégtulajdonost, és természetesen nem is lehet róla meggyőzni.

Aztán vannak olyanok, akik ugyan képesek megfigyelni, ezt négyszemközt meg is tudjátok beszélni, de másnap már más véleményen lesz, mert beszélt a feleségével, meg a szomszédjával, akik teljesen mást gondoltak adott dologról, és ő meg jól láthatóan nem meri felvállalni a sajátját, hanem hűen követi a többség véleményét.

II. A megkülönbözetés képessége. Minél kisebb részletekben vagy képes gondolkodni, minél kisebb részleteket, apróságokat képes vagy észrevenni, annál kifinomultabb a gondolkodásod és az ítélőképességed is. Ha azonban egyszer életedben megütött egy cigány, és az óta minden „színesbőrű” embert gyűlölsz, hát az nem éppen a megkülönböztetés képességéről tanúskodik, és természetesen az értelemről sem.

Sokat dolgoztam, tanultam mindenféle nációjú, vallású, világnézetű, érdeklődésű, műveltségű ember között, és egy dolgot megtapasztaltam, minden idióta saját jogán idióta! Nem azért mert cigány, nem azért mert zsidó vagy mohamedán vagy meleg vagy Újpest drukker, ezek csak a felszín, és mélyen mögötte van az ember, aki egyértelműen saját jogán idióta vagy normális, nem azért mert bármilyen csoporthoz tartozik. Ha kifinomult gondolkodással tekintünk rá, akkor természetesen minden ilyen csoportban más és más arányban vannak idióták, van ahol többen, és van ahol kevesebben, de ezt pár emberrel való kontakttal, vagy a médiában róluk leírtak alapján korrekt ítélőképességgel rendelkező ember nem tudja, nem meri eldönteni.

Oszd meg és uralkodj!

És el is érkeztünk a médiához, meg a politikához, mert ők pont azt a játékot játsszák, hogy igyekeznek a világot jókra és rosszakra, fehérre és feketére osztani, magyarul az emberek által szélsőséges véleményeket elfogadni és ez által megosztani őket. Abba itt most ne menjünk bele, hogy mi a jó és mi a rossz, mert most nem erről írok, hanem az a lényeg, hogy nincs 100%-ig rossz és nincs 100%-ig jó ember! Van viszont végtelen számú árnyalat e között a két végpont között, de  sem a média, sem a politika nem akarja, hogy ezt lásd, főleg hogy átlásd.

Jól megfigyelhető ez a menekültkérdésen, ahol a baloldal szerint minden menekültet be kell fogadni, és segíteni kell nekik, ez emberjogi kötelességünk, a jobboldal szerint meg minden menekült terrorista, de minimum gazdasági menekült, aki kizárólag rajtunk akar élősködni és minden eszközzel meg kell védeni magunkat tőlük. A még szélsőségesebbek már odáig is elmennek, hogy minden menekült mohamendán, és ugye az iszlám az csak rossz lehet, szélsőséges és terrorista, aki Európát akarja elfoglalni…

Hihetetlen hangulatkeltés folyik most ebben a témában a médiában!

Mi a valóság menekült kérdésben?

Egy biztos, ennél sokkal összetettebb és árnyaltabb a kép, mert a menekültek között vannak ténylegesen háborús övezetből érkező családok, akiknek egyszerűen lebombázták, szétlőtték az otthonát, és egyébként papa, mama diplomás, nyelveket beszélő kvalifikált ember, de vannak köztük ugyanígy otthonukat elveszítő, analfabéta és primitív emberek, továbbá jó eséllyel vannak terroristák is, akik beépültek a menekülők közé, és vannak rejtélyes pénzügyi háttérrel rendelkező, Európával, mint ígéret földjével beetetett, viszont dolgozni nem akaró lúzerek, és még ki tudja még ki minden.

