Megasztár tanulságai: önkritika és az emberek

Megasztár tanulságai: önkritika és az emberek

Megasztár tanulságai: önkritika és az emberek 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

MegasztarHa még nem hiszed el, hogy mennyire nincs önkritikája az embereknek, akkor nézd meg a Megasztár válogatást, megdöbbentő, hogy milyen hanggal és énektudással be mernek oda menni egyesek. A legmegdöbbentőbb, amikor egyenesen kikérik maguknak, hogy a botrányos produkció után a zsüri nem juttatja őket tovább, sőt, egy pályázó még meg is átkozta őket ezért!

A munkaerő toborzás, kiválasztás során elég sokszor találkozhatunk azzal, hogy az emberek többségének mennyire nincs önkritikája, mennyire nem ismerik saját képességeiket, legfőképpen korlátaikat. Nézzük akkor meg, hogy a toborzási folyamat során mikor kell erre odafigyelni és milyen csapdába eshetünk bele, ha nem jól kezeljük.

Álláshirdetés írás

Gyakran csodálkozva nézem, hogy mennyi, de mennyi álláshirdetésben szerepelnek a következő követelmények:

  • szorgalmas,
  • lojális,
  • precíz,
  • rendszerben gondolkodás,
  • szervező készség,
  • kiváló kommunikációs készség,
  • kreativitás,
  • megbízhatóság,
  • kimagasló tárgyalási képességek,
  • kitűnő problémamegoldó képesség,
  • talpraesettség,
  • jó megjelenés.

Hosszasan folytathatnám a sort, de inkább egy kérdés jut eszembe. Amikor valaki álláshirdetést ír, akkor mi jár a fejében, komolyan azt gondolja, ha beleírja a hirdetésbe, hogy követelmény a szorgalom, akkor a lusta pályázók nem fognak jelentkezni?

Ül a lusta pályázó a számítógépe előtt, olvassa a hirdetést, „Öööö, ide szorgalmas embert keresnek, én meg lusta vagyok, háááát, akkor inkább nem jelentkezem.”

Szerinted is így működnek a pályázók?

Önéletrajzok válogatása

Ha jó álláshirdetést írtál, akkor özönlenek az önéletrajzok, akár százasával! Ilyenkor a nagy kérdés, hogy milyen szempontok alapján válogasd ki azokat, akiket behívj személyes interjúra? Egy biztos, ne az alapján, amiket a pályázók magukról írnak.

Első példa:

  • Megbízhatóság,
  • Jó kommunikációs képesség,
  • Nagyfokú stressztűrés,
  • Képesség a csapatmunkára,
  • Pontosság, megbízhatóság,
  • Kiemelkedő munkabírás.

Második példa:

  • Gyors, pontos és megbízható munkavégzés,
  • Csapatjátékos,
  • Egyedül is feltalálom magam a rám bízott feladatokban.

Harmadik példa:

  • Jó kommunikációs és szervezőkészség,
  • Alaposság, igényesség, megbízhatóság,
  • Kitartás, optimizmus,
  • Csapatmunka,
  • Nyitottság,
  • Továbbtanulási ambíciók,
  • Feltétlen elkötelezettség a munkáltató felé.

Negyedik példa:

  • Önállóság, határozottság,
  • Dinamizmus,
  • Lényeglátás, strukturált,
  • Proaktív, kreatív gondolkodás,
  • Rugalmasság,
  • Jó kommunikációs készség.

Ötödik példa:

  • Kreativitás,
  • Kezdeményező készség,
  • Csapatmunkára való képesség,
  • Kitartás,
  • Munkaszeretet.

Hatodik példa:

  • Dinamizmus,
  • Kreativitás,
  • Jó kommunikációs készség,
  • Jó problémamegoldó készség,
  • Megbízhatóság,
  • Elemző készség.

Remélem meguntad, mire a végére értél! Most képzeld el, amikor át kell nézned 150 önéletrajzot, és végigelemezni mindben ezeket a fényes tulajdonságokat. Lehet, hogy megspórolsz vele 5-10 interjút, de hogy az agyad pépes lesz mire a végére érsz, az szerintem biztos.

Már Petőfi is mondta, hogy „az öndicséret büdös”, de legfőképpen nem hiteles mások szemében. Nem véletlen, hogy az egyik multicég ezt felismerte és termékének azt a szlogent és üzenet választotta, hogy:

  • „Bizonyíték kell, nem ígéret!”

Szóval ne hidd el, amit a pályázók magukról írnak, mondanak, állítanak, hanem győződj meg magad róla!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
44 hozzászólás
  • Lukács Luca 2010. május 13. 16:38

    Kedves Tamás!

    Én az álláshirdetésekbe szívesen beírom a keresett, és csakis a tényleg keresett jellemzőket: az egyik álláshoz ugyanis inkább precíz, a másikhoz inkább kreatív ember kell; egyikhez alkalmazkodás, másikhoz talpraesettség stb. fontos. Szerintem ezek egyedi kombinációjából áll össze az egyedi ember. Lehet, hogy az álláskereső nem veszi komolyan, avagy nem úgy ítéli meg magát ezekben, ahogy én (vagy majd a főnöke), de így aki akarja, láthatja, mi fontos nekünk.
    Az önéletrajzok özönléséről épp fordítva gondolkodom: minél pontosabban leírom, kit keresünk, annál kevésbé özönlenek az önéletrajzok, viszont annál megfelelőbbek érkeznek. Sőt, ha özönlenek, én bizony átnézem a hirdetésemet, és pontosítok rajta!
    (Végül, és ennek nem kell pulikusnak lennie: a cikk alatti „küldd” szóból lemaradt a felszólító mód „d” betűje, javaslom javítani.)
    Üdv, minden jót! L.L.

    • Kelkó Tamás 2010. május 13. 16:56

      Kedves Luca!

      A pályázók önkritikájának éppen az a legjobb példája, hiába nem felelnek meg a minimális kiírásnak sem, akkor is jelentkeznek olyanok, akiknek még messziről sincs közük a meghirdetett munkakörhöz.

      Nekem az a tapasztalatom, hogy kell bizonyos mennyiségű pályázat ahhoz, hogy közte legyenek a „tuti” jelöltek, és ez minimum 50, de jobb ha 100 felett van (persze vannak olyan munkakörök, ahol 10 pályázatnak is rendkívül örülünk).

      Ezzel a módszerrel az elmúlt 10 évben nem volt olyan munkakör, amire ne találtunk volna jó jelölteket, és sokszor pont az ügyfél túlságosan leszűkített hirdetését írtam át hozzá. Igaz, így több a munka, több önéletrajzot kell leválogatni, több embert interjúzni, de az eredményekért szerintem megéri.

      Üdv, Tamás

    • Kakukkfióka 2010. május 13. 20:24

      Sziasztok!

      Ezzel a statisztikai adattal nem értek egyet. Találkoztam olyan esetekkel, amikor 2-3 pályázatból is ki tudtam választani a tutit és volt olyan, amikor 50-ből sem. Más munkakör, más igények, más jelentkezők. Vezetői állásra sok az 50 jelentkező szerintem. ott valami baj van a hirdetéssel.

