A pitbullt vagy inkább az okosat?

A pitbullt vagy inkább az okosat?

A pitbullt vagy inkább az okosat? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

pitbullSzerintem az értékesítők az egyik olyan szakma, amelyhez a legtöbb misztikus elképzelés,  előítélet, sztereotípia kötődik. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a jó értékesítő olyan, mint egy pitbull, aki ha kidobják az ajtón visszamegy a kéményen, aki ha kell a betonfalon is átmegy, és aki addig nyomul, amíg el nem ad valamit!

Valóban ilyen rémisztő lenne egy profi értékesítő?

A válaszom meglepő, mert igen is, meg nem is! Nem, nem akarom elkerülni a konkrét választ, csak ez a pontos válasz.

Nem érdemes ugyanis önkényesen kijelölni egy embertípust, hogy „na ő a tuti értékesítő”, és ezután minden cégbe ilyen embert keresni. Ugyanúgy, ahogy az orvosokból, az ügyvédekből, a takarítónőkből, a kőművesekből, a menedzserekből, az asszisztensekből, az informatikusokból, a művészekből, a mérnökökből, az értékesítőkből is nagyon sokféle ember van, aki komoly eredményeket tud felmutatni a szakmájában.

Tudom, hogy egyszerűbbnek tűnik egy bizonyos típust keresni, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon sokféle emberből  lehet kiváló értékesítő. De nemcsak értékesítő, hanem akár bokszoló is! Igen, amikor tavaly Erdei Zsolttal készítettem egy személyzeti szaklap számára interjút, akkor ő lepett meg azzal a gondolattal, hogy még belőlem is lehetne jó bokszoló!?

Aki még nem találkozott velem élőben, csak megemlítem, hogy nem vagyok egy tipikus bokszoló alkat a 2 méteres magasságommal és vékony alkatommal, 10 emberből kb. 10 kosarasnak néz, bokszolónak még álmukban sem gondolnak, és bizony én sem magamat. Ehhez képest Zsolt azt mondta, hogy belőlem is lehetett volna fiatal koromban jó bokszoló, mert igaz nem az ütőerőm lett volna az erősségem, mint egy zömökebb alkatúnak, de a hosszú kezeimmel jól távol tudtam volna tartani és kifárasztani az ellenfeleket.

A tehetség menedzsmentet magyarázta el nekem sportolói vonatkozásban, hogy minden embernek van valamilyen olyan adottsága, erőssége, amire lehet építeni egy bokszolói stílust (persze ha emellett egyéb fontos tényezők, mint motiváltság, elhivatottság, szorgalom, stb. megvannak).

Ugyanígy működik ez az értékesítőknél is, nem véletlenül ismerek személyesen annyiféle kiváló értékesítőt:

  • aki kiemelkedő kapcsolatteremtő képességgel rendelkezik, és erre építve ér el kiváló eredményeket,
  • akinek akkor a po…ája, mint a Bécsi kapu, és hihetetlen rábeszélő képességgel kezeli a bizonytalanokat,
  • aki megdöbbentően csendes, de zseniálisan tud másokat beszéltetni és a vásárlás felé terelni,
  • aki rendkívül nagy koponya a szakmájában, és emiatt olyan szaktekintély, hogy a vevőknek ő jut az eszébe először, és megtiszteltetésnek érzik, ha tőle vásárolhatnak,
  • aki hihetetlen érzékkel érez rá, hogy a potenciális vevőnek valójában mire van szüksége (mert nem mindig azt akarja, amire valójában szüksége van),
  • aki ugyan nehezen teremt új kapcsolatokat, de rendkívül jó érzékkel mélyíti el a meglévőket, és épít szabályos klientúrát, pedig nem is orvos,
  • és ismerek olyan értékesítőt is, akiről lövésem sincs, miért és hogyan produkál átlag feletti eladásokat, de a számok magukért beszélnek!

Ez mind szép és jó, de akkor joggal kérdezheted, hogy:

– Akkor most milyen szempontok alapján válasszak értékesítőt?

Hát ne a személyisége alapján, az biztos, pontosabban ne a személyisége legyen az első számú szempont! Erről mélyebben jövő hét szerdán „A teljesítőképes értékesítők kiválasztása” című előadásom során fogok beszélni, de nem árulok el titkot, hiszen e blog keretein belül már sokszor írtam róla,:

  • a múltbeli teljesítmény,
  • a szaktudás,
  • és a motiváció tud lenni

az a három stabil pont, amire alapozva lényegesen nagyobb eséllyel veszel fel eladni és teljesíteni tudó értékesítőt, mintha meghatározott személyiségű embert keresnél.

Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb szakmai sikerem értékesítő kiválasztásban egy pitbull típusú emberhez kötődik és az sem, hogy az egyik legnagyobb szakmai bukásom is.

Te milyen személyiségű sikeres értékesítőket ismersz?

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
29 hozzászólás
  • Magda Attila 2010. június 17. 14:34

    Kedves Tamás!

    Nagyon is egyetértek veled, sokféle személyiségből lehet jó értékesítő, és ahogyan a felsorolásodból látszik, nagyon fontos, hogy mi a fő feladat. Van aki jól tud ajtókat kinyitni, van aki jól tud személyesen meggyőzni, stb.

    Viszont bármi is legyen a konkrét feladat, a jó értékesítő kitartó, mint a pitbull. Azonban nem abban kitartó, hogy ráharap egy ügyfélre, és addig el nem engedi, amíg valami szélsőséges dolog nem történik. Hanem abban, hogy addig megy, amíg meg nem talál annyi és olyan ügyfelet, akikből meglesz a terv. Egyszóval valóban kitartó.

    …és bármi is legyen a feladat, legyen okos, hogy tudja: akinél az információ, az tudja, hogy mit és hogyan lehet és kell tálalni, tehát kész arra, hogy az ügyfélre koncentráljon, és begyűjtse megfelelő információkat.

    Az értékesítési munka igen nagy hányadát (60-70%-át) az egyéni és az ügyféllel közösen végzett információgyűjtés teszi ki. Hiszen mindenki beláthatja: ha tudom, hogy kinek, mit, mikor és hogyan lehet eladni, akkor mér nem is olyan nehéz dolog az értékesítés, ugye?

    Üdv.,

    Attila

  • Tom „Bald Dog” Varjan 2010. június 17. 15:48

    Szia Tamas,

    Ez igen erdekes a 3 három stabil pontrol.

    A szaktudas igen.

    Viszont nem nagyon ertek egyet a multbeli teljesitmennyel.

    A teljesitmeny a motivacio fuggvenyes, es a motivacio pedig munkehelyi atmoszfera fuggvenye.

    Egy rossz munka kornyezetben meg egy zseni ertekesito sem tud jol teljesiteni, mert a kornyezet megakadalyozza benne.

    Egy jo kornyezet pedig nagyon sokszor szarnyakat ad meg a turheto ertekesitonek is.

    A kornyezet formalja az ember szemelyiseget, es igy a teljesitmenye is valtozik… vagy jo vagy rossz iranyban.

    Kalandra fel!

    T

    • Kelkó Tamás 2010. június 17. 16:59

      Szia Tom,

      Bizonyos körülmények között a teljesítmény a motiváció függvénye, de nem kizárólagosan.

      Ha valaki 5 évig egy olyan helyen dolgozik értékesítőként, ahol cseppet sem motiváló a munkahelyi környezet, és végig átlag alatti, de kirúgási szint feletti volt a teljesítménye, akkor ő valójában egy nagyon jó ember, csak nem volt eléggé jó a munkahelyi atmoszféra?

      Szerintem ha valaki dolgozott 1 évig egy cégnél, és ott nem tudott igazán teljesíteni, majd eljött, de csak az a munkahelye volt, akkor egyetértek veled, de biztos nem őt választanám, ha van olyan értékesítő pályázó is, aki 3 évig dolgozott egy cégnél és kimagasló forgalmat produkált.

      Nem egy olyan kiváló értékesítőt ismerek, aki elég rossz körülmények között is (igaz a termék, meg a cég logisztikai háttere azért jó volt) tudott kimagaslót teljesíteni, és tudott motivált maradni 5-10 évig, mert önmotivált volt. Igaz, nem ők a többség., de ha értékesítési csapatot kellene felépítenem, akkor min. 1 ilyen ember kellene, az biztos. 🙂

      A környezet nagyon keményen tudja jó és rossz irányba befolyásolni az embert, de én hiszek abban, hogy minél jobb képességű, érettebb személyiségű egy ember, annál kevésbé befolyásolja a környezete, mert inkább ő befolyásolja azt.

      A „körülmények áldozata” típusú emberek pedig dolgozzanak inkább a konkurenciánál. 🙂

  • Miron 2010. június 17. 16:34

    Szerintem a sikeres értékesítéshez nem csak az értéktesitőtől függ, hanem az értékesíteni kívánt termék/szolg. is. Minél gyengébb egy termék a piaci viszonyokhoz képest annál keményebb és merészebb értékesítőre van szükségünk.

