Vezetőnek lenni nehéz dolog, mert az összes beosztottja minden lépését figyeli. Már nem teheti meg következmények nélkül mindazt, amit korábban ugyanúgy, mint amikor gyermekből egyszer csak felnőtté vált.
Akárhány tréningen, felmérésen megkérdezem a munkatársakat, előbb-utóbb előjön a probléma, hogy nem tudnak felnézni a főnökükre vagy nem tudják őt emberileg elfogadni. Ha nem tudják őt elfogadni, akkor előbb-utóbb az utasításait sem fogják komolyan venni és végrehajtani, továbbá amit csak lehet megpróbálnak elszabotálni.
Az ilyen vezető élete rendkívül fáradságossá válik, mert sokkal gyakrabban kell ellenőriznie és noszogatnia az embereit. Persze fenyegetésekkel, kirúgásokkal, büntetések osztogatásával rá lehet venni őket valamennyi munkára, de az így elért teljesítmény meg sem közelíti egy motivált csapatét.A mai előadáson a résztvevők abban értettek egyet, hogy egy motivált munkatárs két-háromszor nagyobb teljesítményt nyújt, mint egy nem motivált!
Nem 10-20%-al, hanem 200-300%-al! Ez pedig egy értékesítési csapatnál két-háromszor nagyobb bevételt, egy raktárban két-háromszor kisebb költségeket jelenthet. A mostani kormányzati ,,vállalkozás élénkítő” intézkedések idején ez egy vállalkozás fellendülését vagy akár a bukását okozhatja.
Mégis leggyakrabban a cégtulajdonosok ezt figyelmen kívül hagyják, vagyis rendkívül rossz példával járnak beosztottaik előtt (tisztelet a sajnos nagyon kevés kivételnek). Úgy érzik, bármit megtehetnek negatív következmények nélkül, mert ők a cég tulajdonosa. Mivel átlag feletti jövedelemmel rendelkeznek, ezért gyakran felsőbbrendűbbnek érzik magukat egy alkalmazottnál.
Amikor én ezt szóvá teszem, akkor sokan nagyon rossz néven veszik, merthogy azért fizetik a tanácsadót, hogy keresse a hibát az alkalmazottaikban és a cégük működésében.
De ha egyszer leggyakrabban bennük és a viselkedésükben van a hiba, akkor mit kellene tennem?
Ha a saját viselkedésük, vezetői önkényeskedésük miatt demotiváltak a munkatársaik és emiatt rengeteg pénzt veszítenek, akkor mégis mi a helyes megoldás?
Kedves Tamás!
Veszélyes terepre tévedtél! Végre valaki ki meri mondani az igazat! 🙂
Szerintem a téma messzebbre megy! Már karcolod az alapvető felelősségvállalás kérdését!
Egyszeűen tudomásul kell venni, hogy minden felülről jön, és a cég a felső vezető/tulajdonos kultúrája szerint fejlődik.
Ha a cégvezető csak annyit dolgozik, amennyit muszály, csak annyit fizet, és csak akkor, amikor már muszáj…. akkor miért csodálkozik, hogy ugyanezt kapja vissza?
így tovább, keményen! Üdv, Attila