Cégvezetők leggyakoribb rögeszméje munkatársaik motivációjáról

Cégvezetők leggyakoribb rögeszméje munkatársaik motivációjáról

Cégvezetők leggyakoribb rögeszméje munkatársaik motivációjáról 860 370 Vállalkozásfejlesztés blog

Ha valamivel kapcsolatban rengeteg téveszme kering a vezetők fejében, az a munkatársaik motiválása, motiváltsága. Ennek oka abban keresendő, amit a szakirodalomban kulturális különbségnek hívnak. Az-az egy tulajdonos-cégvezető egészen más értékrenddel, motivációkkal rendelkezik, mint munkatársai, ezért ha magából indul ki (és miért indulna ki másból), akkor esélye sincs megérteni alkalmazottai motivációit!

A cégvezetők többségét rendkívül motiválja, hogy nincs felső határa annak, hogy mennyi pénzt kereshet (ezért is lett vállalkozó), emiatt azt hiszi, hogy a munkatársai is így gondolnak. Majd amikor a valóság szembejön egy jó nagy pofon formájában, és rá kell döbbennie, hogy cégében lehet, hogy csak őt motiválja az, hogy minél többet kereshet, akkor teljesen meg van döbbenve, és nem érti, hogy mi csúszott félre!?

Pedig semmi sem csúszott félre, csak el kéne engedni azt a rögeszmét (elképzelés, amihez mereven ragaszkodunk), hogy mindenki szeretne minél több pénzt keresni! Ennyi, és persze türelmesen megfigyelni, vagy meghallgatni őket, hogy a munkatársait akkor vajon mi motiválja?

Mi a baj Maslow motivációs piramisával?

Szerintem a jó öreg Maslow is eléggé hibás ebben a gondolkodásban, mert motivációs piramisának a csúcsa az önmegvalósítás. Speciel én nem szeretnék olyan szülők gyermeke lenni, akiknek a motivációja velem szemben az önmegvalósítás, de szerintem te sem. Egy jó szülő a kötelességtudat vagy más néven elhivatottság szintjén van, ez az, amikor gyermekedért gondolkodás nélkül olyan dolgokat megteszel, amiket magadért biztosan nem tennél. Vajon hányan lennének:

  • Mentősök,
  • Orvosok,
  • Ápolók,
  • Pedagógusok,
  • Tűzoltók,

és még ki tudja mennyi olyan szakma képviselői, akiknek esélyük sincs bármennyi pénzt keresni, sőt normális pénzt sem keresni, mégis olyan elhivatottsággal végzik a munkájukat, mintha a saját vállalkozásukat építenék! Sőt, még annál is jobban.

Mégis, akkor mi motiválja az embereket?

Egy biztos, az emberek nagyon sokfélék és a motivációik is nagyon sokfélék. Ha mindenkit a minél több pénz keresése motiválna, akkor milyen lenne a világ? Szerintem nem lenne benne érdemes élni, de ez az én magánvéleményem.

Visszatérve a vállalkozások világába, van egy olyan motivációs faktor, amit semmilyen motivációról szóló szakirodalomban nem olvastam, semmilyen szakmai fórumon nem hallottam róla, pedig szerintem a legfontosabb motivációs faktora munkatársaidnak. Mármint a jó munkatársaidnak! Ez pedig az, hogy megfeleljenek a főnökük, az-az a te elvárásaidnak!

Főleg nagy cégeknél látni – ahol elég sok a szociopata vezető -, hogy mennyi munkatárs igyekszik mániákusan elérni, hogy végre egy jó szót kapjon attól a főnökétől, aki naponta rúg bele! Hónapokat képesek dolgozni és bizonyítani azért, hogy végre egy szájszéli mosolyt kicsikarjanak zord főnöküktől! Mi ez, ha nem valami nagyon erős motivációs faktor!

Szerintem ez az a megfelelési vágy, hogy a főnökük elégedett legyen velük és a munkájukkal. Egy jó munkatársnak ez az elsődleges motivációja. Utána jön az:

  • önmegvalósítás,
  • a kihívás keresés,
  • az érzelmi elköteleződés,
  • a hivatástudat és társai, a magas motivációs szintek.