Az biztos, hogy nagyon sokféle ember jön, és amit látnunk kellene bármilyen döntéshez, az ezen típusok statisztikai megoszlása, vagyis 100 menekültből mennyi az, aki valóban menekült, mennyi a vélhetően terrorista és így tovább, de érdekes módon erről sehol nem lehet olvasni! És ez itt a lényeg, hogy csak egyoldalú információkat oszt meg velünk mind a média, mind a politika, mind a kormány, pedig ez utóbbinak elvileg rendelkeznie kellene ilyen információval, hiszen regisztrálják a menekültek jó részét.

De nem, ők nem osztják meg velünk a valóságot, mert nem érdekük! Mint ahogy nem érdeke a magát jól elővezető pályázónak sem, hiszen meg akarja szerezni a zsíros állást, mint ahogy a politikusok meg akarják nyerni a következő választást.

Pont ezért nem tudok állást foglalni korrekt módon a menekültkérdésben, csak valamilyen szinten (részben) egyetérteni mindkét féllel: tehát együttérzek a valódi menekültekkel, és eközben reálisnak érzem azt is, hogy vannak, akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Ennyi, mivel nem látom a teljes képet, ezért nem tudok róla korrekt véleményt kialakítani, csak nézem a hol megdöbbentő, hol kétségbeejtő cirkuszt, ami a szemem előtt zajlik…

III. Az ésszerű, logikus gondolkodás képessége, más néven „józan paraszti ész”. Hiába vagy képes megfigyelni dolgokat, hiába vagy képes látni a finomságokat, ha mindazt, amit látsz nem vagy képes logikailag megfelelően összerakni, akkor sajnos nincs ítélőképességed. Pl. menekültkérdésben a média, főleg a szélsőséges, úszító média Facebook megosztásokon keresztül sokkol Afrikából érkező fiatal, mobileszközökkel jól felszerelt fekete férfiak millióival, akik majd meghódítják Európát és genetikailag „felhigítják”, viszont Magyarországon még nemigen látták őket, ide a tapasztalatok és megfigyelések alapján szíriai, iraki, afganisztáni menekültek jönnek.

Mint ahogy a munkaerő kiválasztás folyamata során is fontos az a képesség, hogy a sok kis apró mozaikból képes legyél összerakni, hogy a pályázó tényleg teljesítőképes, tényleg ő érte azokat az eredményeket, amiket állít? Vagy zseniálisan épít virtuális valóságot mások köré, meggyőzve őket arról, hogy ahova ő megy dolgozni, az a vállalkozás megütötte a főnyereményt!?

A múltbeli teljesítményt firtató kérdéseidre adott válaszokból képesnek kell lenned logikailag összeraknod a képet, hogy mennyire reális az, amit mond. Ide természetesen szakmai tudás és tapasztalat is kell, hiszen ha nem értesz pl. az online marketinghez, akkor nem tudod reálisan megállapítani, hogy a pályázó tényleg ért-e az online marketinghez, tényleg tud-e magas konverziójú kampányokat készíteni vagy csak ügyesen tudja használni a szakszavakat és jól tudja magát prezentálni! A „mondja el 3 erősségét és 3 gyengeségét” típusú kérdésekből semmit nem fogsz róla megtudni, ami lényeges, értened kell az adott szakterülethez olyan szinten, hogy tudd, hogyan épül fel az eredmény, mi a reális és mi nem.

De ugyanígy a vezetői munkádban is létkérdés, hogy átláss a kifogások és vetítések özönén, vagyis pontosan tudd, hogy melyik munkatársad mit teljesített az adott időszakban, és ezt ne tudja torzítani ügyes beszámolóval és egyéb marketing technikákkal. Ez legjobban az olyan vezetőknél van meg, akik alulról kezdték, pl. kamionsofőrként, így logisztikai vezetőként pontosan tudja, hogy milyen úton mekkora fogyasztás a reális, mekkora helyre és hogyan lehet beállni egy kamionnal, míg egy olyan vezető, aki életében nem vezetett kamiont, ezekben a kérdésekben el fog vérezni, egyszerűen meg fogja enni a ravaszabb sofőrök kifogásait.

