Jobb a kínos vég, mint a végtelen kín!

Nagy kérdés, hogy mennyit érdemes várni mire kiderül, hogy egy munkatárs teljesítőképesség válik-e vagy sem. A vélemények teljesen megoszlanak, van aki szerint 1 hónapot, van aki szerint 1 évet.

A tapasztalataim szerint, ha valaki az első 3 hónapban nem képes valami reménykeltőt felmutatni, az utána sem fog megtáltosodni. A később kiemelkedő teljesítményű munkatársak már az első hónapban megvillantják képességeiket, és később sem okoztak csalódást.

A hangsúlyt a reménykeltőre tettem, mert sok munkakörben érthető okokból nem fognak az első 3 hónapban látványos eredmények születni, de reménykeltő részeredmények igen. Ha viszont azok sincsenek, akkor mi fog változni 6 hónap alatt?

Hiába tűnik keménynek a szabály, sajnos gyakorlati tapasztalatok özöne igazolja, hogy hosszan tartó alacsony teljesítményt kizárólag személycserével lehet megoldani!

Jómagam is komoly veszteségek árán tanultam meg, hogy amikor felveszek egy embert, vagy valakit új munkakörbe helyezek át, akkor először hagyom boldogulni. Nem járok a nyakára, hogy ebben, meg abban segítsek neki, hagyom, hogy ő saját magától igényelje a segítséget, ha úgy érzi, szüksége van rá.

Persze a szokásos képzéseket, betanítási procedúrát kapja meg, de azon felül semmit. Aki eddig nem boldogult és még segítséget sem kért, azok mind meg is buktak. Ilyen esetben mindig jobb keresni egy másikat, aki talán boldogul, mint elkezdeni tuningolni, doppingolni a „döglött lovat”. Sokan ilyenkor mondják, hogy „De hát ezt az embert is olyan nehezen találtuk!” Ez már egy másik probléma, de erről szól egy csomó tanulmányom és blogposztom.

A legjobb embereim az első hónapokban gyakran az agyamra mentek a sok kérdésükkel, de utána teljesítettek is rendesen.

Érzelmi kötődés

A nyilvánvaló minőségi cserék halogatásának legfőbb oka az érzelmi kötődés. Ez főleg akkor szokott előfordulni, amikor egy beosztottja a cégénél dolgozik már 8 éve és 6 évig a legjobbak egyike volt, de az óta elment felette az idő és túlnőtte őt a munkaköre.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Ideális megoldás az lenne, ha vissza lehetne őt léptetni olyan pozícióba, ahol korábban még jól teljesített, és amit hosszú távon jól fog tudni csinálni. Ha túl erős az autó, adjon neki egy gyengébbet, amit biztonsággal tud vezetni.

Lépj vissza egy mezőt!

Ennek sajnos leggyakrabban az illető egója a fő akadálya, hiszen a visszaléptetést iszonyatos presztízsveszteségként, szinte katasztrófaként éli meg az emberek többsége. Erre már rengeteg rossz példát láttam, a leggyakoribb, hogy a visszaléptetett munkatárs minden lehetséges eszközzel igyekszik megfúrni a föléje helyezett új vezetőt, és az esetek nagy százalékában sikerül is neki.

Ezután diadalittasan visszatér régi posztjára, ő nagyon boldog, de a cég továbbra is egy helyben topog. A másik verzió, amikor ő magától felmond (sértődöttségből), majd a munkaerőpiacon való 6 hónap próbálkozás után rájön, hogy tényleg elment felette az idő és jobb lenne, ha behúzná fülét farkát és megbecsülné azt, ami jut neki. Van, aki ilyenkor megpróbál visszakéredzkedni régi munkahelyére, mint a Bibliában a tékozló, de megtért fiú. Szomorú történetek ezek, de az emberi büszkeség és hülyeség ellen nem lehet mit tenni. Egyetlen működő megoldás sajnos az illető lecserélése. Lehet neki lehetőséget adni más munkakörökben, de értésére kell adni, hogy a „furás-faragás” legelső jelére megválnak tőle.

Elkényeztetés

Ehelyett nagyon sok vezető átvált Máltai Szeretetszolgálatba és elkezd jótékonykodni. Megtartja az embert, de egyfajta mesterséges körülmények közé helyezi múltbeli érdemei miatt, ahol az illetőnek nem kell szembenéznie az élet rideg valóságával.

Tipikusan ilyen, amikor megtartják kereskedelmi igazgatónak, de felvesznek egy helyettest, aki profi és produkálja helyette az eredményeket. A legnagyobb hiba mind a gyermeknevelésben, de a felnőttekkel bánásban is, ha megkímél valakit tettei következményeitől. Ezzel az illetőt teljesen felelőtlenné teszi, hiszen nem kell viselnie tettei következményeinek súlyát. Elbaltáz valamit, ezért a céget 1 millió forintos kár éri, de Ön nem bünteti meg, hanem lenyeli. Ha ezt elég sokszor megcsinálja, annak az lesz a következménye, hogy az illető sorozatban fogja elkövetni az ilyen hibákat és amikor egyszer csak felelősségre vonja, akkor ő nem érti, hogy mi a probléma.

Ugyanez az oka, hogy sok tehetős szülő gyermeke 20-25 éves korára teljességgel felelőtlen emberré válik, mert azt szokta meg, hogy bármit tesz (akár bűncselekményeket), apuci vagy Szőke kapitány elintézi. Amikor azonban nincs, aki tovább elintézi, akkor sokkszerűen bombaként robbannak be a következmények, mert hirtelen teljes súlyával kell felelniük minden tettükért, ennek pedig kis kivétellel mindig valamilyen tragédia a végeredménye. Ez általában nagyon jó filmtéma, címe: „Hogyan boldogul az elkényeztetett gyermek egyedül a nagyvilágban”.

Tudomásul kell venni, hogy nem létezik jó példa arra, hogy bármi ok miatt is megkímélje embertársát tettei következményeitől. Sőt egyenesen a legnagyobb bűnt követi el, mert elveszi tőle a kihívásait, amelyek leküzdésével fejlődhetne, tanulhatna. Az élet sosem kíméletes és a sikeres emberek mindig azok, akik önállóan megküzdenek az élet kihívásaival…