Az alacsony motivációs szinteken ez nincs jelen. Egy pénzmotivált vagy karrierista munkatársadat piszkosul nem érdekli, hogy te elégedett legyél vele!

Trükkös fizetési rendszerek

A cégvezetők rögeszméjére a koronát az a már szinte vak hit teszi fel, amit a trükkös fizetési rendszerek iránt táplálnak. Ha ennyit teljesít, akkor annyit kap, ha rendet rak az asztalon, akkor 1,5%-al többet, ha még a WC-t is lehúzza, és a cég profitja is eléri a 40%-ot, akkor meg annyit. Jó, túlzok, de láttam már olyan fizetési rendszert Excelben, amiben 30-nál is több szempontból jött össze hó végén a fizetés, és bizony a „rend az íróasztalon” benne volt!

Szóval szerintem a legtöbb cégvezető kicsit túlanyagiaskodja ezt a fizetés dolgot. Az igazán jó emberek nem a pénzért dolgoznak (mármint nem a pénz van náluk az első helyen!), hanem pl.:

  • a közös célokért,
  • a csapatért,
  • a főnökért,
  • vagy mert számukra természetes, hogy szinte magukénak érzik a céget,
  • vagy egyszerűen csak szeretik csinálni, amit csinálnak,

vagyis a pénznél fennköltebb dolgokért. A teljesítménybérezés túltolásával ezt a jó érzést ölöd ki belőlük, és lenyomod őket a pénzmotiváció szintjére.

Mint a nagymamám gyermekkoromban, amikor bármiért, amikor segítettem neki, zsebembe dugott egy százast. Egy idő már rühelltem, és megalázva éreztem magam, hogy „kalmárszellem” miatt segítek neki, pedig volt helye a pénznek. De a jó érzéssel végzett segítséget kezdte vele elrontani, ezért gyorsan le is állítottam róla!

A trükkös fizetési rendszer a pénzmotiváltakat célozza! A jó fizetési rendszer egyfajta igazságos cserét biztosít az elvégzett munkáért, de ha kizárólag ez motivál valakit, akkor az már régen rossz, mert nem neked, a csapatnak, a cégnek, az ügyfeleknek dolgozik, hanem kizárólag magának!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
10 hozzászólás
  • Hajas Gábor 2020. november 6. 09:38

    Kedves Tamás!
    Nagyon jó megerősítés a cikk, telitalálat!
    Sikereket kívánok, és maradjatok egészségesek!
    Tisztelettel:
    H.Gábor

  • Dr. Takács Eszter 2020. november 6. 10:51

    Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, 2010 – A dékánnő és kapcsolt köre rettegett a választások kimenetelétől, ezért egy meghatározott körnek osztott csak féléves jutalmat, teljesen figyelmen kívül hagyva a teljesítményt (sofőrnek 300 ezret, kifutófiúnak is 300 ezret, semmit nem csináló, részmunkaidőre bejelentett rokonnak 400 ezret, stb.). Ennek eredményeként a három legjobban dolgozó nulla forintot kapott, én is köztük voltam. Természetesen azonnal beadtam a lemondásomat. Reakció: maradjak és kapok 50 ezer forint fizetésemelést. Ennek elutasítása után a tétet még megtoldotta egy kéthetes sanghai tanulmányúttal. Annyira gyáva volt, hogy mindezt a hivatalvezetővel üzente meg, miközben egész nap együtt dolgoztunk, de nem merte felhozni a témát a két hónapos felmondási időm alatt. Soha nem értette meg, hogy a bizalom volt az, amit könnyelműen eljátszott, hogy nem lehet mindenkit pénzen megvenni, illetve, hogy nem szórakozunk emberekkel. Két év elteltével a LinkedInen kezdett bejelölgetni ismerősnek, de egyszer sem igazoltam vissza. A történethez még hozzátartozik, hogy egy másik „nullás” kolléganő is elment onnan egy év leforgása alatt. A cikk tökéletesen látja a valóságot.

    • Kelkó Tamás 2020. november 6. 22:50

      Kedves Eszter!

      A dékánnő valószínűleg saját magából indult ki…

      Köszönöm a tanulságos történetet.

      Üdv, Tamás

  • Kótajiné Jenei Krisztina 2020. november 6. 22:23

    Kedves Tamás!