Ezen írásom nem egy teljeskörű esszé az ítélőképességről, csak pár gondolatom akartam megosztani róla, amelyek önkéntelenül is előtörtek belőlem látva a menekültkérdés okozta hihetetlen szélsőséges megnyilvánulásokat…

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
14 hozzászólás
  • Burkert Rudolf 2015. augusztus 27. 09:29

    Azt hiszem igazad van… (én is így látom).

    • Kelkó Tamás 2015. augusztus 28. 11:09

      Köszönöm

    • Burkert Rudolf 2015. szeptember 5. 12:35

      Tamás, úgy adódott, hogy találtam (bár nem kerestem) egy cikket, amelyet az alábbiakban megosztok Veled.

      Az eredeti szerzője: 2015. szeptember 02. szerda Szerző: marinov

      Átfogalmazta: Burkert Rudolf

      A Meseországi polgármester levele állítólag arra válaszul született, hogy muszlim szülők megpróbálták elérni hogy az iskolában is eltakarhassák az arcukat a leányaik. A nyílt levél néhány éve még belgaként futott, de már az is kitaláció volt.

      “Muszlim szülők azt követelték, Meseország egyik városában minden iskolában eltakarhassák lányaik az arcukat. A polgármester (talán az „igazi”) elutasította a követelést, és levelet küldött minden szülőnek, amelyben megmagyarázta, hogy miért. „Önöknek, muszlimoknak meg kell tanulniuk, hogy Meseország városában szokásaihoz, hagyományaihoz és az ottani életformához alkalmazkodjanak, mert a bevándorlásukkor ezt választották. Meg kell érteniük, hogy integrálódniuk kell, mert önöknek kell az életmódjukon változtatni, nem a Meseország lakosainak, akik önöket nagyvonalúan befogadták. Meg kell érteniük, hogy a Meseország lakói sem nem rasszisták, sem nem idegengyűlölők, hogy már eddig is sok muszlim bevándorlót fogadtak el. A Meseország lakói nem hajlandók arra, hogy azonosságukat és kultúrájukat feladják. És ha Meseország befogadó ország, akkor nem a polgármester az, aki a külföldieket befogadta, hanem Meseország népe. Végül meg kell érteniük, hogy Meseország a maga zsidó-keresztény gyökereivel, karácsonyfáival, templomaival és vallási ünnepeivel a vallást a magánélet keretei között tartja. Az elővárosnak joga volt arra, hogy mindenféle megegyezést az iszlámmal és sariával elhárítson. Mindazoknak a muszlimoknak, akik ezt a világszemléletet nem tudják elfogadni, és nem érzik jól magukat Meseországban, azt tudjuk mondani, hogy a világon sok csodaszép muszlim ország van, a legtöbbjükben népességhiány van, és (bizonyára) készek arra, hogy a szegényeket a sariával összhangban szeretettel fogadják. Ha önök a hazájukat Meseországgal és nem valamelyik muszlim országgal cserélték fel, akkor ez azért volt, mert a Meseországban az élet kellemesebb mint bárhol másutt. Tegyék fel egyszer maguknak a kérdést: Miért jobb itt, Meseországban mint ott, ahonnan jöttek? A válaszunk: egy iskola, ahol a gyerekeknek nem kell eltakarni az arcukat.”

      Fentieket nem csak a muszlimoknak, hanem mindenkinek figyelembe kellene vennie, akik olyan jogot (érdeket) szeretnének maguknak, amelyet a többség (jogosan vagy sem), de elutasít.

    • Erika 2015. szeptember 10. 09:22

      Kedves Rudolf!

      Szerintem, ez egy nagyon érdekes és nagyon elgondolkodtató cikk!!!

      Így most még én is „csak” fontolgatom és gondolkodom rajta…
      Számomra sok érdekes és fontos kérdést vet fel: a „középútról”,
      az alkalmazkodásról és sok minden másról…

      Üdvözlettel:

      Erika

    • Burkert Rudolf 2015. szeptember 13. 11:10

      Erika, ez egy megközelítés volt, amelyet olvastam, (magam módján) „átalakítottam”, és itt közzé tettem. (Nem helyes az, ha az ember tapasztalat, gondolkodás híján mond (ír) valamit, amihez nem ért.