    • Kelkó Tamás 2010. május 13. 21:08

      Nekem még nem sikerült olyan álláshirdetést írni, amire 3-an jelentkeztek, a legkevesebb 15 volt egy olyan állásra, amire összesen 100 potenciális jelölt volt az egész országban egy speciális végzettség elvárása miatt.

      Vezetői állásra válság előtt 70-100, az óta a duplája is összejön egy jó hirdetésre. Eddig mindig volt jó jelölt, sőt legtöbbször kiemelkedően jó. Tapasztalataim szerint ez ennyi pályázóval megy, kevesebbel jelentősen csökkennek az esélyek.

    • Radnai József 2010. május 18. 12:34

      Szia Tamás!

      Néha úgy tetszik, a közvetítő piaci szakma is híg…

      Bár a szakmátokhoz „kívülről” – álláskeresőként van közöm, az oldalt érdekesnek és hasznosnak tartom. Remélem, sok szakmabelitek olvassa, mert sajnos gyakran a közvetítő cégek színvonala miatt egy kis önkritika részetekről is elférne.
      Itt egy példa:

      „Nagy múltú, piacvezető, multinacionális ügyfelünk részére keresünk
      Kizárólagos, kizárólagos, megyei értékesítési képviselőt
      Budapest, Békés-, Jász-Nagykun-Szolnok-, Hajdú-Bihar megye területére.

      Feladatok:
      A cég széles szolgáltatási palettájának értékesítése:
      Új ügyfelek felkutatása,
      Ajánlatok összeállítása,
      Tárgyalások lebonyolítása,
      Meglévő partnerekkel kapcsolattartás, számukra kiegészítő szolgáltatások ajánlása,
      Rendszeres riportálás a vállalat központja felé.
      Elvárások:
      Felsőfokú végzettség,
      Min. 2-5 év értékesítési tapasztalat,
      Kiváló tárgyalási- és prezentációs készség,
      Üzleti szemléletű gondolkodásmód,
      Nagyfokú önállóság,
      Felhasználói szintű Microsoft Office ismeretek,
      “B” kategóriás jogosítvány.
      Amit a cég ajánl:
      Stabil háttér,
      Alapdíj + jutalékos rendszer,
      Rendszeres tréning programok és szakmai konzultációs lehetőségek,
      Cégen belüli előrelépési lehetőség.
      Pozíció területe(i):
      Értékesítés / Kereskedelem
      Területi képviselő
      Szolgáltatás-értékesítés
      Munkavégzés helye:
      Regionális

      Jelentkezés módja:
      Amennyiben hirdetésünk felkeltette érdeklodését és”

      Már az elején nagyon-nagyon kizárólagos a címben, ezt azért talán észre lehetett volna venni… De nem is ez a szomorú benne:

      Akkor most milyen termék?, szolgáltatás? értékesítésében kell otthon lennem???
      Mindegy, hogy kerékpárt, uszodát, biztosítást kell eladnom?

      Ezért az öndícsérő pályázatok, mert ezt várják: felsőfokú, kíváló, üzleti szemléletű, nagyfokú stb. De milyen területen?

      Konkrét tudnivaló (itt az információ szót cseréltem Strici kedvéért 🙂 semmi, de én a vércsoportomat is adjam…

      Na ezek azok a hirdetések, amelyek kiverik a biztosítékot – nem csak Strici fejében! Főleg néhány hozzászóló akadémiai „oktatása” ismeretében. Aki állást keres, rengeteg ilyen szánalmas gagyival találkozik.

      Üdv: Józsi

      u.i.: legszívesebben ide másolnám a hirdetőt is, mert megérdemelné, de lehet, hogy holnap oda kell bekopognom. Néhány, magát felsőbbrendűnek hívő szakmabeli ezt a kiszolgáltatottságot is érzékelhetné. Ennek hiánya, mely néha kisüt a hozzászólásokból, számomra az emberi ALKALMATLANSÁGOT jelzi.

    • Kelkó Tamás 2010. május 18. 16:38

      Kedves Józsi!

      Én sem értem miért hirdetnek anonim módon egyes munkaadók, mert ráadásul nem is működik. Töredéke pályázat érkezik rá, továbbá pont a kiemelkedő teljesítőképességűek nem jelentkeznek rá.

      De ez ügyben nem az én blogomon kellene reklamálni, mert én pont azt tanítom, amiért reklamáltok, másrészt, aki a munkaadók közül a blogom olvassa, azok a nyitottabb és szakmailag igényesebbek, nem azok, akiket ti munkavállalók szidni szoktatok.

      Üdv, Tamás

    • Radnai József 2010. május 19. 13:32

      Szia Tamás!

      Bocs, ha félreérthető voltam! Nem reklamációnak, csak ellenpéldának szántam, mert épp állást keresek és rengeteg ilyenbe botlok.

      Az érdekes az, hogy ezt a stílust több „jónevű” közvetítő is bevállalja, nyilván a megbízási díj fejében. Na ez a szánalmas… Egy kis tisztulás nem ártana a szakmának, de úgy látszik, ez a válságosdi erre pont nem alkalmas, inkább a kontraszelekció érvényesül.

      Lehet ezzel vitatkozni, azt követően, hogy átnéztünk találomra 100 hirdetést és strigóztuk az ehhez hasonló színvonalat.

      Üdv: Józsi

    • Kelkó Tamás 2010. május 19. 14:09

      Hogy a közvetítő cégek közül ki tűnik el a piacról, az jellemzően nem azon múlik, hogy milyen minőségű álláshirdetést írnak, inkább azon, mennyire jók az ügyfélszerzésben.

  • Strici 2010. május 14. 07:00

    Sziasztok!

    Látszik, hogy többségeteknek gőze sincs arról, hogy a nép hogyan is működik. Nagyon durva leszek most, de az emberek többsége pont leszarja, hogy mi van az álláshirdetésben, jelentkezik, mert munka kéne, és ténylegesen kb. kétmillió embernek nincs (legális) munkája. Az álláshirdetésekben szereplő bűvszavak – kedvencem a proaktív – szarházi hr-esek dumája, ennyit értenek hozzá. Az itt hozzászóló ember is külföldiül hirdet: precízet és kreatívot keres, holott ő maga elismeri, hogy alkalmazkodót és talpraesettet keres. Hát akkor miért nem azt írja? Anyu nem tanított magyarul?

    És miért hiányzik mindegyik hirdetésből a fizetés megjelölése? Azért, mert nem akartok megfizetni minket, élősködők!

    Szóval, ne örüljetek, hanem menjetek a jó fészkes fenébe, munka kell, nem ostoba szövegek!

    Olvassatok Munkahelyi terror blogot, ha érdekel még Titeket, mi rólatok a népek véleménye.

    Ezt pedig különösen a figyelmetekbe ajánlom:

    http://birkanep.blog.hu/2010/05/06/hogyan_legyel_munkanelkuli

    • Nagy Péter 2010. május 14. 09:31

      Kedves Strici!

