Lelkes munkatársból ellenséges lázadó?

Lelkes munkatársból ellenséges lázadó?

Lelkes munkatársból ellenséges lázadó? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

lelkes munkatars
Nagyon sok vezető vágyik arra, hogy motivált beosztottai legyenek, de csak nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy igazán motivált csapatuk van.

A munkatársak motiválása már a kiválasztásuknál kezdődik, azaz már eleve motivált beosztottakat vegyen fel, ne pedig zombikat. Az emberek 20%-át nem lehet motiválni vagy talán csak egy pisztolycsővel a fejéhez nyomva, de az ugye nem legális.

Van olyan szakember, aki elintézi annyival, hogy hát vegyen fel motivált munkatársakat és többet nem is lesz gondja vele. Ez teljesen igaz lenne, ha nem jönne közbe valami:

,,Figyelemre méltó az is, hogy a Harvard Business School kutatás szerint a dolgozók 85 százaléka munkába állása után 4-6 hónappal elveszti motivációját.” írják a www.mfor.hu portálon.

Döbbenetes szám és sajnos csak igazolni tudom a gyakorlati tapasztalataim alapján. Sok cégben még a leglelkesebb új munkatársból is ellenséges lázadót vagy, ahogy sokan hívják ,,fizetett ellenséget” képesek csinálni a próbaidő 3 hónapja alatt.

De ki a felelős ezért?

A kormány?

Az APEH?

A szomszéd macskája?

A beosztottai motivációjának letöréséért egyértelműen a közvetlen felettes felelős. Az ő dolga, hogy már eleve motivált embereket vegyen fel, majd még véletlenül sem törje le a kezdeti lelkesedésüket, sőt inkább még tegyen rá a tűzre néhány lapáttal és folyamatosan őrizze azt.

De vajon miért nem képes erre a vezetők többsége?

,,Az Online Recruitment internetes hr-portál közelmúltban közölt felmérése szerint a vállalatok élére kerülő vezetők 50 százaléka munkába állása előtt semmilyen tréningen sem vesz részt. A szám megdöbbentő, főként annak tükrében, hogy a cégek eredményességében főszerepet játszik a menedzsment, annak elkötelezettsége és szaktudása.” www.mfor.hu

A fenti 50%-os statisztika a vállalkozásoknál ráadásul még sokkal rosszabb!

A legtöbbünk természetesnek veszi, hogy egy autót meg kell tanulni vezetni, a gyereket meg kell tanítani úszni vagy biciklizni, a cipőjét cipész mesterhez viszi javíttatni és nem kontárhoz, míg, az emberek jelentős része egy cég vezetésébe gondolkodás nélkül belevág „vakon”, mindenféle ismeret nélkül.

A legtöbb cégtulajdonos ilyen hobbi cégvezető, azaz nem vezeti a vállalkozását, hanem csak próbálkozik vezetni.

A hobbi cégvezető egyik fő jellemzője, hogy a legtöbb problémája a beosztottaival van, mert életében nem tanult vezetést. Ez még önmagában nem baj, de sokuk nem is látja be! Gyakran hallani, hogy ,,ugyan minek kéne nekem tanulnom, tegyék meg a beosztottaim!” (Ha lenne vészcsengő nálam, az ilyen mondatoknál biztos megnyomnám!)

Másik tulajdonsága, hogy érzelmi alapon vezet és hoz meg döntéseket, ami legjobban a pénzköltésén látszik meg, mert meglehetősen szélsőséges, azaz vagy ,,fogtechnikus” (fogához veri a garast), vagy magyar nábob módjára szórja a pénzt, különösen magas presztízsű dolgokra. Például jó érzékkel akkor veszi meg a legújabb kocsiját, amikor likviditási problémák miatt éppen késve fizeti az alkalmazottai esedékes bérét.

