Mi a világ legjobb személyiségtesztje?

Mi a világ legjobb személyiségtesztje?

Mi a világ legjobb személyiségtesztje? 550 365 Vállalkozásfejlesztés és HR blog

Hatalmas iparág a tesztek fejlesztése és értékesítése, de maga a munkaerő toborzás-kiválasztás is. Ráadásul a legtöbb vezető számára cseppet sem könnyű dolog jó munkatársat találni, és a sok jelölt közül a legjobbat kiválasztani, így nem csoda, hogy óriási az igény bármilyen segédeszközre, mankóra, amely révén a munkaadó sikeresebben tud választani.

Az ember azonban nem gép, nem lehet rajta mindent mikrométer pontossággal megmérni, és a viselkedését, teljesítőképességét sem lehet 100%-osan előrejelezni. Pedig annyi kiválasztási módszer létezik, sőt, egyre újabbakat találnak ki a világ jobbik felén, de azt kell mondjam, hogy tuti módszer nem létezik. Pontosabban ismerek egy tesztet, ami 100%-os, de azért egy kis baj van vele, mert olyan, mint az esemény utáni tabletta…

Ettől függetlenül a teszt 100%-osan működik, egyszerű, mint a szög, csak tudni kell mit kezdeni az eredményével!

Nem akarom csigázni tovább az érdeklődésed, ezért elárulom, de könnyen lehet, hogy csalódott leszel, hogy mi is ez.

Az a bizonyos pillanat, amikor minden álarc lehull

Ez a teszt nem egy pszichológiai teszt, hanem egy bizonyos momentum, amikor van esélyed megismerni embertársad, legyen az munkatársad, barátod, vagy szerelmed, a pillanat, amikor minden álarc lehull.

Ez pedig nem más, mint amikor meg kell válni tőle!

Az élet egy nagy igazságtalansága ugyanis, hogy a normális, jó emberektől rendkívül könnyű és egyszerű megszabadulni, míg a fejben nem teljesen épeszűektől meg nehéz. Minél betegebb mentálisan, annál nehezebb!

Ha vezetőként meg akarsz válni egy munkatársadtól, és már előre attól tartasz, hogy milyen nehéz lesz, mert balhézni fog, fenyegetőzni Nav feljelentéssel, Munkaügyi Bírósággal, ecetera, akkor tudat alatt már el is ismerted, hogy az illető mentálisan nem kerek.

Kár itt szépíteni, egyszerűen vannak emberek, akiktől nem lehet szépen elválni! Sem a munka terén, sem a magánéletben. A magánélet még talán durvább, nekem is volt ifjú koromban olyan párkapcsolatom, ahol az ex-kedves öngyilkossággal fenyegetőzött, ha elhagyom, de a többit le sem merem írni, mert beleillene egy jó kis hollywoodi thrillerbe…

Amit érzelmi zsarolás terén be lehet vetni, azt mind bevetette!

Szerencsémre már akkor tudtam, hogy az ilyen embert egyrészről nem kell komolyan venni, másrészről minél hamarabb kipucoljuk az életünkből, annál jobb, neki is, nekünk is.

Munkakör átadása

Miért van az, hogy ha munkavállalóként úgy mész el a cégtől, hogy folyó ügyeid, kapcsolataid összefoglalod egy írásos anyagban, pl. írsz 20 oldalt, akkor annak a csodájára járnak, pedig ez lenne a teljesen normális.

Vajon miért van az, hogy a multik jó részénél, ha valakitől megválnak, akkor 10 perce van összeszednie a dolgait, és a biztonsági őr kíséri ki a kapun kívülre, meg sem próbálják letöltetni vele a felmondási időt, esélyt adva, hátha az illető korrekt módon megy el?

Mert lehet ezért szidni ezeket a vállalatokat, de egyet érdemes átgondolni, hogy vajon miért csekednek így? Elárulom, precedens alapon. Korábban annyiszor megjárták ez ügyben, hogy már meg sem próbálnak kockáztatni, mert ugye a multi cégkultúra egyébként is eléggé kockázatkerülő…

Szóval, nincs mit szépíteni, ha máskor nem, az elválás pillanatában biztosan megtudod, kivel kötötted össze addig az életed, mert ilyenkor minden álarc lehull, és aki ott marad, az gyakran nem az, akit te megismertél, hanem az, akivel VALÓJÁBAN együtt éltél vagy együtt dolgoztál…

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta szervezetfejlesztőként/HR tanácsadóként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedés akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
9 hozzászólás
  • Mányoki Józsi 2016. május 6. 15:23

