Rengeteg hibát el lehet követni egy felvételi interjún, de van 3 olyan, amelyek alapvetően akadályozzák meg, hogy a végén jó döntést hozzál! És még gyakran profik is elkövetik, mert ezeket a hibákat az emberi természet szüli, ösztönösen követjük el őket. Éppen ezért a munkaerő toborzás-kiválasztás is olyan mint a síelés, nagyon sok mindent pont fordítva kell csinálni, mint ahogy ösztönösen csinálnánk.
Ha már síeltél, akkor biztosan emlékszel az első pillanatra, amikor ott álltál a hihetetlenül meredek lejtő tetején (ami valójában csak egy lanka volt, de először az is meredeknek tűnt), és ösztönösen hátradőltél a félelemtől, akkor az oktató először azt mondta, hogy: „Dőlj előre!”
És ez még csak a kezdet volt, még jó pár olyan fogás van a síelésben, amikor szabályosan meg kell erőszakolnunk magunkat, és pontosan ellenkezőleg kell cselekednünk, mint ahogy zsigerből tennék. Így van ez a felvételi interjúval is, nézzük is meg, hogy mik ezek a helyzetek, amikor az ösztöneiddel ellenkezőleg kell cselekedned…
Elárulom, ilyen a motokrossz is, sőt, itt mindent pont fordítva kell csinálnod, mint ahogy reflexből tennéd. Ahol fékeznél, ott húzni kell a gázt, ahol hátrahajolnál (pl. ugratás előtt és érkezéskor is), ott pont előre kell hajolni és húzni a gázt, ahol egyenesen ülnél, ott le kell dönteni a motort és ellenkező irányba hajolni, és így tovább. Szabályosan át kell programoznod az agyad, nem véletlenül tart évekig, amíg minden egyes mozdulatot begyakorolsz, hogy amikor helyzetbe kerülsz, akkor reflexből a pontosan helyes mozdulatot csináld.
Nagyon gyakran ez az érzésem interjúzás közben is, sok ezer interjú után is jönnek „reflexek”, amiket ha gyenge vagyok és hagyom, akkor pont a rossz irányba visznek. Elsőként kezdjük is a legfontosabbal, amit mindenki elkövet, sőt, sokan soha nem fognak más szempont alapján dönteni, mint a
1. Szimpátia
Pedig ha van valami, ami a legjobban becsaphatja az embert, akkor az a szimpátia. Vannak szakmák, pl. értékesítők, marketingesek, vezetők és más hasonló szellemi foglalkozásúak, akik között rengeteg az olyan pályázó, aki már első látásra rendkívül szimpatikus, ami az interjú folyamán ráadásul csak erősödik, vagyis rendesen megvan a kémia.
Majd jön a próbaidő, meg a munkás szürke hétköznapok, az eredmények meg csak nem akarnak jönni, csak nem akarnak jönni, és a továbbra is rendkívül szimpatikus, meggyőző kolléga imázsa elkezd kiüresedni. Mert bizony, a szimpátia eredmények nélkül előbb-utóbb elvész…
Első benyomás
Eközben van a pályázók között olyan, aki már első látásra nem tetszik, ezért 15 perc után abbahagyod vele a beszélgetést, és útjára engeded. De vannak páran, akik nem foglalkoznak az első benyomással, folytatják az interjút, és csodák csodája, az 1 órás beszélgetés végére ott ülnek egy kiváló jelölttel szemben. Nekem már nem egy olyan pályázóval volt dolgom, aki az interjú 50. percétől kezdett kibontakozni, de olyan is, akiről ha korábbi közös munkatapasztalat alapján nem tudom, hogy a munka élharcosa, hát akkor soha nem lett volna szimpatikus!
És az ügyfélnél eljátszottuk ugyanezt, már az önéletrajza alapján találkozni sem akart vele, majd az interjú első fél órájában eléggé hűvös volt a hangulat, amikor jöttek azok a kérdések, amikre megnyílt, végre a közegében érezte magát, és 60 perc után nem volt kérdés, hogy ő a legjobb, de valójában 2,5 órás lett az interjú! Már ott elkezdtek együtt dolgozni…
2. Feltételezés a tények halála
Kizárólag azt kérdezed a pályázótól, hogy mit csinált előző munkahelyein, és ha azt mondja, hogy mérleget készített, akkor utána feltételezed, hogy ért a mérlegkészítéshez! A Kandóra járt és feltételezed, hogy akkor kiválóan képzett villamosmérnökkel ülsz szemben, aki érti a szakmát. A Procter & Gamble-nél volt értékesítő, ezért azt feltételezed, hogy jól képzett, és teljesítőképes értékesítő. Az Audinál volt gyártástechnológus mérnök, ezért azt feltételezed, hogy ért a gyártástechnológiához és képes valamilyen gép gyártásának a megtervezésére és beindítására.