„Olyan jó volt látni, amikor a főnököm kigördült a harmadik új BMW-jével. Tudom, hogy milyen keményen megdolgoztam érte!” ismeretlen

 

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
11 hozzászólás
  • Polló László 2008. április 24. 14:40

    Minden vezetőnek kötelezővé tenném legalább Aronsontól A társas lény című könyv elolvasását. Sajnos amíg én vezető voltam, még nem olvastam és kapitális hibákat követtem el.

  • Knausz Lajos 2008. április 25. 15:11

    Tiszteletre méltó Polló László megállapítása és önkritikája. Sajnos továbbra is rózsaszín álom marad, hogy a sok „buszsofőrből” cégtulajdonossá avanzsált „vezető”, felismerné a saját fejlesztésének szükségességét és a képzetlenségéből és egyéb vezetői hiányosságából elkövetett hibáit.

    Knausz Lajos[I]null[/I]

  • Papp Zsuzsa 2008. április 25. 19:08

    Saját bőrömön tapasztalva a hobbi cégvezetés összes hibáját, annyival egészíteném ki a képet, hogy ráadásul ezek a „vezetők” hihetetlenül bizalmatlanok, többnyire kicsinyesek, és pusztán tulajdonos mivoltuk alapján bődületes butaságok kinyilatkoztatásával és tévedhetetlenségük biztos tudatában vezetik – csődbe – cégüket.

  • Trepper Endre 2008. április 27. 14:32

    Utolsó három munkahelyem kívülről vonzónak látszó gépjármű flotta finanszírozó cég volt. Ha nem azok az önmaguktől megdicsőült, magukat tévedhetetlen hívő külföldi cégvezetőik lettek volna, akik végülis voltak, ezek a cégek a nemzetközi forrásikból táplálkozva piacvezetők lehettek volna. Soha sem hittem volna, hogy megérem a valódi profi munkaerő elszökését, és az ilyen munkaerő kezdőkkel, dilettánsokkal történő pótlását. Mintha egy ezer részes angol bohózat valósunla meg nálunk.

  • Kovács Andrea 2008. május 5. 09:33

    Én még úgy tanultam, hogy vezetőnek születik az ember. Az is ismert, hogy ahol három ember van, ott biztos valaki vezetővé válik a csoportból. Még szerencse, hogy ma már nem ezen elv alapján lesz valakiből vezető. És még is. Számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy kényszervállalkozások születnek, melyek keletkezésének okai néha szorosan összefüggnek a munkanélküliség örömteli állapotának megszüntetése érdekében. Ha valaki elég tájékozódott a támogatások tekintetében ( vállalkozóvá válási támogatás, foglalkoztatási támogatás, START kártya stb&.) elég jó esélyekkel indulhat friss vállalkozóként . És ez jó! De vajon vezetőként is megállja a helyét? Valószínűleg nem. Legalábbis képzés, fejlesztés nélkül semmiképpen sem. Ennél sokkal nagyobb veszélyt jelent egy rosszul megválasztott vezető az olyan szervezetnél ahol a személyi állomány esetlegesen több száz fő. Sajnos ismert az a kiválasztási politika  is mikor a szervezet belülről , valamely csoportból emel ki embert és teszi meg vezetőnek a team élére, pusztán szakmai hozzáértése miatt. Akár melyik példát is nézzük, mindig a munkavállaló szenvedi meg a rossz vezető kiválasztást. A fluktuáció hatalmas méreteket ölt az ilyen vállalatoknál . A dolgozók sérülnek mentálisan is és elveszthetik a munka által adott pozitív érzetüket is. A megdöbbentő számomra az, hogy arányaiban nézve tízből hétszer futok bele ilyen szervezetekbe.

