Vezetői erény: a személyes példamutatás

Vezetői erény: a személyes példamutatás

Vezetői erény: a személyes példamutatás 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Vezetőnek lenni nehéz dolog, mert az összes beosztottja minden lépését figyeli. Már nem teheti meg következmények nélkül mindazt, amit korábban ugyanúgy, mint amikor gyermekből egyszer csak felnőtté vált.

Akárhány tréningen, felmérésen megkérdezem a munkatársakat, előbb-utóbb előjön a probléma, hogy nem tudnak felnézni a főnökükre vagy nem tudják őt emberileg elfogadni. Ha nem tudják őt elfogadni, akkor előbb-utóbb az utasításait sem fogják komolyan venni és végrehajtani, továbbá amit csak lehet megpróbálnak elszabotálni.

Az ilyen vezető élete rendkívül fáradságossá válik, mert sokkal gyakrabban kell ellenőriznie és noszogatnia az embereit. Persze fenyegetésekkel, kirúgásokkal, büntetések osztogatásával rá lehet venni őket valamennyi munkára, de az így elért teljesítmény meg sem közelíti egy motivált csapatét.A mai előadáson a résztvevők abban értettek egyet, hogy egy motivált munkatárs két-háromszor nagyobb teljesítményt nyújt, mint egy nem motivált!

Nem 10-20%-al, hanem 200-300%-al! Ez pedig egy értékesítési csapatnál két-háromszor nagyobb bevételt, egy raktárban két-háromszor kisebb költségeket jelenthet. A mostani kormányzati ,,vállalkozás élénkítő” intézkedések idején ez egy vállalkozás fellendülését vagy akár a bukását okozhatja.

Mégis leggyakrabban a cégtulajdonosok ezt figyelmen kívül hagyják, vagyis rendkívül rossz példával járnak beosztottaik előtt (tisztelet a sajnos nagyon kevés kivételnek). Úgy érzik, bármit megtehetnek negatív következmények nélkül, mert ők a cég tulajdonosa. Mivel átlag feletti jövedelemmel rendelkeznek, ezért gyakran felsőbbrendűbbnek érzik magukat egy alkalmazottnál.

Amikor én ezt szóvá teszem, akkor sokan nagyon rossz néven veszik, merthogy azért fizetik a tanácsadót, hogy keresse a hibát az alkalmazottaikban és a cégük működésében.

De ha egyszer leggyakrabban bennük és a viselkedésükben van a hiba, akkor mit kellene tennem?

Ha a saját viselkedésük, vezetői önkényeskedésük miatt demotiváltak a munkatársaik és emiatt rengeteg pénzt veszítenek, akkor mégis mi a helyes megoldás?

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
7 hozzászólás
  • Juhász Munkaruha 2008. február 7. 06:07

    Kedves Tamás!

    Veszélyes terepre tévedtél! Végre valaki ki meri mondani az igazat! 🙂

    Szerintem a téma messzebbre megy! Már karcolod az alapvető felelősségvállalás kérdését!

    Egyszeűen tudomásul kell venni, hogy minden felülről jön, és a cég a felső vezető/tulajdonos kultúrája szerint fejlődik.

    Ha a cégvezető csak annyit dolgozik, amennyit muszály, csak annyit fizet, és csak akkor, amikor már muszáj…. akkor miért csodálkozik, hogy ugyanezt kapja vissza?

