Miért hagynak el a legjobb munkatársaid?

Miért hagynak el a legjobb munkatársaid?

Miért hagynak el a legjobb munkatársaid? 849 365 HR és szervezetfejlesztés blog

Van egy mondás, hogy a vállalatot elhagyó munkatársak valójában nem a vállalatot hagyják el, hanem a közvetlen főnöküket! Láttam is erre egy példát, amikor sok sok évvel ezelőtt világítottam át egy olyan céget, ahol a munkatársak úgy fogalmazták meg, hogy amikor egy új kolléga jön, akkor kb. 3 hónapig tart a “lelkesedés szakasz”, majd 6 hónap után jön a “kiégés szakasz”, és 1 év múlva csak lájtosan, de 2 év múlva már pánikszerűen menekülnek a cégtől!

Mi olyan történik velük, ami miatt 2 év alatt 100% a fluktuáció? Netán szellemek kísértenek az irodában, Bermuda háromszögbeli parajelenségek űzik el a munkatársakat? Nem kell ilyen messzire menni, mert az okok sokkal prózaibbak, csak meg kell vizsgálni egy kicsit a cégvezető jellemét és vezetési módszereit. Mai írásomban rajta keresztül mutatom meg, hogy mit kell tenned ahhoz, ha 100% fluktuációt akarsz a cégedben, csapatodban…

Fontos, nem a cégvezetőt akarom kifigurázni, csak meg akarom mutatni, hogy a hatalmon lévők közül, akik azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, valójában mennyire nem látják a fától az erdőt, mert van egy alapigazság: minden döntésünknek, tettünknek következményei vannak, csak maximum nem látjuk ezeket!

Amit szabad a Lucifernek, azt nem a kisökörnek

Gyermekkoromban elég sokat hallottam ezt a mondást, ami az autokratikus vezetési stílus jelmondata is lehetne. Ez a cikkemben szereplő cégvezetőre is maradéktalanul igaz. Pl. egyik érdekes szokása, hogy az irodájában kialakított egy “alvó sarkot”, ahova ő délutánonként lefekszik egy jót szundítani (átlag 2 órát is), és a nyugalmat úgy hálálja meg a munkatársainak, hogy amikor közeledik a munkaidő vége, akkor szokott mondvacsinált indokokkal meetinget tartani, amit akár 2 órásra is el szokott húzni.

A másik kellemes szokása miatt a munkatársainak szabályos túlélési technikákat kellett kifejleszteni, pontosabban láthatatlanná válási technikát. Ha ugyanis lejár a munkaidő, és éppen akkor próbálnak elmenni, amikor a főnök látja, akkor abból megint akár 2 órás “coaching megbeszélés” jöhet létre!

Jól látod, az illető vezető pontosan annak az ellenkezőjét csinálja, mint ami ahhoz kellene, hogy a kollégái motiváltnak, lelkesnek érezzék magukat, ehelyett ő aktívan és meglehetősen tehetségesen rombolja a motivációjukat.

Véleménycsere

Tudod mi a valódi véleménycsere? Bejön hozzád egy munkatársad az ő véleményével, és kimegy a tiéddel. Volt egy ügyfelem, aki ezt olyan magas szinten művelte, hogy a munkatársai még el is hitték neki, hogy amit el akar velük fogadtatni, az nekik jó. Csak munkatárstól függően, 1-2 nap alatt jött a kijózanodás, amikor is ráeszméltek, hogy amit a főnök a legtöbb jóként velük elfogadtatott, az számukra valójában a legrosszabb verzió. Majd irány vissza a főnökhöz, és megint véleménycsere. Majd pár nap múlva megint kijózanodás, és így tovább.

A rekorder az a munkatárs volt, aki több, mint 30x játszotta végig ezt a ciklust míg megelégelte és felmondott. Ráadásul a cégvezetőnek nagyon jó érzéke volt a toborzás-kiválasztáshoz, ezért nagyon jó embereket vett fel, akiket végül a maga módján ő űzött, és veszített el.