      Szervusz. Azt hiszed, nekünk, mint „élősködőknek” jobb?
      Miért nem leszel te is élősködő?
      Ja, hogy akkor gondolkodásmódot kellene váltanod?
      Vagy, akkor tényleg le kellene raknod valamit az asztalra nem csak a neten ülnöd egész nap?
      Szerinted, nekünk nincs felelősségünk abban, hogy neked kenyér kerülhessen az asztalodra?
      Tudod, milyen nehéz mindig kitalálni valamit, amivel megelőzöd a többi hasonló céget, hogy a jó embereidnek biztos munkahelyet teremthess?
      Gondold már át ezt a dolgot és ülj át egy kicsit a másik oldalra.
      Ha tudod, hogy milyen számodra ideális munkahely, akkor legyél olyan kedves és csináld meg! Vagy ehhez nincs a pucádban vér?

      Tessék abbahagyni a sírást!
      Szabad országban élünk, megválaszthatod, hogy munkavállaló, vagy munkáltató leszel. Minden a Te fejedben dől el.
      Remélem el fog jönni az az idő, amikor nem külső okot keresel a sikertelenségedre, hanem magadba nézel. Amikor nem másokat hibáztatsz, hogy nincs munkád, hanem magadat.

      Írta ezt egy munkanélküliből lett vállalkozó.

      Üdvözlettel:

      Nagy Péter (mert én vállalom a nevem)

    • Kelkó Tamás 2010. május 14. 10:02

      Kedves Strici!

      1. Ebben a blogban nem szokásos az a stílus, ami pl. a munkahelyi terror blogban. Nem moderáltalak ki, de kérlek a jövőben próbálj az itteni szokásokhoz alkalmazkodni! A véleményed tisztelem és meg is értem, függetlenül a stílustól.

      2. Egy dologra figyelj oda, az ÁLTALÁNOSÍTÁS rendkívül demagóg dolog. Tény, hogy a munkaadók egy jó része szemét módon viselkedik a munkavállalókkal és kihasználja őket, de nem az összes!

      Ugyanígy a munkavállalók egy részének a viselt dolgairól is lehetne olyan blogot indítani, mint a munkahelyi terror blog.

      A munkaadók egy másik jó része becsületes, igazi csapattársakat keres, akik dolgozni és az életben előrejutni, szakmailag, emberileg fejlődni akarnak, és akiket mind anyagilag, mind erkölcsileg meg szeretne becsülni.

      A munkavállalók egy jó része meg ilyen munkaadót keres, és dolgozni, fejlődni akar, mert számára a munka nemcsak pénzkereset, hanem annál jóval több, pl. hivatás.

      Ez a blog arról szól, hogy segítsek nekik egymásra találni.

      3. Azért nem írunk az álláshirdetésbe fizetést, mert az esetek nagy részében alku tárgya, nem kőbe vésett dolog. Ha elolvasod korábbi bejegyzéseim, én kifejezetten azt támogatom, ha egy igazán kivételes munkavállalót talál a munkaadó, aki viszont 20e nettóval többet kér, mint amit ő eredetileg gondolt, akkor adja meg neki.

      Összegezve, szívesen látom a véleményed bármelyik bejegyzésemhez, amennyiben nem szélsőséges, általánosító stílusban tálalod.

      Üdv, Tamás

  • liksoft 2010. május 14. 09:36

    Kedves Tamás!

    Elhiszem, hogy a „legjobbat” keresitek. A gond az, hogy „emberek” között. A legjobbak „biorobotok” lesznek, és nem emberi közösség tagjai. A tapasztalatom az, hogy az első csoport profi módon „hozza” a profitot a tulajdonosnak, „örömmel” vesznek részt „csapatépítő tréningeken” (vagyis utálattal lesznek ott, vagy kujonként kefélnek keresztbe – családokat tönkretéve). Igen, a Ti feladatotok a megbízó szempontjából a profit, tehát így működik. Szintén tapasztalatom, hogy sokkal több „munkakedvvel” van együtt a második „emberi” csoport. Igaz, esetleg teljesítményük kicsivel kisebb, kevesebb profitot hoznak, de önszerveződésben mennek egymáshoz „szalonnázni”, miközben tiszteletben tartják a másik magánszféráját, és a bajban nem betesznek egymásnak, hanem segítik egymást. Na ehhez a szokásos pályázat és interjú nem megfelelő. Ide érző emberek kellenek, akik benne vannak a „csoportban”, így érzik a pályázóról, hogy csapattaggá válhat-e. Vagyis ezt külsőssel nem lehet eldönteni. Kerestetni igen, de a végső szót emberileg is „otthon lévő” csapattagnak kellene kimondania.

    Sokkal szebb lenne a világ……. (tudom, bili 🙂 )

    • Kelkó Tamás 2010. május 14. 10:06

      Szerintem olvasd el a motiválásról írott bejegyzéseim, ahol röviden arról írok, hogy az igazán kiemelkedő munkatársi teljesítmények olyan munkakörnyezetben születnek, amit nem a „profit szaga” leng körül, hanem emberi, ahol számít az egyes munkatársak személyisége.

      Ahol beüt a „biorobot hangulat”, ott azonnal lőttek az igazán kiemelkedő munkatársi teljesítményeknek.

      Könnyű ezt belátni, csak gondolj bele, hogy életed során mikor tudtál igazán kiemelkedőt alkotni, akkor amikor gátlástalanul nyomás alá helyeztek vagy akkor, amikor közben úgy igazán jól érezted magad a bőrödben?

  • Megasztár védő 2010. május 14. 09:38

    Sziasztok!

    Ennek a honlapnak az íróitól, és hozzászólóitól kompetensebb emberek a Megasztár, és hasonló tehetségkutató versenyek kiválasztási procedúráiról való vélekedése sokkal, de sokkal emberségesebb. Idézek: ” ő (mármint a jelentkező) a saját szubkultúrájában igenis tehetséges, és jó a produkciója. Azért jelentkezik, mert nincs összehasonlítási alapja a szubkultúrális és az országos visszajelzések között. Tehát nyugodtan le lehet őket nézni, de sokkal nagyobb emberek Ők, mint akik fikázzák Őket. Másik: a Megasztár kiírása ugyancsak széles spektrumnak szól, így sokakat megérint, és persze mindenki kacérkodik az ismertséggel. Ezért hígul fel a kiválasztás – de ne felejtsük el, ez SHOW elem. Ha valaki így tekint a munkaerőkiválasztásra, az régen rossz.
    Sokan, sokféle álláshirdetést írnak, de azzal senki sem foglalkozik valójában, hogy az a munkakör, amit be akar töltetni, az valójában milyen kompetenciát igényel. Az én kedvencem a „fluent english”. Őszintén. Aki nem napi szinten beszél egy idegen nyelvet, az akár 3 hónap alatt is képes alapszintre lemenni, + sokszor egyáltalán nem igényel a pozíció magas nyelvismeretet, csak így kívánnak szűrni a HR-esek.

    Javaslatom: valódi igényfelmérés a pozíció betöltésére, és a szerint megtenni a kiírást. + visszajelezni annak, aki beadja a pályázatát, hogy befogadták, megkapták, és azoknak a szerencsétleneknek is, akik nem kerültek be a következő, akár személyes találkozás körbe. Tudom, sok munka és pénz, de tisztességes, és nem áll görcsbe a jelentkező gyomra a várakozás és a kétségek miatt.

    Emberséget a munkaerő kiválasztásba!

    Aki pedig nem veszi komolyan a kiválasztási procedúrát, ne csinálja!!!!!!!

    Cégének, környezetének, és leendő ügyfeleinek is árt!