    Azaz szerintem ha megfelelő az értékteremtő folyamatunk a értékesitéshez már nem kell betont törni….
    Ezért előbb csináljunk valamit jól és csak utána akarjuk eladni.

    • Kelkó Tamás 2010. június 17. 17:01

      Ez pontosan így van, és bizony sokkal nagyobb a szerepe annak, hogy milyen jó a termék és a cég egy jó értékesítő toborzásában, mint azt sokan gondolják!

      Már az álláshirdetésnél eldől, hogy az igazán jók jelentkeznek-e, és kizárólag a cég, termék, feladat hármason.

  • Máté Ildikó 2010. június 17. 18:10

    „Tudom, hogy egyszerűbbnek tűnik egy bizonyos típust keresni, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon sokféle emberből lehet kiváló értékesítő.”
    „… ne a személyisége alapján, az biztos, pontosabban ne a személyisége legyen az első számú szempont!”
    „Te milyen személyiségű sikeres értékesítőket ismersz?”

    Megvárnám a jövő szerdai előadást, mert egyelőre ez a három mondat (szerintem) üti egymást.

  • Czinger Márti 2010. június 17. 20:52

    Hát ezzel a hármassal én sem biztos,hogy egyet értek.A múltbeli teljesítménnyel semmiképp.Hiszen én 13 éve belecsöppentem véletlenek sorozata folytán ebbe a szakmába és évek hosszú során keresztül tanultam,csiszoltam magam mások szerint és nagyképűség nélkül magam szerint is jó értékesítővé.De sajnos a perifériára kerültem -vagy inkább úgy fogalmaznék ,hogy ott is dolgoztam- és ebben a furcsa időszakban amit nem szeretek válságnak hívni mivel emberileg sokat profitáltam belőle-anyagilag kevésbé-úgy érzem ,hogy fel kell adnom ezt a számomra nagyon szeretett hívatást.Úgy érzem ,hogy szakmailag most jutottam el egy olyan szintre,hogy a saját területemen akár irányítani ,tanítani is tudnám a kezdőket de nem érzem ,hogy erre lenne bárkinek is igénye.Pedig próbálkozom.Sőt most már más területeket is próbálok megcélozni-rengeteg pályázatot adtam be az utóbbi időben-de ott meg aztán egyeltalán nincs pozitív visszajelzésem hiába a hátam mögött levő 13 év. Ott totál érdektelenség.Pedig ön-motivált mindig is voltam ahogy írtad ,hogy az a másik fő szempont mivel az elején csak a pénz motivált utána már a szakmai siker most meg már a játék-mivel ezt a vadászathoz tudnám hasonlítani,hogy bemegyek egy üzletbe és tudom pár szó vagy mondat után,hogy fogok-e eladni vagy sem,illetve az illető akivel szembe kerülök még nem is tudja,hogy fog-e vásárolni ,de én már tudom,hogy nagyjából mit adok el neki.Imádom.Ez is egyfajta élvezet.A szakmai tudás a harmadik amivel igen én is egyet értek.Habár nem feltétlen mivel a kezdetekről ez nem volt rám jellemző mégis sikereim voltak már fél éves múlttal a hátam mögött.De mostanság azért vitathatatlanul könnyebb a történet.Legalábbis szakmailag.Mert elhelyezkedni ekkora szakmai múlttal a hátam mögött mégis nehezebb.És ezt nem értem,mivel nagyon sokszor jeleztem az életrajzomban,hogy hajlandó vagyok tanulni is a cél érdekében ,ha más területről van szó.Bocsánat ha kicsit szószátyár lettem volna.De ez számomra egy roppant kedves téma.

    • Kelkó Tamás 2010. június 17. 21:52

      Kedves Márti!

      Pedig a múltbeli teljesítmény és a szaktudás az a biztos pont, amivel a legkevésbé lehet mellélőni, kivéve, amikor valaki kezdőt vesz fel, mint esetedben. Többségében azonban a cégek nem kezdőket keresnek.

      Ráadásul míg a már tapasztalt értékesítők kiválasztásánál e két dologgal akár 90% feletti beválási arányt lehet elérni, addig a kezdők felvétele sokkal, de sokkal magasabb kockázattal bír, más kérdés, hogy szakmailag szebb feladat kezdők között tehetséget kutatni, majd kinevelni profi értékesítővé (de erre sok esetben nincs lehetőség).

      Küld el nekem az önéletrajzodat, és az alapján jó eséllyel megmondom, mi ez az érdektelenség irányodban!

    • Czinger Márti 2010. június 19. 00:00

      Szia!Erre kíváncsi leszek.Hová küldhetem?Előre is köszi.

