Legutóbbi cikkemben arról írtam, hogyan tudod felismerni a profi munkatársakat. A már 8-10 főnél nagyobb cégeknél viszont kulcskérdés, hogyan tudod megállapítani, ki alkalmas vezetőnek, vagy a már kinevezett munkatársad alkalmas-e egyáltalán vezetőnek?
Kis- és középvállalatoknál nagy divatja van, hogy az adott munkakörben legjobban teljesítő munkatársat jutalomból kinevezik vezetőnek.
- a legjobb üzletkötőből lesz a jó értékesítési vezető,
- a legjobb raktárosból a jó raktárvezető,
- a legjobb pénzügyesből a jó gazdasági vezető,
- a legjobb asszisztensből a jó irodavezető,
- a legjobb lakatosból a jó műszakvezető.
Hosszasan folytathatnám, de egy biztos, ez csak egy feltételezés, és bizony mi sem áll távolabb az igazságtól.
Volt egy elektronikai cég, amelyik vezetője így nevezte ki kereskedelmi igazgatónak a legjobb üzletkötőjét, aki ugyan brilliáns üzletkötő és termékmenedzser volt, de totálisan alkalmatlan vezetőnek. E döntés hatására a cég éves 30%-os növekedése is megállt kb. 3 évre, míg a végén a fiatalember magától elment a cégtől, mert persze visszalépni üzletkötőnek azt már nem bírta volna az egója.
3 év stagnálás, megérte?
Nem bizony, mégis szinte naponta találkozom hasonló helyzettel. Szerintem a kisvállalkozások (kb. 10-30 főt alkalmazó) nagy része pont emiatt marad örökre kicsi, azaz nem képes kihasználni a piacában, a termékeiben/szolgáltatásaiban rejlő növekedési lehetőségeket. Pedig sok közülük akár világcéggé is válhatna.
Dacára, hogy a vezetőképzésnek óriási szakirodalma van, mégis szinte ez a vállalkozások népbetegsége. Na de nézzük meg, mi egy jó vezető két legfontosabb kritériuma:
-
Képes ÖNÁLLÓAN működtetni csapatát, részlegét. Azaz, ha kell képes megfelelő új munkatársakat kiválasztani, őket betanítani, munkával, feladatokkal ellátni, elszámoltatni, motiválni és végszükség esetén kirúgni azt, aki nem képes teljesíteni az elvárásokat. Mindezt ÖNÁLLÓAN! Ha erre képes, és ÖNÁLLÓAN, akkor ő már jó vezetőnek számít. De ha a cégvezetőnek kell megoldania problémákat az ő területén, vagy csapatán belül, vagy embereket felvennie, konfliktusokat kezelnie, esetleg a nem teljesítőket kirúgnia, akkor a vezető nem vezető, csak vezetőnek látszó tárgy!
-
A kiváló vezető viszont már képes ÖNÁLLÓAN fejleszteni területét vagy csapatát. Azaz, ahogy növekedik a cég, úgy növekednek az igények, elvárások is a csapata felé, ő pedig képes fejleszteni, hogy megfeleljen ezeknek az igényeknek. Mindezt ÖNÁLLÓAN! Ekkor ő már kiváló vezetőnek számít és hosszú távon is lehet rá számítani, mert nem fogja őt kinőni a kabát (a cég, a munkaköre).
Ezek azért elég kemény kritériumok, de sajnos aki ezeknek nem tud megfelelni, az nem vezető, csak annak látszó valami! Lehet, hogy ez sokak számára sokkoló, vagy megalázó, de látszat megoldásokkal nem lehet előrevinni egy vállalkozást.
Még egy fontos dolog! Az „Önállóan képes működtetni és fejleszteni a csapatát, a területét” azt is jelenti, hogy ha a főnöke netán átlépi (ami azért tulajdonos/ügyvezetőknél nem ritka ugye.!!!), akkor ezt ő nem tűri, hanem tiltakozik, akár a balhét is kiveri. Én biztosan ezt tenném.
Ha már rám van bízva, hogy én vagyok a felelős egy csapatért, egy területért, egy üzleti eredményért, akkor ahhoz bizonyos döntési szabadságra is szükségem van. Ha a főnök átlép, akkor vállalja ő a felelősséget, ne akarja az én ……al csapkodni a csalánt, azután az eredményt meg rajtam számon kérni! (megjegyzem ezt nagyon sok cégtulajdonos elköveti!)
Szóval, aki nem balhézik, hanem meghunyászkodik a munkahelye védelmében, az sem igazi vezető, csak egy alkalmazkodó és vezetői fizetéssel rendelkező beosztott! Egy vezetőnek nem hiányozhat a felelősségérzete mind a csapata, mind a munkát adó cég iránt, ezt pedig meghunyászkodással nem lehet eredményesen szolgálni.
Ezzel a cikkemmel most valószínűleg sokaknak az önérzetébe másztam, de udvariassággal nem lehet egy vállalkozást felépíteni, különösen nem egy válság közepén.
Húsz éves pályafutásom során valóban nagyon kevés igazán jó vezetovel találkoztam, de ez lehet véletlen is.
Eszembe jutott egy emlék, vagy inkább egy érdekes momentum.
Az elso (és sokáig utolsó) jó fonökömtol azonban tanultam három olyan egyszeru mondatot, három kérdést, amik nagyon sok felesleges munkától megkíméltek, nagyon sok új és remek ember ismeretségét hozták és nem szégyellem sok pénzt hoztak. A három kérdés ez volt:
Ön szerint mi a probléma?
Ön szerint ezt hogyan kellene megoldanom?
Mikor kezdjek hozzá?