Autokratikus vezető stílus avagy liberális vagy demokratikus? Melyik vezetői stílus a legrosszabb?

Autokratikus vezető stílus avagy liberális vagy demokratikus? Melyik vezetői stílus a legrosszabb?

Autokratikus vezető stílus avagy liberális vagy demokratikus? Melyik vezetői stílus a legrosszabb? 978 420 Vállalkozásfejlesztés és HR blog

Sokféle ideológia létezik, amelyek szerint a vezetőket vezetői stílusuk alapján kategorizálják. Legismertebb ezek közül az autokrata/demokratikus/liberális felosztás. A különböző vezetői stílusok eredményességéről az óta vitatkoznak a szakemberek, amióta ezt a felosztást megfogalmazták, sőt, magán a kategóriákon is vitatkoznak, amit az én mérnökös rendszermániám nehezen tud elfogadni, ezért megalkottam a saját felosztásom!

Vezetői stílusok

Alapvetően én is ezt a 3 stílust fogalmaztam meg, de vannak komoly árnyalatnyi különbségek. Mai cikkemben először megmutatom a “hivatalos” definícióját e 3 három vezetői stílusnak, majd utána megmutatom a saját meghatározásaim, és a cikkem végén természetesen elárulom, hogy tapasztalataim szerint melyik a legrosszabb, legkevésbé ereményes vezetői stílus, mert nem az, amire a legtöbben gondolnak…

Az autokratikus vezetői stílus

Az autokratikus vezetői stílus hatalmi, tekintélyi eszközökkel, nyílt fenyegetéssel, büntetés kilátásba helyezésével oldja meg a vezetés feladatait. Kevésbé vagy egyáltalán nem támaszkodik a beosztottai véleményére, tapasztalataira, javaslataira.

E stílus képviselői nem igénylik a munkatársak segítségét, nem is bontakoztatja ki az ilyen vezető azok alkotó munkavégzését, egyáltalán nem segíti fejlődésüket. Sőt, az autokratikus vezetői stílus leszűkíti, korlátozza a vezetés hatékonyságát, hiszen megfosztja magát attól a többlettől, amivel a munkatársak, beosztottak, vezetőtársak hozzájárulhatnak a vezetés színvonalának emeléséhez. Jellemző, hogy a munkatársakat passzivitásra készteti, ezzel fejlődésüket korlátozza, továbblépésüket meggátolja.

Ennyi a hivatalos meghatározás, amihez annyit tudok hozzátenni, hogy mivel az autokrata vezető nem inspirálja csapatát önálló problémamegoldásra, fejlődésre, sőt, inkább egyenesen letöri a munkatársai ilyen jellegű próbálkozásait. Emiatt gyorsan beindul a kontraszelekció, és végül szervilis, hajbókoló “birkanyáj” marad nála, akikkel nem lehet megváltani a világot, és akik “bénasága” tovább erősíti azon elképzelését, hogy mindent ő tud a legjobban, és ezért még kevésbé hallgat a munkatársaira. Ez egy ördögi kör.

A liberális vezetői stílus

A liberális vezetői stílus nem is nevezhető vezetésnek (szabad kezet adó). A liberális stílus képviselője megjelöli ugyan a célt, a feladatot, de nem irányít, szükség esetén sem lép közbe, hagy mindent menni a maga útján. Az jellemző erre a vezetőre, hogy fél a népszerűtlennek látszó feladatoktól, a felelősségvállalástól, esetleg nem is tud alternatívát adni. A liberális stílusú vezető legszívesebben soha sem szól bele a dolgok menetébe, az ilyen vezetőtől nem is lehet sokat várni, legalább is tartósan nem.