    • Kelkó Tamás 2010. május 14. 11:05

      Kedves Megasztár védő!

      Nincs mit védened, mert nálunk kedvenc műsor a Megasztár, különösen a feleségem szereti. 🙂

      A túlzott kompetencia elvárásokkal én sem értek egyet! Egy felmérést is végeztünk ez ügyben, és kiderült, hogy az ilyen álláshirdetések miatt nem bíznak az álláskeresők a korrekt hirdetésekben sem, és pont emiatt jelentkeznek tömegével olyanok is, akik nem felelnek meg a kiírásnak.

      Az is kérdés, hogy mennyire korrekt, ha felveszek egy embert fluent english-el, majd utána lehetősége sincs használni az értékes nyelvtudását.

      Üdv, Tamás

  • Mar C 2010. május 14. 10:32

    Az az érzésem, hogy a HR-esek szinte elvárják, hogy erősen túlzó legyen az önéletrajz, ezért az őszintén összeállított CV-k esélytelenül indulnak.

  • szmoker 2010. május 14. 11:06

    1. 100 jelentkezésből kb. 5 írt vissza, hogy nem nyert, a többi még arra sem vette a fáradságot hogy odaböfögjön valamit.

    Kedves Smoker!

    Hozzászólásod további részét a blogomon nem megszokott alpári stílusod miatt moderáltam. Szívesen látom bármilyen véleményed, olyant is amivel nem értek egyet, de itt a kultúrált véleménycsere a megszokott stílus!

    Üdv, Tamás

  • Sármásiné Erdődy Gizella 2010. május 14. 13:51

    Üdvözlet Mindenkinek!

    A hozzászólások kissé elkanyarodtak az eredeti problémától.
    Azt gondolom, hogy mielőtt egy álláshirdetést megírnánk, a legfontosabb dolog tisztázni, hogy mi lesz az állás betöltőjének a feladata. Pontosan meg kell határozni, hogy milyen személyiségjellemzőket és milyen effektív tudást várunk el a jelentkezőktől. Erre kell alapozni a szűrés folyamatát.
    Magam egyetértek Tamással abban, hogy sajnos sokan nincsenek tisztában a saját képességeikkel. Ráadásul azokkal is egyet tudok érteni, akik azt mondják, az állást keresők egy része minden hirdetésre jelentkezik, függetlenül attól, hogy milyen föltételek szerepelnek a kiírásban.
    Mivel a cikk címzettjei elsősorban az állást meghirdetők, ezért nekik szeretném címezni én is a mondandómat:
    Amikor beérkezik 100-150 jelentkezés, ezeket nyilván szűrni kell.
    Sokat segíthet, ha kézzel írott önéletrajzok vagy még inkább motivációs levelek vannak a birtokában az állás meghirdetőjének.
    Ugyanis a Tamás által fölsorolt tulajdonságok hiánya vagy éppen meglétének mértéke nagyon jól megállapítható grafológiai vizsgálattal. Az efféle előszűrés hivatott azoknak a megtalálására, akik nem vették figyelembe a kiírásban szereplő követelményeket, vagy éppen nem egészen reális az énképük.
    Ilyen módon megkönnyíthető már a kiválasztás első szakasza is.
    Mivel a grafológus nem a tartalmat, hanem a formát vizsgálja, így őt nem lehet félrevezető „öndicsérettel” becsapni.
    Az írás ugyanis nem hazudik, sőt szándékosan sem lehet elferdíteni úgy, hogy azt a grafológus pozitívan értékelje.

  • Strici 2010. május 14. 15:28

    Sziasztok!

    Szerintem én teljesen visszafogott vagyok, de mindegy.

    1. Kézzel írt önéletrajz… Hol él a hozzászóló?Saját tapasztalatom, hogy lassanként nem tudunk kézzel írni, mert minek? Miként díszes iniciálékat sem tudunk kódexekbe rajzolgatni.

    2. Ha a nekem válaszoló egyik név kegyeskedett volna az ajánlott blogbejegyzést elolvasni, akkor tudná, hogy van állásom. De jellemző módon lusta volt ehhez.

    3. Nem mindenki vállalkozói alkat, nem megsértődni kell, hanem a tőkések dolga az, hogy kétmillió munkahelyet teremtsenek azoknak, akik BEOSZTOTTAK kívánnak lenni.

    4. Különben látható, hogy igazuk volt a bölcseknek: a tőke és a munka között antagonisztikus ellentétek vannak.

    5. És megint és folyamatosan idegen szókat használtok. Rémes…

    6. Az Egyesült Királyságban odaírják a várható munkabért. Németországban pedig ágazati bérmegállapodások kötik a tőkések kezét.

  • Strici 2010. május 14. 15:31

    Még valami: HAZUGSÁG, hogy bárki lehet vállalkozó, aki akar. Nem puca, számos tényező kérdése. Egyébként pedig egyetértek azzal, hogy mindenki legyen tulajdonos, minden kerüljön a közösség tulajdonába, szűnjön meg a magántulajdon és az állami tulajdon: a termelőeszközöknek egyetlen tulajdonosa legyen: a társadalom.

    • Kelkó Tamás 2010. május 14. 21:25

      Kedves Strici!

      Ebben ugyan tudnék veled vitatkozni (mert nem kevés olyan vállalkozót ismerek, aki előtte komoly adósságokkal rendelkezett, és nem éppen rózsás helyzetből indított vállalkozást), de nekem úgy tűnik inkább a provokálás a célod, és nem a véleménycsere.

      Üdv, Tamás

  • Strici 2010. május 15. 01:01

    Kedves Tamás!

    Rosszul tűnik úgy, illetve: A vitára késztetés, amit Te indítványoztál azon a módon, hogy javasoltad, szóljunk hozzá, más szóval provokálás. Tehát természetes, hogy a jelenségek tisztázása érdekében provokációk történnek. Valóban fontos volna, ha

    1. az állásokat hirdetők tisztában lennének a napjainkban folyó világméretű társadalmi jelenséggel, amelyet egy évtizedek (1973 óta) elhúzódó világgazdasági válságsorozat jellemez;

    2. minden gazdasági szereplő tevőlegesen fölvenné a harcot az úgynevezett állásportálok kamu hirdetéseivel szemben, ami csaknem önálló iparággá nőtte ki magát, mint sajátos válságtermék;

    3. a tőkés osztály valóban felelősséget és elkötelezettséget mutatna mintegy kétmillió állás nélküli ember – mint a mai Magyarország legsúlyosabb társadalmi problémája – munkahelyének minél gyorsabb megteremtése érdekében, és – miként írtam volt – nem csupán olcsó, szakképzetlen, rövid élettartamú bérrabszolgák és ágyútöltelékek előidézéseben tenné magát érdekeltté. Ennek egyik lépése a tisztességes, minden elemében a magyar köznyelvnek megfelelő álláshirdetések közzététele, amelyek a lehető legaprólékosabban tájékoztatják a leendő munkavállalókat, és

    4. ameddig jogviszony áll fönt a munkáltató és a dolgozó között, addig e jogviszonynak megfelelő egymás tájékoztatása. Ezen egyebek mellett a visszajelzést is értem.