    így tovább, keményen! Üdv, Attila

  • Béla 2008. február 7. 09:24

    Ja ez így van , tapasztalom én is. Motivált (alapból motivált ) vezetőnek könnyű dolga van, mert általában elismerik és követik is a munkatársai. Rögtön az egész kis cégen meglátszik az, ha valamilyen oknál fogva éppen csökken a főnök kedve valamiben.
    Motivált munkatársakról annyit, hogy igyekezzen az ember maga köré eleve olyan munkatársakat keresni, akik már önmagukban pozitívak és maguktól szeretnek is dolgozni, és kellően motiválta.
    Vannak olyanok viszont akik arról nyüszögnek ,folymatosan sírnak, hogy sokat dolgoznak, el is hiszik magukról, ugyanakkor óránként négyszer cigaretta szünet,meg internetezés. Megcsinálják ugyan a feladatot, – ráadásul jól is – de csak pont annyit amennyit maguktól lúgy gondolnak.Mindig olyan a hozzáállás, hogy mit mért nem lehet. Na az ilyen munkatársaktól a lehető leghamarabb szabadulni kell.
    A főnöknek fontos a tekintélyét alapvetően megteremteni, amit szavahihetőséggel, a mindig korrekt válaszaival , a személyes pédamutatásával, határozottságával és a számonkérés módjával, az elért bizamával, a kommunikációjával képes megteremteni.
    Mindetől függetlenül a cégben nincs fölösleges duma, nincs bratyizás , nincs demokrácia, a vezetés kellően és óvatosan diktatórikus.

    üdv.,
    Béla :zzz

  • Polló László 2008. február 7. 16:20

    Tamás, az említett vezetői példamutatás fontos, de ugyanilyen fontos az, hogy a beosztott munkatársak ezt észrevegyék. Két esetet említek, amikor nem fogják észre venni:
    [*]ha a vezető titkolódzik és nem mutatja meg mivel is foglalkozik,
    [*]ha a munkatársak lazsálnak, kisebb-nagyobb árulásokat követnek el a cég ellen.
    Az első eset nem jelenti azt, hogy mindent a munkatársak orrára kell kötni, de azt igen, hogy nagyon sok mindent el kell nekik mondani. Nem kell félni attól, hogy elárulják a titkokat a konkurenciának, hiszen legrosszabb esetben idő előtt derül ki valami, ami előbb-utóbb úgyis nyilvánvaló lesz. Ám ilyenkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy áruló van a csapatban – amit szintén fontos tudni!
    .
    A második eset kacifántosabb. Ugye kognitív disszonancia néven illetik a szociálpszichológusok azt a jelenséget, amikor két tudattartalom nem fér meg egy emberben egymás mellett. Márpedig az nem szokott elférni egymás mellett, hogy itt egy jó ember (a főnököm, a munkaadóm), én meg egy senkiházi áruló vagyok. Azt biztosan tudom, hogy rosszat teszek a cégemnek, tehát ezt úgy lehet kompenzálni, önigazolni, hogy a \”főnök\” is valamiben hibás, sáros, pökhendi, szemét, zsarnok, véreskezű és így tovább fokozva. Minél nagyobb bűnöket követ el valaki, annál bűnösebb lesz a főnök is és a folyamat eszkalálódik a végtelenségig, amíg ki nem alakul valamelyik fél részéről az agresszió. Ezután kirúgás vagy a cég tönkretétele következik.
    .
    Azért említettem a saját tapasztalataim szerint is figyelemre méltóan őszinte blog bejegyzésed mellé ezt a két példát, mert egy munkavállalói vélemény elhangzásakor ezt a két esetet is vizsgálni kell, mielőtt pálcát törünk a vezető felett. A vezetői példamutatás elmulasztása gyakoribb, de ezekről a lehetséges játszmákról se feledkezzünk meg.

  • Bővíz László 2008. február 7. 22:15

    Jóóó téma, szerintem is.

    Elég sok kereskedő cégnél tettem föl magamnak azt a kérdést, hogy miért ilyen jó/rossz itt a hangulat. Miután megismertem akár csak egy kicsit is a főnököt, aki sokszor egyben a tulajdonos is volt, már meg is volt a válasz.

    A vezetői példamutatás alapvelv kell hogy legyen egy vállalkozásban, mégis kevesen használják tudatosan. Minél inkább nő a cég, ami miatt csökken a vezetővel való személyes kapcsolatok lehetősége, annál kardinálisabbá válik, hogy mennyi információt adagol.