      Üdvözlettel: Burkert Rudolf

      Közben egy újabb cikket „találtam”.
      Íme:
      Egyvilág – Fórum
      Egy könyv a világ működéséről és az ember életéről
      A menekültkérdésről
      2015.09.09.
       
      Az alábbi írás nem feltétlen tetszik majd mindenkinek, mégpedig azért, mert az emberek az egyszerű, hangzatos, érzelmileg átszínezett megoldásokat kedvelik: segítsünk mindenkin – vagy épp, hogy egy menekültet se fogadjunk be. A stabil és egyúttal kellően emberséges megoldás azonban ebben a kérdésben is középen van, ott, ahol mind a menekültek, mind a befogadók érdekeit megfelelően figyelembe vesszük. Ehhez szükséges, hogy módszeresen és szenvtelenül átgondoljuk a helyzetet, és hogy legyen egy tiszta etikai alapvetésünk.
       
       
       
      Elvek
       
      Milyen elvek, milyen világnézet áll az itt felvázolt kép, megoldási javaslat mögött?
       
       
      1)    Akik komoly veszélyben, súlyos helyzetben vannak, azokon segíteni kell.
       
      Mégpedig annál inkább, minél súlyosabb a helyzetük.
       
       
      2)    Túlságosan nagy áldozatot a segítőktől, befogadóktól sem lehet elvárni. Az értékelhető mértékű szolidaritás az, amit el lehet várni.
       
      Ez azért is jó, mert akik segítenek, így fognak huzamos ideig segíteni, illetve így fognak segíteni legközelebb is, nem unnak rá ugyanis a segítésre, elkerülik a belső konfliktusokat. Továbbá, ha mindenki megteszi a kötelességét, az várhatóan a probléma kezelése szempontjából is elég lesz.
       
       
      3)    Aki segít, az nem baj, ha úgy segít, ahogy az neki is jó.
       
      Teszem azt, ha a befogadó országok azt mondják, hogy hosszabb távra az maradhat, akivel nincs gond, képes itt beilleszkedni. Ez megint csak könnyebbé teszi a befogadók számára, hogy segítsenek.
       
       
      4)    Az is értékelendő, ha a segítség részleges.
       
      Mondjuk, ha csak egy részét fogadjuk be azoknak, akik jönnének, maradnának, a rászorulóbb részét. Továbbá az is rendben van, ha nem minden pontosan a befogadottak kívánsága szerint történik – bár természetesen humánusan bánunk velük, és a lehetőségekhez képest figyelembe vesszük a kívánságaikat.
       
       
       
      Menekültek
       
      Mit lehet elmondani a menekültekkel kapcsolatban?
       
       
      1)    Valószínűleg többségében rendes emberek, de mindenféle lehet közöttük.
       
      Valószínű, hogy az útra kelők, a hozzánk érkezők nagy része valóban komoly veszélyből érkezik, valóban politikai menekült, nem akar bajt keverni, nem akar mást, mint emberhez méltó életet élni, és ezért hajlandó tenni, dolgozni, alkalmazkodni is. Aki ilyen, az megérdemli a segítséget. Ám nem feltétlenül mindegyikük ilyen.
       
      Sok ugyanis az opportunista ember, olyanok is kihasználják a kínálkozó lehetőségeket, akiknek lenne más választásuk, mi több olyanok is megbújhatnak közöttük, akik kimondottan ártó, felforgató szándékkal jönnének, magyarul a terroristák.
       
       
      2)    Aki súlyos helyzetből, veszélyből menekül, annak elégnek kell lennie, ha mások kisegítik ebből a helyzetből, ennél többet követelni nincs joga.
       
      Gondolok itt arra például, ha valaki nem hajlandó nálunk regisztrálni, azonnal tovább akar menni Németországba. Nyilván ahhoz, hogy az emberek megelégedjenek a leírtakkal, szükséges, hogy a befogadó országok szabályai, eljárásai kellően humánusak legyenek, a végrehajtásuk is kellően zökkenőmentesen, megbízhatóan menjen, illetve a kérelmezők addig is megkapják a szükséges ellátást, figyelmet. Ha ez nem teljesül, akkor érthető, hogy vonakodnak megfelelni az itteni szabályoknak, még az olyanok is, akiknek azok egyébként kedveznének. Ha azonban a szabályok, eljárások megfelelőek, akkor a menedékkérőknek alá kell vetniük magukat azoknak.
       
