Van egy mondás, hogy a vállalatot elhagyó munkatársak valójában nem a vállalatot hagyják el, hanem a közvetlen főnöküket! Láttam is erre egy példát, amikor sok sok évvel ezelőtt világítottam át egy olyan céget, ahol a munkatársak úgy fogalmazták meg, hogy amikor egy új kolléga jön, akkor kb. 3 hónapig tart a „lelkesedés szakasz”, majd 6 hónap után jön a „kiégés szakasz”, és 1 év múlva csak lájtosan, de 2 év múlva már pánikszerűen menekülnek a cégtől!
Mi olyan történik velük, ami miatt 2 év alatt 100% a fluktuáció? Netán szellemek kísértenek az irodában, Bermuda háromszögbeli parajelenségek űzik el a munkatársakat? Nem kell ilyen messzire menni, mert az okok sokkal prózaibbak, csak meg kell vizsgálni egy kicsit a cégvezető jellemét és vezetési módszereit. Mai írásomban rajta keresztül mutatom meg, hogy mit kell tenned ahhoz, ha 100% fluktuációt akarsz a cégedben, csapatodban…
Fontos, nem a cégvezetőt akarom kifigurázni, csak meg akarom mutatni, hogy a hatalmon lévők közül, akik azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, valójában mennyire nem látják a fától az erdőt, mert van egy alapigazság: minden döntésünknek, tettünknek következményei vannak, csak maximum nem látjuk ezeket!
Amit szabad a Lucifernek, azt nem a kisökörnek
Gyermekkoromban elég sokat hallottam ezt a mondást, ami az autokratikus vezetési stílus jelmondata is lehetne. Ez a cikkemben szereplő cégvezetőre is maradéktalanul igaz. Pl. egyik érdekes szokása, hogy az irodájában kialakított egy “alvó sarkot”, ahova ő délutánonként lefekszik egy jót szundítani (átlag 2 órát is), és a nyugalmat úgy hálálja meg a munkatársainak, hogy amikor közeledik a munkaidő vége, akkor szokott mondvacsinált indokokkal meetinget tartani, amit akár 2 órásra is el szokott húzni.
A másik kellemes szokása miatt a munkatársainak szabályos túlélési technikákat kellett kifejleszteni, pontosabban láthatatlanná válási technikát. Ha ugyanis lejár a munkaidő, és éppen akkor próbálnak elmenni, amikor a főnök látja, akkor abból megint akár 2 órás “coaching megbeszélés” jöhet létre!
Jól látod, az illető vezető pontosan annak az ellenkezőjét csinálja, mint ami ahhoz kellene, hogy a kollégái motiváltnak, lelkesnek érezzék magukat, ehelyett ő aktívan és meglehetősen tehetségesen rombolja a motivációjukat.
Véleménycsere
Tudod mi a valódi véleménycsere? Bejön hozzád egy munkatársad az ő véleményével, és kimegy a tiéddel. Volt egy ügyfelem, aki ezt olyan magas szinten művelte, hogy a munkatársai még el is hitték neki, hogy amit el akar velük fogadtatni, az nekik jó. Csak munkatárstól függően, 1-2 nap alatt jött a kijózanodás, amikor is ráeszméltek, hogy amit a főnök a legtöbb jóként velük elfogadtatott, az számukra valójában a legrosszabb verzió. Majd irány vissza a főnökhöz, és megint véleménycsere. Majd pár nap múlva megint kijózanodás, és így tovább.
A rekorder az a munkatárs volt, aki több, mint 30x játszotta végig ezt a ciklust míg megelégelte és felmondott. Ráadásul a cégvezetőnek nagyon jó érzéke volt a toborzás-kiválasztáshoz, ezért nagyon jó embereket vett fel, akiket végül a maga módján ő űzött, és veszített el.
Csak nyel, csak nyel és nyel…
Talán a legrosszabb típusú vezető – szerintem még az autokratikusnál is rosszabb – a „nyelős típus”. Ő az, aki nem szól dolgokért, hanem csak nyel és nyel, míg egyszercsak meg nem telik a pohár, és akkor viszont az egész kirobban.
Pont az ilyen vezetők szoktak infarktust kapni, mert hihetetlen mennyiségű feszültséget tudnak magukban tartani!
Viszont emögött a nyelés mögött egy jó adag konfliktuskerülés van, ezért nem mernek rögtön szólni és intézkedni, amikor sérelem éri őket. Ebből az extrém példa egy olyan cégvezető volt, aki 3 év után rúgta ki egy munkatársát, mert nem volt vele elégedett.
A 3 év alatt végig nem volt a munkájával elégedett, de egyszer sem tett szóvá semmit!
A hölgy végül beperelte a Munkaügyi Bíróságon, mert úgy kiakadt ezen a mentalitáson (szerintem jogosan), ugyanis egyszer sem kapott lehetőséget arra, hogy amivel főnöke nem elégedett, azt korrigálhassa, mivel semmiért nem szólt neki!
Láttam már komoly cégbirodalmakat felépülni olyan vezető által, aki egyéként az „üvöltöző állat” kategóriába tartozott, de ilyen nyelős, konfliktuskerülő típustól még nem!
- 25megosztás
- 22Facebook
- 3Email
Kedves Tamás! Még kiegészíteném egy típussal, most épp egy ilyen helyről menekültem el jó pár társammal együtt. Adott egy kb. 40 fős tanári kar, ahol a kötelező feladatokon túl a legtöbb kollégának van olyan plusz terület, amit szívesen, szenvedélyesen csinál. Vannak, akik rendezvényeket szeretnek szervezni (pl. szalagavató), van aki túrákat, van aki, múzeumlátogatást, van, aki a honlapot szereti szerkeszteni stb. Amikor valaki a saját területét elkezdi jól csinálni, mindenki megelégedésére, gyerekek, szülők, akkor az igazgató ELVESZI a feladatot, és vagy magának, vagy a helyettesének adja. Gyakorlatilag az összes kreatív, örömet okozó feladatot lefölözik maguknak, majd egymást körbedícsérik a sok munkáért, amit valójában korábban egy másik kolléga végzett el.
Volt olyan kolléga, aki közel 20 éve szervezett szalagavatót. Kialakultak a kapcsolatai, mindig profittal tudta zárni a rendezvényt. Mindig minden esetben tudta, kit kell keresni, hogy profi, de olcsó kiszolgálást kapjunk. Mígnem az igazgató elvette tőle még azt a lehetőséget is, hogy önállóan felhívja a 20 éve partner céget, mert majd a helyettes intézi. A kollégának minden sikerélménye oda lett. De sorolhatnék további feladatokat is, amit a kolléga túl jól végzett, így el kellett tőle venni.
Erről mi a véleményed?