Hosszasan sorolhatnám, hogy milyen feltételezésekbe lehet bocsátkozni az interjúk során, egy a lényeg, ne feltételezz semmit! Ha tudni akarod, hogy egy marketinges mennyire ért a marketinghez, akkor kőkemény és részletekbe menő szakmai kérdésekkel mérd fel a tudását! Majd mérd fel, hogy milyen eredményeket produkált előző munkahelyein, és ha van rá lehetőség, akkor járj is utána! Csak ne feltételezz semmit!
3. Magát Leonardo da Vincit keresed
Nagyon sok pályázó panaszkodik nekem, hogy visszatért a polihisztorok kora, mert az álláshirdetésekben olyan elvárások szerepelnek, amelyeknek már már lehetetlen megfelelni. Ma nagy divatja van a marketingesek keresésének, ahol:
- a html kódban való turkálástól,
- a szövegíráson,
- az Adwords fiók kezelésén,
- a grafikai tervezésen,
- a marketing stratégia készítésen át,
- a sajtótájékoztató szervezéséig,
- és kormányzati lobbizásig terjed
egy munkakörön belül a feladatok spektruma, aminek nincs ember a földön, aki meg tud felelni.
Pontosabban van, de ilyenkor azt szoktam mondani ügyfeleimnek, hogy: „Aki mindezt tudja, annak jó eséllyel nagyobb cége van, mint neked!” 🙂
Ezen persze jót nevetnek, és érzik a helyzet visszásságát és az elvárások irreális voltát, de nagyon nagyon nehezen engednek elképzeléseikből. Nem is beszélve arról, hogy az élet egyik legfontosabb elve a kölcsönösség, vagyis ha Superman képességeket vársz el, akkor azért super fizetést és juttatásokat, meg munkakörülményeket, meg vállalati hátteret is kellene nyújtanod…
Nem véletlenül mondta egy híres közgazdász, hogy a kis- és középvállalati tulajdonosok olyan embereket keresnek, akik képesek repülni tengeralattjáróval!
- 36megosztás
- 33Facebook
- 1LinkedIn
- 2Email
Szia Tamás,
Nagyon jó ez a cikked is. Már a kezdés is megragadott a sielős hasonlattal. Mennyire igaz, és mindjárt éreztem, hogy „rólam beszélsz”.
Bár csak „műkedvelő” interjúztatónak tartom magam, hiszen nem HR es, hanem marketinges vagyok, de minden megvolt már az elmúlt 1 évben, amiről írsz… A nagyon szimpi „lufi” jelölt, a „mindent tudó” marketinges ( annyi mindent írt bele az önéletrajzába, hogy mit csinált az előző munkahelyén, hogy azt mondtam magamban, ez lehetetlen..) stb stb.
Mindig figyelünk, hogy kitöltsük az 1 órás interjút, akkor is, ha az néha valóban egy kínszenvedés és azt kell, hogy mondjam ( ennyi tapasztalat után, ami valóban nekem csak 1 aktív év), hogy minden esetben HIBA volt nem hallgatnom a megérzésemre. Akinél kétszeri interjú után ( kb 2-3 óra) éreztem, hogy valami nem stimmel, de mondjuk elkápráztatott a magas szintű szövegírása, vagy egyéb tudása, ott, miután felvettük mindig csak erősödött ez a „probléma” és búcsúzni kellett.
Tudom, hogy te nem erről írsz itt, hanem egy 15 perces első benyomás, szimpátia utáni ítélésről.
Na szóval egyetértek, hogy ez valóban nagyon nehéz szakma, minél inkább belelátok annál inkább mondom ezt:-)))) Le a kalappal az előtt, aki igazán ért ehhez:-)
Ugyanakkor nagyon-nagyon izgalmas, érdekes, szóval én is nagyon élvezem. Szép napot.
Kriszta
u.i.: majdnem mindhez értek, mint marketinges, amit fent leírtál, sőt az email kampány menedzselést, a vezetői tapasztalatot és a facebook menedzslést is hozzátenném…:-))) csak nem mindegy milyen mélységig… Ez is fontos dolog, mert pl. egy marketing vezetőnek mindenre kell, hogy legyen rálátása ( oké html kódnál elég, ha tudja, hogy mi az és mire jó:-)).