       
      3)    Félő, hogy akik ideértek, azoknak előbb-utóbb csalatkozniuk kell, felfokozott reményeikhez képest.
       
      Ez további feszültségeket szülhet majd, vegyük csak a saját álmainkat és az EU realitásait. Ezért is jó, ha már az elején tisztázzuk irányukban, hogy mire számíthatnak és mire nem, beleértve azt is, ha egy részük csak ideiglenes menedéket kap, később haza kell mennie: a megtelepedetteket ugyanis már sokkal nehezebb, ha egyáltalán lehetséges távozásra bírni.
       
       
      4)    Szintén megvan a valószínűsége annak, hogy a letelepültek idehozzák a saját konfliktusaikat.
       
      Hogy a síiták, szunniták és a megannyi más csoport itt fog veszekedni, vagy rosszabb. Nem feltétlenül most azonnal, hanem évek múlva, amikor már otthon érzik magukat.
       
       
      5)    Ha az otthon maradottak látják, hogy lehet jönni, akkor valószínű, hogy még sokan jönnének.
       
      És megint csak, nem csak az olyanok, akik joggal kérnek menedékjogot.
       
       
       
      Befogadók
       
      Térjünk át most a befogadókra.
       
       
      1)    Jelenleg sok szegényebb országban sokkal több menekült él, mint az EU-ban. Ezért a jelenleginél nagyobb szolidaritás várható el Európától.
       
      Akkor is, ha megvan a magunk baja is, hiszen még mindig sokkal jobb a sorsunk, mint ezeknek a szerencsétlen embereknek.
       
       
      2)    Alapjában véve a menekültek sehol sem hiányoznak túlságosan.
       
      Több felől, még Németországból is hallatszanak ilyen hangok. (Németország speciális helyzetéről, engedékenységéről lásd még alább.) Ezzel együtt mindenhol megvan az a (baloldali) réteg, amelyik lelkesebb a befogadással kapcsolatban – valószínű azonban, ha közelebbről, súlyosabban érintenék őket a következmények, ők is veszítenének a lelkesedésükből.
       
       
      3)    Kulturális különbségek
       
      Ezektől nem lehet eltekinteni befogadók és befogadottak között, meg az általa okozott feszültségektől sem. Igaz, a békés egymás mellett élés sem lehetetlen, ehhez azonban szerencsés feltételek, idő és munka kell, és hogy könnyebb nem lesz az élet a keveredéstől, az szinte biztos. Tegyük még hozzá, hogy ezzel kapcsolatban is változó, hogy kit mennyire zavar egy eltérő kultúra közelsége – azonban a közelebbi tapasztalat, érintettség itt is könnyen ronthat azok hozzáállásán, akik távolról most toleránsak.
       
       
      4)    A felvetés, hogy a befogadottak majd segítenek a befogadó országok demográfiai problémáin
       
      Ez eléggé problémás, ameddig ez valóra válhatna, addig igen sokat kellene dolgozni, segíteni a nyelvi nehézségeken, megfelelő képzésben részesíteni őket, valamint a kulturális különbségek, mondjuk, ami a munkamorált illeti, sem feltétlen könnyítik meg a dolgot.
       
       
      5)    Távolról, tét nélkül kritizálni, tanácsokat osztogatni könnyű.
       