    • Kelkó Tamás 2010. május 15. 11:35

      Ahogy írtam, szívesen látok bármilyen véleményt, ha megfelelő a stílus, most már egész jó. 🙂

      Válaszolva a felvetett témáidra:

      1. Itt őszintén szólva nem igazán értem, hogy milyen összefüggésekre gondolsz.

      2. Nem szeretem az általánosítást, a MINDEN, meg a SENKI és hasonló jelzőket nem lehet ráhúzni emberekre. Amikor el akarsz valamit érni, és sok ember kell hozzá, akkor a „kritikus tömeget” kell elérni, lásd mint most a Fidesz a 2/3-a a választásokon. Nem kellett hozzá minden magyar választópolgár, „csak” a 2/3-uk.

      Ezen a téren egyet értek veled, én sem szeretem a kamu álláshirdetéseket, mert ezek miatt a pályázók elvesztik a bizalmukat a jókban is. Én úgy „harcolok” ez ellen, hogy e blogon és egyéb képzéseken igyekszem meggyőzni az álláshirdetést írókat, hogy ne írjanak kamu dolgokat, továbbá min. 1 A4-es oldalnyi hirdetést írjanak, ne sajnálják megfelelően tájékoztatni a pályázókat.

      3. Erre válaszoltam az előző pontban. Nem tudom miért hozakodsz elő ezzel a tőkés osztály témával, szerintem nekik semmi közük az álláshirdetésekhez, mert ők a pénzügyi befektetéseikből élnek (és ők egy eléggé szűk kör) és nem avatkoznak bele egy cég, vállalkozás életébe annyira, hogy milyen álláshirdetések készülnek.

      Szerintem a sok állástalan annak tudható be (erről nemrég jelent meg egy elemzés Londonban), hogy drága kormányunk a multicégeket támogatja minden lehetséges eszközzel és nem a kkv-kat, pedig a munkavállalók 70%-át kkv-k foglalkoztatják. Lengyelország a jó példa, ahol a kormány megvédte több iparágban a multiktól a kis- és középvállalkozásokat, ott a legerősebb egész Európában a kkvv szektor, és érdekes módon rájuk hatott legkevésbé a válság, még akkor is nőtt a GDP.

      Egyébként van egy másik vállalkozásom a Vállalkozz Hatékonyan Klub http://www.vhklub.hu, ahol pont a kisvállalkozásokat igyekezzük támogatni és megtanítani nekik, hogy ne futamodjanak meg, és hogyan vegyék fel a harcot a multikkal.

      4. Egyetértek ebben, mert egy 2 éve készült felmérésünk szerint a második legdemotiválóbb dolog a munkavállalók számára, a főnökük részéről a kommunikáció hiánya.

      E mögött azonban az esetek többségében nem rossz szándék van, hanem emberi dolgok. Egyrészről vezető nem alkalmas vezetőnek, mert eléggé befelé forduló, nem kommunikatív. Másrészről az emberek többsége, és a vezetők is saját magukból indulnak ki, amikor másokkal kommunikálnak, és elég sokszor azt hiszik, hogy ha valamit ők tudnak, akkor a beosztottaik is. Amikor erre rá szoktam mutatni, eléggé elcsodálkoznak, hogy beosztottaik mennyi mindent nem tudnak, pedig ők azt hitték.

  • Strici 2010. május 15. 01:37

    Azért hogy visszatérjek az eredeti témára: Bizony, melléfogtál, Tamás!

    Azt gondolom, hogy az emberek többsége nem önértékelési zavarokkal küzd, még ha kifelé fényezi is magát. Ebben az esetben is sokkal összetettebb a kép.

    A magyarországi cégek lusták ahhoz, hogy tehetséggondozásra pazarolják a forrásaikat, egyből azt keresik, aki azonnal használható. Így keletkezik pl. az a rettenet, amikor pályakezdőt keresnek szakmai gyakorlattal. Pedig abban biztos vagyok, hogy aki – mondjuk, a BME-n – a tanulás mellett dolgozik is, az a szakmájának mérnöki szintű ismeretanyagát – a további tanulást megalapozó elméletet – nem tanulta meg jól. Az egyetemista munkája ugyanis a tanulás, ami mellett csak akkor szabadna mást is csinálnia, ha kitűnő tanuló volna.

    A másik ilyen lustaság, hogy akkor is követelmény az idegennyelv tudása, ha csupán a cég vezetője lusta megtanulni magyarul. Kínában is sokan tanulnak nyelvet, de az ottani vezetőség úgy gondolja, hogy pl. egy nagyszabású beruházás esetén olcsóbb, ha néhány vezető tanul meg kínaiul, mint ha 20-30 ezer csőszerelő angolul. Viszont hazánkban inkább alkalmaznak egy látszat-mérnököt, aki képes angolul gügyögni, mint egy zsenit, aki magyarul is félszegen viselkedik.

    Vagy gondoljatok arra, hogy amikor József Attila elkészült az Ódával, másnap közölte a kávéházban, hogy „Megírtam az évszázad legszebb szerelmes versét.” Önértékelési zavara volt? Éppúgy nem, mint Ady Endrének a Fekete zongorával vagy – különösen – Bartók Bélának, akinek A kékszakállú herceg vára című operája csak évtizedek alatt foglalta el a helyét a 20. század legjelentősebb operái sorában. (S akkor Schönberg Mózes és Áronjáról ne is beszéljünk…)

    Vagyis a társadalom által elfogadott érték és az önértékelés nemcsak akkor nincs szinkronban, ha az önértékelés hibás.

    Legalább ekkora probléma, ha valakinek nincs szabályos karrieríve. Amihez hozzányúl, az egyből újszerű, és gyakorta sikeres. Mintha a semmiből lett volna eredmény. Holott „csupán” olyan emberekről van szó, akiknek alapos, elmélyült és roppant széleskörű általános műveltségük van, kiváló az elemző és összegző képességük, gyorsan meg tudják különböztetni a lényegest a lényegtelentől, a törvényszerűt a véletlentől, s az ismereteiket alkotó módon használják föl.

    Az ilyen ember végképp nem kell, mert ismeri önmagát, felméri a környezetét és nem hajlandó megalkudni az ostobasággal – olykor még látszólag sem.

    • Kelkó Tamás 2010. május 15. 11:46

      Ahogy korábban írtam, nem szeretem a minden, meg a „magyarországi cégek” típusú általánosításokat. Tény, hogy sok, főleg multinál idióta módon kezelik a toborzás, kiválasztást, mert a példa amit leírtál sajnos nem egyedi. Van viszont rengeteg cég, ahol nem sajnálnak időt, pénzt és energiát, és bizony sok tehetséges munkavállalót nevelnek ki, és nem kevés szenved attól, hogy miután kinevelték őket, akkor otthagyják őket.

      A multik között is nem kevés van, ahol az egész cégkultúra arra épül, hogy szinte csak kezdőket vesznek fel, és ők nevelik ki őket pl. Procter&Gamble, Unilever, Johnson&Johnson, és még folytathatnám a sort. Sajnos azonban ők a kisebbség, így teljesen igazad van abban, hogy ez ügyben kellene tenni valamit.