  • Kovács Lajos 2008. május 6. 10:33

    Hőlgyeim Uraim!
    Itt valami más kerűlt a palacsintába mint aminek kéne.Először is létezik egy peter elv/mindenki addig halad felfelé a ranglétrán amíg olyan pozicióba jut,hogy arra már alkalmatlan és akkor ott is ragad/.Ergó:Csak hülyék vezetnek.Bravó!Tudni kéne azt is,hogy egy cég ugy jön létre,hogy valaki jó sámlikat gyárt, akkor kiváltja az engedélyt,hogy sámlikat gyárthasson,először bírja erővel de a végén már embereket kell felvennie,akik gyártanak majd vezetik egy-egy részét a cégnek.Õ viszont ettől függetlenül asztalos maradt.Persze miért nem tanul ,hogy vezető váljon belőle.Kishazánkban először is a vezetőképzés nyugateurópai árakon történik,magyar jövedelmek mellett.Másodszor szerencsétlen honnan tudná,hogy melyik a számára megfelelő kurzus.Jómagam is egy kisebb vagyont kinyögtem,hogy tovább képezzem magam.Az eredmény,hogy sok trénernél többet tudtam.úgyhogy befejeztem a hülyeképzést.Maradnak a könyvek.nos ezek között is találtam olyat,hogy begyújtani nem szabad vele mert biztos elalszik a tűz tőle.Persze vannak született vezetők is.Az,hogy ők ki tudnak e bontakozni az attól is függ,hogy milyen embereket kap a keze alá.kik jelentkeznek dolgozni/elképesztő történeteim vannak erről./tudni kell,hogy a motiváció kishazánkban olyan fogalom ami kimerül a mennyi lesz a borítékban,és ezért dolgozni is kell?Kedvencem:Jelentkezik egy munkára önéletrajzot küld benne vannak a nyelvizsga adatok.elmentem az irodából, ezután egy barátomat megkértem aki több nyelven beszélő külkereskedő,hogy hívja fel az illetőt.Amikor megérkeztem akkor rákérdeztem,hogy nem kerestek-e.a válasz nem.Egy német úr telefonját várom az se jelentkezett?A válasz valaki telefonált de érthetetlen volt amit makogott.együtt felhívtuk az urat ő elmondta,hogy mit nem tudott az illető.A hőlgy meg volt sértődve,hogy én vizsgáztatom.kikérte magának,és kilépett,hogy ilyen bizalmatlan légkörben nem lehet dolgozni.Egyébként nehogy valaki abba a tévedésbe essen,hogy nyugaton jobb a helyzet.Olvastam egy amerikai statisztikát,hogy ott egy felvett dolgozó két hónapig mindent tud amit igért.négy hónap múlva a 80%át két év mulva a betüket nem akarja megismerni a klaviaturán.Motiválni?ott ahol jár/nem adható/a munkanélküli segély,a szociális segély,a társadalmi juttatás, úgy,hogy az állam a munkáltató a szomszéd macskája, nem kér érte cserébe valamit?Ez ugye a heti vicc.Miért motiválodna egy ember aki nem akar dolgozni.Egy barátom mondta:Hazánkban a munka szóval kezdődö kifejezések mind gyanúsak.Pl:munkaidő,munkarend/már nem is emlékszünk mi az/ a munkaruha,a munkafegyelem,a munkavédelem/ezt csak a munkavédelmi főfelügyelőség ismeri addig amíg ezért büntetést lehet kiróni./kíváncsi lennék,hogy egy építkezésen dolgozó hölgy mikor kap százezer forint bírságot mert ugyan kapott kobakot,de ő nem hordja mert ugye a frizurája./Hőlgyeim Uraim miről is beszélünk?