Csak nyel, csak nyel és nyel…

Talán a legrosszabb típusú vezető – szerintem még az autokratikusnál is rosszabb – a “nyelős típus”. Ő az, aki nem szól dolgokért, hanem csak nyel és nyel, míg egyszercsak meg nem telik a pohár, és akkor viszont az egész kirobban.

Pont az ilyen vezetők szoktak infarktust kapni, mert hihetetlen mennyiségű feszültséget tudnak magukban tartani!

Viszont emögött a nyelés mögött egy jó adag konfliktuskerülés van, ezért nem mernek rögtön szólni és intézkedni, amikor sérelem éri őket. Ebből az extrém példa egy olyan cégvezető volt, aki 3 év után rúgta ki egy munkatársát, mert nem volt vele elégedett.

A 3 év alatt végig nem volt a munkájával elégedett, de egyszer sem tett szóvá semmit!

A hölgy végül beperelte a Munkaügyi Bíróságon, mert úgy kiakadt ezen a mentalitáson (szerintem jogosan), ugyanis egyszer sem kapott lehetőséget arra, hogy amivel főnöke nem elégedett, azt korrigálhassa, mivel semmiért nem szólt neki!

Láttam már komoly cégbirodalmakat felépülni olyan vezető által, aki egyéként az “üvöltöző állat” kategóriába tartozott, de ilyen nyelős, konfliktuskerülő típustól még nem!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta szervezetfejlesztőként/HR tanácsadóként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedés akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
6 hozzászólás
  • Sára 2015. november 18. 19:26

    Kedves Tamás! Még kiegészíteném egy típussal, most épp egy ilyen helyről menekültem el jó pár társammal együtt. Adott egy kb. 40 fős tanári kar, ahol a kötelező feladatokon túl a legtöbb kollégának van olyan plusz terület, amit szívesen, szenvedélyesen csinál. Vannak, akik rendezvényeket szeretnek szervezni (pl. szalagavató), van aki túrákat, van aki, múzeumlátogatást, van, aki a honlapot szereti szerkeszteni stb. Amikor valaki a saját területét elkezdi jól csinálni, mindenki megelégedésére, gyerekek, szülők, akkor az igazgató ELVESZI a feladatot, és vagy magának, vagy a helyettesének adja. Gyakorlatilag az összes kreatív, örömet okozó feladatot lefölözik maguknak, majd egymást körbedícsérik a sok munkáért, amit valójában korábban egy másik kolléga végzett el.

    Volt olyan kolléga, aki közel 20 éve szervezett szalagavatót. Kialakultak a kapcsolatai, mindig profittal tudta zárni a rendezvényt. Mindig minden esetben tudta, kit kell keresni, hogy profi, de olcsó kiszolgálást kapjunk. Mígnem az igazgató elvette tőle még azt a lehetőséget is, hogy önállóan felhívja a 20 éve partner céget, mert majd a helyettes intézi. A kollégának minden sikerélménye oda lett. De sorolhatnék további feladatokat is, amit a kolléga túl jól végzett, így el kellett tőle venni.

    Erről mi a véleményed?

    • Kelkó Tamás 2015. november 18. 23:38

      Kedves Sára!

      Ez már a nyílt elnyomás, bőven megér egy bejegyzést a munkahelyiterror.blog.hu-n. 🙁

      Nem tudom mit lehet ilyen emberrel csinálni, akit valószínűleg valamilyen állami vagy önkormányzati szerv nevezett ki. Lázadásra, meg sztrájkra nem akarok tippet adni, mert ezekhez én nem értek. Nem véletlenül kerülöm az állami szférát mióta csak dolgozom, mert az ilyet nem vagyok képes elviselni.