      Jöjjenek ezek a hangok akár az EU-n belülről, akár kívülről, gondolok itt például arra, ahogy Magyarországot kritizálják, illetve az amerikai kommentárokra. Nem mondom, hogy itt minden rendben volt, korántsem: a hatóságok tehetetlenkedése, az ügyintézés lassúsága, a politikusok bizonytalankodása joggal háborítja fel a menekülteket és az itteni polgárokat egyaránt, valamint a retorikán is volna mit finomítani, szokás szerint. Azonban, ez mégiscsak egy sosemvolt helyzet, amire hirtelen, egyedül kellett reagálni, megpróbálni a szabályokat betarttatni, és annyira súlyos hibák, atrocitások azért nem történtek a hatalom részéről. Ezzel együtt tény, hogy van miben fejlődni – közben azonban az EU és Amerika is megtehetné, hogy nagyobb támogatást nyújt a helyzet kezeléséhez.
       
       
      6)    A múlt árnyai
       
      Konkrétan, ahogy a II. világháború árnya rávetül a mostani helyzetre. Ahogy, mondjuk a regisztrálással kapcsolatban rögtön felmerült, hogy micsoda dolog számot írni az emberek karjára. (Merthogy a lágerekben is számot tetováltak az emberekre.) Ezek a párhuzamok alaptalanok, egészen más a helyzet, meg az elbánás is, szó sincs arról, hogy ezeket az embereket bántani akarnák. A másik, Németország különleges hozzáállása a helyzethez a saját sötét történelme miatt. Igen valószínű, hogy ennek híján a németek is kevésbé volnának engedékenyek.
       
       
       
      Egy megoldási javaslat
       
      Lássunk most egy javaslatot arra, hogy mit lehetne tenni.
       
       
      1)    Tervezett, szervezett megoldás kell.
       
      Ami most folyik, az ugyanis nem mehet tovább. Különösen az, hogy az jön át a határon, aki csak akar, és oda megy Európában, ahova csak akar.
       
       
      2)    Lehetne például azt mondani, hogy rövidtávra befogadunk ennyi, hosszú távra meg annyi embert.
       
       
      3)    A rövidtáv addig tart, ameddig a kibocsátó helyeken nem rendeződik a helyzet.
       
       
      4)    Hosszabb távon azok maradhatnak, akik addigra megfelelően megtalálják a helyüket itt, van munkájuk, nincs velük gond.
       
      Ez ösztönözné a befogadottakat, hogy addig is igyekezzenek, ne legyen velük gond.
       
       
      5)    A befogadottak megválogatása
       
      Erre az elmondottak értelmében szükség van: 1) Mindenekelőtt rászorultsági alapon, hogy ki jön súlyos veszélyhelyzetből, ki valóban politikai menekült; 2) Az esetleges terroristák, zűrös elemek kiszűrése végett; illetve 3) Ami a hosszú távú letelepedést illeti, az is számításba jöhet, hogy ki hasznos a befogadónak, ki nem jelent terhet. Utóbbi esetben emellett bizonyos számú helyet ki is lehetne sorsolni, hogy a kevésbé hasznosaknak is meglegyen az esélyük.
       
       
      6)    Az egyes EU országoknak erejük arányában kellene befogadnia menekülteket.
       
      Természetesen, ha akarnak, ennél többet is fogadhatnak. A most javasolt kvóta is ilyesmi, amennyire tudom. Ez az EU országok egymás iránti szolidaritását is kifejezné, erősítené az egyes országok hajlandóságát a befogadásra, valamint a befogadottak integrálását is megkönnyítené. Mindez azt is jelenti, hogy igen, Magyarországnak is be kellene fogadnia bizonyos számú menekültet, és itt valóban helyes, ha nem felejtjük el, hogy a magyarokat is befogadták például 56-ban. Az, hogy a menekültek egy része nem abba az EU országba kerül, amelyikbe leginkább szeretne, másodlagos, biztonságban lesznek, ez a lényeg. Természetesen, amennyire a leírtak keretei között lehetséges, azért figyelembe kell venni a kívánságukat.
       
       
      7)    Sürgősen erősíteni kell az intézményrendszert és a döntéshozatalt.
       