    • Kelkó Tamás 2010. június 20. 00:26

      info ( kukac ) humanselect.hu

    • Czinger Márti 2010. június 21. 13:57

      Nem értem ezt a mondatot.
      Értékesítőként abszolúte nem vagyok kezdő,maximum más területhez mint ahol eddig dolgoztam.
      Vagy félreértettem?

  • Sármásiné Erdődy Gizella 2010. június 17. 22:27

    Tamás!
    Azt gondolom, a szakmai hozzáértés mindennél fontosabb és ezt bizonyára a múltbeli eredmények mutatják legjobban.
    Az is igaz, hogy sokféle személyiségű emberből lehet jó értékesítő.
    Akkor szerinted nincs is olyan személyiségjellemző, ami kizárná azt, hogy valaki jó értékesítő legyen?
    Tehát bárkiből lehet jó értékesítő? Ha igen, akkor tulajdonképpen csak jó tréning kérdése az egész?

    Ha a személyiség nem fontos, akkor milyen szempontok szerint választasz a kezdők közül? Milyen szempontok szerint „kutatod a tehetséget”?

    • Kelkó Tamás 2010. június 17. 23:13

      Természetesen vannak képességek, amelyek kellenek az értékesítéshez, és vannak olyan emberek, akik soha nem lesznek jó értékesítők, mert ezek nincsenek meg bennük. Egy az emberektől félő, sőt egyenesen rettegő valakiből nem hiszem, hogy jó értékesítő lesz, de olyanból sem, akiből hiányzik a kitartás, de amikor tapasztalat értékesítőket keresek, akkor ezt nagyon jól kiszűri a múltbeli teljesítmény vizsgálata.

      Fontos tisztázni, nem azt mondom, hogy a személyiség nem fontos, csak nem a legfontosabb, hanem a múltbeli teljesítmény, a szaktudás és a motiváció után következhet. Egyébként a legtöbb vezetőnél a személyiségalapú kiválasztás = szimpátia alapján kiválasztással.

      A kezdőket pedig értékesítőnek olyan válasszon ki, akinek már van rutinja a munkaerő kiválasztásban, továbbá vezetett, irányított értékesítőket, azaz van tapasztalata, hogy milyen képességekre van szükség annál a cégnél és terméknél az értékesítéshez, és ezt képes meglátni másokban.

      Kezdők közül jó értékesítőt kiválasztani nem kezdőknek (munkaerő kiválasztásban) való feladat, mert ide a rutin kell, és nem egy-két mechanikusan alkalmazott csodatechnika. Nagyon sok értékesítőt vettem már fel, de néha meglepődök, hogy milyen emberekből lesz jó értékesítő (akikről álmomban sem gondoltam volna).

    • Sármásiné Erdődy Gizella 2010. június 18. 20:41

      Tamás!
      Úgy látom, tulajdonképpen egyetértünk abban, hogy vannak olyan személyiségjegyek, amelyek hiányában igen nagy valószínűséggel nem lesz valakiből sikeres értékesítő.

      Abban is egyetértünk, hogy a szakmai múlt, az elért eredmények, mindennél többet mondanak el a jelentkezőről.

      Azt írtad, a kezdők közül viszont csak olyan tud jól választani, akinek ebben rutinja van. És ezt nem pótolja „egy-két mechanikusan alkalmazott csodatechnika”. Nem tudom mit értesz a „csodatechnika” alatt, csak sejtem, hogy a személyiségteszteket és esetleg a grafológiát is.

      De mit tegyen az, akinek nincs akkora rutinja a kiválasztásban, mint pl. Neked? Tapasztalatom szerint, sokszor igen nagy gondot jelent, hogy a kiválasztást végző személy nem igazán tudja azt sem, hogy mit kellene elvárnia a jelentkezőktől. Sajnos a „szimpátia alapú” választás ritkán eredményezi a feladathoz leginkább megfelelő személy kiválasztását.

      Azt gondolom, a grafológia például nagyon jó módszer a teljesen alkalmatlanok kiszűrésében és nagy segítség lehet a kiválasztás későbbi fázisában az interjúk mellett is. Természetesen nem helyettesítheti a személyes találkozást, de mindenképpen hasznos kiegészítő információkkal szolgálhat, akár a nagy múlttal rendelkező jelentkezők közötti különbségek föltárásához is..

    • Kelkó Tamás 2010. június 18. 21:21

      Csodatechnikák alatt nem a grafológiát és a teszteket, hanem interjú technikákat értek. Viszont ott, ahol a felvételiztető vezető sem tudja, mit is várjon el az új munkatársától, ott semmilyen technika, még a grafológia sem segít, csak egy komoly vezetőképzés.

