Sok vezető nagyon egyszerűen képzeli el a világot. Meghirdet egy munkakört, jönnek a jobbnál jobb pályázók, majd össze-vissza törik magukat, hogy elnyerjék a meghirdetett állást. De mi van akkor, amikor van 3 nagyon is jó jelölt, de egyik sem akar az Ön cégénél dolgozni (és nem a fizetés miatt)?
Ez bizony elég kellemetlen szituáció. Látom, hogy sok vezető képtelen felfogni, és reálisan megvizsgálni mi lehet a jelenség valódi oka. Mint egy korábbi ügyfelem, aki éppen értékesítőt akart felvenni, talált is három, a vágyainak megfelelő jelöltet, akik a végén egy emberként mondtak NEM-et. A cégvezető annyira ledöbbent, hogy napokig nem tudott aludni, majd megkeresett, hogy segítsek megoldást találni.
Fél óra kérdezősködés után kiderült, hogy az illető vezető nagyon egyszerűen képzeli el a világot. Szerinte van egy piacképes terméke, kell ide egy jó értékesítő, akit megfizet és ennyi.
Minek ezt bonyolítani?
Amikor arról kezdtem neki beszélni, hogy kívánatossá kellene tenni cégét, termékét, egyáltalán az értékesítõi munkakört a pályázók személyen, csak nagy kerek szemekkel nézett rám.
Micsoda úri huncutság ez?
Nagyon nehezen tudtam vele megértetni, hogy az igazán jó értékesítõkért már a cégek versenyeznek, és válogathatnak a jobbnál jobb állásajánlatokban. Az igazán jók tudják, hogy a pénz egy dolog, sokkal fontosabbak a munkakörülmények, a termék/szolgáltatás minõsége, a cégvezetõ piacérzékenysége, a cég innovációs képessége, az értékesítõk erkölcsi megbecsülése, a vevõkiszolgálás háttere és még sok olyan dolog, ami ahhoz kell, hogy egyrészrõl jól érezzék magukat, a munkakörnyezet támogassa õket kiemelkedõ teljesítmények elérésében, és a cég teljesítse azt a vevõk felé, amit õk megígértek.
Erre sok vezetõ azt mondja, hogy ez egy munkahely, itt nem azért vannak, hogy jól érezzék magukat. Igen, én sem arról beszélek, hogy az értékesítõk szanatóriumává kell válnia egy cégnek, minden nap thai masszást kell kapniuk, és M3-as BMW-t adjon nekik céges autónak, hanem arról, hogy a cégvezetés megbecsüli õket, és korrekt velük.
A legtöbb cégben pl. éppen az értékesítõket úgynevezett „hidegtartásban” alkalmazzák, ÜGYNÖK-nek hívják õket és úgy is bánnak velük. Még a portás is megbecsültebb, mint õk, pedig a cég árbevétele szinte csak rajtuk múlik. Egy ilyen cégnél azonban csak az olyan értékesítõk maradnak meg (egyáltalán mennek oda dolgozni), akiknek nincs más lehetõségük!
Õk pedig nem a munkaerõpiac krémje (ráadásul ez igaz minden más munkakör betöltõjére, nemcsak az értékesítõkre).
Ha kiemelkedõ teljesítményû munkatársakra vágyik, akkor egészen másként kell hozzájuk állni, egy egészen más szintû munkakapcsolatot, cégkultúrát kell kialakítani, mint az olyan cégekben, ahol ügynökként kezelik az értékesítõket.
[I]”Nincs királyi út.”[/I]
A dolgozó ugyanolyan zavaró a cégvezetõ számára, mint a felhasználó egy informatikusnak.
Mennyivel egyszerûbb lenne a szakma, ha nem lennének.
De vannak. És ezt nem árt figyelembe venni…