      Vonatkozik ez először is az operatív intézményekre, azokra, melyek közvetlenül foglalkoznak a menekültekkel, a befogadó táborokra, ügyintéző személyzetre, stb…

      Másfelől pedig, magasabb szinten, létre kellene hozni egy külön EU-s szervet, mely csak a migrációs ügyekkel foglalkozik, és amennyire csak lehet hatékony, gyorsan tud reagálni, megvannak a megfelelő jogosítványai és erőforrásai. (Olyan, hogy Migrációs, Belügyi és Állampolgársági Biztos jelenleg is van, és azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a migrációnak, menekültügynek külön intézménye is van már, de ebben nem vagyok biztos.)
       
       
      8)    Hosszabb távra tekintve azonban az alap okokat kellene orvosolni.
       
      Valahogy rendet kellene teremteni a Közel-Keleten – ami egészen bizonyos, hogy nem egyszerű. A migrációs nyomás azonban talán arra is jó lehet, hogy a nyugatot nagyobb aktivitásra ösztönözze ezen a téren.
       
       
       
      (Nézzétek meg továbbá a könyvemet, mely megpróbálja módszeresen, mégis érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ: egyvilag.hu)

      Valószínűleg nem ez a hely (fórum) az, ahol a menekültekről („migránsokról”, „határsértőkről”, stb.) kicserélhetjük a véleményünket.

  • Milo 2015. augusztus 28. 22:15

    Tamas, az egyik legjobban tetszo irasod eddig. A komplex problemak fekete-feherre redukalasa, megfigyeles helyett „bevalt receptek” alkalmazasa, ez altalanos minden munkahelyen. Ugyanigy, onallo, megalapozott perspektiva helyett a sajat nezopontunkat megerosito velemenyek fele valo tendalas…

    • Kelkó Tamás 2015. augusztus 28. 22:24

      Köszönöm, ez a kis esszé már kikívánkozott belőlem, mert annyira elegem van a népbutításból…

    • Burkert Rudolf 2015. augusztus 30. 15:03

      Tamas, az egyik legjobban tetszo irasod eddig. A komplex problemak fekete-feherre redukalasa, megfigyeles helyett “bevalt receptek” alkalmazasa, ez altalanos minden munkahelyen. Ugyanigy, onallo, megalapozott perspektiva helyett a sajat nezopontunkat megerosito velemenyek fele valo tendalas…

      Valószínűleg mélyebb (kutatást) tanulmányozást kívánnának a fentiek. Nevezetesen azt, hogy az emberek miért veszik készpénznek a „bevált recepteket”, pl. a médiában látottakat/hallottakat, az „önálló véleménye” helyett.

      Talán segít ebben a tapasztalat és a (politikai, műszaki, zenei stb.) műveltség is. (Egy műveltebb ember a tanult ismeretei alapján hamarabb felismerheti az összefüggéseket, a háttereket, összefüggéseket, tehát nehezebb félre vezetni.)

      A műveltség megszerzéséhez idő (energia, végső soron pénz) szükséges. (Idézem Henry Fordot: „egyperces cselekvéshez egy órai gondolkodás szükséges”.) Erre most se idő se pénz nincs. Legalábbis nincs rá akarat. (Hankiss Elemért idézem: „gondolataink határozzák meg a cselekvéseinket, cselekvéseink a szokásainkat.” Szokásaink lehetnek jó és rossz szokások.)

      Ebben segít a média. (Reklám, propaganda.) Ők meghatározzák (nekünk) hogy mit nézzünk, mit gondoljunk, hogyan viselkedjünk. (Ezek rövid idő után „bevett szokásaink” lesznek. (Itt is van választási lehetőségünk. (Pl.: több csatornán szerezhetem a napi és „távolabbi” ismereteimet. (Megint egy pénz kérdés, lehet „több csatornás” idegen nyelvű ismeretem is. Az elsősorban nem racionális, hanem érzelmi kérdés, hogy melyiknek „hiszek”.)