Amíg a munkatársak nem ismerik meg ezt a vezetői stílust, addig még kedvelhetik is az ilyen vezetőt, de tiszteletre már nem kerül sor, mert ilyen vezetés mellett a csapat számára elkerülhetetlen a kudarc. A különböző képességek, elképzelések összefogása, gyakorlati irányítása, célok és feladatok megvalósításának összehangolása a vezető elsőrendű fontosságú feladata, tevékenységének lényegi vonása volna. Itt azonban nincs vezetés, elmarad a tevékenység összehangolása, ezért menetrendszerűen helyet kap a disszonancia, a fejetlenség, ez pedig csak kudarcot szülhet.

A liberális vezetői stílus azonban nem tévesztendő össze azzal, amidőn a vezető hagyja munkatársait önállóan tevékenykedni, önállóságukat messzemenően kibontakoztatni, és csak akkor avatkozik be, ha ezt szükségesnek látja. Ez az alkotóerő kibontakozására épít, eredményeket hoz, az-az kívánatos, modern vezetésre valló eljárás.

Gyakorlati tapasztalatból annyit tudnék ehhez hozzátenni, hogy a libeláris vezetőt én inkább konfliktuskerülőnek hívom, mert csapatában nem oldja meg a konfliktusokat, sőt, egyenesen kerüli őket. Az ilyen vezető még arra sem képes, hogy leüljön egy munkatársával, és egyenesen megmondja neki, ha valamit nem jól csinál, vagy nem végzett el. Ha le is ül vele, akkor mellébeszél, látványosan kerüli a konfrontációt. Emiatt messziről meg lehet ismerni az olyan csapatot, aminek ilyen vezetője van, mert ott konfliktusok vannak a munkatársak között, klikkesedés, amit ez a vezető hagy (vagy inkább reménykedik), hogy “magától megoldódjon”!

A demokratikus vezetői stílus

A demokratikus vezetői stílus az eddig említettekhez viszonyítva a legkorszerűbb, a legmegfelelőbb egy vezető számára.

Miben áll ennek a demokratizmusa?

Abban, hogy az e stílus képviselője messzemenően épít a munkatársaira, csapatára, támaszkodik a kezdeményezőkészségükre, tapasztalataikra, véleményükre, javaslataikra. Ez lehetővé teszi, hogy a vezető döntése előtt az így kialakult alternatívákat mérlegelje és erre alapozva a vélhetően leghelyesebb döntést hozza. Itt sem nélkülözhető természetesen a vezető egyszemélyi felelőssége, hisz a csapat előkészítésben való részvételét követően a döntés már a vezető személyes felelőssége és a feladat végrehajtásának megkövetelése is az ő kötelezettsége. A demokratikus vezető eszközei közé tartozik a meggyőzés, a célok, a feladatok világos körvonalazása is, amely a végrehajtásban biztosítja a dolgozók aktív részvételét.

A demokratikus vezetési stílus kibontakoztatja a munkatársak aktivitását, mindenki számára biztosított a fejlődés, a továbblépés. Az ilyen vezető jellemzője az, hogy maga mellé állítja a jó szakembereket, nem ő akar a szakmai csúcs lenni.

A demokratizmus helytelen értelmezését jelenti viszont az, amikor a vezető minden apró-cseprő kérdésben a közösséghez fordul. Ez már nem a demokratikus vezetői stílus jellemzője, hanem félelem a felelősségtől, az egyszemélyi döntéstől. Előfordul a demokratizmus játszása is, amikor a vezető megkérdezi a munkahelyi közösséget, a vezetőtársakat, meghallgatja javaslataikat, érveiket, hagyja is vitatkozni őket, de a döntéshozatalnál nem veszi mindezt figyelembe, vagy már eleve kész a döntése a megkérdezés idején. Ez gyakran a “megrettent” autokrata vezető kimenekülési próbálkozása.

Ezt a vezetői stílust én nem demokratikusnak hívom, mert ez egy fogalomzavar. A demokratikus szó szerinti értelmezésben az a vezető, aki nem dönt, hanem megszavaztatja a munkatársaival, ezért én jobb szeretem inspiráló vezetői stílusnak nevezni. Az ilyen vezető kihozza a legjobbat a munkatársaiból, mellette jobban teljesítenek, mintha egyedül dolgoznának, egyértelműen ő a legeredményesebb vezetői stílus mindhárom közül.