    És valllljon(?) mit kezdjek egy passzívan-arogáns HR.munkatárssal aki az interjún ül velem szemben és kérdez, kérdez. Tudom, hogy TŐLE függ a felvételi megitélésem, hogy Tőle függ, hogy milyen véleményt ír rólam, de tudom azt is, hogy közel sem lesz olyan a megitélése, mint amit PRODUKÁLOK. Merrt természetesen — attól a pillanattól kezdve, hogy ezt felismertem nem tehetek mást, mint >> színészkedem! Már nem önmagamat adom, hanem játszom egy figurát (szerepet), amit akkor találtam ki azzal a céllal, hogy átverjem a ‘belediktált’ HR-s tudományát, amit Ő is útál, mrt koránt sem ért vele egyet. …., de Neki ezt tanították, Tőle az ugyanilyen módon ‘félrekiképzett’ FŐNÖKEI ezt várják el. ….., mert őket is, …. tőlük is!!!
    Akkor hol itt, … mikor? lesz valaha rend? azért én még a bízok között élek, vagyok; hiszek egy jobb korban >>> lesz még egxszer ünnep a világon >> ha mindjárt az ingemért is. (bocsika)

    • graphite 2016. május 6. 18:42

      Interjú előtt én telefonon mindig elmondom, hogy nem vagyok hajlandó HR-essel interjúzni. Csak mérnökökkel tárgyalok. Ha így jó a cégnek, akkor megyek interjúra, ha nem, akkor nem. A munkámmal eddig nem volt gond, ahova felvettek.

    • Kelkó Tamás 2016. május 7. 09:03

      Kedves Józsi!

      Én minden pályázónak azt javaslom, hogy adja önmagát az interjúkon, abból baj nem lehet. Miért lenne jó az, ha megjátszod magad, majd azt, akit megjátszottál felveszik? Szerinted mennyire éreznéd magad jól egy olyan munkahelyen, ahol azt vették fel, akit megjátszottál?

      Ahogy jó munkaerőt sem könnyű találni, és sokszor 50-ből 1 a jó, ugyanúgy jó munkahelyet sem, ahol könnyen lehet, hogy ilyen lesz a találati arány. De az az 1 olyan legyen, ahol a következő min. 5 évben öröm lesz dolgozni, és a fejlődésed szolgálja minden szinten.

      Üdv, Tamás

  • Anita 2016. május 9. 07:18

    Kedves Tamás!
    Ahonnan az ember egyszer eljön, SOHA TÖBBÉ NEM megy vissza, mert ahogy Te is írtad “aki ott marad, az gyakran nem az, akit te megismertél, hanem az, akivel VALÓJÁBAN együtt éltél vagy együtt dolgoztál”.
    Írhatnál bloggat a munkavállalók szemszögéből is:
    – mikor az utólsó havi béredet NEM fizetik ki,
    – mikor utána is évekig zaklatnak,
    – mikor emberként és nőként is megaláznak a saját szánalmasságuk miatt,
    – mikor utánad nyúlnak a későbbi munkahelyeiden, hogy giga beruházásaikhoz ajánlatokat kérjenek, melyről tudod, hogy csak kamu
    – mikor a volt munkaadód kocsiját reggel, este a városodban látod, ahol semmi keresni valója nincs,
    – mikor a közösségi oldalról is ki kell magad törölni, hogy végre békén hagyjanak…
    és még sorolhatnám.
    Tiszteljük meg egymást legalább utólag, hogy hagyjuk a másikat BÉKÉBEN ELMENNI!!!
    Üdv,
    Anita

    • Kelkó Tamás 2016. május 9. 21:11

      Kedves Anita!

      Ezen írásom természetesen mindkét oldalra igaz, és ahogy említettem, bármilyen kapcsolatra. A blogban nem írtam le egyértelműen, de akitől ennyire nem lehet megszabadulni, az már erősen pszichopata, és megérne egy-két hollywoodi thrillert…