      Évszázados hiedelmeink, útmutató, begyakorolt irányaink (egyeseknek van alapja) segítenek nekünk. (Pl.: „a járt utat ne hagyd el”, vagy Petőfi után: „ej, ráérünk arra még”) Tehát ekkor nem kell (addig sem) tenni semmit. (Micsoda megtakarítás, nem kellett gondolkodni, megkérdezni valakit, esetleg felhívni, mindent „tudunk” ezt most a TV – megfizetett műsora is – bizonyítja.)
      Pl.: ez is lehet egyik oka annak, hogy a diplomások (a nem diplomások helyett) nehezebben tudnak munkát találni. (Igaz, hogy a „szalag” melletti munkához alacsony képzettségű szakma nélküli betanított munkásokra van szükség.)

    • Kelkó Tamás 2015. augusztus 30. 17:28

      Kedves Rudolf!

      Köszönöm, hogy megosztottad velünk gondolataid, ez úgy érzem tovább szélesítette az általam leírtakat.

      Üdv, Tamás

  • Erika 2015. augusztus 29. 14:09

    Kedves Tamás!

    Én is egyetértek.

    És az alábbi sorokra szeretnék reagálni:
    „Az biztos, hogy nagyon sokféle ember jön, és amit látnunk kellene bármilyen döntéshez, az ezen típusok statisztikai megoszlása, vagyis 100 menekültből mennyi az, aki valóban menekült, mennyi a vélhetően terrorista és így tovább, de érdekes módon erről sehol nem lehet olvasni!”

    Ezzekkel a mondatokkal is teljesen egyetértek, de én látok rá esélyt, hogy:

    1. Eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy ezekre a statisztikai adatokra szükség lenne…
    Ami persze, helytelen, mert ez a probléma fontos lenne.

    2. Talán, eszébe jutott valakinek hogy foglalkozni kellene ezzel a kérdéssel, de vagy egyáltalán
    nincs ember az ilyen feladatokhoz vagy ha mégis van „szabad kapacitás” akkor azok
    az emberek felkészültségüket, tapasztalatukat, ÍTÉLŐKÉPESSÉGÜKET tekintve nem
    alkalmasak. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, ahol nem biztos, hogy okmányok /
    papírok alapján meg lehet állapítani valakiről hogy milyen ember valójában.
    Ehhez szükség lenne megfelelő emberismeretre, ítélőképességre…stb.

    Nekem az a tapasztalatom, hogy az emberek jelentős többsége nem rendelkezik ilyen
    képességekkel. Ez egy NAGYON ritka adottság. Sajnos.

    Üdv.

    Erika

    • Kelkó Tamás 2015. augusztus 30. 08:24

      Kedves Erika!

      Könnyen lehet, hogy így van, amit írsz, hogy nincs megfelelő ember a feladat elvégzésére, vagy nincs elég. Még saját honfitársainkról sem könnyű gyakran egy beszélgetés alatt megállapítani, hogy hányadán is állunk, nem egy idegen kultúrából érkező, és nyelvi nehézségekkel rendelkező ember esetén…

      Üdv, Tamás

    • Erika 2015. szeptember 3. 08:01

      Kedves Tamás!

      A teljesség kedvéért még annyit szeretnék hozzátenni a fentiekhez, hogy:
      a hozzászólásommal nem szeretném egyik oldalt sem védeni és nem szeretnék egyik poltikai oldal véleménye mellett sem állásfoglalni.
      Már viszonylag régóta az a véleményem, hogy politikai kérdésekben szeretnék „semleges” maradni. Többek között azért is, mert
      úgy gondolom – ahogyan Te is írtad – hogy semmi sem fekete vagy fehér, hanem a kettő között számtalan árnyalat létezik…

      Ha megkérdezne valaki, hogy: én milyen kormányt szeretnék, akkor a
      SZAKÉRTŐI kormányra szavaznék, lehetőleg olyan szakemberekből, akiknek
      a fő motivációja a SIKER. Úgy gondolom, hogy az ilyen emberek egyéni sikerei a fontosabb érdekeket is szolgálnák. Ebben az esetben, konkrétan az ország érdekeit.

      Természetesen, tudom, hogy a „politikailag elkötelezett” emberek között is
      vannak nagyon jó szakemberek… Ezért a megjegyzésemmel inkább csak arra
      akartam utalni, hogy számomra nem fontos a „politikai elkötelezettség”.

      Üdvözlettel:

      Erika

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!