A dumálás extrém sportolója, aki az egyik legnehezebben kezelhető emberfajta egy felvételi interjú során. Az elnevezés nem túlzás, az ilyen pályázó mellett Ön nagyon nehezen tud labdába rúgni.
Ő az, aki már az interjú alatt „lyukat beszél az Ön hasába”, aki egy kérdésre képes akár fél órás választ adni. Ezt a típusú jelöltet nagyon könnyű felismerni, mert már idegesítően mellébeszél a feltett kérdésekre is:
– Eddigi értékesítési pályafutása során mennyire volt lehetősége marketing feladatokat is végezni?
Ezután kb. 10 körmondat, kb. 15 percig, majd közben és a végén is legalább háromszor megismételve:
– „Nagyon fontosnak tartom a marketinget.”
Egyébként ez a legidegesítőbb embertípus egy felvételi interjún. Van önnek 1 órája, kb. 30 kérdése, és félidőben még csak az 5. kérdésnél járnak, mert a pályázó mindegyikre folyékonyan elszaval 10 oldalt a Toldiból.
Szavakkal lehengerelni?
Sőt az igazán idegesítő fajta egyenesen nem engedi önt szóhoz jutni és gyakran félbeszakítja a mondandóját. Gyakran éppen magát fényezi, hihetetlen színészi átéléssel sokáig bizonygatva, hogy nélküle bizony megáll az élet a cégénél, hogy ő valójában mennyire őszinte, tisztességes, szorgalmas, hogy neki aztán milyen eredményei vannak, és még sorolhatnám.
Volt már, hogy megkértem, próbáljon meg válaszolni 1-2 mondatban a feltett kérdésre és volt, aki utána teljesen normálisra vette a figurát, de a többség azután is csak mondta, csak mondta, csak mondta, csak mondta, csak mondta és mondta…
Sajnos az a szomorú tapasztalat, hogy valaki minél többet beszél a szükségesnél, annál kevesebb köze van az igazsághoz annak, amit mond. Minél érzelemdúsabban beszél (pl. düh, félelem, cinizmus), annál kevésbé igaz, amit mond. Minél többet beszél, annál jobban más képet akar magáról festeni, mint amilyen valójában, ami ugye nem az egyenesség mintapéldája.
Megválaszolni egy egyszerű kérdést?
A „fülboxoló” pályázóra ráadásul az is jellemző, hogy fel sem fogja a feltett kérdést és még véletlenül sem rá válaszol, hanem teljesen másról beszél. Egyébként ez a második legidegesítőbb dolog egy interjú során, amikor már harmadszor vagyok kénytelen feltenni ugyanazt a kérdést, mert egyszer sem volt képes a jelölt korrekt módon megválaszolni.
Szóval az értelmes és normális emberek egyik legfontosabb ismérve, hogy képesek megérteni a feltett kérdést, majd tömören és érthetően válaszolni rá.
További kellemetlen tulajdonsága a „szószátyár” embereknek, hogy általában lezáratlan dolgok garmadája veszi körül őket és az időgazdálkodással is elég komoly problémáik vannak. Én nem ismerek egy olyan „fülboxoló” embert sem, aki körül katonás rend lenne, de olyat igen, aki körül Kheopsz piramis méretű a káosz, ráadásul állandóan mindennel úszásban van (és nem az Olimpián 400m vegyesen).
A teljesítőképesség és a dolgok lezárásának képessége kéz a kézben jár egymással, aki körül tehát sok minden befejezetlen, annak a teljesítményével biztosan nem lesz elégedett. A kiemelkedő teljesítményű emberek közös jellemzője ugyanis, hogy képesek gyorsan lezárni dolgokat.
Van is egy érdekes mondás erről:
„Ha el akarsz végeztetni valamit valakivel, akkor keress egy elfoglalt embert!”
Nagyon találó a példa!
Az ilyen embertípussal kapcsolatban mindig az az érzésem, hogy valójában ő egy monológot mond, csak éppen ott vagyok én is: nem történik valódi információ áramlás, csak időtöltés.