      Az emberek, akikről az utolsó bekezdésben írtál, ők tényleg nehéz helyzetben vannak bizonyos szempontból, mert az ilyen tehetségek gyakran nem olyanok, mint amit a multis hr-esek jó része (főleg a huszonéves hr menedzserek) gondolnak a jó jelöltekről. Nekem is van több barátom, aki ebbe a kategóriába tartozik, és hiába van mögöttük komoly mérhető, bizonyítható eredmény, a multis sztereotípiáknak nem felelnek meg és ezért nem veszik fel őket.

      Végül azért hosszú keresés után mindegyik talált állást, de nekik nem könnyű a helyzetük. Érdekes, hogy a kkv-k jobban megbecsülik az ilyen embereket, sok vállalkozó éppen rájuk vágyik, mert bennük látja, hogy egy idő után átadhatja akár cége irányítását is egy ilyen embernek.

      Ettől függetlenül egyre több hr-es jön el az előadásaimra, akik nem a multis sztereotípiák és szakmai divatok szerint gondolkoznak, hanem ők is a teljesítményalapú munkaerő kiválasztás hívei és még többet akarnak a témáról megtudni.

  • Anyuka 2010. május 15. 09:49

    Kedves Tamás!

    Nem mertem hinni szememnek…, hogy olvastam hozzászólások között itt nem megszokott stílusban véleményeket. Hozzáteszem nem a más vélemény, hanem az alkalmazott kommunikációs stílus…

    Valószínű az önismeret igénye dobta ki biztosítékot. Ugyanakkor aki önismerettel is rendelkezik, nemcsak emberismerettel bír, pontosabban nem csupán egyoldalú tapasztalati véleményt hajlandó tudomásul venni; nagyon jól tudják, hogy mennyire valós probléma, miről írtál.

    Legyen hétköznapi példa gyerkőcömé, ki állást keresett, lendülettel, álmokkal, de tudatosság nélkül. Naponta több tíz cv-t küldött el, abszolút mindegy volt, mi az ajánlat, s képes-e felkínált munkakör elvégzésre… Ő állást akart. Abszolút nem értette azon véleményem, hogy gondolja át jelentkezését, s ezt legelőször azzal kezdje, hogy milyen munkakörben tudná elképzelni saját magát, s milyen kompetenciákkal rendelkezik ehhez; miben kell fejlődnie, s mit kell tanulnia ahhoz, hogy álmai feladatára képessé váljon 🙂 Ő nem értette, hogy miért gondolkodom másképp ugyanarról a kérdésről!? Egy, mi különbözik, az elért önismeret szintje…, mely akkor gátat emelt felismeréséhez, s körültekintő döntéséhez.

    Szép napot kívánok!

  • Ibi 2010. május 15. 15:48

    Egy nagy biztosítótársaságnál dolgozom 18 éve, vállakozóként.
    S mit látok? Vannak, akikről meg nem mondtam volna, se az állásinterjúja alapján – ott voltam, csak lestem, miért veszi fel egyáltalán a főnököm – az egyik pösze is volt, a másik olyan kövér, hogy menni is alig tudott, a harmadik nagyon szerencsétlen arcvonásokkal született, mintha mindig fel lenne háborodva valamiért, úgy nézett ki. És viszonylag sokáig megmaradtak! 2-3 év, amit tőlük sokallottam, másoktól természetesen nem. Kb. 50 – ből marad meg 1 fő 3 év után is mostanában.
    Meg olyat is, többet is, akinek a stílusa, öltözéke, háttere ( közgáz egyetem ,meg pénzügyi banki , hitelezési tanulmányok, stb.)is megvan, de fél év múlva kidőlt a sorból.
    Beszéltem is egyik vezetőnkkel nemrég, aki azt mondta, hogy mit csodálkozok, akik vállakozáshoz szoktak többtucat évtizede Amerikában, azok közül is 40% felett van az első éves lemorzsolódási arány!
    Pedig ott aztán van pályázatírási s kiválasztási tapasztalat!
    Ezek után csapatszervező-vezető legyen szerintem a talpán, aki előre megállapítja interjú alapján, meg önéletrajz alapján, hogy kibe érdemes komoly összegeket fektetni, s kibe nem.Ha igaz, amit ír, vagy mutat az illető, ha nem. Igen. A korábbi teljesítmény tényleg a legjobb mutató. Ha van, de ha kezdő valaki?

    Ugyanis nálunk komoly összegeket fektetnek a kezdőkbe- teljesíthető feltételek mellett többszáz ezer Ft-ot kapnak az első 8 hónap alatt, plusz az efölötti jutalékrész!
    S mégis, ha lejár ez a hátszél, gyakran el is mennek mindenfélét mondva a cégre. Pedig a teljesítmény, amit le kell rakni az asztalra év elején van megállapítva, és azt a főnöknek IS produkálni KELL, különben ő is eléggé szorul.
    Neki se mindegy, kire szánja idejét.

    Talán ha meg nem kapnának ekkora löketet ide se jönnének?
    Nem hiszem az egyik legnagyobb cég vagyunk a világon is.
    Hova, ha ide nem?

    Én azt látom, szinte mindegy, mit ír az önéletrajzban, akit csak lehet, felvesznek, és az fog megmaradni, akinek nagy szüksége van az állásra és pénzre, mert az igazán pozitívan tudja fogadni a segítséget, és oda is teszi magát rendesen. Aki meg lehet kényelmesebb, mert nincs is olyan nagy szüksége az állásra, van megfelelő anyagi családi háttere, vagy mindenkit megtévesztve csak a kezdő több száz ezerért jön, az meg akármit is ír az önéletrajzban, meg mond az interjún, el fog menni.
    Ez biztos nem csak ránk jellemző, ugye?

    Üdv. mindenkinek.

  • Strici 2010. május 15. 17:17

    Kedves Ibi!

    Egy biztosító társaságnál az dolgozik, akinek van gyomra az ügyfelek folyamatos átveréséhez. Tamás szerint ugyan általánosítok, de még nem tapasztaltam kivételt. Ugyanis ha lenne, akkor nem lennének apró betűs részek, áttekinthetetlen szerződési feltételek, és olyan nagyon sok per a biztosítókkal szemben. Különösen igaz ez a lakossági szerződésekre.

    Velem még egyetlen biztosító sem kötött semmilyen szerződést sem, mert a biztosító képviselője a legalapvetőbb kérdéseimre sem tudott válaszolni. Képviselőn nem a házaló ügynököt értem csupán, hanem a honi helytartóság főfütyijét is.

    Aki tehát biztosítónál dolgozik, az valóban a pénzért és a hatalomért teszi, és ha teheti, menekül.

    Elmegy oda, ahol alkothat, ahol kiteljesedhet, ahol SZABAD lehet – nem vállalkozói, hanem szellemi és mentális értelemben. Persze, vannak minden szakmában kurvák, lásd a biztosítók szóvivőit, akik sok pénzért szemrebbenés nélkül hazudnak.

    • Kelkó Tamás 2010. május 15. 18:54

      Tényleg általánosítasz, még akkor is, ha nem tapasztaltál kivételt. Éppen Ibi-re nem igaz, amit írsz, ismerem őt személyesen.

      Egyébként a biztosítási ügynök szakma is olyan, mint a többi, a többség nem válik a szakma büszkeségére, de itt is vannak korrekt és profi szakemberek.

    • Strici 2010. május 16. 17:08

      Kedves Tamás!