      Üdv, Tamás

  • Kérész Krisztina 2016. május 13. 15:57

    Kedves Tamás! Erre is van még egy-két cifra sztori, hozzá is teszek egyet ami a legjobb barátnőmmel történt meg. Barátnőm kismama volt 2014-ben amikor a GYED alatt megszűntették a munkakörét. Bement a GYED végén a cégéhez, hogy akkor hogyan tovább. Arra számított, hogy felmondanak neki, mert megszűntették a munkakörét. Végül nem ez lett, hanem felajánlottak neki egy másik munkakört, amihez eléggé túlképzett volt a barátnőm. Egyetemi végzettséggel, 2 felsőfokú nyelvtudással, komoly tapasztalattal, olyan munkakört látott el amit középfokú végzettséggel, alapfokú nyelvtudással, nulla tapasztalattal, pályakezdőnek írtak ki a munkaköri leírásban. Mit tehetett mást, nem akart állástalan lenni, elfogadta. Csakhogy itt jön a szépség az egészben, 2 héten belül idegileg kicsinálták, sok apró kis szemétkedéssel, pl. nem engedék, hogy időben elinduljon a gyerekéért a bölcsibe, mondván, hogy fix munkarendje van. Pedig ezt az elején megbeszélték, hogy mikor kezd és mikor végez, hogy a kislányáért menni tudjon. No 2 hét után ez már nem úgy volt. Nem kapott betanítást sem a munkakörhöz mondván, ő túlképzett, egyetemi végzettsége van, nem kell neki betanítás sem. Semmit nem mondtak el neki, mi a feladata, oldja meg. Ha hibázott, ami bizony sokszor előfordult, akkor meg azonnal raporton volt a vezetőjénél. Aztán 2 hét után a folyosón meghallotta amikor a HR-es azt mondta a barátnőm felettesének, hogy 30 napig kell csak kibírni, addig védett a barátnőm, utána alkalmatlanság miatt felmondanak neki és annyi, mehet amerre akar. Zokogva hívott fel engem, hogy ez így hogy lehet, ez így törvényes?! Aztán egy jogász ismerősünk javaslatára visszakérte magát GYES-re a kislánya 3 éves koráig. Most meg állást keres. De mivel kismama, nem igazán kapkodnak érte…amikor bevitte a kérelmet még a HR-esnek állt feljebb, hogy ezt, hogy merészeli a barátnőm, és mit képzel, hogy visszakéri magát GYES-re, olyan stílusban beszélt a barátnőmmel, hogy szegény hónapokig alig evett, teljesen kikészült, hogy mivel érdemelte ki ezt a bánásmódot, hiszen nem is ismerték egymást, nem dolgoztak együtt, mi volt ennek az egésznek az oka…máig nem tudja. Azt ráadásul nem is mondhatta el, hogy véletlenül meghallotta a folyosón azt a párbeszédet a HR-es és a vezetője között. Félt, hogy azt is ellene fordítják. Azóta is, ha van valami ami miatt a HR-essel beszélnie kell, az ott savazza ahol csak tudja, borzalmas hangon beszél vele és fenyegeti is a barátnőmet, hogy ezt akkor sem ússza meg, ki lesz rúgva ha lejár a GYES, meg fegyelmit is kap, és hogy az ilyenek miatt mint a barátnőm, nem alkalmaznak vissza kismamákat. Komolyan mondom, ez a HR-es több mint pszichopata…Ezt így tényleg lehet? Milyen világ ez? Eddig minden ismerősünk azt mondta, hogy jobban jár a barátnőm, ha felmond és elmegy magától. Nyilván meg is fogja tenni, ha talál másik állást, de neki nincs pénze magánbölcsire, magánovira, egyedül neveli a kislányát, nem hiszem el, hogy egy amúgy kiszolgáltatott helyzetben lévő kismamával így kell viselkedni…

    • Kelkó Tamás 2016. május 18. 22:27

      Kedves Krisztina!

      Sajnos nagyon sok pszichopata él közöttünk, még a háeres szakmában is. Sőt, a cégvezetés, menedzsment egyszerűen vonzza őket, mint cefre a muslincákat….

      Mond meg a kedves ismerősödnek, hogy mindent, de mindent felejtsen el, amit ez a háeres mondott vagy csinált, mert még az sem volt igaz, amit kérdezett, és hogy őmiatta ne legyenek kétségei magával szemben!

      Üdv, Tamás

  • Hódos Anita 2016. május 24. 14:54

    Sziasztok!
    Én megjártam mindkét oldalt.
    Munkavállalóként úgy hozta a sors, hogy ki kellet rúgjanak valakit a felső vezetők közül. A választék a volt főnököm, egy kolléganő hátszéllel és én. Nagyon fájt, mert “megfuttattak” hátha hibázom, de mivel sajnálták a pénzt ügyvédre, így bakot lőttek. A munkajog mentém én nyertem. A munkámat 3 emberre osztották szét. Igen, nagyon rossz volt, de ez egy lassú, de pozitív változást hozott az életemben.
    Ma vállalkozó vagyok. Mindig megpróbálok emlékezni, hogy milyen volt a másik oldalon lenni. Sokan megbecsülik ezt az igyekezetet, de van, aki nem. Most a munkaügyi jogásznál kötöttem ki, mert nem tudtam megszabadulni a “kolonctól”. Csúnya ügy lett belőle, és meg kell mondanom nem vagyok boldog, se büszke. Egy azonban biztos: meg kellett ezt lépni, mert a cégem és az embereim megérdemlik, hogy ne legyen köztünk negatív, bomlasztó, lógós ember. .. Mert mi együtt sokat dolgozunk és ez jár nekünk, hogy eredményeink legyenek.
    Szerintem ezeket a helyzeteket önkritikával kell fogadni, vagy végrehajtani. Hiszem, hogy minden változás pozitív változást hoz. Ha nem: valaki rosszul döntött – kérdés csak az, hogy kinek a szempontjából.
    Az élet igazolja ezeket: nézd én hová jutottam (lett családom és 13 éve van vállalkozásom), vagy a munkavállalónknál, aki ugyanígy lett eltávolítva az előző munkahelyéről is, és most tőlünk is.

    Szép napot Mindenkinek,
    Kívánom, hogy legyen türelmetek és hitettek, hogy a nehéz helyzeteket túléljétek, és előnyt kovácsoljatok belőle.

    Üdv
    Anita

    • Kelkó Tamás 2016. május 24. 15:33

      Kedves Anita!

      Köszönjük, hogy megosztottad velünk tanulságos történeted…

      Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

    Send this to a friend