Eredményhirdetés

Nagyon sokan az autokrata vezetőre szavaznának, mint legrosszabb vezetői stílusra, pedig komoly cégbirodalmakat építettek már fel autokrata vezetők, mert képesek végrehajtatni az elképzeléseiket, megkövetelni elvárásaik betartását. A demokrata vagy inspiráló vezetők még többet építettek fel, hiszen ők azok, akik eleve nagyon erős csapatot építenek, és utána ki tudják hozni belőlük a legjobbat, és egy erős csapatnál senki nem tud többet, és jobban teljesíteni.

Nálam egyértelműen a liberális vagy konfliktuskerülő vezető a leggyengébb láncszem, 17 éves szervezetfejlesztői pályafutásom derekáig elég sok ilyen ügyfelet veszítettem el, mert nem tudtuk megvalósítani a kitűzött fejlesztésket (vagy csak töredéküket), mert képtelenek voltak bizonyos döntéseket meghozni, konfliktusokat felvállalni. Pont az ilyen vállalkozók, cégvezetők cégében vannak “szent tehenek”, azaz olyan munkatársak, akik mindegy hogyan teljesítenek, elmozdíthatatlanok, ami már önmagában komoly konfliktusforrás, továbbá lehetetlenné teszi a cég fejlődését, fejlesztését.

Éppen ezért jó ideje már nem dolgozom konfliktuskerülő cégvezetőkkel, mert rajtuk nem tudok segíteni, ugyanis alkalmatlanok vezetőnek. Ezen változtatni már a személyiségfejlesztés témaköre, talán van olyan coach vagy pszichológus vagy más szakember, aki tud egy konfliktuskerülő embernek segíteni változni, felvállalni a konfliktusokat, de sajnos nem én vagyok az.

Eddig egy konfliktuskerülő cégvezetővel sem tudtam 1 évnél tovább dolgozni, miközben vannak olyan ügyfeleim, akikkel 5-6 évet is sikerült, és közben cégük 3-5-szörösére növekedett!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta szervezetfejlesztőként/HR tanácsadóként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedés akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
6 hozzászólás
  • Jenei Zsolt 2016. február 27. 14:07

    Szia Tamás!

    Sokat gondolkodtam már a kategórián korábban is, de most átolvasva a posztot újra végigfutott az agyam rajta. Én nem tartom már mérvadónak ezt a fajta felosztást. Egyszerű indokom van rá. Ez a felosztás eredetileg a pedagógiában terjedt el. Mivel én pedagógusnak tanultam, foglalkoztam/tunk is vele eleget a tanítóképzőn, a tanítási gyakorlatok során. Ott is szűkek voltak a keretek, de valahogy még alkalmas a tanító szerepének – attitűdjének a kezdeti megközelítésére. (A liberálist ott laissez-faire-nek hívják 🙂 talán a Rousseau-i pedagógiai gyökerek miatt).

    Áttérve a nagyvállalati munkákra én is szembesültem főnökeim stílusával. De azok sokkal több szempont alapján besorolhatóak, mint ez a három.

    Elsőként rögtön a szakma ismerete jön hozzá. Számomra nagyon fontos volt, hogy a “főnök” érti-e amit csinálok vagy sem. Már ennek a fényében is teljesen másképp lehet elfogadni vagy elviselni egy “nácit”, egy “libsit” vagy egy “bázisdemokratát”.

    Szerintem a liberális, ahogy te is leírod a vezetői típusok között NEM létezik. Az olyan vezetők nem liberálisak, hanem egyszerűen nem tudnak folyamatokat vagy embereket vezetni. Ezt kár jelzősíteni. Ez egy rossz átvétele a pedagógiai stílusoknak a munkahelyi vezetők leírására.
    (Azon a hasonlóságon túl, hogy egy tanító is “vezeti” a közösséget nem sok működő hasonlóság van a munkahely és az iskola között).