      Üdv, Tamás

  • Sára 2015. november 19. 20:16

    Kedves Tamás! Minden szavaddal egyetértek. Jómagam is a piacról mentem vissza az oktatásba, vittem a tudást, ismeretet, de inkább csak hátrány, meg nem értés ért miatta, számomra elfeledett szituációkkal. Üdv. Sára

  • Barbara 2016. március 18. 09:53

    Kedves Tamás!

    Kedvelem és szívesen olvasom írásait, tisztelem a tudását ás tapasztalatát, de legfőképpen azt, hogy megosztja ezt velünk. Mégis most muszáj néhány gondolattal hozzászólnom. Lehet, hogy nem pont ez a cikk alatt lenne a helye, de itt is előfordult, hogy az “üvöltöző állat” típusú vezetőket megvédi, sőt kifejezetten eredményesnek tartja. Az “üvöltöző állat” nem tévesztendő össze a karizmatikus, határozott vezetővel, aki tudja mit akar, ezt világosan közli is, majd szigorúan számon kéri. Ez sikeres vezetői attitűd, az “üvöltöző állat” rövid távon sikeresnek látszik, de hosszú távon gyilkos és nem csak a kollégákra nézve, hanem a cégre nézve is.
    Két évvel ezelőtt álmaim munkahelyét, állását egy ilyen ember miatt hagytam ott. Imádtam amit csináltam, fantasztikus csapatom volt, eredményesek voltunk, nagyon jól tudtam a társosztályokkal együttműködni, csak a közvetlen vezetőmmel képtelen voltam megtalálni a közös hangot. Mindent megpróbáltam, amit ebben a témában ajánlanak. Kihívásként tekintettem erre a problémára is. Tényleg meg akartam érteni őt és szerettem volna egy kölcsönös tiszteleten alapuló munkahelyi kapcsolatot kialakítani. 4 évig húztam és ez rekordnak számított. Cégcsoporton belül legenda voltam: “Ez az a nő, aki már 3 éve bírja a vele.”
    Az “üvöltöző állat”, amit én láttam:
    – frusztrált a saját komplexusai miatt,
    – állandó megfelelési kényszerrel küzd,
    – nem látja át a területet, ami felett delegál és a nem tudást erőszakkal kompenzálja,
    – hangulatait nem tudja kezelni,
    – beosztottjait (bárkit kortól nemtől beosztástól függetlenül) nyílt színen megalázza,
    – ha baj van, valakit beállít bűnbaknak,
    – a büntetés minden esetben kirúgás (apró dolgokért is),
    – félelem, fenyegetés folyamatos fenntartása,
    – csak elszórt ötletei vannak stratégia helyett, de ezek az ötletei naponta változnak néha pont az ellenkező irányba,
    – lehetetlen határidőket ad,
    – úgy gondolja, hogy ha neki nincs magánélete másnak se legyen,
    – betegesen élvezi a hatalmat, amit kapott,
    – ehhez annyira ragaszkodik, hogy saját (felső)vezető társaival állandó háborúban áll,
    – nyílt háborút nem vállal fel, helyette aknákat telepít,
    – mert mindenkinél jobbnak akar tűnni (megelégszik a látszattal),
    – ennek megvalósításához bármilyen eszközt felhasznál.
    Kiégés? Garantált 100%! Fluktuáció? Osztályvezetői átlag 2 év után felmondtak. Az általa irányított terület fluktuációs mutatói, betegség miatti hiányzások nála voltak a legrosszabbak. Kapcsolat a partnerekkel? Mindent lerombolta, amikor fordult a kocka, nem akartak szóba állni velünk.
    Ez egy szélsőséges eset volt, de “üvöltöző állatban” ilyen típus is van.

    • Kelkó Tamás 2016. március 19. 19:59

      Kedves Barbara!

      Igen, nagyon sok árnyalata van az “üvöltöző állat” típusú vezetőnek, sőt karizmatikusok is vannak közöttük szép számmal, de ön egyértelműen a legrosszabb fajtáját “fogta ki”.

      Köszönöm a leírását, ilyen részletes összefoglalót még a témában nem láttam!

      Üdvözlettel:

      Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!