    Nagyon tetszett a cikk és el is gondolkodtatott!
    A kérdés már csak az ha ez a rendszer ilyen nyílvánvaló akkor miért működik sok vállalkozás teljesítménybérezésben?

    • Kelkó Tamás 2020. november 6. 22:48

      Kedves Krisztina!

      Ha a teljesítménybérezés az igazságos cserét biztosítja, pl. ahol mérhető a teljesítmény és valaki 2x annyit teljesít, mint az átlag, akkor ő ne már az átlagbért kapja. A gond akkor van a teljesítménybérrel, ha a cégvezetés ettől várja a csodát, és ettől várja, hogy minden munkatársa motivált legyen, ezért más dolgokkal, amik a munkatársai számára valóban fontosak (pl. erkölcsi elismerés), nem foglalkozik.

      Üdv, Tamás

  • Mészáros Balázs 2020. november 7. 09:35

    Kedves Tamás!

    Nagyon jó íràs. Nekem az a bevett szokásom, hogy az embereimmel egyesével leülök (évente kétszer) és mindig megkérdezem mi motiválja őket. Majd a motivàciójàn keresztül segítem a fejlődésükben és érem el, hogy nőjön a teljesítménye, boldogan végezze a munkájàt, azzá válljon, akivé èppen szeretne. A munkájával pedig így sokkal többet hozzátesz a cèg fejlődéséhez, mint ha „csak hagynám dolgozni”.

    Viszont, amin most elgondolkodtam, az az, hogy a munkaerőtoborzás során az emberek motivációjànak a felkutatása sosem volt szempont. Pedig igaza van Tamás. Ezt már akkor érdemes volna kitapigatni, mert fontos szempont.

    Köszönöm a cikket. Ismét hasznos volt.

    Üdvözlettel,
    Balázs

  • Ferenc 2020. november 12. 13:31

    Köszönöm a cikket valóban megerősítette bennem a motiváció lényegét.
    Több könyvet is elolvastam már a sikeres cégvezetéssel kapcsolatban és kipróbáltam a cikkben említett dicséret és elismerés nem pénzbeli motiváló formáját.Jobb teljesítményt tapasztaltam utána.
    Köszönettel:Ferenc

  • Tóth Veronika 2020. november 12. 15:39

    Kedves Tamás!
    Nagyon igaz, amit írtál. Én is ezt látom a cégemben. Amikor rossz idők jártak ránk, bár rengeteget dolgoztunk, nem tudtunk plusz juttatást adni. Munatársaim mégis nagy erőbedobással és elköteleződéssel végezték a munkát.
    Amikor újra erősek lettünk, rájöttem, arra a legbüszkébbek, hogy együtt, közösen hoztuk ismét egyenesbe a céget. Nagy felelősség volt rajtuk és helytálltak. Így lettünk mi egy igazán jó, ütőképes csapat. Ennek már hat éve. Senki nem ment el tőlünk azóta sem. És az új kollégákat most már elsősorban aszerint válogatjuk (a második interjun a kollégáim is jelen vannak, közös kérdezési stratégiánk van, és a véleményüket figyelembe veszem a döntésnél), hogy mennyire lesz képes integrálódni a csapatba és milyen értékeket tud hozzátenni a céghez. Nyilván a szakmaiság lényeges, de sokkal fontosabb a személyiség.
    Nagyon igaz az is, hogy a főnökhöz képest viszonyítják magukat. Nálunk a műszaki igazgató a közvetlen vezető. Nagy szakmai reputációval, erős elhivatottsággal. Látom, a mérnökeink az ő elismerését mennyire igyekeznek kiérdemelni. Ez valóban erős motiváció.
    Kedves Tamás, mindig találok az írásaidban elgondolkozni valót. Nagyon jó őket olvasni, sokat tanulok tőled.

    Üdvözlettel,
    Tóth Veronika

    • Kelkó Tamás 2020. november 12. 15:51

      Szia Veronika!

      Igen, szoktalak emlegetni benneteket a 2009-es válság kapcsán, hogy mennyire jó csapatod van. Ti vagytok a legjobb bizonyíték, hogy a csapatszellem nem a juttatásokon múlik.

      Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!