    Aztán teljesen más dimenziót ad a főnök kategóriának, ha cégen belül érte el a “posztot” a vállalati karrier utat bejárva, vagy hozott (fejvadszolt) főnökként kezdi el a helyieket vezetni.

    Végül ami nekem a lényeg. Alkalmas-e projekt munkára. Ha egy vezető a tevékenységeket külön projektekre tudja bontani és ebben tud jól vezetni, akkor még az autokrata bunkó is jobban viselhető.

    (Éppen ma délelőtt nézelődtem egy jobb könyvesboltban és még mindig sok vezetés elméleti szakirodalom van. Ebből arra következtetek, hogy ez egy állandó probléma. A bajom azzal van, hogy nem tartom megoldhatónak úgy “főnököt” képezni, hogy alapvető munkaformákban ne legyen jártas.)

    Zsolt

    • Kelkó Tamás 2016. február 27. 14:15

      Szia Zsolt!

      Mint minden kategorizálás, ez is önkényes és leegyszerűsítő, és természetesen nem fedi 100%-ig a valóságot, csak megközelíti. Az egész cikkem lényege az volt, hogy eredményesség szempontjából van olyan típusa a vezetőknek, főnököknek, ami sokkal rosszabb, mint a látványosan autokrata, pedig őket szokás utálni.

      A liberális vagy konfliktuskezelő ha mélyebben megnézzük, akkor nem egy vezetői stílus, hanem a vezetői alkalmatlanság tünetei, indikátorai. Sajnos nagyon sok vállalkozás tulajdonosa ilyen, és nagyon sok vállalkozásban vannak ilyen vezetők, aminek köszönhetően hiába világszínvonalú az ötlet, a termék, amit árulnak, ilyen vezetőkkel nem boldogulnak a piacon, és főleg nem építenek exportképes cégeket, amire olyan nagy szüksége lenne a magyar gazdaságnak és társadalomnak.

      Ez a téma nekem szívügyem, ezért is írok róla, és ezért is az a fő célkitűzésem, hogy kifejezetten magyar vállalkozásoknak segítsek fejlődni, növekedni és exportképessé válni…

      Köszönöm, hogy megosztottad velünk a tapasztalataid.

      Üdv, Tamás

    • Jenei Zsolt 2016. február 29. 09:35

      Szia!

      A téma engem is érdekel, mert ahogy te, én is problémásnak látom. Szerintem nagyon sok vállalkozás szenved a rossz vezetéstől. Akár nagyvállalat, akár KKV. Még egy szempont jutott eszembe. Nagyon kevés jó középvezetővel találkozni itthon a nagyvállalatoknál. Ennek is sajátos okai vannak. Ahogy annak is, hogy a KKV esetében a tulaj és a főnök egy személy, ami ellentmondásos helyzet… de ez utóbbiról már volt itt szó korábban. (úgy rémlik…)

  • Mikali 2016. február 28. 11:04

    Szia Tamás!