      Tegyük föl, hogy Ibi az egyik olyan biztosító társaságnál dolgozik, amelyik kb. úgy hirdeti magát, hogy a biztosítást az Ön egyéni igényei alapján kötjük meg.

      Namost, az én igényem az, hogy ne kelljen semmit fizetni, viszont ha leég, elromlik, elvész, stb. valami, akkor kapjak helyette egy újat.

      Viccesnek tűnik?

      Pedig ha így hirdetnek, akkor számoljanak a következményekkel!

      Azt próbáltam érzékeltetni, hogy amilyen az ajánlat, olyan a reakció is rá. A biztosítók pl. önkényesen döntik el, mit tekintenek kárnak. És pl. megszüntették az önrész nélküli Cascót.

  • Strici 2010. május 15. 17:21

    Kedves Tamás!

    Társadalmi osztályon az osztály tagjainak a termelőeszközökhöz való tulajdonviszonyát értjük. Mivel a kapitalizmusban a tőkés osztály rendelkezik olyan termelőeszközökkel, amelyek segítségével mások munkája eredményét sajátíthatja ki, tehát ez az osztály hivatott munkahely teremtésre is. Amikor a kormányzati felelősséget feszegeted, akkor én azt, hogy a honi burzsoázia mit tesz a kormányzattal szemben az érdekérvényesítés területén?

    A kkv-k egyébként ott erősek, ahol a közösségi (formáját tekintve többnyire szövetkezeti) tulajdon is erős.

  • Strici 2010. május 15. 17:29

    Kedves Anyuka!

    Egyszer az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke tartott nekem kiselőadást arról, hogy kikéri magának, hogy egy nyilvános rendezvényen lekorruptdisznózzam őt azért, mert tényekkel tudtam bizonyítani, hogy úgy utasítottak el frekvenciapályázatokat, hogy a pályázati ajánlatok egy részét föl sem bontották. Ráadásul – mivel volt ilyen felkérésem – ezt az EU-nak készített jelentésbe is beleírtam.

    Akkor elmondtam, hogy oksi, ettől kezdve ha csupán azt mondom, hogy „tisztelt elnök úr”, akkor azt gondolom, hogy ön egy korrupt gazember, de nem fogom kimondani. Így rendben van?

    Az EU egyébként – tőlem függetlenül is – megállapította, hogy a „földfelszíni országos tévéfrekvenciák” (RTL, TV2) pályázati esetében bizonyítható a korrupció.

    Szóval, tessék inkább örülni, hogy vannak még emberek, akik nem bájolognak, hanem azt írják és mondják, amit gondolnak.

    • Anyuka 2010. május 16. 08:12

      Kedves Strici!

      Nekem semmi problémát nem jelent az igazmondás, én is ezt vallom. Különbség ugyanakkor, hogy mit, mikor, kinek, hogyan, stb…
      S ez egyben részemről azzal jár, hogy előítélet nélkül fejezem ki magam. Amennyiben pl. hr-es területtel van rossz tapasztalatom, akkor is képessé váltam megadni esélyt önmagam számára, hogy észre vegyem azt, ha egy személyzetis „kilóg” a sorból, mert a hagyományos, bevált gyakorlattal ellentétben, más értékrendnek megfelelő a látásmódja, s e szerint cselekszik. Ugyanígy lehet akár banki, akár pénzpiaci, akár munkáltatói, üzleti oldalról pozitív tapasztalatot szerezni, s ez az élet összes területére igaz.
      Egyszerűen fogalmazva, nem régi ért sérelmeken keresztül élem létem, hanem a pozitív aspektust tartom szem előtt, erre fókuszálok.

    • Strici 2010. május 16. 16:58

      Kedves Anyuka!

      Szerintem meg vannak hóhérszakmák, amelyekben gyilkosokat alkalmaznak. Nekem viszont nincsen aspektusom, csak nézőpontom, és nem fókuszálok, csak összpontosítok.

      Tényleg, ti hol tanultatok magyarul?

  • Cini 2010. május 16. 22:33

    Komolyan mondom végig olvasni benneteket jobb mint egy bugyuta mozit nézni a tévében amit esetleg már századszor vetítenek.Pedig elvileg vasárnap este az embernek azt kellene tenni de muszáj volt a hozzászólásokat végig olvasnom ,mert oly szórakoztató.És mennyi az igazság bennük.Egyébként az utolsó hozzászólásaid Strici már sokkal jobban tetszenek mint az első.Tényleg általánosítasz szerintem is.De ez nem baj csak mintha ezzel nagyon negatív lennél pedig a bejegyzéseidből nekem úgy tűnik rendkívül okos és tájékozott ember vagy.Pont az ilyeneknek kellene nagyon sokat tenni az ország jövőjéért vagy tévedek?Én nő létemre húzom az igát mint barom de már gyengülők 11/2 év sz…után mint kkv-s.

  • Cini 2010. május 16. 22:41

    Ja egyébként visszakanyarodva az eredeti témához én cseppet sem bánom,hogy boldog -boldogtalan fellép a Megasztár válogatáson ,mert aki olyan azon jót lehet derülni aki meg igazán tehetség az tényleg kapjon lehetőséget.Szerintem ez is olyan egyébként mint maga a kapitalizmus,mindenki megmutathatja magát és aki igazi tehetség vagy küzdőszellem az megmarad a többi meg kihullik.Szerintem ez teljesen életszerű.Nem mintha jó lenne ,hogy az élet ilyen de attól még ilyen.Mindenkinek meg van a lehetősége de kinek milyen a szerencséje vagy a küzdeni tudása vagy a hátszele….
    Nem ilyen az élet?

    • Strici 2010. május 17. 08:11

      Nem, nem ilyen. Az emberhez méltó élet nem ilyen. Az emberhez méltó életet az igazi közösség, a szolidaritás, az együttműködés, és nem a piaci verseny jellemzi. Jól is néznénk ki, ha szerelmesként azt számolgatnánk, hogy hány forintot kéne fizetni egy kurvának csókonként…

  • Kakukkfióka 2010. május 17. 10:00

    A Megasztár válogató pont arról szól, hogy hogyan csaljuk be a nézőt a végén a tévé elé és hogyan kapcsoljuk őt a tényleges show-hoz.

    Ez a blog meg arról szól Tamás, hogy hogyan csald be az értetlen olvasókat egy-két tanfolyamra, meg szolgáltatásra, amiért fizetni fognak.

    Nyilván való, hogy nem fognak értéket kapni, de amikor megkapják, akkor boldogok lesznek, hogy az övék, mert el fogják hinni, hogy ez után jobb nekik.

    Itt kapcsolódik a Hr szakma a kereskedősdivel.:)

    Szal, a Hr-es pont olyan mint a jó kereskedő, de teljesen! Eladja az értéktelen dolgot sok pénzért!!!

    A legjobb vezetők, szakemberek át sem jutnak a Hr cégeken mert szakmailag hozzá nem értő, hanyag, lógós alkalmazottak dolgoznak ott.

    Saját tapasztalataim a teljesség igénye nélkül, válaszok egy-egy pályázat benyújtása utáni telefonhívásaimra, melyeket rendszerint 2 hét, 1 hónap múlva teszek meg, mert így is korai!!!!!!