  • Istenes Pál 2008. május 6. 14:22

    Kedves Olvasók!
    Munkahelyemen a vagyon védelme érdekében kamerákat szereltek fel,először néhányat csak.A napokban újabbakkal bővült a sor,tehát szó szerint a dolgozók Big Brother módra figyelve vannak,ennek tetejébe a cégvezető otthonról ezeket interneten keresztül folyamatosan nézi,azonnal telefonon jelentkezik is,amikor úgy érzi hogy az esetleges pihenőd nem indokolt.Kérdem én,hol vannak a személyiségi jogok?Megjegyzem,van mormatíva,amit ők elvárható darabszámnak neveznek,és hiába teljesítesz többet,akkor is szólnak a pihenésért.Elvárják,hogy napi 8 órában éjjel-nappal (3 műszak van) non-stop ülj a gép előtt.Azt hiszem,ez eléggé aljas hozzáállás.

  • Lajos 2008. június 19. 17:11

    Tisztelt Istenes úr,és Tisztelt Olvasó.

    Félve szólok hozzá Istenes úr véleményéhez.Miért is,mert egy másik blogon leírtam,hogy Amerikában mi a szokás,hogy vesznek fel egy üzletkötőt.Úgy forgott utána szegény édesanyám a sírjában mint egy CNC eszterga.Voltam minden.Nos kérem olvassák el,de ne azt vonják le belőle,hogy én ilyet művelek.Franciaországban az X autógyárban a wc ajtók átlátszó üvegből vannak/remélem csak voltak de amikor a 80 as években ott jártam akkor mesélte egy ott dolgozó./kamerák voltak a wc-n azt is levonták,ha valaki elment a dolgát végezni.Ez a KAPITALIZMUS.tessék már végre észrevenni!!.Az, hogy ez nem tetszik az nem jelenti azt,hogy nem így van.Nekünk volt rossz a szocializmus./nem azért írom mert én visszasírom,hanem mert az emberek azt hitték,hogy a melósnak lesz sokkal jobb ha megszűnik ez a rendszer./Az,hogy a főnöknek a saját gyárában mi a joga,mit tehet?Tessék csak visszaemlékezni,hogy nem is olyan nagyon régen/3-4 éve/az itt lévő kóreai gumigyárban ha a dolgozó nem úgy csinálta amit kellett a munkavezető rávágott a kezére egy vonalzóval.Nos ettől az alapszitutól kéne elindulni,hogy kinek mihez van joga.Részemről az olyan ember akit hajtani kell a munkában és ellenőrizni állandóan attól elöbb utobb megszabadulok./elöbb/.Mert egy értelmes ember megérti,hogy dolgozni van a munkahelyén és nem pihenni.Sajnos ez a hazai nagy átlagra nem mondható el.Nos ezért folyamodnak bizonyos vezetők ilyen módszerekhez.rossz vagy sem a link beosztott kényszeríti ki az ilyen megoldásokat.Az pedig,hogy a tulaj otthonról telefonál?Nos ő már megteremtette magának a szitut.Lehet,hogy munkával, lehet,hogy nem, ez mit sem változtat azon,hogy megteheti.Személyi jogok?Kishazánkban ez csak irott malaszt.Az ombudsmani hivatal megtiltja, a centrum parkoló eladja ezek után a kintlévőségeit és teljesen törvénytelenül zaklatják vele az embereket.Írok mást:regisztrációs adó.Az eu szer4int tilos de beszedik,soroljam?EZ VAN.

    • teaház 2012. november 12. 15:44

      Kedves Lajos,

      1. mind Franciaországban, mind Koreában, mind (főleg!) Kínában találkoztak már a hasonló szellemben működő cégek azzal, hogy a munkások között megjelenik az öngyilkosság. Kínában tömegesen. Éppen a múlt héten olvastam erről a témáról cikkeket, és világos, hogy vannak szélsőséges helyzetek, ami nem mindenhol jellemző, de sajnos ahol az, ott ide vezet. Ergo:NEM követendő példa!!! Utalok ezzel az átlátszó wc-ajtóra, a vonalzós motiválásra és az itt ugyan nem említett, ám emlékezetes kitűzőre (vagy karszalagra?), amit a női pénztárosok viseltek egy áruházláncnál a „pirosbetűs” napokon, hogy a szolgálatos manager tudja, hogy őket éppen akkor akár napi 3x is ki kell engedni wc-re. Elrettentő! NEM HISZEM, hogy errő szól a versenyképesség, vagy mi!

