Év végi köszöntő beszéd. Motiválás eszköze a pohárköszöntő?

Gyakran kapok kérdéseket munkatársak motiválása témában, amelyeknek azonban van egy határozott irányvonala. A legtöbb vezető úgy gondolja, hogy munkatársait motiválása az valami hivatalos dolog, amire fel kell készülni, amihez továbbá különleges képességek kellenek.

Év végi köszöntő beszéd

Igaz, hogy a sok-sok tréning, szakkönyv és jótanács özönében könnyű azt hinni, hogy ez valami rendkívül fennkölt dolog, de ha így lenne, akkor teológia szakot kellene végeznie minden vezetőnek az egyetemen.

Egy biztos a munkatársak motiválása témakörére is, hogy a való élet gyakorlat sokkal egyszerűbb, mint az akadémikus elmélet! És itt most nagyon a való életről beszélek és nagyon az alapokról. Jó példa rá az a cégvezető, aki a minap kérdezte meg tőlem, hogy a karácsonyi rendezvényükön, ami csak egy vacsora egy étteremben, milyen beszédet, pohárköszöntőt mondjon a munkatársainak?

Neki ez bizony komoly fejtörést okozott, mert ő is az emberek azon nagy százalékához tartozik, aki nem szeret mások előtt szerepelni (nem véletlen, hogy az esküvők többségénél is hivatásost alkalmaznak erre a szerepre, vőfélynek hívják), viszont a fejében valamiért az a kép él egy cégvezetőről, hogy neki a karácsonyi vacsoránál bizony beszédet illik mondani. Vagy nem?

Igen, az illemtankönyvek szerint illik pohárköszöntőt mondani, DE…

A nagy DE itt az ésszerűségnek szól, ugyanis egy vezetőnek mielőtt bármit is cselekszik, nem árt átgondolni:

• az előrendő célokat,
• és a lehetséges kimenetelét

annak, amit csinálni fog.

Egy karácsony előtti céges vacsorán nem az a cél, hogy elismerést kapjon Görög Ibolyától, meg a másnapi újságok megírják, mert olyan nagyszerű beszédet tartott, hanem az, hogy a munkatársait egy kicsit motiválja, ennek pedig nem az a célravezető módja, hogy esetlenül feláll, és lányos zavarában hülyeségeket beszél, mert egy a könyvtárak mélyén porosodó illemtankönyvben ez van leírva!

Felejtsd el a pohárköszöntőt!

Igen, ezt javasoltam a cégvezetőnek, és azt, hogy inkább üljön le a munkatársai közé, beszélgessen velük, és meséljen nekik a 2013-as tervekről. Legyen természetes, oldott, olyan mint általában, igyekezzen nem felvenni semmilyen szerepet (persze ha állandóan szerepet játszik munkatársai előtt, az más…).

Mondanom sem kell, az illemtankönyvi gyökerek olyan mélyre nyúlnak az emberek mentalitásába, hogy háromszor kellett ezt megismételnem, annyira hihetetlen volt számára, hogyan fog kinézni a karácsonyi céges vacsora hivatalos pohárköszöntő nélkül. Ehhez képest már jó pár céges vacsorára voltam meghívva, ahol minden munkatárs azt várta, mikor lesznek már túl a főnök pohárköszöntőjén.

Természetesen, ha neked nem jelent gondot mások előtt beszélni, és egy pohárköszöntővel jó hangulatot tudsz teremteni, akkor semmi okod nincs arra, hogy kihagyd a karácsonyi rendezvényen, a mondandóm lényege az, hogy a természetes viselkedés egy vezető részéről sokkal, de sokkal fontosabb, mint az íratlan szabályoknak való kényszeres megfelelés.

Milyen vezetőre vágynak valójában a munkatársaid?

Szinte minden felvételi interjún megkérdezem a pályázót, hogy milyen főnökkel tud jól együtt dolgozni, és a leggyakrabban kapott válasz az, hogy korrekt, őszinte, egyenes ember legyen, aki mindig világosan közli a munkatársaival, hogy mit vár el tőlük, és adott pillanatban mivel elégedett és mivel nem.

Magyarul, egy korrekt emberre vágynak, aki előtt nem kell szerepeket játszani, mert egyrészről ő sem játszik, és nem is várja el! Egy olyan emberre, akinek világos elvárásai vannak, ezeket őszintén meg is mondja, az-az nincsenek rejtett elvárások, továbbá meg is követeli ezek teljesítését. Igen, nem egy puhány, konfliktuskerülő és gyenge elvárásokkal rendelkezőre vágynak, pedig sokan ezt gondolják.

Sajnos kevés az ilyen vezető, mint ahogy kevés az őszinte, egyenes ember is, de azok, akiket ismerek és ilyenek, egyiknek sincsenek motiválási problémái a munkatársainál.

Ennek egyszerű az oka, egy ilyen vezetővel motiváló együtt dolgozni!