    1. Jajj, milyen címre tetszett küldeni? hú ő már nem dolgozik nálunk, jó hogy ideszólt!! hú valaki majd intézi, de azért legyen szives elküldeni megint a pályázatát ide és ide…

    2. huh, hát nemtom mi van ezzel a hirdetéssel, azóta nem is tudok beszélni a céggel, vmi lesz…

    3. Hát sajnos még nem volt időnk ezzel foglakozni, majd jövő héten összesítjük.

    4. Ön nem megfelelő pályázatot küldött be, mert nem derül ki, hogy termelésprogramozással foglalkozott! ne küldjön minden pályázatra ugyanolyan anyagot!- mondta ezt kioktató stílusban egy érezhetően depressziós Hr-es, miután speciálisan ide szabtam jelentkezésemet és hosszasan kitértem a termelésprogramozáshoz használt eszközeimre, a 10 éves üzemvezetői és logisztikai vezetői múltamra termelő cégeknél.

    5. hát sajnos mégis belső embert neveztek ki, pedig nem gondolták, hogy alkalmas lehet…

    stb,stb……

    A Hr-esek csak és kizárólag kereskedőt tudnak nagy bizonyossággal felvenni, mert pontosan tudják, mi kell hozzá!!!!!!

    Van egy kivétel, és muszáj ideírnom ezt a nevet, mert kb. 1 éves próbálkozásaim alatt, ami olyan 250 db állásjelentkezést jelen vezetői posztra ez volt az egyetlen pozitív élményem:

    Bartos Gábor – Beck & Partners

    Szóval megértem stricit, hogy így kirohant. kicsit alpári, kocsmai módon, alúlról nézve a dolgokat, munkásszemmel, de arra is rá kellett jönnöm, hogy a kereskedői és Hr szférában túlnyomórészt (tisztelet annak a 10-20% kivételnek) korlátolt gondolkodású és elrugaszkodott emberek vannak.

    Természetesen az ide írók mindig kivételek!:)))

    Ahogy nem lehet általánosítani a pályázok, úgy a pályáztatók között sem. De ami igaz az igaz. az egész az üzletről szól. Mára már odájig fajult a dolog, hogy a Hr cégeket arra kötelezik, hogy bérbe adják neki a vezetőket fél-egy évre is, hogy kiderüljön, haszontalan-e. azután felveszik őket, ha megfelelt. És ezt pont azok a értéktelen vezetők teszik meg akik korábban Hr-cégen keresztül kerültek oda…

    Nonszensz. A puding próbája az evés, mivel az emberek nem robotok, oda kell menni, meg kell fogni, meg kell nézni, beszélgetni kell vele. Ezt 150 jelentkezővel nem lehet megtenni.

    Miért nem vesznek fel a cégek jó személyzeti vezetőket?????

  • Zold Gyorgy 2010. május 18. 23:43

    Terjunk vissza a kandallohoz… A tema eredeti felveteseben irtakkal magam is talalkoztam : tobbszaz jelentkezot kellett megszurni.
    Emiatt ‘automatizatuk’ : az elso koros szures , azaz nehany fontos parameterhez pontszamokat rendeltunk ( pl. van jogositvany =2 pont, legalabb 2 nyelvet beszel= 2 pont…stb), majd egy minimum pontszamot vartunk el.
    Ez volt az elso szures.
    A fennmaradoknak egy kerdoivet kuldtunk, amelyben a multbeli teljesitmenyet terkepeztuk fel, ahelyett, hogy az oneletrajzaikat bongesznenk.
    A kerdoivben azt is jeleztuk, hogy elkepzelheto, hogy megkerjuk a palyazot, ‘hozzon ossze’ volt fonokeivel egy -egy referenciaellenorzo telefonos beszelgetesre…

    Ezutan szinten pontozasos szures…
    A szemelyes interjura csak ezutan hivtunk meg palyazokat.

    Igy a meglepetesektol megkimeltuk magunkat.

    Tamassal teljesen egyetertek, a hirdetesek hibait illetoen. Ennel fokozottabb hiba, ha interju soran is a palyazo szajaba is adjuk ezeket a valaszokat , peldaul ily modon : ‘ugye On szeret rendet tartani az aktak kozott ? mivel, nalunk nagyon fontos a kiszamithato rendezettseg stb. stb..

    udv.
    Zold Gyorgy

    • Kakukkfióka 2010. június 9. 08:40

      Kedves György!

      Szimpatikus volt számomra az alaposság, amivel megpróbálták megszűrni a jelentkezőket.

      Mivel ezzel nem találkoztam még, kérem írja meg nekem, melyik cég honlapján kutassak álláslehetőségek iránt!

      Segítségét nagyon köszönöm!

  • Lőrincz Mónika 2012. január 5. 17:29

    Kedves Tamás!
    Én is éppen munkát keresek és sokat bosszankodom rajta,hogy miután elolvastam a pályázás feltételeit,és úgy érzem minden feltételnek megfeleltem hiába próbálom meg kitalálni,hogy mit is kell eladni, többszöri elolvasás után sem jövök rá. Ugyan pályafutásom során sok mindent árultam már,mégsem mindegy,hogy ránctalanító krémet kell forgalmazni,vagy autóalkatrészt!?Az ilyen hirdetésekre nem is jelentkezem soha.Ezen kívül azt sem értem,hogy szinte minden hirdetésben szerepel kritériumként a több éves tapasztalat.
    Miként szerezzen az ember gyakorlatot,ha sehova nem veszik fel-e nélkül?Ha mondjuk kereskedelmi végzettségem van és üzletkötőnek szeretnék elhelyezkedni,de ilyen beosztásom még nem volt,viszont húsz éve dolgozom a kereskedelemben,akkor nekem most van gyakorlatom vagy nincs?
    Üdvözlettel:Lőrincz Mónika

    • Kelkó Tamás 2012. január 5. 20:05

      Kedves Mónika!

      Erre nem nagyon tudok mit mondani, sajnos az álláshirdetések többsége ilyen, katasztrofális. Ettől függetlenül vannak cégek, ahova kezdőket is felvesznek, tisztességgel kitanítják és meg is becsülik őket, igaz nem könnyű rájuk találni.

      A munkaadóknak mindig azt mondom, hogy nagy mennyiségű pályázóból lehet minőséget választani, de ugyanezt tudom mondani minden pályázónak is, sok-sok állásajánlat között valahol ott van a neki való, csak kitartás kell hozzá megtalálni.

      Emellett még az sem árt, ha ebben a blogbejegyzésemben https://www.kelko.hu/mit-varunk-el-egy-munkavallalotol/ lévő javaslataim is megfogadja.

      Üdv, Tamás

  • Ági 2013. szeptember 19. 17:28

    Kedves Tamás!

    Én is osztom a nézetet, mely szerint „bizonyíts, ne ígérgess”. A kiválasztások során számomra a szakmai tapasztalat és a szakirányú végzettség a mérvadó, ezeket kérem a hirdetésben is, és vizsgálom az önéletrajzokban is. Szakmai pályafutásom legfurább önéletrajzáról annyit mondanék, hogy a jelentkező mind az önéletrajzában, mind pedig a motivációs levelében azt tartotta a legpozitívabb tulajdonságnak saját személyével kapcsolatban, hogy „vallását aktívan gyakorló hívő keresztény vagyok”. Szerinted behívtam interjúra?

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!