Ha eljön a királyfi fehér lovon, vajon az Ön cégét fogja választani?

Ha eljön a királyfi fehér lovon, vajon az Ön cégét fogja választani?

Ha eljön a királyfi fehér lovon, vajon az Ön cégét fogja választani? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Minden cégvezető rendkívüli képességű, kiemelkedő teljesítményt nyújtó és hihetetlenül motivált munkatársakat szeretne, de ritkán tudnak felvenni ilyen embert. Dacára a jó álláshirdetésnek, a profi kiválasztási módszereknek, valamiért mégsem jön össze.

Pontosabban arról van szó, hogy ha rá is talál álmai munkatársára, ő mégsem jön az Ön cégébe, az Ön csapatába dolgozni! És itt most nem arról az esetről akarok beszélni, amikor nem tudja őt megfizetni, hanem amikor minden klappol, a pályázó mégis inkább egy másik céget választ.

Van egy ügyfelem, aki már több, mint 15 éve vezeti vállalkozását és nagyon nehezen talál munkatársakat. Pedig cége anyagilag stabil, a forgalmazott termékek világszínvonalúak, ő maga emberileg maximálisan korrekt, minden munkatársa 100%-ig be van jelentve, a munkatempó inkább kényelmes, mint hajtós, a hangulat olyan, mint egy jobb családban, mégis lasszóval kell fognia az embereket.

Egy másik ex-ügyfelem egy vidéki városban vezeti cégét, és az ő példáján keresztül világossá válik a probléma gyökere.
Évekkel ezelőtt, ha feladott egy álláshirdetést, akkor minimum 30-40 pályázat érkezett, akik közül könnyen ki tudta választani a legjobbat, akit utána fel is vett. Manapság azonban, ha felad egy álláshirdetést, akkor jó ha 5-6 ember jelentkezik, akik közül jó eséllyel egy sem alkalmas a megpályázott munkakörre, ezért kénytelen komoly kompromisszumokat téve felvenni azt, akit éppen tud.

Mi változott meg az elmúlt években?

Igazából semmi, mert a probléma gyökere mindig is ott volt, ami nem más, mint a cégvezető maga!

Tudni kell róla, hogy rendkívül hirtelen és kiszámíthatatlan természetű ember, és két másodperc alatt rúgja ki egy alkalmazottját esetleg olyan dologért, amiről később kiderül (és gyakran kiderül), hogy nem is ő volt a hibás. Vidéki városról lévén szó, híre már eléggé körbement, ezért csak az jelentkezik hozzá dolgozni, akinek más lehetősége már nincs.

Az első példában szereplő ügyfelem pedig annyira langyosvíz természetű, annyira nem motivált, és annyira nincs pezsgés a cégében, hogy az igazán jó képességű jelöltek inkább máshova mennek dolgozni.

Belegondolt-e már abba, hogy Ön alkalmas-e egy kiváló csapat felépítésére és irányítására?

•    Megvan-e a képessége arra, hogy felismerje az igazán tehetséges embereket?
•    Vajon a legjobbak, az igazán tehetségesek szívesen dolgoznának Önnel?
•    Vajon a legjobbak meddig maradnának motiváltak az ön vezetése alatt?
•    Tud-e példaértékű lenni azokban a dolgokban, amit a beosztottaitól egyébként alapból elvár?

Nem akarom önt kényes kérdésekkel a falnak szegezni, de minden emberi kapcsolat kétoldalú. Korábban volt már róla szó, hogy az igazán jó munkaerőt nem a pénzzel lehet megfogni, mert számukra elsősorban egy izgalmas, kihívást jelentő feladatra van szükség és egy olyan hiteles vezetőre, akire fel tudnak nézni, akinek el tudják hinni, hogy vele elérik a kitűzött célokat.

Ugyanígy működik ez a magánéletben is. Korábban nem kevés hölgyismerősöm próbált magának párt találni internetes párkereső fórumokban. Ami engem legjobban meglepett, azok az elvárásaik voltak. Na, nem szőke hercegről és fehér lóról ábrándoztak, csak olyan emberi kvalitásokat jelöltek meg elvárásként, ami alapján feltettem nekik a kérdést:

– Tételezzük fel, hogy létezik ilyen ember, amit ide leírtál. De vajon Te mennyire felelnél meg az ő elvárásainak?