    Meglátásom/tapasztalatom szerint a jó vezető a fenti három kategória szerinti vezetést a helyzettől, feladattól és beosztottaktól függően akár felváltva is használja.
    Három kategóriáról írtál, és nekem a liberálisnak az a része, aki hagy mindent a maga útján menni az nem egy vezetői stílus, hanem egy hibás helyzetmegítélés, rossz hozzáállás, hiba. De az a vezető aki nem minden részfolyamatba avatkozik bele, és ez általában véve nála tágabb határokat jelent, mint hasonló helyzetben másoknál azt én ebből a felfogásból eredően liberálisnak tartom, és nem is rossz szerintem.
    Nekem többször volt olyan képviselői csapat a kezemben, aminek az irányításánál a stílusok váltakoztak. Példa (és mint sok példa ezek is a saját környezetükben értelmezve lennének igazán teljesek, de remélem kifejezik amit mondani szeretnék):
    Ha a terv alatt voltunk, de volt rá esélyünk, hogy elérjük (tehát nem tervezési hiba volt) akkor sokkal többször voltam autokratikus. Ilyenkor úgy mentem pároslátogatásokra, hogy nagyon nagy figyelmet helyeztem a pontos munkavégzésre, hogy úgy menjen be, hogy felkészült, azt csinálja amit megbeszéltünk, használja azokat az eszközöket, amiket rendelkezésre bocsátottunk… Ilyenkor minden látogatás után azonnal értékeltem, és ha kellett akkor korrekciót kértem a következő látogatásoknál.
    Ha egy teljesen új terméket vezettünk be, akkor nagyon demokratikus voltam, mert sokat konzultáltunk, a lehetséges jó megoldások kiválasztásáról. Ilyenkor nagyon sokat műhelymunkáztunk a ciklusindító meetingek zárónapján, hogy megtaláljuk a legjobb prezentációs mondatokat, a legjobb kifogáskezeléseket, és ilyenkor nagyon sokat érdeklődtem a látogatások megkezdését követő első napokban de nem mentem azonnal párosozni.
    Az átlagos hétköznapokon pedig, nagyon sokat voltam liberális, mert mindenki tudta a dolgát, nem kellett a fenti két módon beavatkoznom.

    Mindezek mellett biztos megjelentek olyan vezetői elemek, amelyek talán önmagukban nem stílusok, de nagy mértékben meghatározták a vezetői magatartásomat, vagy a főnökeimét. Így az, hogy ki mennyire analitikus és elemzi a kapott adatokat, vagy ki mennyire bontja részekre a feladatokat, és azokat hogyan struktúrálja, ezeket mennyire közvetíti coachként, mentorként…ezek nagyon meghatározták a vezetői stílusokat, melyekben eddig részem volt.

    Üdv.:
    Kálmán

    • Kelkó Tamás 2016. február 28. 14:43

      Szia Kálmán!

      Egy blogcikk nem tud teljes és tudományos áttekintést adni egy témáról, főleg nem olyanról, amelyről könyvtárakat írtak már tele.

      Ettől függetlenül köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondoltaid és tapasztalataid, mert a legfőbb vezetői tulajdonságot írtad le, hogy képes vagy tudatosan bármelyik vezetői stílust használni, függően attól, hogy az adott helyzetben mi a célravezető.

      Itt kezdődik a jó vezető, aki nincs egy vezetői stílusba beleragadva, ezért nagyon sokféle munkatársával meg tudja találni a hangot és tud neki segíteni kiváló teljesítményt elérni.

      A cikkem fő célja az volt, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy toronymagasan a legrosszabb vezetői stílus a konfliktus-, de főleg a konfrontációkerülő.

      Üdv, Tamás

    • Mikali 2016. február 29. 20:33

      Szia Tamás!

      Szerintem amit szerettél volna az sikerült. Felhívtad a figyelmet és elgondolkodtattál. Korábban én is nagyon sokat tépelődtem ezen, mert szerettem volna jó vezető lenni.
      Amit írtam azt azért írtam, mert nekem sokat segített mikor elfogadtam, hogy van átjárhatóság a stílusok között – sőt ma azt gondolom, hogy jellemzően ez az egyik legjobb út. Persze, mint oly sok, több polaritású technikával, ezzel is tudni kell bánni. Én jobb vagyok mint évekkel ezelőtt voltam, de messze nem tudatos minden esetben. De dolgozom rajta.
      Ezt érdemes tanulni, ezért érdemes figyelni a bejegyzéseidre is, mert ebbe is bele kell nőni, tanulni….

      Üdvözlettel:
      Kálmán

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

    Send this to a friend