Már a sokadik cégátvilágítást végzem, és még nem találkoztam olyannal, ahol ne próbáltak volna a legjobb munkatársukból (értékesítő, számlázó, raktáros, mérnök, szerelő, stb.) vezetőt csinálni! Az esetek többségében a kinevezett ember nem képes vezetővé válni, és a cégvezetőnek így van egy olyan vezetői munkabért kapó munkatársa, aki helyett ezután is ő dolgozik.
Szinte minden vezető úgy gondolja, hogy kiválóan teljesítő munkatársát előbb-utóbb ki kell nevezze vezetővé. Hiszen rém egyszerű a logika, ha ő a legjobb üzletkötő, akkor valószínűleg ő a legalkalmasabb értékesítési vezetőnek, továbbá ő érdemli meg a legjobban!
Erre van egy nagyon jó mondás egyik kedvenc könyvemből, a Micimackó és a Tao-ból: „Egy elképzeléshez való ragaszkodás, útjában áll a mi van itt megértésének!”
Hol a hiba a legtöbb vezető logikájában?
Egyszerű. Az, hogy valaki a legjobb valamilyen munkakörben, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy alkalmas vezetőnek. Tudom, hogy nehéz azt mondani valakinek, aki már 5-8-10-15 éve cégében dolgozik, megbízható és teljesítőképes munkaerő, hogy nem ő lesz a kereskedelmi igazgató, mert kívülről vesz fel valakit.
De, ha nem képes elvonatkoztatni attól az elképzelésétől, hogy a legjobb munkatársát nevezze ki vezetőnek, akkor sokmilliós, sőt tízmilliós tanulópénzt fog ezért fizetni!
Nemrég vendégelőadó voltam Kasza Tamás értékesítési tréningjén, ahol éppen arról beszéltem, hogy a kiemelkedő értékesítők ritkán alkalmasak vezetőnek. Erre szünetben odajött hozzám egy ifjú hölgy és nagy lelkesen mondta, hogy mennyire igazam van, mert a munkahelyén ő a legjobb értékesítő, és hiába tiltakozott, a főnöke kinevezte értékesítési vezetőnek. Õ egyáltalán nem érzi magát vezetőnek alkalmasnak, ráadásul nem is érdekli a vezetői munka, ő egyszerűen csak az eladást, a vevőkkel való kapcsolattartást imádja, ért is hozzá, eredményes is benne, és rengeteg sikerélménye van ennek köszönhetően.
Õ egyszerűen nem akar vezető lenni!
Tudom, hogy sok cégtulajdonos fejében az van, hogy minden alkalmazottja feljebb akar kerülni a szamárlétrán, és ezáltal mindenkit tud motiválni azzal, hogy vezetővé nevezi ki.
De ez korántsem így van!
Vannak emberek, akik tisztában vannak vele, hogy nem alkalmasak vezetőnek, vagy egyszerűen jól érzik magukat a meglévő munkakörükben és nem érdekli őket a vezetői munkakör. Nem tudom miért nehéz ezt elhinni, hiszen mi emberek nem vagyunk egyformák. Nem akar mindenki vállalkozó lenni, és vezető sem. Persze olyanok is vannak, akik élnek-halnak, hogy vezetők legyenek, de nulla szinten alkalmasak rá. Õk eléggé szerencsétlen emberek, mert az egójuk miatt örök boldogtalanságra vannak kárhoztatva.
Ez utóbbi mondatom kicsit bibliai lett, de a fő mondandómon mit sem változtat, nem minden jól teljesítő ember alkalmas vezetőnek…
Tamás!
Teljesen igazad van. Nemm mindenki vágyik nagyobb felelősségre, még magasabb bérért sem. Sőt még az is előfordulhat, hogy az addigi teljesítménybérezés – amely esetleg felső korlát nélküli – helyett, fix bérbe kerül.
A másik vetülete a dolognak a tulajdonosi lustaság, hozzá nem értés, tudatlanság: kinevezem X-et és meg van oldva a probléma, mint felvállalni egy új ember felvételének gondját, rizikóját, költségeit.
Mondom a fentieket, mint cégtulajdonos.
Üdv.