    Több olyan céget is láttam, ahol ezen egyetlen dologgal csodákat lehetett volna elérni.

    Az például milyen klassz, amikor a főfőnök bejelenti, hogy semmi prémium, mert veszteséges a cég, erre egy hét múlva megjelenik a vadi új BMW-jével. Akár vehette a másik cégéből való nyereségből is, vagy kaphatta a nagybácsijától is.
    “Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.”

  • Nagy Ágnes Zsófia 2008. február 9. 09:42

    Kedves Bloggerek,

    Egyetértek Attilával, de továbbmennék egy kicsit: nem csak az alapvető felelősségvállalásról van szó…hanem alapvető emberi tulajdonságokról. Aki személyes példával elől tud járni, az emberileg rendben van. Nincsenek allűrjei, nincs szüksége a Tamás által szuperül leírt viselkedésre, mert a példája generálja a munkatársak pozitív, előrevivő viselkedését. A másik esetet meg nem részletezem, több oldal lenne.

    …az a baj, hogy Tamás kérdésére saját tapasztalatom alapján nincs mit tenni. Hagyni kell az illetőt “pofára esni”. Egy pökhendi, stb embernek nem lehet megmondani, hogy vele van a baj, mert fel sem fogja, vagy elutasítja. :sigh
    Csak akkor van rá megoldás, ha az illető felismeri és elismeri, hogy először magán kell változtasson és ezt meg is teszi, de ez nagyon ritka eset és az ilyen ember sok esetben nem is a fenti kategóriából való, mert ez a kettő ált. kizárja egymást.
    Sajnos. Jó esetben a tulaj nem a vezető és akkor vele meg lehet beszélni, hogy mit tapasztalt a tanácsadó és bizony vezetőváltásra van szükség.
    Remélem, a többieknek ettől pozitívabb tapasztalatai vannak, és olvashatom majd őket!!

    Üdv, Zsófi

  • Mezőné Implom Eszter 2008. február 26. 20:00

    A cikkben említett felsőbbrendűség nem csupán a felsővezetésre, tulajdonosokra jellemző.
    Többször tapasztalatam, hogy a középvezetői szinten nagyobb károkat lehet okozni, mint tulajdonosi körből. Persze ehhez a felső vezetés hozzájárulása (passzivitása) is kell. Ezekben a poziciókben a kollegák egy része úgy érzi, hogy mindent megengedhet magának  a nagyon rugalmas munkaidőtől, a cég privát kiahsznáklásáig. Az alát tartozó beosztottaktól ellenben a céggel szembeni teljes lojalitást várják el. Milyen alapon?

    Mivel szakmámból adódóan egy cég összes vezetőjével kapcsolatban kell lennem és látom a beosztottjaik hozzájuk fűződő viszonyát, valamit az egyes csoportok eredményeit, azt kell mondjam, hogy a felsőbbrendű stílussal rendelkező vezetők soha nem tudtak olyan eredményeket elérni, mint azok, akikről ugyan mindenki tudta, hogy vezető, de nem hangsúlyozták azt minden e-mailben.
    Az a vezető, aki önmaga is eredményeket akart elérni és tett is ezért, tudta eredményesen motiválni a csapatát, ellentétben a diktatórikus módszereket gyakorló kollegájával.

    A vezető azért vezető, hogy szakmailag vezessen, irányitson. Azonban ha a bosztottjai rendre okosabbak és eredményesebbek az adott területen, érdemes elgondolkodnia saját pozícióján. Idővel a beosztottjai nem fogják komolyan venni, ami visszaüt a hatákonyságban. Ekkor a vezető cseréjén alaposan el kell gondolkodni.

    A vezető (tulajdonos) őszintesége, korrektsége nagyon fontos ahhoz, hogy eredméynesen tudjon dolgozni, és hatékonyan motiválni és irányítani embereket.

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!