      2. Oly mértékben elharapódzott az a szemlélet, hogy a motiváció az idő előrehaladtával sorvad, mint a téli készletek, hogy a kiégés folyamatának ecsetelésekor már külön ábrát is készítettek, hogy megy ez. Az az érzésem, hogy ezt mármár alapvetésnek tartjuk és ezért ez önbeteljesítő próféciaként kezd el működni. Bennem felmerült a kérdés, hogy miért ütközünk annyi falba a munkahelyen eltöltött idő előrehaladtával, miért gyűlik össze annyi frusztráció, csalódottság és düh, hogy az kiégéshez és felmondáshoz, betegséghez és/vagy kirúgáshoz vezet? Hová tűnik a felvételkor még oly egyértelmű összhang munkaadók és munkavállalók között? Volt egyáltalán?
      Másrészt: érdek egyáltalán motiválni? Több képzést nem tudunk adni, mert drága. Több pénzt nem tudunk fizetni. Külföldi utazást nem tudunk adni. Egyéb javadalmazás: drága. OKÉ. DE: mi van a megbecsüléssel? Még az is elmarad, hogy „… köszi X, ez szép munka volt!” !!! Hol van a szakmai presztízs növelése, mint motiváció, az elismerés, mint motiváció? De, akár az is elég lenne, megelőzendő a kiégést, hogy figyelembe veszem az ötleteidet, jutalmazom a kezdeményezéseidet, az innovációidat és nem megszégyenítelek, kigúnyollak, agyonhallgatlak, esetleg megfenyegetlek és megzsarollak, amig végre el nem kotródsz! Miért? Mert ez sem érdeke a munkaadónak, hiszen az elismert munkavállaló előbb-utóbb még túl fontosnak kezdi hinni magát. Ettől pedig szintén félünk, mi tulajdonosok, akik már „megteremtettük magunknak a szitut”! Igaz?

  • Egy munkavállaló 2010. január 14. 14:12

    A cikket rendkívül érdekesnek találom, rengeteg igazság van benne. Ám úgy érzem, hogy a hozzászólások kicsit elkanyarodtak tőle. Szinte minden hozzászólásban a link, lusta, motiválatlan alkalmazottakról van szó, akiket csak spártai módszerekkel lehet munkára bírni. De nem esik szó azokról a motivált munkatársakról, akik „elvesztik” lelkesedésüket ahogy megy az idő. Ezen munkatársak és az esetleg tőlük származó remek ötletek eltűnéséért a munkáltató és a közvetlen főnök épp annyira felelős, mint a munkatársak és maga az alany. Én most harmadik munkahelyemen vagyok és mindhárom esetben szép lassan, néhány év alatt elvesztettem a hitemet és ezzel együtt a lelkesedésemet is a céggel kapcsolatosan.
    Mai napig keresem azt a helyet, ahol úgy működnek a dolgok, ahogy azt Tamás leírja: ahol a főnök motivál, vezet és értékel, de nem személyes érdekek vagy érzelmek mentén. Szerintem megérné erről az oldalról is megvizsgálni a kérdést, nem csupán azt fejtegetni, hogy milyen nehézségekkel találkoztunk.

    • Kelkó Tamás 2010. január 14. 14:28

      Kedves Munkavállaló!

      Ha a blogomban ráklikkelsz a Motiválás kategóriára, akkor feljönnek azok a blogbejegyzések, ahol ezekről írok, és bizony a munkáltatóknak mutatok bennük elég görbe tükröt.

      Sajnos nagyon kevés az olyan vezető, aki legalább nem töri le munkatársai motivációját, aki pedig még a lustákat lelkes élharcosokká tudja motiválni, az pedig olyan ritka, mint a fehér holló.

      Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!