    • Sármásiné Erdődy Gizella 2010. június 18. 21:28

      Igazad van, de sok ilyen cég van. 🙁

    • Kelkó Tamás 2010. június 20. 00:27

      Sajnos rengeteg, és sokszor a munkaerőpiacra fogják, hogy nem találnak megfelelő embert.

    • Czinger Márti 2010. június 21. 11:35

      Szia Tamás!
      Itt ismét hozzászólnék.
      Az utolsó mondat ütött szöget a fejemben,mivel azt írod,hogy álmodban sem gondoltad volna ,hogy némelyikből milyen jó értékesítő lett.Ez így van ,ez annyira sok tényezős történet ,hogy hihetetlen.Kell hozzá egy jó csapat-már az adott emberhez mérve jó csapat-,jó termék-és ezt is és mindent az adott emberhez mérek-kell a motiváció-azt akár pénzben akár előmenetelben,akár egyéb inspiráló tényezőkben mérem.Mert nem biztos ,hogy aki jó értékesítő az feltétlenül egy idő után főnök akar lenni.Ez sem motivál mindenkit,mást meg csak ezzel tudsz motiválni.Valaki meg mondjuk csak a jutalom utakra vágyik-lehet hallani biztosító társaságoknál.Úgy,hogy visszatérve ezek szerint te sem vagy tévedhetetlen ha a kiválasztásról van szó.Ennyi év után mennyire hallgatsz a saját belső megérzéseidre egy értékesítővel kapcsolatban?Vagy az soha nem játszik szerepet?Izgalmas dolgok ezek.Várom válaszod.

    • Kelkó Tamás 2010. június 21. 11:50

      Márti!

      Sosem állítottam olyat, hogy tévedhetetlen vagyok, sőt nem ismerek ilyen személyzeti szakembert sem (persze ettől még létezhet). A kiválasztásban a 90% feletti beválási arány a profi szint, ezt viszont kb. 10-15 éve stabilan hozom.

      Tény, ha pályakezdőkkel és értékesítőkkel foglalkoznék, akkor ez az arány sokkal rosszabb lenne, mert több a kockázati tényező.

      18 év szakmai tapasztalattal a hátam mögött van összehasonlítási alapom, és rutinom, hogy sokszor ránézésre megmondjam valakiről, hogy ő a befutó, vagy azt, hogy biztos nem, de ez sem működik 100%-osan. A megérzés, a szakmai ösztön természetesen elengedhetetlen, ha valaki emberekkel foglalkozik.

    • Czinger Márti 2010. június 21. 13:11

      Jaj félreértettél.
      Én nem támadni akartalak,mivel tudom,hogy neved van a szakmában én csak kérdeztem dolgokat.
      De egyébként nem is a hozzászólásomra válaszoltál hanem kiragadtál belőle egy neked nem tetsző mondatot és csak arra reagáltál.
      Én nem egy vallatótiszt vagyok,de mivel értékesítőként dolgozom 13 éve mellette van egy kiskereskedelmi üzletem is több mint 5 éve érdekelnek ezek a dolgok mert vagy az egyik oldalon állok vagy a másikon adott esetben.

    • Kelkó Tamás 2010. június 21. 13:16

      Nem éreztem támadásnak egyáltalán, csak válaszoltam a kérdéseidre. A név meg önmagában nem jelent semmit, ha nincs mögötte teljesítmény. 🙂

    • Czinger Márti 2010. június 21. 13:58

      Na ja ,de még mindig nem válaszoltál az alapvető felvetésemre.
      🙂
      Vagy csak én érzem úgy?

    • Kelkó Tamás 2010. június 21. 14:15

      Egyetértek azzal, amit írtál, hiszen több blogbejegyzésem, tanulmányom szól róla, ezért nem részleteztem.

  • Kapeller Anikó – NessieGraf 2010. június 18. 06:07

    A cikk remek és tökéletesen igaz, kivéve a címe. A pitbull, ha nem harcra dresszírozzák, igaz, hogy makacs, félelmet nem ismerő, viszont okossága, intelligenciája megdöbbentően kiemelkedő.

    • Kelkó Tamás 2010. június 18. 21:23

      Nem ismerem a pitbullt ennyire testközelből, csak az általánosságot, ami miatt emlegetni szokták, és amit értenek rajta úgy általában az emberek. Sőt, nemrég láttam pitbull kölyköt, és ránézve elég nehéz volt elképzelni, hogy egy esetleg leendő harci kutyát látok. Nagyon helyes, barátságos és szelíd volt. 🙂

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!