Volt, aki nem értette a kérdést volt, aki azonnal magába fordult, és – sajnos csak – néhánynak azonnal helyre tette az értékrendjét.

Sokan nem gondolnak bele abba, hogy persze a cégében dolgozzon ilyen, meg olyan szuperember, legyen hihetetlen motivált, miközben ő maga egy rendkívül negatív, motiválatlan és rossz természetű ember. Nagyon jól látható, hogy azokban a cégekben – sajnos ismerek néhányat -, ahol a cégvezető egy üvöltöző állat, előbb-utóbb csak olyan alkalmazottak maradnak meg, akik ezt eltűrik.

Õk pedig a birkatermészetűek, vagy azok, akik máshol nehezen találnának állást. Az ilyen emberek pedig nem az önállóan dolgozó, kezdeményező és igazán produktív, problémákat kreatívan megoldó emberek, mert azok nem tűrik el a durva bánásmódot. Inkább odébbállnak és keresnek olyan cégvezetőt, aki értékeli és tiszteli a képességeiket és személyüket.

A tisztelet, az emberekkel való bánásmód pedig tanulható, még az „üvöltöző állat” típusú vezetők is képesek megtanulni, ha akarják.

Csak sajnos ritkán akarják.

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
6 hozzászólás
  • Mary 2008. június 16. 12:54

    Kedves Tamás!
    Bár Te nem gyártósori munkások közvetítésével foglalkozol, de a mi környékünkön, azt hiszem nem túlzok, már az a cégek legnagyobb problémája, hogy kétkezi munkást sem találnak. Egy ideig működött a munkaerőköcsönzés, mára azonban már ez sem jelent hathatós segítséget, mivel, sajnos, a “vezetők” egyszerűen képtelenek az alkalmazottaikkal megfelelően kommunikálni, motiválni őket meg egyáltalán nem. Így aztán nálunk már jó pár cég van az emberek fejében “feketelistán”, hogy na oda aztán biztosan nem. Pedig ezek a cégek is bejelentik az alkalmazottaikat, de ez nem elég.

  • Cs. Kádár Péter 2008. június 16. 13:15

    Nos, azt gondolom, hogy az igazán kreatív népekkel nyugodtan lehet üvöltözni, az alkotás folyamatában ez természetes. Érdemes ebből a szempontból Heisenberg “A rész és az egész” című könyvét elolvasni, amely az USA-ban az atomba feltalálása érdekében összegyűjtött tudósok vitáit tartalmazza. De ugyanez a helyzet a művészeti intézményekben is. Aki ezt nem viseli el, nem igazi alkotó.

  • Zera 2008. június 16. 13:21

    Az üvöltözés… Nekem egy évig volt benn részem…
    És való igaz a mondás: A fiatalok a munka miatt mennek egy céghez dolgozni és a főnök miatt mennek el.

  • Tom “Bald Dog” Varjan 2008. június 16. 17:25

    Cs. Kadar Peter: “azt gondolom, hogy az igazán kreatív népekkel nyugodtan lehet üvöltözni,”

    Azt hiszem kulonbseget kell tennunk ures uvoltozes es szenvedelyes vitatkozas kozott.

    Tapasztalataim szerint, a kreativ emberkek szeretik az utobbit de nem szeretik az elobbit.

  • Kelkó Tamás 2008. június 17. 12:33

    Még nem láttam olyan embert, aki szereti, ha üvöltöznek vele, de olyat igen, aki csak ebből érti meg mi a dolga, azonban ő nem volt igazán kreatív.

    Személy szerint úgy tapasztaltam, az igazán alkotó emberek számára egyrészről maga a kihívást jelentő feladat, másrészről a kiemelkedő teljesítmény elismerése az igazán motiváló, ezért képesek akár hegyeket is megmozgatni.

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!