Európai viszonylatban Magyarországon nem járunk az élen az alternatív munkavállalási formák alkalmazásában, kivéve talán a számlára történő, vagy borítékos fizetéseket, de ezek másként alternatívok. Pedig a távmunka rendkívül terjed a világ nyugatabbi felén, és egy 2015-ös magyarországi felmérés szerint, a magyar szellemi dolgozók több, mint fele is szívesen dolgozna ebben a formában!
A Telenor által végzett felmérésben 2300 szellemi dolgozót kérdeztek meg, amelyben a megkérdezettek 54%-a venné jó néven, ha otthonról is dolgozhatna. Személyes tapasztalataim is megegyeznek ezzel, hogy sok szellemi dolgozó, különösen a kisgyermekes nők élnek vele szívesen, ha nem is teljesen, hanem részlegesen (heti 1-2 napot) otthonról dolgozhatnak. Vannak viszont olyan emberek, akiket egyenesen megbénít, ha nem kell naponta egy munkahelyre bejárniuk, ezért nézzük meg, hogyan és miért érdemes ezt bevezetni…
Még egyszer kihangsúlyozom, hogy szellemi munkát végző dolgozók munkájáról beszélünk, egy CNC esztergályos vagy egy raktári dolgozó munkáját bajos lenne „hazaszervezni”, egy területi képviselő meg munkájából adódóan alig van az irodában, így itt nincs értelme távmunkáról beszélni. Azonban egy:
- könyvelő,
- pénzügyes,
- beszerző,
- telefonos értékesítő,
- marketinges,
- informatikus,
sőt még egy háeres munkájának is egy része otthonról gond nélkül elvégezhető.
Kockázatok és mellékhatások
Először azonban nézzük meg, hogy kiknek és miért nem jön be a távmunka? A válasz egyszerű, senkinek nem jön be, aki nem tud eléggé önállóan és autonóm módon dolgozni! A nagyvállalatoknál nagy számban végzett távmunka próbálkozások ezért mindig vegyes eredménnyel végződtek. Voltak olyanok, akiknek nagyon bejött, és olyanok is, akiknek meg nagyon nem. Jellemzően az átlagnál önállóbb és kreatívabb embereknek bejön, a többieknek pedig, akik az önszervezésben, fegyelemben nem elég erősek, azoknak nem.
Szóval vigyázat, önmagában az a kérdés, hogy a távmunka jó-e, nem jó kérdés, mert van, akinek való és van, akinek nem.
A másik fontos dolog a fokozatosság, azaz nem heti 5 napra kell teljesen kiszervezni valakit, hanem először heti 1 napot, majd ha kedvezőek a tapasztalatok, akkor egyre többet.
További kockázat, hogy akkor szabad csak alkalmazni a távmunkát, ha tudjuk mérni a távmunkás teljesítményét, ha ennek ellenére is transzparens a munkája.
Távmunka előnyei
A legfontosabb előny természetesen a lojalitás emelkedése, hiszen a kellően önálló munkavállalók így jobban meg tudják találni a munka/magánélet egyensúlyát, nem is beszélve a kisgyermekes anyukákról, akik így a gyermekükkel is lehetnek, meg a munkát is el tudják végezni. Van olyan ügyfelem, ahol a marketing vezető hölgy csak úgy volt hajlandó a vezetői beosztást elvállalni, ha heti 2 napot otthonról dolgozhat. Így viszont évek óta lojálisan végzi a munkáját, amit legjobban az eredményei mutatnak (és megjegyzem, ha akarna sem igen tudna könnyen váltani, mert még nagyon kevés cégnél lenne erre lehetősége). De láttam már olyan telefonos ügyfélszolgálatost is, szenzációs ügyfélszolgálatost, akit 3 évig nem is láttak a cégénél!
Akárhogy is csavarjuk, én azt látom, hogy 2008 óta az idő a legszűkebb erőforrásunk, ezért egyre több embernek fontos az is, hogy ne kelljen napi több órát a munkahelyre utazással eltöltenie, hanem ez alatt a családjával lehessen, ami nemcsak az utazásról, hanem a készülődésről is szól.
De nem kell messzire mennem, én is így dolgozom. Van, amikor 10:00-ig alszom, mert éjjel 2:00-ig a blogom írom, és van, amikor reggel 8:00 órakor már ügyfélnél vagyok, ráadásul 200km-re Budapesttől. És olyan is van, amikor egy kávézóban írom az álláshirdetéseket valamikor napközben. Én nagyon élvezem ezt az életmódot immár 15 éve, és egyre több, kiemelkedő kvalitású emberrel találkozom, aki már így él, vagy erre vágyik.
Már eleve így hirdetem meg
Vannak már olyan állások, amiket már eleve úgy hirdetek meg, hogy heti pár nap távmunka lehetséges, és jól látszik, hogy pont a kvalifikáltabb munkavállalókat fogja meg, akiket olyan sok munkaadó szeretne magához csábítani. Nem mondom, hogy minden állást így kell meghirdetni, és feltétlenül távmunkát kell alkalmazni, én csak azt mondom, hogy legyél rugalmas munkaadó, mert könnyen lehet, hogy egy kiemelkedő munkavállalót pont a rugalmas munkavégzéssel tudsz megfogni, vagy elriasztani, ha erre nem vagy hajlandó…
Szia Tamás!
Örültem a mai blogod témájának, mert szerintem is nagymértékben fog növekedni az elkövetkező időkben, a Home Office típusú munkavégzés. Természetesen csak olyan országokban, területeken, és tulajdonosok cégeinél, ahol a munkatárs iránti bizalom is megvan.
Az én tapasztalataim a Home Office típusú foglalkoztatásnál az, hogy, jelenleg nagyon kevés tulajdonos illetve vezető bízik meg (KKV szektorról beszélek) a munkatársaiban és a bizalom hiánya az, ami még ott is akadályt képezhet az otthoni munkavégzés bevezetésénél, ahol egyébként lehetőség lenne rá, sőt, ahol egyenesen kifizetődő is lenne a tulajdonos számára.
Több esetben is tapasztaltam, hogy olyan indokokkal utasították el a vezetők az otthoni munkavégzés bevezetését, mely a bizalmatlanságra vezethető vissza.
– Hogyan fogom ellenőrizni, hogy valójában dolgozik-e abban az időben, amit otthon tölt?
– Nem vette fel a telefont, majd 5 perc múlva hívott vissza. (Hol volt eddig és mit csinált?)
Sorolhatnám még tovább a vezetői aggályokat. Igen, lehet erre azt mondani, hogy olyan munkát lehet és kell kiszervezni, melyek egyértelműen és jól mérhetőek, de sajnos a vezetők és tulajdonosok egy jelentős része, ettől még továbbra is bizalmatlanok maradnak a munkatársakkal kapcsolatosan.
A nagy kérdés az hogy miért? Rászolgált erre a munkatárs? Ha nem akkor miért a bizalmatlanság? Ha igen, akkor miért dolgozik még a cégben?
Az általad említett fokozatosság viszont jó megoldás lehet, ezzel a technikával (1-2 napos otthoni munkavégzés) és a pontos mérésekkel, eredményekkel, lehet hogy meg lehet győzni olyan tulajdonosokat, vezetőket is az otthoni munkavégzés eredményességéről, akik eddig elzárkóztak előlük.
A multinacionális cégeknél a helyzet természetesen más, ott már 5-10 évvel ezelőtt is jól használták bizonyos munkakörökben ezt, a mindkét fél számára eredményes foglalkoztatási formát.
Üdv: Fagyi